A „Sissi és Magyarország - a magyar arisztokrácia fényűző élete a 17-19. században" című kiállítás 2017 júniusában indult kínai útjára, és csak az idén, néhány héttel ezelőtt tért vissza Budapestre. Elsőként, szeptember 3-ig, a Sanghaj Múzeumban 695 279 látogatót fogadott, majd a következő állomáson, Pekingben szeptember 28. és január 3. között 664 924 ember csodálta meg a Nemzeti Múzeum anyagát. 2018. január 26-án a tárlat már a kunmingi Jünnan Tartományi Múzeumban vendégszerepelt, ahol májusig 300 355 látogató tekintette meg. Még nagyobb volt a siker Hszianban, az agyaghadsereg birodalmában, ahol a történeti múzeumban Sissi és a magyar arisztokrácia 1 080 000 fő érdeklődését keltette fel május 28. és augusztus 20. között. Közben a Nemzeti Múzeum vezetői, muzeológusai több kínai csatorna műsorában szerepeltek, népes hallgatóság előtt tartottak tárlatvezetést, valamint előadást a magyar történelemről. Külön elismerés a Magyar Nemzeti Múzeum számára, hogy ezek a látogatói adatok a kínai múzeumok életében is kiemelkedő eredménynek számítanak.
A tárgyalások a kínai szakemberekkel, partner-intézményekkel két évvel ezelőtt kezdődtek – emlékezett vissza a kiindulásra Varga Benedek a Nemzeti Múzeum főigazgatója. Sok részletet tisztázni kellett, mert Kína leghíresebb múzeumai voltak a befogadók. Megjelenésünk egyedülálló nemzetközi siker, mert a Louvre után a Magyar Nemzeti Múzeum volt a második európai múzeum, amely meghívást kapott, hogy rendezzen kiállítást Pekingben, a Tiltott Városban. Az önmagában is rendkívüli esemény rangját tovább fokozta, hogy a kínai főváros a magyar műtárgyakkal új kiállítóhelyet nyitott a Tiltott Város északi kapujánál található toronyban. Az épületrész egészen addig a műemlékegyüttes elzárt területe volt. A rendkívül magas látogatószám azért jöhetett létre, mert a kiállítás az összes helyszínen elérte a maximális befogadóképességet!
Ez a kiállítás a magyar történelemről szólt, nem a kínai-magyar kapcsolatokról, nem a híres magyarokról Kínában vagy a híres kínaiakról Magyarországon. A magyar arisztokrácia életmódját mutatta be egy bő 205 éves periódusban. A több mint 150 eredeti darabot felsorakoztató tárlat azt is bemutatta a kínai múzeumlátogató közönségnek, miként éltek az arisztokrata családok tagjai az elmúlt háromszáz esztendőben Magyarországon. A kiállított öltözetek, bútorok, képek, fegyverek, ékszerek, az étkezés és vendéglátás eszközei egyszerre érzékeltették a magyar nemességet körülvevő pompát, valamint azt a műveltséget, amelyet ez a társadalmi réteg képviselt. A különböző témákat megjelenítő műtárgyak mellett felsorakoztak a magyar történeti festészet és grafika kiemelkedő darabjai is, amelyeket olyan különleges multimédiás alkalmazáson tekinthetett meg alaposabban a közönség, mint a magyar fejlesztésű „Magic Wall” Sanghajban.
A kiállítás ingen fontos mondanivalót fogalmazott meg: a magyar nemességnek, arisztokráciának történelemformáló szerepe volt. Olyan társadalmi csoportról van szó, amelyik sok tekintetben valóban a vezetője volt az országnak. A XVII. század végétől, végig az egész XVIII. században és még a XIX. század elején az arisztokrácia nemcsak egyszerűen a vagyoni helyzetével tűnt ki, hanem műveltségével, rátermettségével, nemzetközi látókörével. Mindez pedig a kiállításon az életmód bemutatásával történt. Azt a tárgyi környezetet jelenítette meg, ami abban az időben, annak a társadalmi csoportnak a mindennapjait kitöltötte. Volt viszont egy meglepő hozadéka. A magyar viseletnek, a fegyverek díszítő elemeinek kezdetektől voltak keleties vonásai, amik a török korban felerősödtek. Kínában mindezek sokkal feltűnőbbek voltak, sokkal jellegzetesebbé váltak.
A visszajelzésekből kiderült, különösen nagy sikere volt az Erzsébet királyné halálakor viselt selyem ruhaderék másolatának. Ezt a királyné 1898. szeptember 10-én életének utolsó napján viselte. Hajókirándulásra készült Sztáray Irma grófnővel Genfben, amikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni hozzálépett és szíven szúrta. A szúrás nyoma ma is látható az öltözeten, melyet udvarhölgye őrzött meg és adott át a múzeumnak. Az eredeti tárgyat a látogatók a MNM Történeti kiállításában minden nyitvatartási napon megtekinthetik. Különösen fontos, hogy sohasem kölcsönzik más múzeumnak, mert a Nemzeti Múzeum egyik legfontosabb műtárgya. Sokan kifejezetten azért látogatnak ide, hogy ezt megtekintsék. A múzeum textil restaurátorai pontos másolatot készítettek, hogy ezzel is megidézzék a királyné idős korában is karcsú, elegáns alakját, kifinomult megjelenését.
A királyné életének érdekes mozzanatára világított rá az 1876-ban készült festmény: Erzsébet királyné lóháton. Sissi gyermekkorától kezdve kitűnően lovagolt. A Bécsi Spanyol Lovasiskolában tovább tökéletesített tudását később cirkuszi műlovarnők fejlesztették olyan tökéletessé, hogy a legkülönlegesebb akrobatikus mutatványok bemutatására is képessé vált. Gödöllői tartózkodásait falkavadászatok és sétalovaglások tették élvezetesebbé, de szenvedélyének az ő kedvéért átalakított lovardában is hódolhatott, ami társasági összejövetelek céljára is alkalmas volt. Ilyenkor gyakran zenei kíséret mellett kápráztatta el közönségét. A képen legjobb lovának, Avolo-nak a hátán látható, amelyet a műsor befejezésekor letérdeltetett, ahogyan azt első szereplésükkor is tette férje, a császár előtt.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
