Nyolc nagyméretű festménnyel gazdagodott a Magyar Nemzeti Múzeum. A Magyar Nemzeti Bank 2014-ben indította el Értéktár programját, arra törekedve, hogy visszaszerezzen Magyarország számára, a külföldre vagy külföldi tulajdonba került értékekből lehetőleg minél többet. A nyolc, általuk most megvásárolt portré közül hét a magyar őstörténet mondai alakjait, a hun és magyar vezéreket, a nyolcadik kép Mátyás királyt ábrázolja.

A 17. századi magyarországi főúri rezidenciák berendezésének egyik jellegzetes eleme volt az úgynevezett ősgaléria. Ezek a portrésorozatok rendszerint több tucat egészalakos, életnagyságú képmásból álltak, amelyek az adott család élő tagjait és azok felmenőit ábrázolták. Ilyen nagyszabású, mintegy 40 képből álló festményciklus volt egykor az Esterházy család kismartoni kastélyának dísztermében vagy a Batthyány család rohonci várában. Ez utóbbiból 15 festmény a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került, Szent István király és Hunyadi János portréja a kupolateremből balra nyíló kandallóteremben látható jelenleg is. Ez a nyolc festmény is egy ősgaléria részét alkotta egykor. Az életnagyságú portrék Árpád, Gyula, Kadocsa, Kund, Lehel, Örs vezéreket, valamint Attilát és Mátyás királyt ábrázolják.

Egy egészen különleges festménysorozat kapott most helyet a Nemzeti Múzeum kupolatermében – jelentette be Varga Benedek a Nemzeti Múzeum főigazgatója. Miután a Magyar Nemzeti Bank megvásárolta a képeket, a múzeum - egy gyors restaurálás után – igyekezett azokat minél hamarább a közönség számára megtekinthetővé tenni. Világosan látszik, hogy a sorozat a magyar történelem évszázadokon átívelő jelentős alakjait kívánta megörökíteni. Az ősgalériák rendszerint a középkori magyar királyok és a honfoglaló vezérek portréit is magukba foglalták, így a magyar história távlatába helyezve mutatták be a megrendelő família dicsőségét. Ezek a képek egy ideig a kupolateremben maradnak, majd egy idő után az állandó kiállítás megfelelő területein kapják meg végleges elhelyezésüket.

A most bemutatott nyolc portré valóban egy ősgaléria töredéke, ami feltehetően báró Berényi György (1657-1722) megrendelésére készült az 1700-as évek elején – mondta el a képekről Serfőző Szabolcs művészettörténész, a kiállítás kurátora. A festmények a Nádasdy Ferenc által 1664-ben Nürnbergben kiadott Mausoleum Regnum Hungáriæ című kötet rézmetszett illusztrációit követik, akárcsak a Batthyány-ősgaléria vezérképei, tehát egyértelműen az 1700 körüli években, néhány évtizeddel a metszetes kiadvány megjelenése után készülhettek. A Mausoleum kötetet annak idején egyfajta síremlékként képzelték el és főleg a magyar királyoknak kívántak ezzel emléket állítani. A szövege is a magyar történelmet, őstörténetet meséli el a rokonság-mondák eszméire alapozva.

Pannónia meghódításával, Attila megkoronázásával kezdi és a magyar történelemnek ez a „hun” korszakát például hat rézmetszetű portréval illusztrálja. A könyvre alapozott festmények közül hét maradt ránk. Kézai Simon 1280 körüli krónikája szerint Gyula, Örs, Kund, Kadocsa, Lehel, Szabolcs és Vérbulcsú voltak a vezérek, akiknek öt képmása látható az ősgalériában, Szabolcs és Vérbulcsú képei elvesztek. A nyolcadik festmény Hunyadi Mátyás portréja. Noha az ősgaléria valószínűleg több magyar király képét is tartalmazhatta, de sajnos ezek szintén elvesztek. Érdekes a képek nyomon követhető sorsa is. A nyolc kép 2016-ban bukkant fel egy művészeti vásáron ahol képkereskedők kínálták eladásra. Elmondásuk szerint a képek korábbi tulajdonosa Liechtenstein család volt. Hozzájuk a képek házasság, hozomány révén kerültek.

A képciklus helye valószínűleg a megrendelő, báró Berényi György bodoki várkastélyában, Nógrád megyében lehetett. Az evangélikus vallású báró pályája gyorsan ívelt fel az 1700 körüli években. Miután katolizált, szoros kapcsolatba került Esterházy Pál nádorral, a Királyi ítélőtábla bírája lett, 1712-ben zászlóvivőként vett részt III. Károly pozsonyi koronázásán, majd 1720-ban grófi címet szerzett. Az időszak fontosságára vonatkozóan a képeken utalást is találunk. A festmények alján olvasható latin nyelvű feliratok megnevezik az ábrázolt személyt és annak dicső tetteit. Ezek az úgynevezett kronosztichonok, azaz a pirossal kiemelt betűk számértékkel bírnak, melyeket összeadva mindegyik felirat az 1700. évet adja. Jelenleg még nem tudjuk, miért volt olyan fontos ez az év, milyen esemény köthető hozzá?

 Attila portréjának felirata: „Attila, a mindenható ostora, Trois-hoz közeledve és azt bevenni akarva, Szent Lupus püspök kérésére megkegyelmezett a városnak.” A monda szerint a püspök a várfalon állva kérdezte Attilát és ő nevezte magát Isten ostorának – innen ered a krónikás hagyomány szerint közkeletű neve. Árpád fejedelem portréjának felirata: „Árpád, a turultól fogant, Álmos fia, egy lóért cserébe megszerezte Pannóniát.” Az írás egyszerre utal a magyarok misztikus eredtére, a turultól fogant Emesére, és a fehér ló mondájára, a Szvatoplukkal kötött cserére. Mátyás király portréján pedig a következő olvasható: „Corvin Mátyás, Magyarország gyarapítója, amint eltávozott az életből, bőgtek az oroszlánok Bécsben, amit ő foglalt el.” Ennek hátterében az a valós tény áll, hogy Lorenzo Medici – elismerése jeléül – két oroszlánt küldött neki ajándékba. A hagyomány szerint a király halálakor az oroszlánok bőgve gyászolták. Érdemes a képek megtekintésére egy kicsit több időt szánni, a latinul nem tudók számára is érdekes szórakozás lehet megkeresni a képek alján a jól felismerhető szavakat.