Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából, az uralkodói ereklyét, a Szent Jobbot a köznyelv által Aranyvonatnak hívott vasúti kocsin vitték országos körútra 1938-ban. A II. világháború végén elpusztult egykori ereklyeszállítót most régi pompájában tekinthetik meg az érdeklődök. Az ereklyeszállító díszkocsi rekonstrukcióját a kárpát-medencei hadisírgondozó tevékenységéről vagy Gyimesbükkön a legkeletibb magyar vasúti őrház felújításáról ismert Budakeszi Kultúra Alapítvány kezdeményezte 2010-ben, közösen a magyar királyi koronaőrség még élő kilenc tagjával, az e történelmi hagyomány ápolására 1991-ben alapított Magyar Koronaőrök Egyesületével. A magyar kormány az ügyet felkarolva, 2015-ben a Magyar Nemzeti Múzeumot bízta meg a rekonstrukció elkészítésével. Az újjáépítés koncepcióját a Magyar Nemzeti Múzeum a kezdeményező egyesületekkel egyeztetve alakította ki és a tervezésbe bevonta a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot és a Vasúttörténeti Parkot.
A Nemzeti Múzeummal kötött megállapodás értelmében a díszkocsi állandó helye a Vasúttörténeti Parkban lesz - mondta el a bemutató megnyitásakor Schvéd Norbert, a Vasúttörténeti Park vezetője, de, tervezzük a közlekedtetését is. Mivel nem mindenki tud Budapestre látogatni, ezért szeretnénk eljuttatni a vidéki közönséghez is. Terveink szerint a 2021-re halasztott Eucharisztikus Kongresszus idején is szeretnénk az ország több pontjára elvinni a járművet. Ez egy műtárgy, bár nemrég volt egy nyereményjátékunk, melynek nyertese majd fel is szállhat a kocsira – és lesz ilyen játék máskor is – a kocsi nem alkalmas arra, hogy ezrek sétálhassanak a belsejében. Lássuk be, hajlamosak vagyunk arra, hogy megsimogassuk a kárpitot, megtapogassuk a berendezési tárgyakat, azok pedig rongálódnának – figyelmeztetett a Park vezetője.
A rekonstrukció munkafolyamatát a Magyar Nemzeti Múzeum projektmenedzsere, Mészáros Balázs foglalta össze. Az eredeti példány 1935-ben készült úgy, hogy egy ideiglenesnek szánt átalakítást hajtottak végre egy „kalauzkocsin”. Ez egy kísérő kocsi volt az akkori szerelvényeken, poggyászt szállítottak rajta és a kalauznak volt egy pihenőfülkéje benne. Megbontották a kocsiszekrényt, középre bekerült a hármas üvegajtó, amin át oldalról, távolabbról is jól látható lett az ereklye. Az országjárás 1938 júniusában indult, a folytatást őszre tervezték, de az Első Bécsi Döntés (1938. november 2.) miatt ezt elhalasztották, így csak egy évvel később látogathatott el a szerelvény a Felvidékre és Kárpátaljára. Utoljára 1942-ben jutott szerephez, amikor a nagyváradi Szent László ünnepségre vitte el a Szent Jobbot.
Budapest bombázása 1944 tavaszán kezdődött, ekkor Istvántelken állt a kocsi. A vasutasok féltették, ezért az ő javaslatukra, 1944 augusztusában a Dunakeszi Járműjavítóban – ahol eredetileg készült - leszerelték róla a díszeket, eltették azzal a céllal, hogy amikor a Szent Jobb országjárása újra lehetővé válik, ismét helyreállítják. A háború utáni politikai változások okán mindez nem valósulhatott meg, a Szent Jobb országjárása is a feledés homályába veszett. Csak az egyéni emlékezet őrizte, sokak tulajdonában fényképek is voltak róla. Helyreállításának kezdeményezésére csak 2010-ben kerülhetett sor. Sok év telt el, mire az álomból valóság vált, de az érdekessége, hogy a kivitelezést ismét csak a Dunakeszi Járműjavítóban végezhették. Aprólékos, történeti forrásokra épülő szemlélet határozta meg az évekig tartó munka egészét, melyre több részletben 420 millió forintot adott a Kormány. Ám ez csak egy része a teljes költségnek. A másik része pontosan meg sem határozható, mert azt egyesületek, vállalkozók, magánemberek tették bele ingyenes munkával ingyenes szolgáltatással.
Napjainkban, amikor a vasúti kocsik sorozatgyártásban készülnek, rendkívüli kihívást és egyúttal sikert jelentett a minden megoldásában egyedi, a korabeli és modern műszaki megoldásokat egyaránt alkalmazó ereklyeszállító díszkocsi kivitelezése. A mai biztonsági elvárásoknak és szabványoknak is megfelelő, de mégis a korabeli kialakításhoz hű anyagok megtalálása, bizonyos kézműves technikák rekonstruálása, újratanulása. A legfontosabb a díszkocsi központi tere volt, amelyben egykor az ereklyét helyezték el. Terveit Urbányi Vilmos készítette, aki az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus kültéri rendezvényeinek díszítéséért is felelt. A dísztér koncepciótervének kialakítása során ezért nagy figyelmet fordítottak arra, hogy ha azt minden részletében nem is tudjuk pontosan rekonstruálni, szellemisége megfeleljen Urbányi korabeli elképzeléseinek. A fekete-fehér fényképek is érzékeltették ennek a teljes egészében kárpitozott teremnek egykori pompáját, amely azonban éppen egyszerűségéből, a díszítés visszafogottságából, a különböző anyagokkal való játékból eredt. A kárpitozás színeit az egykori sajtóbeszámolók alapján és korabeli miseruhák segítségével sikerült meghatározni. Mivel a park területe mintegy hét hektár, többségében kültér, a járványügyi előírások betartása itt nem okoz gondot, a kocsit csak kívülről lehet megtekinteni.
Az eredeti Aranyvonat egy mozdonyból és öt kocsiból állt, az „aranykocsi” a magyar tervező- és díszítőművészet remeke volt. Egyházi és világi méltóságokat szállító, két-két luxuskocsi fogta közre az ereklyét szállító, bizánci stílusban díszített aranykocsit, melynek gazdagon díszített külső oldalaira a magyar szentek: István, Gellért, Imre, Gizella, Margit, Mór, László és Erzsébet egész alakos képeit festették. A szent király jubileumát mindkét oldalon az 1038 – 1938 évszámok hirdették. A kocsi tetején négy imádkozó angyal közé a Szent Korona mását helyezték el, melyet esténként kivilágítottak. A kocsi közepén, a kétoldalt üvegfalú, a padlóján és oldalain bíborszínű, a mennyezetén hófehér selyemmel bevont díszteremben, rezgéscsillapító állványon nyugodott a koronaőrök által őrzött megvilágított ereklye. A Szent Jobbot most, a rekonstruált kocsi bemutatóján a korona másolata pótolta és ez a tervek szerint - a továbbiakban is így marad.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
