Összességében, az évek alatt százhatvanezer ember látta a darabot – és ez a ti sikeretek – gratulált a fellépő művészeknek Solymosi Tamás, az Operaház balettigazgatója. Nagyszerű munkát végeztetek – mondta, a közönség távozása után, a színpadon rögtönzött ünnepségen. Ezúttal visszatért az Erkel Színház színpadára Oláh Gusztáv legendás díszlete és társult hozzá a klasszikus balett hagyományait követő, de a 21. század táncművészeti elvárásainak megfelelő új koreográfia. A sikerben feltétlenül része volt – a felnőtt táncművészek mellett – a gyerekeknek, az Operaház balettiskolája, a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékeinek, hiszen a darabban számos gyerekszereplőre is szükség van. Nagyon nagy kitartásra volt szükség a zenekar részéről is, óriási munka volt száz előadásban kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Ebben talán segítségükre volt az is, hogy pontosan érezhették, mennyire szereti a közönség ezt a balettzenét.
Megnézve az előadás színlapját, a művészeti kérdésekben járatlanak is feltűnhetett, hogy a táncosok között igen sok a külföldi. Lapunk kérdésére válaszolva, Solymosi Tamás, az Operaház balettigazgatója elmondta, összefüggésben van ez azzal, hogy amióta megnyíltak a határok, a magyar táncművészek keresettek külföldön és a külföldieket szívesen látjuk itthon. Sajnos az utánpótlással is gond van, Intézetünkben nagyon megcsappant a növendékszám. Sokkal kevesebben jelentkeznek táncolni, mint akár abban az időben, amikor én kezdtem a pályát – emlékezett vissza az igazgató. Akkor több mint ezer fiúból választottak ki tizenkettőt. Most talán, ha harmincan-negyvenen jelentkeznek összesen! Ám a problémakörnek előnye is van. Az Operaház saját balettiskolája negyedik éve működik és az összes olyan előadást, amiben gyerekszereplőre szükség van, nagyon lelkes és magas színvonalon táncolni képes növendékekkel oldhatjuk meg.
Látva a Diótörő előadásokat, bátran kijelenthetjük: óramű pontossággal dolgoztak a gyerekek – a sikerben hatalmas részük van – ezt jó látni, boldogság látni, hogy új lendületet adnak a „balett szakmának”. Így talán pótolni leszünk képesek azt a kiesést, ami az elmúlt években tapasztalható volt. A balett-táncos pálya, éppen a rövidsége miatt, talán még érdekesebb is, mint a többi színpadi műfaj. A táncosnak kevesebb ideje van rá, hogy átélje a nagy sikereket, megmutassa a tehetségét, mindeközben annyi boldogságot és szépséget kaphat, ami bőven ad muníciót az életének arra a részére, amikor már nem lehet a színpadon! Ez a gondolat pedig visszavezet a kiinduló kérdéshez is, mivel a művészi kifejezést nem gátolják nyelvi nehézségek, a táncosnak külföldi fellépésre is sok lehetősége van. Szívesen fogadjuk idehaza a külföldi tehetségeket (képünkön Sarkissova Karina és Radziush Mikalai szólótáncosok), a mi művészeinket is inspirálja, ha egy híres pályatársat látnak közvetlen közelről, tanulhatnak tőle és ők is utazhatnak, vendégszerepelhetnek, számukra is nyitva áll a lehetőség a világhír felé!
(A színpadi fotókat Berecz Valter készítette.)
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
