A hangverseny, melynek szólistája Korcsolán Orsolya hegedűművész volt, az „Európa a polgárokért” program részeként 2008 óta járja az országokat, hirdetve a szabadság és az emberi jogok, mint alapértékek fontosságát. Eddig tizenkét országban szerepeltek igen nagy sikerrel. Műsorukban bepillantást engednek a nácizmus és a későbbi diktatúrák által elnémított zeneművészet számunkra eddig ismeretlen értéktárába. Bárhol is lépnek fel, egyformán szólnak a belföldi és a külföldi közönséghez, bemutatva a zsidó kultúra gazdagságát. A megszólaltatott művek között megtalálhatóak a klasszikus indíttatású darabok csakúgy, mint a pop vagy a modern elektronikus zene magas színvonalú reprezentánsai.
Jelen volt a megnyitón Ilan Mor, Izrael állam magyarországi nagykövete, aki az ünnepsége egyik céljaként azt nevezte meg, hogy a ma élő művészek fontos feladata felmutatni a zsidó kultúrát és azt, hogy annak minden eleme mennyire vált részévé a magyar kultúrának. Olyan szerzők hagyatékát élesztik fel, idézik meg, akiket Hitler idején – vagy később - teljesen elnémítottak. Deportálták, megölték vagy elüldözték őket, úgy gondolták, hogy ezzel törölhetik személyüket és alkotásaikat az emberiség emlékezetéből. Az ő történetük nem csupán a zsidó emberek története, mert Európa kultúrája még mindig szenved attól, hogy nagy jelentőségű, igen étékes részeket kihasítottak belőle. Az antiszemitizmus több európai országban még ma is tapasztalható. Ez a koncert pedig a legjobb eszköz arra, hogy emlékezünk és megtanítsuk gyermekeinket is: ne engedjék, hogy a Soa megismétlődjön!
A Zsidó Művészeti Napok új kulturális rendezvénysorozat azzal a céllal jött létre, hogy a tavaszi és nyári szezon között új színfolttal gazdagítsa a magyar főváros igényes művészeti programkínálatát. A mintegy ötven különböző művészeti ágat képviselő, hazai és külföldi vendégművészek által kifejezetten a Zsidó Művészeti Napokra létrehozott magas színvonalú produkciók változatos helyszíneken várják a zsidó kultúrát kedvelő, vagy azzal megismerkedni kívánó közönséget. Az ünnepi hangversenyen Amaury du Closel, francia karmester vezényletével bemutatott zenedarabok - Erwin Schulhoff: Szvitt - 5 Stücke für Streichquartett (5 darab vonósnégyesre - 1923) Karl Amadeus Hartmann: Concerto Funabre szóló hegedűre és vonószenekarra (1939) Mieczislaw (Moishe) Weinberg: Első Kamaraszimfonia Op.145 – kiválóan szolgálták a rendezvénysorozat másik fontos célját: a zsidó kultúra népszerűsítését és a tolerancia erősítését a művészetek által! Minden mű egy hiányzó láncszem volt, amely a késő romantika, a századforduló és a századelő zenéjét szorosan fűzi össze a mai kortárs zeneművészettel.
A hangverseny után került sor az Emlékezni és emlékeztetni című kiállítás megnyitására, a Budapest Music Center előcsarnokában. A képek és adatok a koncentrációs táborok életének ma már kevéssé ismert részletére, a lágerzenekarok, színházi előadások történetére világítottak rá. Ezek a zenekarok, társulatok a lágerparancsnokok beleegyezésével vagy kifejezett akaratára jöttek létre. Buchenwaldban a lágerzenekar már 1938-ban megalakult és a többi táborban is hamarosan követték a példát. Fontosságukat a tömeggyilkosok is felismerték, annyira, hogy a berlini Birodalmi Biztonsági Főhivatal 1942-ben rendelettel teremtette meg működésük hivatalos alapját. A rendelet javított a már meglévő együttesek helyzetén és számos új létrejöttéhez is vezetett.
A lágerzenekarok fő feladata az volt, hogy a munkakommandók reggeli kivonulásához és esti visszatéréséhez szolgáltassa a menetütemet. Játszaniuk kellett a büntetések és a kivégzések alatt, koncertet kellett adniuk az SS katonák és a foglyok részére, de kötelesek voltak egyszerűen csak az SS szórakoztatására is játszani. Felléptek a hivatalos alkalmakkor, a haláltáborokban pedig még a válogatási folyamat alatt is. A koncerteket legtöbbször vasárnap tartották, mert ez volt az SS és a foglyok egyetlen szabadnapja. Volt láger, ahol a parancsnok kérésére teljes szimfonikus zenekart állítottak össze, amelyik képes volt Liszt, Mozart, Beethoven műveket is eljátszani. A koncentrációs táborokon kívül a gettókban is működtek zenekarok, ezek létéről a kiállítás hiteles információkkal szolgál. Az első magyarországi Zsidó Művészeti Napok rendezvénysorozatának eseményeiről tájékoztatás a www.zsidomuveszetinapok.hu oldalon található.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
