2024. május 26. vasárnap, Fülöp és Evelin napja
Égbe szállt barátság
Révay András
2020.10.25 15:24
Megható, sok tekintetben elgondolkodtató kiállítás nyílt a Fiatal Művészek Galériájának egyik megszokott helyén, a budapesti Benczúr Hotel kistermében. A tárlatokat rendszeresen látogató közönség ismeri az emlékkiállítás fogalmát, ez alkalommal viszont nem egy, hanem mindjárt két művész tiszteletére gyűlt össze a közönség. Oláh Mara, roma származású festőművész idén március 24-én, Maha Raniet indonéz festőnő pedig október 7-én hagyta el ezt a világot.

 Maha Raniet nevét összevonva ismerte meg a világ. Maharani 1973-ban Kalimantanban, Borneo szigetén, Indonéziában született, életének nagyobb részét, Malang városában töltötte. Korán kezdett el festeni, tehetsége a művészeti egyetem elvégzése során bontakozott ki. Művészi világát is az Indonézia adta szépségek ihlették meg, később is előszeretettel alkalmazta ezt műveiben. De szíve gyakran Magyarország felé húzta. Ranit elbűvölte Magyarország szépsége, az itt élő művészek szeretete és kedvessége, így gyakran ellátogatott hozzánk, bejárva különböző művésztelepeket, műtermeket, ahol megismerte a magyar képzőművészetet, végül ide is ment férjhez. Számtalan kiállítást tudhat maga mögött Indonéziában és több, más országban, köztük Magyarországon is. Halálát váratlan stroke okozta. Elismertségét jól jelzi, hogy az emlékkiállítás megnyitásán megjelent őexcellenciája A. H. Dimas Wahab úr, Indonézia magyarországi nagykövete is. Ám a kettős kiállítás megrendezését ez még nem indokolná, ha nem tudnánk, hogy Maharanit sok év óta szoros barátság fűzte a roma származású magyar festőművészhez, Oláh Marához. Gyakran látogatta őt Szarvasgedén az otthonában és kiállítást is szervezett neki Indonéziában. Azok, akik mindkettőjüket jól ismerték, úgy látták, hogy az emberi szimpátián túl valami- szinte transzcendentális – lelki kapcsolat alakult ki közöttük, nagyon rövid idő alatt.

Oláh Mara 1945. szeptember 3-án született, apja zenész cigány volt, anyja edényfoltozó beás cigány családból származott. Későn kezdett el festeni, saját történetét és kisebbségi közösségének, a cigány közösségnek történetét festette. A kirekesztés, a megaláztatás, a kilakoltatás, a nők helyzete és sok karakteres portré alkotják műveinek összességét. Olyan ember volt, aki mindent vállalt, semmiben, semmikor, semmilyen megalkuvást nem fogadott el. Szabadságot, akaratot, világnézetet lehetett tőle tanulni. A 2008 - 2009-ben elkövetett, Magyarországon csak „cigánygyilkosságok” néven elhíresült bűntény sorozat után a rasszista indíttatásból megölt cigány embereket is megfestette. Ezek a képei hamarosan Chicago-ba is elkerültek, a cigány kisebbséget ért sérelmek kiteregetésével nem maradt adós. Ha úgy érezte, festményeire nagybetűvel is felírta a mondanivalót

 Számára szinte elengedhetetlen volt, a narráció, az egyes festményekre helyezett üzenet így mintegy megduplázódik, kétszeresen üzent festményeivel és felirataival. Már 1991 óta kiállító művész. Érdekes, hogy ő is összevonta a nevét, Omara-ként bemutatkozó tárlata Kanadában volt, majd hamarosan itthon is Budapesten, a Vízivárosi Galériában. Első két kiállítását követően az elkövetkező másfél évben 36 kiállításon vett részt. Képeit külföldön is több alkalommal láthatta a közönség. Bemutatkozott Hollandiában, Londonban, Párizsban, Bécsben, ezen kívül Passauban és a New York-i ENSZ Palotában volt tárlata. Aktív alkotói, kiállítói korszaka után Budapestről Szarvesgedére vonult vissza, itt építtetett magának egy faházat, az úgynevezett „luxus putrit”, itt élt alkotott, a magyarországi és külföldi művészetkedvelők itt is felkeresték. Az utóbbi néhány évben elsősorban miniatűr festményeket készített, melyek csupán néhány cm-esek. Rabjává vált ennek a műfajnak, izgalommal töltötte el, hogy néhány apró ecsetvonásból milyen történet születik, milyen érzelmet, hangulatot tud átadni. Maha Raniet-hez fűződő barátsága igen szoros volt, ennek állított emléket ez az utolsó, közös kiállításuk.

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.