Minden bizonnyal az év kiállítása lesz ez a mostani. Ez nem is csoda, mert egy olyan sorozat folytatása, ami jó pár éve kezdődött és a múzeum saját gyűjteményére alapozva nagy művészettörténeti korszakokat mutat be. Az előzőek is mind nagysikerű kiállítások voltak, Goya, az itáliai reneszánsz, majd a barokk kor következett és az átalakítás előtt egy hasonló kiállítással zárt a múzeum: Rembrandtnak közel negyedmillió látogatója volt. Biztos vagyok benne – kockáztatta meg a jövendölést dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója - hogy ez az új is hasonló módon nagy vonzerejű rendezvény lesz. A most nyíló kiállítás alapjául a Szépművészeti Múzeum gazdag flamand anyaga - a festmények mellett számos grafikai alkotás is - szolgál.
Végigsétálva a termeken valóságos főmű „tűzijátékot” láthatunk. A kölcsönző intézmények, egykori nagy, uralkodói gyűjtemények utódai és olyan pazar alkotásokat engedtek át nekünk ezekre a hónapokra, hogy egészen kiváló szakemberek is elámultak, amikor meglátták, milyen hatalmas értékek kerültek most egymás mellé. Legjelentősebb együttműködő partnerünk a bécsi Liechtenstein hercegi gyűjtemény, amely csaknem húsz kiemelkedő remekművel járul hozzá a tárlathoz. Ezek között szerepel Rubens nagyszabású Decius Mus sorozatának egyik darabja A jóslat kinyilatkoztatása, amely mellett Madridból, a Palacio Real-tól kapott és a festmény alapján arany- és ezüstszálakkal szőtt különleges kárpitot is kiállítja a múzeum. A két alkotásnak ez az első közös bemutatója.
Mindjárt a kiállítási termek elején kapott helyet Giancarlo Doria, Rubens által készített lovas portréja, mely Genovából érkezett. A kép nézőjének úgy tűnhet, mintha a fekete lovas egyenesen feléje vágtatna. De itt van Van Dyck alkotása, a gyermek Stuart Mária Henrietta hercegnő 1641-ben készült esküvői portréja, mely most már a Szépművészeti Múzeum tulajdonát képezi és ez év elején történt megvétele óta joggal mondhatjuk róla, hogy az elmúlt száz év legjelentősebb vásárlása volt. Egy másik képen ugyanitt szüleivel, testvéreivel együtt is látható, több mint százhúsz remekmű társaságában. Közel félszáz mester műveit mutatja be ez a kiállítás. Magyarországon most először van jelen átfogóan a flamand művészet fénykorát jelentő, a XVI. – XVII. század fordulóján készült alkotásoknak ilyen csodálatos gyűjteménye. A látogatók egy kortárs művel is találkozhatnak. A múzeum felkérte Kicsiny Balázst, készítsen egy helyspecifikus művet, mely kortárs szemszögből reflektál egy XVII. századi témára. A papírszobor bizonyára nagy vitát fog kiváltani.
A kiállítás kurátora, Tátrai Júlia művészettörténész, a Régi Képtár vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a kiállítás több szempontból is különleges. Annyi elmondható, hogy a mai Magyarországon a XVII. századi flamand történelemről, művészettörténetről – általában – viszonylag keveset tudnak. Egy-két nevet leszámítva, nincs a köztudatban. Rubensről is inkább csak a testes, aktként ábrázolt nők jutnak eszébe azoknak, akik legalább a nevét ismerik. A most megnyílt kiállítás megpróbálja kissé árnyalni ezt a képet. Rubens nem csak egy aktfestő, ő ennél sokkal több, sokkal jelentősebb. Az egyik legfőbb célkitűzés az volt, hogy bemutassák Peter Paul Rubens művészetének kiemelkedő kvalitását és az egész korszakra gyakorolt meghatározó, rendkívül erős hatását. Ráadásul pedig a XVII. századi flamand festészet végtelenül gazdag, csodálatos világ, ami méltó a behatóbb megismerésre.
Mint minden régi művészeti kiállítás ez is történeti bevezetéssel kezdődik. A két legjelentősebb festőművész, Rubens és Van Dyck életének legfontosabb epizódjait tüntetik fel, valamint – ezzel párhuzamosan - az európai történelem eseményeit is. Ekkor zajlik a „Nyolcvanéves Háború”, Dél-Németalföld, a Spanyol Királyság és az elszakadni kívánó Észak-német tartományok között, ami a mai Hollandia területe. Befejezése a Harmincéves Háború végével esik egybe, ez tehát nem békés és sok optimizmusra okot adó kor. Éreztetik hatásukat a XVI. századi vallási mozgalmak konfliktusai, a protestáns képromboló mozgalmak, majd az ezt követő erőszakos rekatolizáció. Ezek mind olyan hatások, amik nem kedveznek a Spanyol-Habsburg uralom alatt maradt Dél-német tartományok fejlődésének.
Mindeközben mégis csodálatos művészeti és kulturális élet bontakozik ki és ennek többféle szegmensét mutatja meg a kiállítás, mely a korábbiaktól abban is különbözik, hogy műfajában sokkal gazdagabb. Nemcsak festészeti, hanem grafikai elemei is vannak. A kiállítás tíz nagy szekcióra tagolódik: az első két szekció elkalauzolja a nézőt a 17. századi Dél-Németalföld jelentős központjaiba, megismerteti a terület uralkodóival és kiemelkedő művészegyéniségeivel. Ez a szakasz a főhercegi pár, Habsburg Albert és Izabella uralkodásának idejéről ad képet, amikor az ellenreformáció diadala és a katolikus hitélet virágzása egyúttal a műpártolás új korszakát is jelentette. A harmadik rész a flamand festők sokrétű itáliai kapcsolatait mutatja be. azt, hogy milyen fontos szerepet játszottak mind Rubens, mind Van Dyck pályafutásában az Itáliában töltött évek: miként hatottak rájuk az ókori, a reneszánsz, illetve a kortárs mesterek alkotásai.
Majd a történeti tárgyú, azaz bibliai és mitológiai témájú művek következnek. Az ellenreformáció szellemiségét két szekcióban, egyrészt a magánáhítatra készült és a szentek kultuszát népszerűsítő alkotásokkal, másrészt nagyméretű oltárképekkel idézi meg a tárlat. Egy másik rész a kor jellegzetes műfajaihoz - csendéletekhez, táj- és állatképekhez - tartozó remekműveket sorakoztatja fel. A látogatók itt megismerkedhetnek azzal a flamand festészetre jellemző munkamódszerrel, ahogy az egyes műfajokra specializálódott művészek együtt dolgoztak, például ugyanazon a képen valaki más festette az állatokat. A portrészekcióban többek között a Van Dyck által készített bravúros képmások egész sora kápráztatja el a nézőt. A „flamand portré ezer arcát” bemutató kiállításrész rávilágít arra, miként aknázták ki a festők a műfajban rejlő lehetőségeket és készítettek igen különböző típusú - egy személyt bemutató, egymással párdarabokat alkotó, páros és családi - képmások mellett a barátokat enteriőrben vagy tájban ábrázoló műveket.
Van Dycknak a korábbi angol portréfestészetet alapjaiban átalakító és a műfaj további európai fejlődésére nézve meghatározó szigetországi tevékenységére is ráirányítjuk a figyelmet. A kiállítást a korabeli mindennapokba betekintést nyújtó zsánerképek és közmondásokat ábrázoló művek zárják. Itt láthatóvá válik, hogy id. Pieter Bruegelnek az emberi természet gyarlóságain moralizáló művészete alapvetően határozta meg a - paraszti életet és ünnepeket, németalföldi közmondásokat, illetve Európa-szerte ismert fabulákat ábrázoló - 17. századi flamand zsánerképfestészetet. A humor és a szatíra, valamint az erkölcsi tanítások nemcsak a népi életképeket, hanem a magasabb társadalmi rétegekhez tartozók mindennapjaiból vett jeleneteket is áthatják.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
