Az alapítvány névadója, Regőczi István (1915-2013) katolikus pap, egyházi író, életét - melyről regényt lehetne írni – annak szentelte, hogy megmutassa: az élet a legnagyobb ajándék – és nemcsak a hozzátartozóknak. Tudta, hogy az árván maradt gyerekeket a szüleik helyett a közösségnek kell védelmeznie, gondoskodó szeretettel, biztonsággal körülvennie. Ahol csak tudott, személyesen ő maga lett ez a védelmező szeretet számtalan kisgyerek számára. Ezért hívta segítségül az ő nevét és lelkületét Magyarország korábbi köztársasági elnöke, Áder János és felesége, dr. Herczegh Anita, amikor létrehozták a Regőczi István Alapítványt, mely a magyar Covid-árváknak nyújt hosszú távú támogatást. Tavaly 806, idén pedig már augusztusig 1236 gyerek és családja kapott rendszeres, pénzbeli segítséget.
A kiállítás megnyitóján Áder János elnök úr és felesége is megjelent. A korábbi köztársasági elnökök által megteremtett hagyományt követve, ugyanis most ők bocsátanak árverésre 222 érdekes és értékes tárgyat, melyeket külföldi útjaikon vagy hazai találkozások alkalmával kaptak az elmúlt tíz esztendő alatt. A diplomáciai ajándékozásban a felek általában nem ismerik jól egymást, a gesztus alapja nem személyes. Aki ad: el akar mondani magáról valami. Aki kap: egy ország és egy tisztség nevében fogadja. Emiatt egy elnöki ajándék szinte sosem csupán az államfőnek vagy a feleségének szól. Ami tehát – jelképesen – eddig is sokaké volt, azt szeretnék most valóban megosztani másokkal, elsősorban a leginkább rászorulókkal.
Az ünnepélyes megnyitó során az elnök úr elmondott egy történetet. Pontosan száz esztendővel ezelőtt, 1922-ben Albert Einstein – aki akkor már megkapta a fizikai Nobel-díjat – Japánban volt egy előadó körúton. Visszatérve a szállodába, a londiner átadott neki egy üzenetet. Nem lévén nála borravalóhoz pénz, Einstein a szálloda levélpapírjára két mondatot írt, odaadta a londinernek a következők kíséretében: „Azt hiszem ez egyszer többet fog érni, mint egy megszokott borravaló”. A németül írt két mondat egyike így szólt: „Ahol akarat van, ott út is van.” Eltelt 95 esztendő, 2017-ben ezt az írást őrző levélpapírt árverésre bocsátották Jeruzsálemben. A kikiáltási ára nyolcezer dollár volt. Végül másfél millió (!) dollárért kelt el és ez a történet jól mutatja, hogy vannak tárgyak, melyek jelentősen fölértékelődhetnek.
Einstein szavai, mintha nemcsak a londinernek, az akkori kor emberének szóltak volna, hanem nekünk is üzenne, száz év távlatából. Az alapítvány létrehozásakor a mi szándékunk az volt, hogy segítsünk az árván maradt gyerekeknek. Az út, amit végig szeretnénk járni, hogy - mindaddig, amíg a gyerekek valami szakmát vagy diplomát nem szereznek – ez a segítség megmaradhasson, tartós legyen. Ahhoz pedig, hogy ezt az utat minden esetben, valóban végig tudjuk járni, bőkezű, nagylelkű támogatókra van szükség. Ezt az elmúlt két esztendőben megkaptuk, a vállalásunkat tudtuk teljesíteni. A segítségre váró gyerekek száma viszont sajnos tovább emelkedik és ahhoz, hogy az einsteini úton tovább tudjunk menni egyre több támogatásra van – és lesz – szükségünk – fejezte be megnyitó beszédét az elnök úr.
Az árverésre felkínált valamennyi tárgyat az érdeklődők tíz napon keresztül, szeptember 23-tól október 1-ig, hétfőtől péntekig 10-től 18 óráig, szombaton 10-től 14 óráig ingyenesen tekinthetik meg a Nagyházi Galériában, Budapesten, a Balaton utca 8-ban. Az árverésre készült katalógus teljes anyaga látható a www.nagyhazi.hu oldalon is. A katalógusban minden tárgyról pontos leírás, a származási hely megnevezése és a kikiáltási ár, valamint a licitálás rendje szerepel. Az árverésre október 5-én 17 órától kerül sor, részt venni az aukció megkezdése előtt, a helyszínen név és lakcím szerint regisztrálva lehet. A vevő a vételárat vagy foglalóként annak húsz százalékát ott helyben, azonnal kifizetni tartozik, ez készpénzzel vagy hitelkártyával is lehetséges.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
