2020. április 10. péntek, Zsolt napja
A flamand festészet aranykora
Révay András
2019.10.31 17:58
Az európai művészet meghatározó barokk mestere, Peter Paul Rubens és korának flamand festészetét mutatja be a Szépművészeti Múzeum október végén megnyílt kiállítása. A csaknem 120 művet felvonultató tárlatra közel negyven nagy közgyűjteményből, többek között a párizsi Louvre-ból, a szentpétervári Ermitázsból, a madridi Pradóból, a washingtoni és a londoni National Galleryből érkeztek műtárgyak. A kiállításon Rubens mintegy harminc és Van Dyck több mint egy tucat remekműve mellett más flamand mesterek kiváló alkotásait is megtekinthetik a látogatók, 2020. február 16-ig.

 Minden bizonnyal az év kiállítása lesz ez a mostani. Ez nem is csoda, mert egy olyan sorozat folytatása, ami jó pár éve kezdődött és a múzeum saját gyűjteményére alapozva nagy művészettörténeti korszakokat mutat be. Az előzőek is mind nagysikerű kiállítások voltak, Goya, az itáliai reneszánsz, majd a barokk kor következett és az átalakítás előtt egy hasonló kiállítással zárt a múzeum: Rembrandtnak közel negyedmillió látogatója volt. Biztos vagyok benne – kockáztatta meg a jövendölést dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója - hogy ez az új is hasonló módon nagy vonzerejű rendezvény lesz. A most nyíló kiállítás alapjául a Szépművészeti Múzeum gazdag flamand anyaga - a festmények mellett számos grafikai alkotás is - szolgál.

Végigsétálva a termeken valóságos főmű „tűzijátékot” láthatunk. A kölcsönző intézmények, egykori nagy, uralkodói gyűjtemények utódai és olyan pazar alkotásokat engedtek át nekünk ezekre a hónapokra, hogy egészen kiváló szakemberek is elámultak, amikor meglátták, milyen hatalmas értékek kerültek most egymás mellé. Legjelentősebb együttműködő partnerünk a bécsi Liechtenstein hercegi gyűjtemény, amely csaknem húsz kiemelkedő remekművel járul hozzá a tárlathoz. Ezek között szerepel Rubens nagyszabású Decius Mus sorozatának egyik darabja A jóslat kinyilatkoztatása, amely mellett Madridból, a Palacio Real-tól kapott és a festmény alapján arany- és ezüstszálakkal szőtt különleges kárpitot is kiállítja a múzeum. A két alkotásnak ez az első közös bemutatója.

Mindjárt a kiállítási termek elején kapott helyet Giancarlo Doria, Rubens által készített lovas portréja, mely Genovából érkezett. A kép nézőjének úgy tűnhet, mintha a fekete lovas egyenesen feléje vágtatna. De itt van Van Dyck alkotása, a gyermek Stuart Mária Henrietta hercegnő 1641-ben készült esküvői portréja, mely most már a Szépművészeti Múzeum tulajdonát képezi és ez év elején történt megvétele óta joggal mondhatjuk róla, hogy az elmúlt száz év legjelentősebb vásárlása volt. Egy másik képen ugyanitt szüleivel, testvéreivel együtt is látható, több mint százhúsz remekmű társaságában. Közel félszáz mester műveit mutatja be ez a kiállítás. Magyarországon most először van jelen átfogóan a flamand művészet fénykorát jelentő, a XVI. – XVII. század fordulóján készült alkotásoknak ilyen csodálatos gyűjteménye. A látogatók egy kortárs művel is találkozhatnak. A múzeum felkérte Kicsiny Balázst, készítsen egy helyspecifikus művet, mely kortárs szemszögből reflektál egy XVII. századi témára. A papírszobor bizonyára nagy vitát fog kiváltani.

A kiállítás kurátora, Tátrai Júlia művészettörténész, a Régi Képtár vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a kiállítás több szempontból is különleges. Annyi elmondható, hogy a mai Magyarországon a XVII. századi flamand történelemről, művészettörténetről – általában – viszonylag keveset tudnak. Egy-két nevet leszámítva, nincs a köztudatban. Rubensről is inkább csak a testes, aktként ábrázolt nők jutnak eszébe azoknak, akik legalább a nevét ismerik. A most megnyílt kiállítás megpróbálja kissé árnyalni ezt a képet. Rubens nem csak egy aktfestő, ő ennél sokkal több, sokkal jelentősebb. Az egyik legfőbb célkitűzés az volt, hogy bemutassák Peter Paul Rubens művészetének kiemelkedő kvalitását és az egész korszakra gyakorolt meghatározó, rendkívül erős hatását. Ráadásul pedig a XVII. századi flamand festészet végtelenül gazdag, csodálatos világ, ami méltó a behatóbb megismerésre.

Mint minden régi művészeti kiállítás ez is történeti bevezetéssel kezdődik. A két legjelentősebb festőművész, Rubens és Van Dyck életének legfontosabb epizódjait tüntetik fel, valamint – ezzel párhuzamosan - az európai történelem eseményeit is. Ekkor zajlik a „Nyolcvanéves Háború”, Dél-Németalföld, a Spanyol Királyság és az elszakadni kívánó Észak-német tartományok között, ami a mai Hollandia területe. Befejezése a Harmincéves Háború végével esik egybe, ez tehát nem békés és sok optimizmusra okot adó kor. Éreztetik hatásukat a XVI. századi vallási mozgalmak konfliktusai, a protestáns képromboló mozgalmak, majd az ezt követő erőszakos rekatolizáció. Ezek mind olyan hatások, amik nem kedveznek a Spanyol-Habsburg uralom alatt maradt Dél-német tartományok fejlődésének.

Mindeközben mégis csodálatos művészeti és kulturális élet bontakozik ki és ennek többféle szegmensét mutatja meg a kiállítás, mely a korábbiaktól abban is különbözik, hogy műfajában sokkal gazdagabb. Nemcsak festészeti, hanem grafikai elemei is vannak. A kiállítás tíz nagy szekcióra tagolódik: az első két szekció elkalauzolja a nézőt a 17. századi Dél-Németalföld jelentős központjaiba, megismerteti a terület uralkodóival és kiemelkedő művészegyéniségeivel. Ez a szakasz a főhercegi pár, Habsburg Albert és Izabella uralkodásának idejéről ad képet, amikor az ellenreformáció diadala és a katolikus hitélet virágzása egyúttal a műpártolás új korszakát is jelentette. A harmadik rész a flamand festők sokrétű itáliai kapcsolatait mutatja be. azt, hogy milyen fontos szerepet játszottak mind Rubens, mind Van Dyck pályafutásában az Itáliában töltött évek: miként hatottak rájuk az ókori, a reneszánsz, illetve a kortárs mesterek alkotásai.

 Majd a történeti tárgyú, azaz bibliai és mitológiai témájú művek következnek. Az ellenreformáció szellemiségét két szekcióban, egyrészt a magánáhítatra készült és a szentek kultuszát népszerűsítő alkotásokkal, másrészt nagyméretű oltárképekkel idézi meg a tárlat. Egy másik rész a kor jellegzetes műfajaihoz - csendéletekhez, táj- és állatképekhez - tartozó remekműveket sorakoztatja fel. A látogatók itt megismerkedhetnek azzal a flamand festészetre jellemző munkamódszerrel, ahogy az egyes műfajokra specializálódott művészek együtt dolgoztak, például ugyanazon a képen valaki más festette az állatokat. A portrészekcióban többek között a Van Dyck által készített bravúros képmások egész sora kápráztatja el a nézőt. A „flamand portré ezer arcát” bemutató kiállításrész rávilágít arra, miként aknázták ki a festők a műfajban rejlő lehetőségeket és készítettek igen különböző típusú - egy személyt bemutató, egymással párdarabokat alkotó, páros és családi - képmások mellett a barátokat enteriőrben vagy tájban ábrázoló műveket.

Van Dycknak a korábbi angol portréfestészetet alapjaiban átalakító és a műfaj további európai fejlődésére nézve meghatározó szigetországi tevékenységére is ráirányítjuk a figyelmet. A kiállítást a korabeli mindennapokba betekintést nyújtó zsánerképek és közmondásokat ábrázoló művek zárják. Itt láthatóvá válik, hogy id. Pieter Bruegelnek az emberi természet gyarlóságain moralizáló művészete alapvetően határozta meg a - paraszti életet és ünnepeket, németalföldi közmondásokat, illetve Európa-szerte ismert fabulákat ábrázoló - 17. századi flamand zsánerképfestészetet. A humor és a szatíra, valamint az erkölcsi tanítások nemcsak a népi életképeket, hanem a magasabb társadalmi rétegekhez tartozók mindennapjaiból vett jeleneteket is áthatják.

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!