2024. április 21. vasárnap, Konrád napja
Ősi mese új köntösben
Révay András
2023.11.05 10:56
Nem lesz nehéz dolga a kritikusoknak. A Pesti Magyar Színház legújabb előadásáról, az Ezeregy éjszakáról, bátran elmondhatjuk, hogy valószínűleg hosszú, tartós sikersorozat elé néz. Itt minden a helyén van. A díszlet, a jelmez, a szöveg, és a zene, a színészi játék, a tánc és az énekesi teljesítmény egyaránt szép, kerek egésszé áll össze. Kezdetben úgy látszik; csak egy jó szórakozást kínálnak, ám a nézők többségét bizonyára később is foglalkoztatni fogja majd néhány, a színházból hazavitt gondolat.

A meglepetés mindjárt ott kezdődik, ha valaki megnézi a november 3-i bemutató színlapját. Azon ez áll: World musical. A szerzőhármas ezzel a szokatlan szóösszetétellel azt jelzi, hogy a darabban több - perzsa, indiai, kínai és török – kultúra elemei keverednek. Persze megvan ennek az oka, hiszen alapul a legismertebb arab mesegyűjtemény szolgál, amelynek változatait évszázadok folyamán különböző szerzők, fordítók és tudósok állították össze. Eredetük a középkori Arábiába és Perzsiába nyúlik vissza. A (talán nem is annyira) gyermekmesék műfaja igen különböző, szerelmi történetek, drámák, humoreszkek, versek, vallásos legendák egész sora található benne. Az előadás rendezője és koreográfusa, Juronics Tamás Kossuth-díjas, érdemes művész szerint az Ezeregy éjszaka olyan többrétegű történet, amelyben a jó és a rossz harcából a gyerekek és a felnőttek is megtalálják a nekik szóló igazságot.

Nem kis feladatra vállalkozott Geszti Péter - dalszerző és művészeti menedzser, Monori András – zeneszerző és Tasnádi István – a szövegkönyv írója, amikor elhatározták, hogy a mai kor emberéhez szóló, mégis szórakoztató, zenés színdarabot írnak az évszázadok óta ismert meséből. A páratlanul gazdag és színes történet szerelemről, bánatról, örök emberi értékekről, de ravaszságról, cselvetésekről, gyarlóságról is szól. A színpadon megelevenedik a varázslatos kelet világa, különleges hőseivel, tréfás vagy éppen félelmetes figuráival; királlyal, hercegnővel, ügyes tolvajjal és gonosz varázslóval. A palackba zárt Dzsinn sem marad el. A nézőt már a legelső percektől kezdve megragadja – és végig el sem ereszti – Kovács Yvette Alida munkája, a látványos díszletek és jelmezek színes forgataga. Az épített és vetített díszletek tökéletes illúziót teremtenek, de a történet részéül is szolgálnak. A gonoszságot például jól jelképezi a megfelelő helyeken megjelenő kobrafej.

A dialógusok és a dalszövegek bőségesen kínálnak lehetőséget áthallásokra. A kínai bölcs tanácsát sugalmazó lendületes énekszámnak már a címe is sokat mondó: „Lopj-Csenj-Csórj!” A közönség „veszi a lapot” nem is marad el a nyíltszíni taps, mert közben azt is megtudjuk, hogy: „Ha egytől csensz, az csúnya lopás, ha többtől az már gazdagodás.” A sorok között olvasásra máshol is jócskán nyílik alkalom. Például amikor azt halljuk: mi teszi az uralkodót, a szeretet hatalma vagy a hatalom szeretete, vagy amikor a trónbitorló Dzsafar nyíltan beismeri: „A hatalom a boldogság”. A zsarnokot elsöprő szabadító szélvihar pedig, na honnan érkezik? Ezt már nem áruljuk el, elhangzik a darab vége felé. Az előadás azért mégsem tanmese. A zene és a kiváló tánckar gondoskodik a szórakoztatásról.

Amiből a könnyen megszerethető, remekül megformált figura, az arab mesevilág elválaszthatatlan része, a Dzsinn is alaposan kiveszi a részét. Nagyon is emberi, ha nehéz feladat előtt áll, kortyol egyet – vagy többet - a palackból, de humora is van. Amikor a dolgok végre jóra fordulnak, a „lejárt szavatosságú” óriás boldogan állapítja meg: „Holnaptól csak másnapos lehetek.” Meg is érdemli, a megoldásban nem kevés része van. Folyton segítenie kell az embert, a mese gyakran bajba kerülő szereplőit, hogy kalandos útjuk során minél többet megtanulhassanak összetartozásról, szerelemről, hűségről, hűtlenségről, bizalomról vagy annak hiányáról, bosszúról és megbocsátásról, jólétről és kiszolgáltatottságról, a hatalom természetéről, vagy a szilárd hit mindent elsöprő erejéről.

Bár a történetet még gyerekkorunkból ismerjük – azért örülünk, amikor minden szépen elrendeződik. Seherezádé ezeregy éjszakán át, addig mesél Sahriár királynak, míg az végül beleszeret, dehogy akarja már hajnalban megölni! Sőt, a történetet ő maga fejezi be. A fürge kezű Aliból Alida lesz – itt kell megemlíteni a kiváló énekesi teljesítményt, bármely más zenés színpadon is megállná a helyét – a tolvaj fiú ugyanis nadrágszerep, mindhárom szereposztásban lány rejlik a foszlott jelmez alatt. A nép ujjongva ünnepli őt, a szerelmesek egymásra találnak, a kórus pedig olyan finálét énekel, aminek szövegét, dallamát valószínűleg sokan haza is viszik majd magukkal: „Egy varázslat győz le seregeket. Egy varázslat, egy, a szereteted.”

Milyen jó lenne, ha nem csak mese lenne!

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.