Mik is valójában a szerszámok – tette fel a kérdést Péter Vladimir ötvösművész, az „Ötvösök öröksége” című kiállítás megnyitásakor. A szerszámok – válaszolta is meg mindjárt – a kollektív emberi kreativitás termékei. A hangsúly itt a kollektív szón van – erősítette meg. Az összeadott tudásoknak valami fajta eszenciája. Következésképpen, mint minden kollektív kreációnak, konzervatívnak is kell lennie a dolog természete szerint, hiszen az összeadott gondolatok és értékek a hagyomány felé mozdulnak el. Az ember mindig szeretett valamiben eligazodni, tájékozódni, valamiben otthon lenni. A szerszámok ilyen természetű tárgyak, közöttük nem nagyon nehéz szakembernek lenni. Még abban az esetben is, ha első ránézésre nem tudjuk, mit tartunk a kezünkben. Ráadásul egy ilyen ősi szakmában, mint amilyen a fémművesség, az ötvösség, évezredeken át alakult, csiszolódott, finomodott, tökéletesedett az eszközök formája.
Viszont az általános „tárgyolvasási” készség, valamilyen mértékben, mindenkiben benne van. Ráadásul tanulható, jól fejleszthető A tárgyakat olvasni lehet, megállapítani róluk, melyik az eleje, közepe vége. Melyik az a része, amelyik kézhez áll, melyik, ami valami másra gyakorol hatást, alakítja, formálja. Az ötvös szerszámok nagy részénél – főként, ha már generációk használták – ez jól megállapítható. Beszélő tárgyak, nagyon is őszinték. Ha tisztelettel közeledünk hozzájuk, elmondják, milyen tevékenységre valók. Minden mesterség művelői között vannak számosan olyanok, akik szenvedélyesen szeretik szerszámaikat, nem csak használják. Azok már kevesebben vannak – akik saját használói igényükön túl – mindent felhalmoznak, ami imádott mesterségükkel kapcsolatba hozható.
Ezek gyűjtők, ők a pokolba is leszállnak egy újabb darabért, sokszor erejükön felül áldoznak megszerzésükért. Azok a gyűjtők viszont, akik lelkesedésük mellett átfogó történeti tudással rendelkeznek és olyan igénnyel, hogy tudásukat és gyűjteményüket közkinccsé tegyék, nos, azok ritkák. Zoltán Tamás ilyen. Az ő gyűjteménye kész, a rendszerezés, a tudás, az önzetlenség és makacs elszántság mind együtt vannak. Már csak egy valami hiányzik: az állandó látogatható hely, ahol a gyűjtemény kutatható, gondozható, tanulható és tanítható. Ez a kamarakiállítás erre alkalmas és a Nagyházi Művészeti Alapítvány jóvoltából ízelítőt ad a kollekció gazdagságából. November 8-ig a galéria nyitvatartási idejében díjtalanul megtekinthető Budapesten, az V. kerületi Falk Miksa utca 13-ban.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
