Nem csalatkozik nagyot a látogató, aki eddig azt hitte, hogy a kékfestés a magyar népművészet része. Itt az álláspontja annyiban módosulhat, hogy a magyaré is! Ez a kiállítás ugyanis abból az alkalomból készült, hogy a kékfestés hagyományát 2017 márciusában Ausztria, Csehország, Magyarország, Németország és Szlovákia közösen terjesztette fel az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. Nincs tehát versengés, rivalizálás, ez a népművészeti ág közös örökségünk. Most csak arról van szó, hogy napjainkban a fiatal cseh alkotók kezében – akik a színvonalas kézimunkát, a mesterségbeli jártasságot, a hagyományokhoz való kötődést és az eredetiséget részesítik előnyben – a kékfestő egyedülálló anyaggá válik. A kiállítás a kékfestésnek ezeket az új útjait mutatja be, igen látványosan.
Ez egy vándorkiállítás, először Bécsben mutattuk be – mondta el róla Alice Klouzkova, a kiállítás kurátora. Azért ott, mert a felterjesztést a másik négy ország nevében is Ausztria nyújtotta be az UNESCO-hoz. Az egyik cél vele, hogy igazoljuk: a hagyományos mesterségek egyáltalán nincsenek halálra ítélve. A mai korban, a kortárs tervezőkel együtt élve igenis képesek a további fejlődésre! A címében is azért van ott az innováció szó, mert nemcsak a kékfestés technikáját ismerteti, hanem azokat a további lehetőségeket is, amelyek nyitva állnak ennek a szakmának a művelői előtt. A különböző új megoldások, amikkel ezeket a hagyományos technikákat használják a mai, fiatal művészek, egészen új jelenségnek számítanak. A kékfestés a XIX. században elterjedt módszer volt. Csehországban, ebben az időben több tucat ilyen műhely működött. Napjainkban viszont már csak kettő dolgozik belőlük.
A modern, kísérleti kékfestőgyártás központja Csehországban a múlt század ötvenes évei óta a Népművészeti Alkotóközpont. A kiváló képzőművészek és iparosok egyedülálló együttműködésének következtében eredeti, kivitelezési és képzőművészeti szempontból egyaránt nagyon színvonalas termékek születtek. Erre a kreatív kapcsolatra - melynek Közép-Európában nincs párja – épít nagyon sok mai, cseh tervező. Van közöttük, akinek a munkájában ősi motívumok jelennek meg, összekapcsolva ezáltal például a csehországi és az indiai kékfestést. A festés alapja a mesterséges indigó. Használnak még gátlószereket – kaolint és arabgumit. A gátlószerrel, nyomódúccal viszik fel a mintát a fehér anyagra, ez kizárólag természetes, pamut vagy lenvászon lehet. Egy hétig száradni hagyják, majd – legalább öt alkalommal - festőfürdőbe merítik. Utána kimossák, kiöblítik. A gátlószer ekkor kioldódik, megjelenik a kék környezetben a fehér minta, már csak vasalni kell.
Az eljárás lényeges eleme a nyomódúc. A festőműhely gazdagságát ezek száma jelzi. Vigyáznak rá, nem ritka a száz évnél is öregebb példány. Elkészítése különleges feladat, ma már csak két ember képes rá. Egyikük, Milan Bartoš, ő még tud hagyományos kékfestő dúcot készíteni vagy javítani. Műhelyét nagyapjától, a nagyhírű mintavéső mestertől örökölte. A fából faragott mintában a legfinomabb részleteket apró szegek beütésével dolgozza ki. A kékfestést az emberek többsége a népművészet részének tekinti, pedig ez a hagyományos technológia jól használható a mai divattervezés során is. A tervezők elmondták, számukra az egyik legnagyobb örömet az jelenti, hogy olyan emberekkel dolgozhatnak együtt, akik türelmükkel, szorgalmukkal és a mesterség iránti szeretetükkel a hagyomány továbbélését szolgálják. Bizonyítást nyerhet, hogy a kékfestés a modern ruhatervezés funkcionális részét képezheti.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
