(aukcio-2) Az elmúlt két évtizedben összesen 62 aukciót és 40 nonprofit kiállítást rendezett a Virág Judit Galéria, tavaly pedig megtartották a világ első Zsolnay aukcióját. A tervek szerint ezt a rendezvényt még az idén, november 8-án, egy második követi majd. A galéria fennállása óta számos rekordot tudhat magáénak: 20 év alatt 36 tétel leütési ára emelkedett 50 millió forint, 12 tétel 100 millió forint fölé, 3 tétel leütési ára pedig átlépte a 200 millió forintot. Aukcióikon ötször döntötték meg az abszolút árverési rekordot, melyet mindmáig Csontváry Kosztka Tivadar, Traui látkép naplemente idején című, 2012-ben árverezett képe tart 240 millió forintos leütési árával. A jubileumi aukciót övező mostani, nagy érdeklődés részben annak is köszönhető, hogy esetleg újabb rekord várható.
Húsz évvel ezelőtt mindössze egy negyven négyzetméteres galériánk volt – emlékezett vissza a kezdetekre Virág Judit. A képeket adagonként szállítottuk a fotóműhelybe, az aukciós kiállítás a Kongresszusi Központ folyosóin volt. Így ment ez éveken keresztül, egészen 2003-ig, amíg a mostani helyünkre nem költözhettünk. Akkor 440 négyzetméterre növekedett a galéria, azóta már 800 négyzetméternél is több a területünk, irodákkal, műhelyekkel, könyvtárral is fel vagyunk szerelve. Úgy, ahogy azt annak idején – még húsz évvel ezelőtt – megálmodtuk. Évente három aukciót rendeztünk – még a válság idején is! Harminchét életmű rekordot állítottunk fel, kiadványokat jelentettünk meg, szabadegyetemi előadásokat tartottunk, nem beszélve a sok tárlatvezetésről és ingyenes, múzeumi, pedagógiai foglalkozásról. Egy ilyen visszatekintés során feltétlenül ki kell emelni, hogy munkatársaink húsz év óta velünk vannak, ami egy cég esetében igen fontos jellemzőnek számít!
A múltról szólva büszkén mondhatjuk el, hogy a legelső aukciónk is mindjárt rekorddal indult. Rippl-Rónai, Zorka kékköves gyűrűvel című képét hárommillió forintról indítottuk és a végén – mindenki legnagyobb döbbenetére – 21 millióért adtuk el! Utána, két évvel később következett Gulácsy, Régi instrumentumon játszó hölgy képe, ami huszonötmillió forintról kilencvenötmillió forintért kelt el. Egy évvel később Munkácsy, A baba látogatói százhatvan millió forintért talált gazdára és ez jól mutatja a piac növekedését is. Ezt a rekordot ismét egy Munkácsy kép döntötte meg 2002-ben, a Poros út, ahol a kalapács már 220 millió forintnál állt meg. Így jutottunk el a jelenlegi Csontváry rekordhoz, kettőszáz negyvenmillió forintnál! Magyarország tizenkét legdrágább festménye közül kilenc fűződik a galériánk nevéhez. A „triumvirátusba” a Gulácsy-Munkácsy-Csontváry hármasba tavaly sikerült először egy „modernizmushoz” tartozó képnek bekerülnie, Tihanyi Lajosnak a Pont Saint Michel-je. Most nagyon várjuk, hogy a „négyeshez” még egy alkotó csatlakozik majd, mégpedig Rippl-Rónai József. Neki is ott a helye a „leg”-ek között.
A huszadik alkalommal nemcsak egy árverést kívánnak tartani - mondták el a rendezvényről, hanem egy nagy jó hangulatú találkozót, ahol nemcsak a pénzről lesz szó. Vidámságról és jókedvről is, ahol mindenki jól érezheti magát. Az árverés előtt lesz egy meglepetés koncert, kiváló előadókkal. A vásárlók között ötvennél is több ajándékot fognak kisorsolni. Nemcsak azok nyerhetnek, akik vettek, hanem azok is, akik elvesztették a licitet! Megnyerhető lesz két nagy értékű műtárgy, az egyik Berény Róbert, Sakkozók című képe, a másik pedig egy Zsolnay váza. A két műtárgy értéke meghaladja a tízmillió forintot. Lesz aukciós tippjáték: előre leírják tíz tétel várható leütési árát és a teljes magyar műgyűjtő közönség versenyezhet: a legjobb első három helyezett pénzjutalmat nyer.
A jubileumi aukcióra kivételes műtárgyakkal készül a Virág Judit Galéria. Az egyik, Rippl-Rónai József legkeresettebb korszakából származik az 1911-es, kukoricás stílusban készült Pihenő Fenella című festmény, amely kiemelt nemzetközi figyelemre számíthat. Már élete során is ez volt Rippl-Rónainak a legsikeresebb korszaka. A stílust a kortársak is csak „megvadított pointillizmus”-nak neveztek, mert ezzel a „kukoricás” stílussal ő egy teljesen önálló, sem a magyar, sem a nemzetközi festészetben senkihez sem mérhető, senkihez sem hasonlítható, csak is és kizárólag rá jellemző stílust hozott létre! Tiszta, keveretlen, élénk, harsogó színeket használt, amit egyenesen a tubusból hordott fel a vászonra. A pöttyök olyanok, mint megannyi érett kukoricaszemek. Innen ered a stílusirányzat neve is. Az utóbbi években a párizsi Musée d’Orsay is vásárolt két kukoricás Rippl-Rónai képet, amelyek az állandó kiállításon szerepelnek. A modell, Fenella, sok más képen is megtalálható, a Nemzeti Galériában is van néhány ilyen kép.
A másik fontos alkotás Bortnyik Sándor, 1923-ban, Weimarban festett, vörös palackot ábrázoló absztrakt csendélete, avantgárd korszakának egyik legérdekesebb műtárgy-együtteséhez tartozik. Kikiáltási ára harmincmillió forint lesz. Bortnyiknak a geometrikus absztrakcióhoz köthető korszakából nagyon kevés képe maradt fenn. Weimarban a Bauhaus oktatóival és diákjaival alakított ki nagyon szoros kapcsolatot. Sajnos a festményeinek jelentős része elveszett vagy megsemmisült – jobb esetben valahol még lappang. Ezen a csendéleten kívül mindössze háromról tudunk, melyek magántulajdonban vannak. Ezért nagyon ritka, hogy felbukkan a műkincspiacon egy ilyen kaliberű alkotás, miközben más képei nemzetközi aukciókon is előfordulnak.
A harmadik kiemelkedő mű – bátran kijelenthetjük – az árverés egyik sztárja, Reigl Judit, a Semmi szétzúzása című alkotása. Az 1950 júniusa óta Franciaországban élő művész a háború utáni európai festészet egyik legjelentősebb képviselője. A Semmi szétzúzása 1954-ben keletkezett. A művész festményei az elmúlt 15 év alatt a néhány 1000 eurós árkategóriából mára 300-500 000 euróra emelkedtek a világ legnevesebb aukciósházaiban, mint például a Christie's-ben és a Sotheby's-ben. Reiglnek három jelentős korszak van. Az egyik az automatikus írás, a másik a robbanás, a harmadik pedig az úgynevezett gömbírás. Nagyon jelentős tény, hogy most ez a festmény itt felbukkant, megtekinthető és kalapács alá kerül, mert az automatikus írás sorozatból származik és ebből a korszakból nyilvános árverésen soha nem szerepelt még festménye.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
