A kiállítás címéül szolgáló két helyszín közül Párizs nem szorul bemutatásra. Elöljáróban viszont talán érdemes röviden megindokolni, miért pont Nagybánya lett a magyar festészet egyik meghatározó színtere? A festőtelep kialakulásakor mintegy tízezer lakosú bányaváros – jelenleg Baia Mare – Északnyugat-Romániában, a Zazar folyó partján fekszik. A völgyben a Veresvíz patak, a városban a Veresvíz és a Fűrész utcai színes bányászházak gyakran köszönnek vissza a vásznakon. A várost északon határoló Kereszthegy és a Fokhagymás patak mellett magasodó Virághegy, minden évszakban magával ragadta a művészeket. A képeken nemcsak háttérként, hanem önálló motívumként is megjelennek. A Zazar partján található Ligetet főleg tavasszal és nyáron örökítették meg a festők.
A Galériában tavaly bemutatott a Páris – Budapest tárlat még hét évtizedet ölelt fel, a mostani ennél szűkebb időszakra koncentrál – húzta meg a kereteket a kiállítás megnyitásakor Kelen Anna. Párizs hatása semmivel sem hasonlítható, jelentősége mégis inkább a XX. század első évtizedében, 1904. és 14. között mutatkozik meg. Ezt mutatja be a jelenlegi kiállítás, viszont Budapest helyett ezúttal Nagybányát állítja párhuzamba a francia fővárossal. Nagybánya a magyar művészeti élet bölcsője, a magyar modernizmus legfontosabb kiindulópontja, ebben az időpontban már évtizedes múltú, nagytekintélyű festőiskola. Megjelentek itt a fiatalabb generáció képviselői, az újító szellemű, progresszív festők, akik az „alapító atyák”-kal ellentétben már nem az impresszionizmust tekintették követendő példának.
Inkább az ekkor Párizsban színre lépő, új, modern, progresszív csoportosulást, akik a fauve-ok voltak. Ők – ahogy a francia megnevezésük, „vadak” is mutatja, nagyon erős, harsány, élén színeket használtak. Feljegyezték róluk, hogy az első kiállításukon a színek olyan megdöbbentő hatással voltak a látogatókra, hogy azok a szemüket eltakarva futottak ki a teremből. Czóbel Béla volt az első, aki ebben az időszakban – 1905-ben – Párizsba utazott és elsőként sajátította el a fauve festészet vonásait, elkezdte az ő szellemiségük szerint festeni a képeit. Ő volt az, aki 1906-ban hazatért Nagybányára és szinte palotaforradalmat robbantott ki a hazahozott, a fauve-ok által inspirált képeivel, mint amilyen a kiállításon is látható csendélet. Példáját később sokan, mások is követték, többek között Ziffer Sándor vagy Perlrott Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos, Boromissza Tibor és az ő műveik láthatók itt, egészen november 18-ig.
Nagybányán, az alapítók nem nézték jó szemmel a kibontakozó új irányzatot. A Természetelvű festészet elárulását látták a harsány színvilágú, torzított formákat, elrajzolásokat is megengedő festészetben. Noha a magyar festők – szemben francia társaikkal – soha nem merészkedtek a természet színeinek teljes átírásáig. Inkább csak felfokozták a színeket. A természetábrázolástól sem tudtak teljesen elszakadni és az absztrakcióhoz sem közelítettek annyira, mint a párizsiak. Ezen a kiállításon összesen 114 festmény szerepel, közöttük számos olyan van, amit külföldről most, először hoztak haza. Ilyen például Tihanyi Lajos portréja, melyet Ziffer Sándor 1908-ban festett. További érdekesség, hogy vannak képek, melyekről kiderült: a vászon hátoldalára is festettek – a titokra a restaurátorok jöttek rá, amikor a festményeket a bemutatásra előkészítették.
A Virág Judit Galériának fontos szerepe van abban, hogy az utóbbi években Budapest lett a nemzetközi Zsolnay-kereskedelem fővárosa. Az elmúlt 15 évben ugyanis megindult a Zsolnay-kerámiák visszaáramlása hazánkba, és a nemzetközi rangú Zsolnay-kollekciók többsége ma már Magyarországon található. A Galéria tavaly rendezte meg a világ első Zsolnay-aukcióját, átütő sikerrel. Vélhetően ez a nemzetközi szinten is nagy figyelmet keltő esemény mozgatta meg két jelentős gyűjtemény tulajdonosának fantáziáját. Az árverés után ugyanis egy fontos New York-i és egy bécsi kollekció birtokosai jelentkeztek, és ajánlották fel kerámiáikat a következő Zsolnay-aukcióra. A kiállítással egy időben – november 8-án – rendezi meg a Galéria a második Zsolnay-aukciót, mely felöleli a Zsolnay-gyár klasszikus korszakát, a historikus vázáktól a szecessziós remekeken át egészen az I. Világháborúig.
A New York-i gyűjtemény tulajdonosának személyes kívánsága volt, hogy tárgyai visszakerüljenek az óhazába, a bécsi örökös szerint pedig gyűjteménye itt kaphatja meg a legnagyobb figyelmet. A két, egymást jól kiegészítő gyűjteményben legalább 25 nemzetközi rangú remekmű szerepel, összesen hetven műtárgy kerül „kalapács alá”. A szecessziós Zsolnay-vázák a nemzetközi kerámia piac „csúcsragadozói”, ezért a Zsolnay gyűjtők és kereskedők figyelme a következő két hétben Budapestre koncentrálódik. Az árverési anyag értékére jellemző, hogy ha valakinek november 8-án a Kongresszusi Központban az az ötlete támadna, hogy egyben vásárolja meg az aukció anyagát, kollekciója a világ tíz legfontosabb magángyűjteményének egyike lehetne!
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
