2024. július 22. hétfő, Magdolna és Magda napja
Rembrandt és tanítványai
Révay András
2019.09.20 19:45
Kamarakiállítással emlékezik a Szépművészeti Múzeum Rembrandt halálának 350. évfordulójára. A szeptember 19-én megnyílt tárlat Rembrandtra, mint mesterre és tanítóra kívánja felhívni a figyelmet. A kiállítás teljes egészében a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének és Régi Képtárának anyagából valósult meg.

A Szépművészeti Múzeumban 2006-ban láthatta a közönség a mester rajzait és rézkarcait a Rembrandt 400, Rézkarcok és rajzok című nagy sikerű kiállításon, majd 2014/15-ben is a Rembrandt és az arany évszázad című tárlaton – emlékezett vissza dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. A múzeum grafikai gyűjteménye az egyik leggazdagabb Közép-Európában, több mint százezer lap pihen a múzeum rejtekében és várja időről-időre, hogy kiállításon jelenhessen meg. A Rembrandt születésének 400. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást százezernél is többen látták. Most a mester halálának 350. évfordulója előtt tisztelegve mi is megemlékezünk művészetéről, ahogyan ezt a világ számos nagy múzeuma az idén már megtette. Nem vagyunk elmaradva, Rembrandt 1669. október 4-én halt meg. Kicsi, de nagyon izgalmas kiállítás jött létre, a mester és tanítványainak rajzaiból és rézkarcaiból, melyekből a Szépművészeti Múzeumban közel negyven rajzot őrzünk. Rézkarcokból szinte az életmű teljes egészét, mintegy 300 darabot mondhatunk magunkénak. Mindezekből számos látható a január 5-ig nyitva tartó kiállításon.

 Ezen a kiállításon a mestert tanítványai környezetében mutatjuk be, mint tanítót, aki maga is nagyon sokat tanult elődeitől adta meg a kiállítás vezérmotívumát Tóth Bernadett kurátor. Rembrandt már 26 éves korában fogadott tanítványokat és később is – becslések szerint – évente húsz tanítványa volt a negyvenéves pályafutása alatt. Közülük mintegy ötvenet név szerint ismerünk. Rembrandt műhelye egyfajta szabadiskolaként működött, ahová többnyire alapképzésüket elvégzett, kész művészek jelentkeztek. Céljuk a mesterrel való együttműködés során tudásuk tökéletesítése, elmélyítése volt. Teljesen elsajátították Rembrandt rajzstílusát, vele megegyező rajztechnikákat - lavírozott toll- vagy ecsetrajzot, barna tintát, krétát - alkalmaztak. Másolták a műveit, élő modell után rajzolhattak aktot, ami egyáltalán nem volt magától értetődő a XVII. századi Hollandiában, mert például a ruhátlan nő aktrajzolása tilos is volt. A tanítványok Rembrandttal kirándulásokat tettek Amsterdam környékén és ugyanazokon a helyeken készítettek vázlatokat – ezek közül pár ezen a kiállításon is szerepel.

A legfontosabb mégis a kompozíció, a történet mesélés volt számukra, hiszen ők is történeti festők szerettek volna lenni, mert ez állt az akkori festészeti műfajok hierarchiájának csúcsán. Rembrandt variációk készítésére bíztatta őket. Így a kiállítás a korabeli rajzoktatási rendszer szerint épül fel: portré, aktok, történetmesélés, tájkép és élet után készült figuravázlat. A portrék között Jan Uytembogaert remonstráns prédikátor portréját hasonlíthatja össze a látogató Fedinand Bol, Felolvasó öregember című, mellette függő rajzával. Rembrandt nem portréfestőnek készült. Történeti festő szeretett volna lenni és 1639-ben egy levelében írja. „arra törekszem, hogy a lehető legtermészetesebb mozgalmasságot mutassam be. Ezen a képén a prédikátort munkavégzés közben ábrázolja, ahogy az olvasásból éppen feltekint a nézőre, töprengve az olvasottakon. Ez a pillanat megragadása. Bol egy zsánerjelenetet ábrázol, a hallgatóságot is odarajzolja a sarokba.

 Rembrandt műhelyében a tanítványoknak lehetőségük volt az aktrajzolásra, sokszor egymásnak álltak modellt. A „Két férfiakt és asszony gyerekkel a háttérben” rajzon jól látjuk, hogy a mester házában a családi élet és az alkotás egy fedél alatt zajlott. Csupán egy lépcsőfok választja el a két aktot a háttértől, ahol egy asszony járni tanít egy gyereket. A járóka a lépésről-lépésre történő rajzgyakorlás szimbóluma. Ez a rézkarc egy rajzlecke alatt készülhetett, ahol Rembrandt együtt rajzolt a tanítványaival, akiket a változatos fény-árnyék kezelésből adódó plasztikus hatás elérésére bíztatott. Később bekerülhetett abba a tíz – tizenkét lapból álló rajzmintakönyvbe, amelyben Rembrandt az emberi test ábrázolását mutatta be tanítványainak. A rézkarcon ábrázolt mindkét modell ugyanaz a személy, a mester egyik hamburgi származású tanítványa, Christoph Paudiss.

A tiltással dacolva ábrázolt félakton feltehetően Hendrickje Stoffels látható, aki a művész felesége, Saskia halála után Rembrandt élettársa lesz. Őt 1654-ben az egyház megfosztotta a szentáldozás lehetőségétől, mert vadházasságban élt a művésszel. Bűnbánó Magdolna alakja a kályhán igen valószínűen erre az eseményre utal, csakúgy, mint a gesztus, amellyel a fiatal nő rátapos a papucsra, a könnyűvérűség szimbólumára. Csodálatos, milyen részletgazdagsággal ábrázolta Hendrickjét Rembrandt. Ehhez a rendkívül finom, odaadó figyelemmel kivitelezett rézkarchoz a lemezről hét változatot készített. Közülük négyet japánpapírra nyomtatott. Ugyanebben a kiállítási szekcióban látható a mester legutolsó,1661-ben készített rézkarca, a Női akt nyíllal.

Rembrandt tanítványainak alkotásai közül kiemelkedik a Barent Fabritiusnak tulajdonított „Zsuzsanna a fürdőben”. A rajz tollal, barna tintával, vörösbarna és szürke lavírozással, vörös krétával készült, Rembrandt egyik főműve, az azonos című – jelenleg Berlinben őrzött – festmény variációjaként. Ezen a rajzon is jól látszik a hattyú és a fellökött korsó. Amikor az aggastyán odalép Zsuzsannához, felborítja a korsót, a víz kiömlik belőle a medencébe, ettől a hattyú megriad. Rembrandt a festményét hanghatások ábrázolásával is igyekezte élénkíteni. Ezt a kompozíciót később ő maga is megváltoztatta, a tájat lefestette és inkább az alakok, a szereplők közötti belső drámára összpontosított. Kutatók véleménye szerint ez egy nagyon fontos állomás Rembrandt életében: 1642-ben elveszítette Saskiát, elkészült az Éjjeli őrjárat, amelynek a fogadtatása vegyes volt, lehetséges, hogy ebben az időben alkotói válságba került. A „Zsuzsanna a fürdőben” festményén több mint tíz éven át dolgozott és az, hogy annyi változatot készített, jól mutatja a benne mélyen zajló folyamatot.

 Rembrandt művei között is más festő alkotása átdolgozásának számít a „Menekülés Egyiptomba”. Az amsterdami színház 1659-ben mutatta be Eszter történetének drámáját. A megrendelő számára Rembrandt festményt készített, mely ma a Puskin Múzeumban látható, azon a szereplők másként vannak elhelyezve. Megvásárolta Hercules Seghers alkotásának egyik rézlemezét, rajta a Tobiás és az angyal című művel. Rembrandt átalakította a lemezt, teljesen más jelenetet hozott létre, az angyal szárnya Mária felett még látható. A kiállítás utolsó két szekciójában a „szabad ég alatt” gyűjtőcímhez sorolható művek, illetve a „zsánerjelentek és figuratanulmányok” láthatók.

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.