Budapesten március 19-27. között, Szegeden április 4-6. között, míg Debrecenben április 5-8. között kerül sor egy különleges rendezvénysorozatra. Elöljáróban annyi elárulható róla, hogy a fővárosban már tízéves múltra tekint vissza, az idén ez a tizenegyedik lesz. Mindaz, ami ezeken a helyszíneken látható, megfordult már Tallinban, Helsinkiben, Berlinben, Brüsszelben, Rómában, Koppenhágában és Párizsban is. Egy ország hagyományos, népi kultúráját képviselő emberei elevenednek meg a kortárs művészet és digitális eszközök segítségével, hogy új barátokat szerezzenek, szerte Európában. Az archív – közel százéves – fotók alapján készült képek egy mobiltelefonos alkalmazás segítségével mozgóképes formában kelnek életre.
A Balti-tenger partján fekvő ország területe mintegy tízezer éve lakott. Az 1200-as évek elején Dánia birtoka volt, később a svédek és a lengyelek osztoztak rajta, míg 1625-ben teljesen svéd birtok lett. A svédektől 1721-ben Oroszország szerezte meg a területet. Az I. Világháború idején az előnyomuló német csapatok lehetővé tették, hogy 1918 februárjában kikiáltsák Észtország függetlenségét! A II. világháború alatt a Szovjetunió megtámadta, megszállta, majd formálisan is beolvasztotta az országot. A függetlenséget másodszor 1991-ben kiáltották ki, újraélesztve az 1940 előtti államot. Feloldva tehát a bevezetőben feladott rejtvényt: függetlenségének századik évfordulóját ünnepli idén az Észt Köztársaság, húszéves a Magyarországi Észt Intézet és – mint az korábban már kiderült, a 11. Észt hét megrendezésére kerül sor márciusban és áprilisban.
Az Észt hét programjáról a www.esztorszag.hu oldalon található részletes tájékoztatás. A három városban több filmet is vetítenek, lesznek színházi előadások, könyvbemutatók, kiállítások. A rendezvény valójában az észt filmnapokból nőtte ki magát, az volt a legelső „észt hét”. Ennek sikere nyomán határozták el, hogy fokozatosan mást is bemutatnak az észt kultúrából. Így alakult ki a hagyomány, minden évben a március 15. utáni héten van az Észt hét. A legérdekesebb mégis egy játék. Meghirdetnek egy nyomkereső, fényképezkedős játékot, melynek során meg kell keresni a városban szabadon hozzáférhető helyekre, falakra kitett rajzokat. A játékosok készítsenek mind a négyről fényképet, amin maguk is rajta vannak. Tegyék ki a Facebookra vagy az Instagram-ra március 27-ig. Akik mind a négy helyszínt megtalálják, érdekes ajándékokra számíthatnak.
A rajzok megalkotója, Johannes Pääsuke észt fotográfus, az első észt filmes. Első rövidfilmjét 1912-ben forgatta. Elkötelezte magát amellett, hogy megragadja az észtek mindennapi életét a 20. században. Járta az országot, fényképezte a paraszti kultúra jellegzetes képviselőit. Egyik legérdekesebb „figurája” Lembit, aki a kép készítésekor 83 éves volt és most szinte a legnépszerűbb ember Észtországban. Edward von Löngus, az észt street art egyik legnagyobb alakja - aki most Budapestre is ellátogat - állította a középpontba az által, hogy megjeleníti az öreg fotót a falakon. Ezek a képek nálunk is addig maradnak a falon, amíg el nem kopnak, kivétel csak a negyedik figura, mert annak az Észt hét végeztével más helyet keresnek. Az Észt hét rendezvényei többségükben ingyenesek, szabadon látogathatók.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
