A Szépművészeti Múzeumot 1900 és 1906 között építették Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervei alapján. Az épület földszinti nagy csarnokai az intézmény formálódó antik, középkori és reneszánsz gipszmásolatait és a különböző építészeti stílusokat hivatottak bemutatni. Ennek jegyében tervezték meg a román stílust megidéző Román Csarnokot is, és itt a középkori nagyméretű gipszmásolatokat tervezték bemutatni. A csarnok építészeti elemeiben és díszítésében is a román stílus jegyeit idézi meg, gazdag festett ornamentikával kiegészítve. A csarnokban még a Múzeum megnyitása előtt 1906-ban helyezték el a német későromán korszak kiemelkedő emlékének a freibergi Aranykapunak (az eredeti, Freiberg, dóm, 1225 körül) a monumentális méretű gipszmásolatát. A tér a múzeum leggazdagabb és legszebb belső dekorációval rendelkező helye.
A csarnokban röviddel a múzeum nyitása után 1910-es évektől a korban divatos középkori és kora reneszánsz gipszmásolat gyűjteményt helyezték el, helyenként vegyítve a középkori magyar szárnyasoltárokkal. Ezt a kiállítás 1926-ban átrendezték úgy, hogy csakis a gipszmásolat gyűjteményt mutassa be, itt kapott elhelyezést Donatello híres Gattamelata lovas szobrának (eredeti Piazza del Santo, Padova, 1453) a kópiája is. A második világháború alatt a múzeum tetőablakai beszakadtak, így a nagy csarnokok és a köztük a Román Csarnok is megsérültek, hosszabb ideig ázásnak volt kitéve. Ekkor már a gipszmásolat gyűjtemények elveszítették megbecsültségüket, így háború alatti mentésükre nem fordított már figyelmet a múzeum. A háború alatt a földszinti termekben hagyott és így sérüléseket szenvedett másolatokat 1945 után a Román Csarnokba zsúfolták össze a csarnokot pedig végleg lezárták a látogatók elől.
Míg a múzeum többi tereit a háborút követően többé-kevésbé felújították, a Román Csarnok ebből mindvégig kimaradt. A teret egyre inkább a múzeum összes raktározási problémájának megoldására használták. Ennek következében hamarosan zsúfolt, rendezetlen állapotok uralkodtak el a térben. Az egyre kaotikusabb körülmények okán 1948-tól kezdve a tér felújítását számtalanszor tervbe vették, ez mégsem történhetett meg egészen mostanáig. A pénzhiány mellett a gipszmásolat-gyűjtemény mozdíthatatlansága is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Román Csarnok helyzete egy megoldhatatlannak tűnő problémává váljon. Így a monumentális méretű, a múzeum legdíszesebb csarnoka csupán néhány kolléga számára volt ismert, és a múzeum titkos tereként aludhatta Csipkerózsika-álmát.
A csarnok belső dekorációját, az épület építészei Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervezték meg 1900 végén. A románkori bazilikát idéző tér hatalmas oszlopokkal és pillérekkel tagolt. Az oszlopok fejezeteit a pécsi székesegyház oszlopfőiből inspirálódva tervezték meg. A rendkívül gazdag festészeti dekoráció Reissmann Károly Miksa és Glaser János festők munkái, melyen 1903-ben és 1904-ben dolgoztak. Reissmann az országház és az Iparművészeti Múzeum díszítőfestésén dolgozott korábban, míg Glaser a pécsi székesegyház dekoratív festészeti munkáin. A falakat figurális ábrázolások, heraldikai elemek és gazdag ornamentika díszíti. A figurális díszítésben a keresztény ikonográfia és magyar történeti vonatkozások tűnnek fel, a diadalívek falán Jézus és Mária alakjai mellett a magyar szentek, Szent István, Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit jelennek meg.
Az oldalfalakra, egyik oldalon Árpád-házi uralkodók (Könyves Kálmán, vélhetően IV. Béla), valamint a Luxemburgi Zsigmond korához köthető személyek (Ozorai Pipo, Szécsi Dénes püspök) kerültek. Az ábrázolások ikonográfiája szorosan kapcsolódik a millenniumi gondolatkör eszméihez. A Román Csarnok főhajónak falain a magyar állami, társországi és tartományi címerek jelennek meg, a körüljáró boltszakaszok homlokíveire a magyar nemzetségi címereket festették. A csarnok lenyűgözően gazdag ornamentikájában szimbolikus ábrázolások is feltűnnek, életfamotívumok, valamint halhatatlanságot jelképező pávaalakok. A diadalíveket állatövi jegyek dekorálják. A körüljáró folyosó boltozatainak griff és sárkánylakjait a német középkori fal- és táblaképfestészet inspirálta. Az így összeálló tér képe összhatásában a századfordulós dekoratív festészet csúcsteljesítményét mutatja.
A csarnok restaurálása a Szépművészeti Múzeum történetének legátfogóbb, 2015 és 2018 között elvégzett rekonstrukciós munkáinak a keretében történhetett meg. A restaurálás elkezdéséhez a szobormásolat gyűjtemény helyzetét is rendezni kellett. 2015-ben mód nyílt arra, hogy a Liget Projekt részeként a gipszmásolat gyűjtemény rehabilitációja is elkezdődjön. Hosszas előkészítő munkák után a Román Csarnokban tárolt gipszmásolatokat elszállították, és a restaurálásuk is megkezdődött. A gipszmásolat-gyűjtemény – oly sok évtizednyi hányattatás után – egy önálló múzeumot kap a megújuló komáromi Csillagerődben. A gipszöntvények másik része a Hősök terétől nem messze, a Szabolcs utcában a most épülő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ látványtárában lesz látható 2019-től.
A gipszöntvények elszállítása után történhetett meg a Román Csarnok alatti térrész kialakítása. A falképek restaurálása csak ezt követően kezdődhetett el. 2016 decemberétől 2017 júniusáig tartó munkálatokban mintegy nyolcvanan vettek részt. A munka különleges kihívás elé állította a restaurátorokat: a tér falfestése alig több mint száz éves, mégis a hányattatott sorsa, a sokszoros ázások és a konzerválás elmaradása miatt olyan mértékben öregedett, mint egy igazi középkori templom. A szakembereknek ezért olyan technikákat kellett alkalmazniuk a festések, vakolatok visszakötéséhez, mint amilyenek a több száz éves román kori templomoknál szokásosak. A Román Csarnok restaurálásával Budapest szívében hetven évig ismeretlenül, elzárva álló, a századforduló kiemelkedő belsőépítészeti tere kerülhet be a köztudatba. A múzeum felújított Román Csarnoka április 2-ig ingyenesen látogatható, mindennap 10.00 órától, utolsó beengedés: 17.00. A belépés érkezési sorrendben történik: ELŐJEGYZÉS, IDŐPONT FOGLALÁSA NEM LEHETSÉGES!
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
