Mi lehet annak az oka, hogy egy színház vezetősége egy darabot műsorra tűz – tette fel a kérdést az előadásról szóló szabadtéri sajtótájékoztató elején Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója. Az egyik valószínűleg az, hogy szeretik a darabot és hisznek benne. Másrészt pedig jól látható, hogy a kérdés, hogy miben legyünk európaiak, miben járjuk a saját utunkat és ez a két nézőpont évszázadok óta miként ütközik a hétköznapi emberek és egy ország vezetőinek fejében, gondolataiban? Ez megunhatatlan és mindig aktuális téma. Mindennapjaink most is bizonyítják. Van még más fontos kérdés is: hogy kinek és miért mutatjuk be az előadást? Mi most úgy gondoljuk, hogy érdemes lenne egy 0fiatalos előadást csinálni. A generációk sorban felnőnek, mi és a szüleink szeretjük ezt a művet, de vajon készült-e olyan adaptáció, ami már a mostani fiataloknak szól?
Amiből ők is megértik, hogy a nagyszüleik, szüleik mit is szerettek benne? Kell hozzá egy jó alkotó csapat és az ebben a színházban rendelkezésre áll. Ilyen fiatal rendező, mint Székely Kriszta még soha nem állította színpadra ezt a darabot és még nő sem rendezte soha! Ráadásul Makláry László mellett a másik karmester is nő lesz, Szabó Mónika. A jelmeztervező, Pattantyus Dóri is egy különleges látványvilággal készül a bajai bemutatóra. Minden adott tehát egy igazán sikeres felújításhoz, ősszel pedig a mű beköltözik majd a fővárosba, az Operettszínház épületébe is. Koppánynak három felesége lesz, Szendy Szilvi, Bódi Barbara, harmadikként pedig egy nagyon tehetséges „stúdiós” lány kapta a lehetőséget, Faragó Alexandra.
Van a darabban egy német lovag, aki Gizellával érkezik, őt idén augusztusban Gömöri András Máté kelti életre. Astrix főpap annak idején Viktor Máté volt, most az ő énektechnikájának Homonnay Zsolt képes legjobban megfelelni. Torda nagyon nehéz, nagyon kényes szerep, ezért a szereposztás is kettős lesz: Szomor György és György-Rózsa Sándor lesz a két sámán Baján. Laborc számára emblematikus dalt írtak a szerzők, előadója most Kerényi Miklós Máté. Talán a legnagyobb lehetőség egy fiatal művésznőnknek jutott, mivel a rendező nagyon fiatal Gizellát szeretett volna látni. Meg is találta Maros Bernadett személyében. Rékát a csodálatos Gubik Petra fogja alakítani, mellette István szerepében a közönség Kocsis Dénest láthatja Baján.
A „Csodálatos Baja” fesztivál sorozat 2012-ben kezdődött a Miss Saigon bemutatásával – emlékezett vissza Bócsa Barnabás, a bajai Marketing és Turisztikai Kft. ügyvezető igazgatója. Ekkor volt, hogy – első ízben - a bajai Szentháromság téren felépült egy négyezer embert befogadó nézőtér és egy ezernégyszáz négyzetméteres nagyszínpad. A musical, bátran mondhatjuk, hogy katartikus élményt jelentett számunkra, a nagyszerű fénytechnikával és a kiváló szereposztással. Mindjárt a második előadás után elfogyott az összes jegy a továbbiakra. Most is hasonló élményben lehet részük azoknak, akik Bajára látogatnak a Petőfi-szigetre. Gyönyörű természeti környezetben, egy erdővel a hátterében épült fel az új színpad, a másik oldalról pedig a Sugovica folyó öleli körül a teret. Ott kerül most színre ez a harmincöt éve folyamatosan, rendkívül sikeres darab. A helyszín Baja belvárosából háromperces sétával elérhető.
Sarolt, István édesanyja Polyák Lilla lesz, Kocsis Dénes mellett ő gyakran látható majd a színpadon. A Budapesti Operettszínház főzeneigazgatója, Makláry László viszont már 1983-ban is jelen volt és azóta is jelen van a darab minden megszólaltatásánál. Akkor hosszú ideig, hat-nyolc hónapig dolgozott együtt Szörényi Leventével és Bródy Jánossal, a legapróbb részletekig ismer tehát mindent az operáról. A szereposztásnál olyan embereket próbáltak a színpadra állítani, akiket akkor színházban nem nagyon fogadtak el. A szerepeket nagy rocklegendák kapták, mint Vikidál Gyula, Deák Bill Gyula, Nagy Feró, értük külön küzdelmet kellett vívni a kor hatalmasságaival. Szerencsére a hanglemezgyár stúdiójának épületében lakott Keszler Pál, aki abban az időben a Budapesti Operettszínház igazgatója volt. Ő volt, aki „szalonképessé” tudta tenni a rockereket és a dalszövegeket. A bemutatón azután – augusztus 18-án – az elsöprő siker mindent igazolt.
A darabban szinte kulcsfigura a három magyar úr. Az ősbemutatón a Vígszínház három remek színésze, Szakácsi Sándor, Sörös Sándor és Balázs Péter, most pedig szintén roppan közkedvelt, három operettszínházi művész, igazi fanyar személyiség, Mészáros Árpád Zsolt, Szabó P. Szilveszter és Földes Tamás kelti életre majd a figurákat. A rendező, Székely Kriszta is azokat a darabokat tartja érdekesnek, melyek a mához is tudnak szólni. Azokat a műveket szereti, amiknek „rétegei” vannak. Az István, a király, pont ilyen, rengeteg rétegből épül föl. Kiindul egy európai helyzetből, az ország földrajzi helyzetéből adódó konfliktusokból, és ezek rendre ismétlődni látszanak országunk történelmében. Olyan miliő mutatkozik meg ebben a darabban, aminek olvasása egyáltalán nem áll távol a ma emberétől.
Ha tovább bontjuk ezeket a rétegeket, akkor a történet középpontjában egy család áll. Ez a család kettészakad, de mégis csak egy marad. István egy fiatalember, akinek gyászoló, nagy nyomás alatt lévő édesanyja maradt, és ugyanebben a családban Koppány a másik pólus. Ez csak egy mikro-jelenség, de mégis kisugárzik az ország történelmére. A rendező munkájának fontos része a szereposztás. A siker is legalább ötven százalékban ezen múlik. Ugyanakkor az a jó, ha a szereposztásban van fricska, van csavar, van bátorság, vállalás. Most ugyanis kicsit más értelmezést gondolnak el Koppányról, színészi és hangfekvési szempontból is másként közelítik meg a szerepet, ezért Koppány megszemélyesítőjének olyan művészt választottak, aki már sok műfajban bizonyított és alkotott maradandót. A feladat megoldása idén majd Dolhai Attilára vár. Az előadásra jegyek az Interneten már rendelhetők.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
