Jean-Claude Louis Franciaországban, Elzászban született. Orvosi, tudósi pályafutását – az ott elért sikerei dacára - már évtizedekkel ezelőtt feladta, hogy szenvedélyének, a művészi fotózásnak élhessen. Miután 1990-ben az Egyesült Államokba költözött, eleinte a fák voltak kedvenc motívumai, de szívesen fényképezett növényeket, virágokat, tájakat. Az én esztétikám megkülönböztető – mondta egyszer magáról. Inkább elkészítem, mintsem hogy felveszem a képet. A valóság bemutatása helyett szubjektív perspektívába viszem át. Kevesebb dokumentációt, több fantáziát viszek bele. A színnel, fénnyel, árnyékkal, kontrasztokkal dolgozva arra törekszem, hogy a képek elnyerjenek egyfajta vizuális vonzerőt, legyen bennük varázs, költészet.
A művészet kortalan – és erre találunk is bizonyítékot ezen a kiállításon. A most 78 esztendős Jean-Claude Louis hatvan éves volt, amikor újra a kezébe vette az ecsetet. Édesapja – aki nagyon tehetséges festő volt – a fiát tizenhat éves korától kezdve bíztatta, hogy kezdjen el festeni tanulni. Ám neki az érettségi után másfelé vitt az útja, nem folytathatta a festést és csak mintegy tizennyolc évvel ezelőtt állt ismét a festőállvány elé. Kezdetben a fényképek után dolgozott, az utazásai során készült képek segítségével előbb installációk készültek, majd egyre több festmény került ki a keze alól. Ma már önálló témákat, gondolatokat dolgoz fel, acryl festéket használva, kartonra fest. Művei – Franciaországon kívül - megtalálhatók Amerikában, Izraelben és Budapesten is, mert 1997 óta Magyarországon él. Kiállítása most április 1-ig látogatható.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
