A Lipták-villában, a Lipták Galéria programjában, egy év alatt tíz kiállítást mutatnak be és ez a mostani a legfontosabb az előttünk álló 2017. évben – emelte ki az intézmény vezetője, Harrach Péter. Szalai Katalin művészete erősíti, hangsúlyosabbá teszi a villa belső – az architektúrából fakadó – harmóniáját. A ház története ugyanis önmagában is megérne egyszer egy kiállítást. A névadó, dr. Lipták Pál építési vállalkozó, elsőként szerzett Magyarországon műszaki doktori címet, a villát saját házának tervezte és építtette, 1924-25-ben. A reprezentatív palota belsőépítészeti megoldásai is különlegesek. A tulajdonos halála után a házban előbb Magyar – Angol Leánynevelő Intézet, később Magyar Zsidó Leánynevelő Intézet működött. A háború után úttörőház, gyermekház, művelődési ház költözött ide, jelenleg a Zuglói Művelődési Ház tagintézménye és 2012 óta viseli létrehozójának nevét.
A falakon ezúttal több témából is láthatók alkotások. Oklevelek, címerek, családfák, lapok Budapest egyes kerületeinek várostörténetét feldolgozó kódexekből. Szalai Katalin ugyanis sokoldalú művész. Kisgyermekkori szerelme a rajzolás, ami nem is csoda, hiszen nevelőanyja, Pájer Emília, textil- iparművész volt. Később, tanulmányai során Tamás Noémi tanítványa a Dési Huber Festőművész körben, ahol Barcsay Jenőtől is kapott iránymutatást. Ha engedjük magunkat alkotásai által visszaröpíteni a múltba, láthatjuk, hogy bizony „nagy volt hajdan a magyar erényekben és daliás értékekben”. Önálló kódexírói, oklevél-grafikusi tevékenysége 1993-ban, Budapest aranykönyvének megírásával kezdődött. A kalligrafikus betűírás, az iniciálék, illusztrációk és ornamentikák festésének bűvöletében ismerte meg Vincze László, szentendrei papírmerítő mestert, aki a műhelyében rendezte meg Szalai Katalin első, önálló, bemutatkozó kiállítását 1997-ben.
Azóta már több tucatnyi sikeres kiállítását láthatta a közönség, szerte az országban. Művészi pályafutásának legjelentősebb állomásai a várostörténeti sorozatok. Ezekből is kiemelkedik a Belváros – Lipótváros krónikája, melynek kódexlapjaiból ezen a kiállításon is fellelhető tizenöt darab, az eredetivel megegyező méretű és azonos keretben lévő másolat. Az eredeti példányok ugyanis az V. Kerületi Önkormányzat dísztermének falát ékesítik. Művei megjelentek már magyar-, angol- és németnyelvű könyvritkaságokban, melyek közül egy a jelenlegi kiállításon is látható. A mostani tárlat kiegészül még olyan érdekességekkel, mint a Váci Krónikakönyv, a XIII. Kerület Krónikája és a Móri Kiskódex. A míves oklevelek és emléklapok mellett saját tervezésű naptárának is nagy sikere van minden évben. Ezeknek most több, bekeretezett oldalára is rácsodálkozhatunk az egyik teremben.
Mivel közeledik a Húsvét, egy vitrinben sorakozik néhány merített papírra festett, iniciáléval és régi kódex ornamentikával díszített papírtojás is. Megtekinthetők a kódexírás kellékei, a valódi lúdtoll, a kis tintatartó üvegcse, tollhegyek, tollszárak, ecsetek. Társul hozzájuk egy valódi érdekesség. A magyar történelemben az első, név szerint ismert női kódexmásoló, a XVI. század elején, a Nyulak szigetén élt domonkos rendi apáca, Ráskay Lea volt. Az első miniatúrafestő pedig rendtársa, Sövényházi Márta. Ők Szalai Katalin példaképei, és erre a kiállításra elkészítette az ő eredeti kézírásuknak másolatát! Ilyet eddig a közönség nem, csak a kutatók láthattak munkájuk során.
A családi címerek között is van több különleges. Ilyen például egy merániai család 1518-ban készült kőcímerének festett változta, a leszármazástan kutatóinak pedig csemegéül szolgálhat néhány „ősfa”, az egyenes ági leszármazók ábrázolásával. Látható a kiállításon több városcímer, nemesi és más oklevél, díszoklevél. Napjainkban munkái közül a legkedveltebbek a házasságkötés emlékére készültek, és a végző orvostanhallgatók számára, a szülők által adományozott Hippokratészi eskü emléklapjai. A kiállítás tehát valóban különleges, a múltat és a jelent menti meg a jövőnek és egy letűnt kor művészetét, a kódexírást eleveníti fel. A tárlat segítségével bepillantást nyerhetünk abba a gazdag örökségbe, amit a X. századtól a XXI. századig hoztak létre nagyszerű elődeink és mai kortársaink. A tollal, ecsettel írott kódexlapok egyenként is művészi alkotások, történelmünk, kultúránk kifejező, szemet gyönyörködtető dokumentumai. A kiállítás május 2-ig tekinthető meg Budapesten, a Lipták-villában (XIV. Hermina út 3.), előzetes bejelentkezés után.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
