Van egy kislány, aki – miután látott egy előadást - már háromévesen arról ábrándozott, hogy artistaművész lesz. Látva lelkesedését, édesanyja ötévesen beíratta egy cirkusziskolába. A kislány kitartással, szorgalommal elérte célját és most itt van Budapesten, de ennek csak félszívvel örülhetünk. A 17 éves Ameli Bilyk egyike a sok száz ukrajnai menekültnek, aki most nálunk talált ideiglenes otthonra. A három nyári különleges műsor közül az első, az „Esőcirkusz” több fellépője is a biztos halál elől menekült hozzánk Ukrajnából! Ameli fő zsánere a lengődrót. Előadása cseppet sem szokványos, ugyanis kötéltánc közben kézen áll, bukfencezik, spárgázik, miközben zsonglőrködik és táncol a hulahopp karikákkal. Az ukrán reménység korábban több nemzetközi cirkuszfesztiválon is sikereket ért el.
Az idei már harmadik alkalom, amikor használni fogják ezt a látványos vízitechnikát – mondta el a műsor hátteréről szólva a Fővárosi Nagycirkusz cirkusz-szakmai igazgatója, Graeser József. Természetesen minden évben más a műsor, most is rendkívül magas színvonalú attrakciók lesznek. A szakmában mindenki tudja például, hogy jó bohócot roppan nehéz találni. Nekünk most sikerült egyet, ráadásul az illető hölgy, pedig a női bohóc igencsak ritkaságnak számít. Ő nagyon kedves, szerethető hölgy és még egy aranyos kiskutyája is van, „akivel” biztosan megnevetteti majd a nézőket. Másik fontos eleme még a műsornak, hogy vendégeink mellett három magyar produkcióra is sor kerül majd benne. Lesz egy – nem is teljesen veszélytelen – Donnert-Szécsényi páros görkorcsolya-szám, bemutatkozik a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál egyik Arany-díjasa Grandpierre Gabriel, Dobos Richárd pedig egy látványos rúdszámmal kápráztatja el a közönséget.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, Fekete Péter, korábban a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója volt és a porondnak ma sem fordít teljesen hátat. A három előadás közül kettőnek ő a rendezője. Azt is tudjuk róla, hogy ha valahová meghívják, mindig visz magával valami érdekes meglepetést. Most sem volt ez másként. A műsorszámokról szólva elmondta, jégesőként csapott le ránk ez a szomszédságunkban dúló háború. Nekünk is megváltoztatta a mindennapjainkat, több mint száz ukrán fiatalt fogadott be a Fővárosi Nagycirkusz, szinte a teljes harkovi és kijevi artistaképző iskolák növendékei itt vannak velünk! Ruhát, szállást, étkezést, a munkájukhoz felszerelést kapnak. Mellettük majdnem naponta érkezik még olyan ukrán artista család, akik itt megpihennek néhány napra, ruhát cserélnek, azután elindulnak Nyugat-Európa felé, ahol ugyancsak szívesen fogadják őket. Vannak olyan családok is, akik elmenekültek a háború elől és itt maradnak velünk, amíg haza nem térhetnek.
Amikor jégeső közeledett, az gazdák megpróbáltak védekezni ellene és ennek volt eszköze az 1970-es évekből származó jégelhárító rakéta, amit az államtitkár a Meteorológiai Múzeumból kért kölcsön, hogy itt bemutathassa. Amikor fellőtték, a jégből vizet, esőt csinált, megmentette a vetést, a termést. Erre az esőre van szükségünk, hogy lemossa a könnyeinket, lemossa a sarat az utakról, hogy hazamehessünk. Az „Esőcirkusz” című műsorunk egy kicsit erről szól. A művészetnek feladata, hogy könnyítsen a terheken, elterelje a figyelmet, de ugyanúgy kötelessége, hogy a mindennapi történésekre reflektáljon. A mi előadásunk is egyik oldalról felhőtlen boldogság, de a másikról nem engedi elfeledni, hogy várjuk, elmúljon a háború, kisüssön a nap!
Talán nem is volt még ilyen a Fővárosi Nagycirkusz életében, hogy egyszerre, párhuzamosan két programot kínáljon. Az egyik, a napközben látható, a családoknak szól, a másik pedig – amilyen még valóban nem volt – pénteken és szombaton este a színházba járó közönséget kívánja megszólítani. Kicsit konkurenciája kíván lenni a 7 órakor kezdődő színházi előadásoknak! Azt mondja: kedves szerelmes párok, gyertek el hozzánk, hiszen itt terített asztal, egy pohár pezsgő fog várni és az a csoda, aminek egyik része cirkusz, nagyobbik része bűvészet, varázslat, szórakozás. Ez nálunk új, bár a cirkusz világától nem távoli, hiszen a varieté világa mindig jelen volt a cirkusz életében – hát most visszacsempésszük. Persze a francia sztár, az orosz-ukrán sztár mellett a magyar bűvészet nagyjai is megjelennek.
Furcsa, felborult világban élünk. Van ahol Csajkovszkijt is be akarják tiltani, van ahol – tiltakozásul – hazaküldik az orosz művészeket, mi ezt nem tesszük. A cirkusz különleges műfaj. Itt bőrszínre, világnézetre, vallásra, nemzetiségre tekintet nélkül bízunk egymásban. Ha a kupola egyik sarkában valaki elugrik, úszik a levegőben, biztos lehet abban, hogy mire átér a kupola másik oldalára, ott valaki biztosan elkapja. Nálunk sincs megkülönböztetés. Lesz a porondon olyan család, ahol az apuka ukrán, az anyuka orosz – a kislányukat minek nevezzük? Fontos kijelentenünk, hogy nagyon együtt érzünk a háborúban szenvedőkkel, de semmiképpen nem különböztetünk meg senkit, aki a cirkuszba tartozik. A mi üzenetünk, hogy itt, a cirkuszban mindenki otthon van!
Lesz még egy harmadik előadás is. A Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) keretében egy különleges cirkuszi-mozgásszínházi darabot láthatnak az érdeklődők május 5. és 8. között. A hat alkalommal megtekinthető „A O Show” a bambusz cirkusz, az akrobatika, a kortárs művészet és a színházi látványművészet egyedi ötvözete. A produkció nagyságát mi sem jelzi jobban, mint hogy a Fővárosi Nagycirkusz kicsinek bizonyul ehhez az előadásához, ezért az Állatkert területén felépített sátorban mutatják be. A Cirque du Soleil költségvetésénél is nagyobb összeggel gazdálkodó Lune Production műsorának címét adó „A O” a „Lang Pho” szavakból ered, mely „falu és város”-t jelent. A zenés előadás a vidék és a város közötti kontrasztot érzékelteti, ezek izgalmas átalakulását és összeolvadását. Hitelesen mutatja be Vietnám szépségét. A show-ban a bambusz és a rattan anyagok kreatív felhasználásával és a különböző művészeti ágak kombinálásával dinamikusan jelennek meg az életképek, a hagyományok, a félelmek, a vidámság és a népi hiedelmek.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
