Három évvel ezelőtt vette át a Galéria a művész özvegyétől, Baranyay Judittól azt a hatalmas hagyatékot, ami Baranyay András (1938-2016) halála után hátramaradt. Noha több budapesti múzeumban is fellelhetők alkotásai, mégis ezernél is több tárgy maradt otthon, amiből mintegy hétszázat egyedi műnek tekintettünk – mondta el a kiállítás megnyitásakor a MissionArt Galéria képviselője, Kishonthy Zsolt. Sajátos, érdekes ember volt András, az a fajta titokzatosság, ami a műveiben fellelhető, az művészetének egyik lényege. Erről sok részletet lehat majd olvasni a kiállításról most megjelenő, háromszáz oldalas katalógusban, ami – a képeket tekintve – a teljes hagyatékot bemutatja. Azokból, itt, a Műcsarnokban, jelenleg mintegy háromszáz darab látható. A feldolgozás, rendszerezés évekig tartott. A kiállítás anyagának összeállítása is már egy évvel ezelőtt elkezdődött, így az életművét időrendben teljes mértékben felölelve, tárgyi anyagát tekintve is teljes hossz- és keresztmetszetét adja Baranyay András művészetének. Kezdve az ötvenes évek végén készült litográfiáktól, egészen addig, ameddig még dolgozott.
A Műcsarnok kurátora, Szilágyi Mária ezt még azzal egészítette ki, hogy Baranyay András emlékkiállítása két szempontot követett: törekedtek arra, hogy ezt a hatalmas anyagot időrendi sorrendbe rendezzék, ugyanakkor – a munkák természetéből adódóan – ügyelniük kellett a tematikus rendezésre is. A falakra függesztett képeken kívül a vitrinekben elhelyeztek olyan dokumentumokat, rajzokat, vázlatfüzetrészleteket, a művész fényképezőgépét, régebbi fotókat, melyek a munkásságát, a gondolkodását még inkább bemutatják, az őróla alkotott képet árnyalhatják. Készült vele egy kilenc részből álló interjúsorozat, ez az utolsó teremben, TV-felvételként látható. Barátok, pályatársak, tanítványok emlékeznek Baranyay Andrásra. Noha közel két óra időtartamú, de olyan anyagot adott, ami nagyon sokat tesz hozzá a kiállítás élményéhez.
A Katalógus is rendkívül bőséges, 690 képet és tanulmányokat is tartalmaz, összeállításakor lehetőség szerint a teljességre törekedtek. Van egy honlap is https://baranyayandras.hu A teljes hagyatékban talált dokumentum-együttes látható benne, vázlatok, kézírásos jegyzetek, olyan anyagok, melyeket eddig sehol nem publikálták. Ez egyben kutatási terepet is kínál az érdeklődőknek. Kiderül belőle, hogy nagyon különlegesen gondolkodó ember volt Baranyay András. Nem volt harcias típus, nyugodtan, de kitartóan érvelt, pontosan fogalmazott. Halkan beszélt, inkább figyelt, gondolkodott, elmélkedett. Rebellis volt, de a forradalmakban nem a nagy harcokat vagy győzelmeket, inkább a szomorú eseményt, a bukást, a szörnyű megtorlást emelte ki. A gyász alkalmas a továbbgondolásra, szemlélődésre, elmélyedésre.
Művészetes sosem volt harsogó, mindig csendes, műveit csak hosszas ismerkedés után lehet igazán értelmezni, befogadni és nagyon megszeretni. Az életmű most a maga teljességében tanulmányozható, a felfedezés és újrafelfedezés öröme mellett elmélyülhetünk a művek, vázlatok, jegyzetek, följegyzések, a munkásságot kísérő privát momentumok sűrűjében, ráláthatunk korábban nem ismert összefüggésekre, például a régi mesterekhez fűződő, néha szinte személyes viszonyára, nem beszélve a kortársakkal való kapcsolatok gazdag hálójáról. A december 5-ig látható kiállítás – létrehozóinak szándéka szerint – valószínűleg sokak számára nyújt majd maradandó élményt, bizonyítva, hogy a „kép” és a „valóság” viszonya milyen megdöbbentően sokféle lehet és milyen titkok rejtőznek ott is, ahol nem is gondolnánk.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
