2024. június 17. hétfő, Laura és Alida napja
Tányértörés
Révay András
2017.04.07 23:15
Bár a szóról a szabálytalanságok bejelentésekor használt „cseréptörés” jut először eszünkbe, itt másról van szó. Valóban, valóságos tányérokat lehet – no jó, nem egymáshoz – de a falhoz vágni. Hátha csillapodnak ettől felhalmozódó indulataink.

 Mindannyian jól ismerjük azt a pillanatot, amikor elpattan bennünk valami. Van, aki magában tartja a dühét, van, aki elveszíti önuralmát, és így érzéseit azonnal mások tudtára hozza. A szerelem és a párkapcsolat egy olyan terület, ahol ezt a feszítést, elpattanást és kibékülést lehet napi 24 órában gyakorolni. Weiler Péter és Hevesi Judit művészi szövetségéből nagyszabású rendezvény született a budapesti, Andrássy út 66. szám alatti pop-up kiállító térben. Április 9-ig, vasárnapig még látogatható és valóban nem mindennapi élményt nyújt. Weiler Péter kiállításai és performance akciói mindig emlékezetesek. A mostani tárlat egyben Hevesi Judit: Holnap ne gyere című kötetének bemutatója is. Több mint kötetbemutató és több mint kiállítás: a kiállított képek és versek egy közös performace-ban érnek össze.

 Ez a kiállítás a szerelemről szól vagy annak a végéről. Legalább is az egyik oldalról. A könyv úgy kezdi, hogy elköszön: „Holnap ne gyere!” Sírás, könnyek helyett konstatál. A kötet utolsó verse kimondja: én vagyok az, akit elárultál, az egésznek a tanulsága pedig az: Merjétek magatokat komolyan venni! Amióta van kvantummechanika, azóta tudjuk, hogy az idő nem lineáris. Ami érvényes nagyban, az nem érvényes kicsiben, a kvantumok szintjén. Az ember élete viszont lineáris. Nem tudunk visszamenni egy helyzet elé, nem tudunk nem megtörténtté tenni dolgokat, nem tudunk máshogy dönteni. Csak így tudunk elválni, hogy nem megyünk többé. A képeknél is megállapítható, hogy a problémáik nem a házasságról, gyerekekről, összetartozásról, családról, válásról vagy kompromisszumokról szólnak.

 Kis metafizika van bennük, kis hűvösség, de minél jobban nézzük, annál jobban tetszik. A hang egyéni és ez érvényes már a kezdetektől. Ahogy a perfekt kivitelezés is. Az odafigyelés a professzionizmus, az igényesség, ízlés. A képek között sétálva érezhető, az alkotó nem viszi haza a frusztrációit, mert az otthon és ott ne legyen frusztráció! Nincs jelen a galériában sem, mert az meg a művészetről szól, a művészet pedig nem frusztrál. Ezen a kiállításon a frusztráció kiélhető a falhoz vágott tányérokkal. Elviszi a dühöt, csak szilánk marad utána – bár azzal még vigyázni kell. Felsértheti az ember kezét. A szilánk nem jó, fájó, mert az marad még a szakítás után is, amikor holnap már nem kell menni. De ha megsérülünk, gyógyítsuk a sebeinket művészettel. Jó bemenni valakinek világába. Jó, ha az alkotó és a képek is hitelesek, szervesen kapcsolódnak, összetartoznak. Weiler Péter ilyen, jó, hiteles művész, ezt nem kell elmondani róla. Elég megnézni a kiállítását.

 Ám néha, mégis, otthon is lehetnek viták. Olykor vannak is. Tányért törni otthon nehézkes, és a szomszédok is furán néznek ránk másnap a reggelig tartó csörömpölés után. Ezért kínálja a „Holnap ne gyere” című kiállítás és könyvbemutató látogatóinak a lehetőséget, hogy kontrollált, biztonságos körülmények között tányért törjenek. Most végre mindenki kiélheti az eddig elfojtott, forrongó dühét. A tányértörés közben mindenki szabadon gondolhat szerelmére, családjára, barátaira, a városra vagy az országra. Az biztos, hogy az élmény felszabadít, és a törmelékből valami új épül majd. A térben minden látogató lehetőséget kap arra, hogy megszabaduljon egykori vagy jelenlegi párkapcsolati traumáitól. Fogjon egy tányért és vágja a falhoz! Szokatlan, felszabadító érzés.

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.