Giorgio Perlasca élete bővelkedett érdekes fordulatokban, jól példázva egy ember fejlődésének útját. Kezdetben olasz fasiszta volt, aki önkéntesként harcolt Franco oldalán a spanyol polgárháborúban. A II. Világháború idején olasz üzletemberként dolgozott Budapesten és 1943-ban az olasz kiugrás után internálták is, mert Magyarország többé nem tekintette szövetségesének az olaszokat. Az internálásból megszökött, személyes kapcsolatai révén munkát kapott a budapesti spanyol nagykövetségen. Még a keresztnevét is Jorge-ra változtatta. Ahogy a front közeledett, a spanyol nagykövet elhagyta Budapestet, helyére Perlasca lépett. Spanyol menleveleket adott – később már hamisított - és „védett házakat” jelölt ki. A szovjet hadsereg megérkezéséig a helyén maradt, összesen mintegy 5200 zsidót mentett meg és végig gondoskodott róluk. A harcok befejezésével elégette spanyol papírjait és olasz üzletemberként élt tovább. A Világ Igaza izraeli állami kitüntetést 1989-ben kapta meg.
A Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) emlékezetpolitikával, a holokauszt történetének oktatásával foglalkozik. Idén márciustól egy éven keresztül Magyarország látja el elnöki feladatait. A Szövetség elnöke, Takács Szabolcs, a koncert elején emlékeztetett rá, hogy olyan időszakról van szó, amelyik Magyarország történetének legsötétebb fejezetei közé tartozik, melynek során hatszázezer – teljesen ártatlan - honfitársunkat gyilkolták meg. A holokauszt máig megbocsáthatatlan bűn. Alapjaiban változtatta meg az európaiak életét, gondolkodását. Elárulta a keresztény értékeket. Ugyanakkor éltek közöttünk – sajnos nagyon kevesen – akik saját életük kockáztatásával is menteni próbálták az üldözötteket. Raoul Wallenberg nevét ismerik a legtöbben, de Giorgio Perlascát is joggal nevezhetjük az olasz Wallenbergnek. Ő társaival arról tett tanúbizonyságot, hogy még az egyik legaljasabb korban is volt lehetőség embernek maradni! Bátorságuk örök példa kell legyen a fiatal generációk előtt.
A megemlékezésen jelen volt de Giorgio Perlasca fia, Franco Perlasca, aki elmondta milyen felemelő élmény volt, hogy jelen lehetett Izraelben, 2014. decemberében a világpremieren, Moshe Zorman zeneszerző művének, a „Giorgo Perlesca legszebb órája” című szimfonikus műnek az ősbemutatóján, a RaananaSzimfonikus Zenekar előadásában. Most itt, Budapesten mutatják be a művet, Perlasca életének azon a színhelyén, ahol fontos, megváltoztathatatlan döntéseket kellett hoznia. Kitalált magának egy szerepet, a spanyol diplomatát, bár nem volt sem spanyol, sem diplomata. Így sikerült több ezer ember életét megmenteni, folytatva azt a tevékenységet, amit a spanyol követség – más követségekkel együtt – már egy ideje végzett. Tette, pedig jól tudta, az életével játszik. De becsületes emberként nem tehetett mást! A lelkiismerete kényszerítette, hogy beavatkozzon, ne fordítsa el a fejét az aljasságok láttán. Később erről nem beszélt, nem dicsekedett, megmentettjei keresték meg és ajánlották a magas kitüntetésre 1989-ben.
Ma este, miközben majd ezt a csodálatos zenét hallgatjuk és Giorgo Perlascara emlékezünk, az emberi szellem győzelmét ünnepeljük. A jó győzelemét a gonosz felett, a kultúra győzelemét a tudatlanság felett – hangsúlyozta őexcellenciája Ilan Mor, Izrael Állam magyarországi nagykövete. A zene olyan nyelv, amely mindenkihez szól, és alkalmas történetek elmesélésre. Ezen az estén egy szerény ember, Giorgio Perlasca történetét hallgatjuk meg, aki bátorságával zsidók ezreit mentette meg a soá sötét korszakában. Tettével világosan megmutatta, hogy az egyén – akár férfi, akár nő – választhat a jó és a rossz között, és tehet az embertelenség ellen. Őexcellenciája Maria Assunta Accili, Olaszország nagykövete ezt még azzal egészítette ki, hogy Perlasca tevékenysége bebizonyította: a tisztesség meg tudja menteni a világot. Erkölcsi kötelességünk, hogy útmutatását átadjuk az új generációknak. A világ most is nehéz időszakon meg keresztül. Most ismét harcolni kell a rasszizmus ellen, ahogy mindennemű gyűlölet, diszkrimináció ellen is, mert az intolerancia, a kirekesztés valamennyiünket utolérhet, ahogy ezt a közelünkben veszélyesen terjedő, hamis vallási radikalizmus is mutatja.
A megemlékező est a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjével zárult, Hollerung Gábor vezényletével. A műsort Giuseppe Verdi, Nabucco című operájának nyitányával kezdték, ezt Micola Piavani, Az élet szép című filmzenéjének egy részletével folytatták. Majd következett a magyarországi ősbemutató, a zeneszerző Moshe Zerman jelenlétében. Szimfóniájában – olykor visszatérő módon – jól felismerhetők a nyugalom, a félelem, a rémület, a kétségbeesés és a remény motívumai, még a zenéhez nem kifejezetten értők számára is. A nagy sikerű koncert végén a zenekar előbb Felix Mendelssohn-Bartholdy, Olasz szimfóniáját, majd befejezésül, azt est méltó betetőzéseként, Henri Mancini világhírű filmzenéjének az Exodusnak ismert főtémáját játszotta.
Hírnevéhez méltó érdeklődés mellett, családtagjai, sportvezetők, sok száz tisztelője jelenlétében avatták fel a sportlegenda, Papp László szobrát Budapesten a XIII. kerületben, azon a téren, ami rövidesen az ő nevét fogja viselni.
Maguk a művészek és a szervezők is meglepődtek, milyen sok érdeklődő gyűlt össze a budapesti Bolgár Kulturális Intézetben rendezett kiállítás megnyitóján. A három kortárs bolgár művész alkotásaiból rendezett tárlat szeptember 10-ig, munkanapokon 10 és 18 óra között látogatható.
A Magyar Nemzeti Galériában június végétől október elejéig látható Modigliani-kiállítás az olasz festő életművének első nagyszabású bemutatója Magyarországon. A több mint nyolcvan alkotást - köztük 61 Modigliani-művet, aktokat, portrékat és szobrokat felvonultató tárlatra a világ több nagy köz- és magángyűjteménye kölcsönzött műveket.
A korok és szokások változásának számtalan jele van. Megmutatkozik mindennapi életünkben is. Elegendő például, ha megnézzük miben más egy asztal terítése ma és mondjuk 80-100 évvel ezelőtt. Eltérést fogunk látni akkor is, ha az összehasonlítást lehetőleg azonos színvonalon – egy ismert, drágább étteremben - megterített asztalnál végezzük.
Van egy kerület Budapesten, ahol az egyik városrészben lehetetlen úgy végigmenni az utcán, hogy szinte minden házon ne látnák egy vagy több emléktáblát. Országos – és nem túlzás – világra szóló tehetségű emberek százai éltek ott. Most az emléktábla-állítási program kétszázkilencedik táblájának felavatására gyűlt össze az ünneplő közönség a főváros XIII. kerületében, az Újlipótvárosban.
