2019. július 23. kedd, Lenke és Borisz napja
A művek régiek, a kiállítás új
Révay András
2016.11.14 21:25
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

 A 19. század a nemzeti művészet megszületésének, az alapvető művészeti intézmények - múzeum, akadémia, kiállítások, művészeti díjak, műkritika, szaksajtó - kialakulásának a nagy korszaka. Nem véletlen, hogy e korszak művészete sokkal jobban ismert a hazai köztudatban, mint bármely más időszaké. Ferenczy István, Szinyei Merse Pál, Izsó Miklós, Barabás Miklós és mások a magyar nemzeti művészet szinte ikonszerűen ismertté vált alakjai. Az olyan alkotások, mint a Pásztorlányka, a Majális, a Búsuló juhász, vagy a Vásárra induló román család pedig a közös magyar képi emlékezet kitörölhetetlen és mindenki által ismert példái. Közös jellemzőjük, hogy bár a művek régiek, mégis, a mi XXI. századi gondolkodásunkhoz képest is jelen idejűként hatnak.

 Igazán örömteli ez az újjászületés, állapította meg a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria főigazgatója dr. Baán László – mert sok szempontból is a múzeum szíve ez az anyag. Különleges és fontos korszak alkotásai ezek, ekkor alakult ki az igazán magyar művészet. Nagyon jól sikerült a megújítás, megőrizte azokat az értékeket, melyek a harminc évvel ezelőtt összeállított, korábbi tárlat sajátjai voltak. Erre pedig a legjobb bizonyíték, hogy Szinnyei-Merse Anna, aki az előző kiállítás kurátora volt, magasra értékelve dicsérte meg azt a munkát, amit ennek az újnak a kurátorai – Krasznai Réka és Hessky Orsolya – végeztek. Lássuk be: azért manapság már ritkán szokásos Magyarországon – sajnos – hogy az előd elismeréssel szóljon az utódokról! Pedig hát az a normális, hogy egy állandó kiállítás sem örökkévaló, hanem egy idő után majd jön valaki, aki újragondolja. Most a múzeum munkatársai – minden osztályon – áttekintették, hogy miként tudnak egy valóban a mának szóló kiállítást létrehozni, ami tartalmában és megjelenésében is sokkal gazdagabban mutatja be a korszakot.

(allando-3) A magyar képzőművészet 1810 és 1900 közötti időszakának újrarendezett állandó kiállítása a múzeum első emeleti körbefutó teremsorában kapott helyet. A tizennégy szekcióba csoportosított anyagban találunk kronológiai (magyar művészet a 19. század elején), stílustörténeti (a biedermeier, a Kelet vonzásában, a szabadban, naturalizmus), tematikus (a modern élet heroizmusa, Itália földjén, egzotikum és erotikum) és műfaji (a természettől a tájig, a portré fénykora) szempontú blokkokat. A teremsor közepét pedig egy kultúrtörténeti - intézménytörténeti szekció foglalja el. Ez A kultúra színterei címet viselő terem a kiállítás izgalmas újdonsága, itt ismerheti meg a közönség a 19. században kialakult művészeti intézményeket, amelyek lehetővé tették a művészeti élet kibontakozását hazánkban. Fontosnak tartották bemutatni, hogy ez az évszázad nemcsak a művészet története szempontjából volt sorsfordító időszak Magyarországon, hanem társadalomtörténetileg is.

 Újdonság, hogy a festmény-, szobor- és éremanyag mellett az újrarendezett állandó kiállításon bútorok és kerámiatárgyak is láthatók, többek között az Iparművészeti Múzeum és a Zádor Anna Alapítvány gyűjteményeiből; a korabeli enteriőrökkel a korszak hangulatát kívánják még elevenebben érzékeltetni. Tapasztalat, hogy a közönség az ilyet nagyon szereti és a nagy európai múzeumokban is szokássá vált összehozni olyan műtárgyakat, melyek együttesen idézik meg és segítik érthetőbbé tenni az egész kort. A szó legjobb értelmében vett, valódi edukatív kiállítást sikerült most létrehozni. Biztosra vehető, hogy a hazai és a külföldi látogatók is úgy fognak távozni a megtekintése után, hogy esztétikai és kultúrtörténeti élményekkel gazdagodtak.

A 19. század elején még valóban alig volt felfedezhető „hazai” művészeti élet, de már ekkor is születtek jelentős alkotások. Megélénkült az utazási láz, a megnövekedett lehetőségeknek köszönhetően sokan jutottak el előbb európai, majd később távoli, egyre egzotikusabb helyekre is. A kelet-kutatás, az orientalizmus, a török – magyar rokonság, a képzőművészetben is népszerű lett. Ma már valószínűleg kevesen tudják, hogy a nagyjából 1820 és 1860 között - az egész Közép-Európában nemcsak a képzőművészeti alkotások stílusmegjelölésére, hanem a korszak életmódjának, a polgári réteg új életformájának elnevezésére - használt kifejezés honnan származik. A Biedermeier eredetileg egy korabeli német gúnylap képzeletbeli, kedélyes nyárspolgárának neve volt! A megújult kiállításon ebből a korból is találunk szép darabokat.

A magyar festészetben a 19. század elején jelentkező orientalizmus később az egész évszázadra jellemző volt. Idővel viszont új tartalmakkal telítődött. A „keletiesség” kritérium egyre inkább teret engedett a tágabb értelemben vett egzotikum relatív fogalmának. Kultusza a század második felére szinte egész Európában uralkodóvá vált, az élet minden területén. A mindennapoktól kezdve a képző- és iparművészet legkülönbözőbb műfajáig. Ilyen egzotikumnak számított például a japán kultúra, mely iránt Európa szerte megnőtt az érdeklődés, miután Japán – évezredes elszigeteltségét és érint(het)etlenségét követően, megnyitotta határai a világ előtt. Ennek következtében műtárgyak tömege áramlott ki Nyugatra, maradandó hatást gyakorolva az európai művészetekre. Az orientalista téma jó ürügyül szolgált az aktábrázolásokhoz. Székely Bertalan is megfestette a maga „Japán nő” című képét

A 19. század a portréfestészetnek is nagy korszaka Magyarországon. A Nemzeti Pantheon megteremtése hazai nagyjaink arcmásainak bemutatásával állított emléket. A gazdag Pest-Budán számos kitűnő bécsi arcképfestő is működött. Az első magyar művész, aki nemcsak kiváló portréfestő lett, hanem az életét modern módon szervező, felvilágosult polgárnak is számított, Barabás Miklós volt. Szent István államalapításának és a kereszténység felvételének 900. évfordulója alkalmából, a Rómában élő Fraknói Vilmos püspök kezdeményezte a pápánál, hogy festesse meg arcképét a Magyar Nemzeti Múzeum számára. A kor egyik legsikeresebb – külföldön is nagyra becsült – portréfestője, László Fülöp Elek mélyen meghatódott a pápával való találkozáskor. Egy levelében említette, hogy a portrén szerette volna visszaadni „azt a fenséges arcot és jóságos lelket, ami az arcot besugározta”. A szentatyának is nagyon tetszett a kép és a művészt pápai aranyéremmel jutalmazta.

 Az illusztrációs tevékenység is nagyon sok művésznek kínált megélhetést. Az ekkoriban feltalált sokszorosítási technikák a korábbinál sokkal érzékenyebb ábrázolást tettek lehetővé és hozzájárultak a kiadott könyvek számának robbanásszerű növekedéséhez. Előbb a hivatásos rajzolók, később a festők is egyre inkább vállaltak illusztrációs munkát. A könyvkiadás egymás után fedezte fel a klasszikusokat, nemzeti eposzokat, a világirodalom és a nemzeti irodalmak nagy alkotásait. A témák fokozatosan a faliképekre is „átszivárogtak”. Az újonnan épült paloták tulajdonosai a legnevesebb művészeket irodalmi témák megfestésével bízták meg. Az ilyen témák rendszeresen bukkantak fel nagyméretű olajképeken. Idehaza főként Arany János és Petőfi Sándor műveiből vett részletek váltak népszerűvé. A Sepsiszentgyörgyön élő Gyárfás Jenő 1881-ben festette meg a Tetemrehívás ismert történetét.

A 19. század utolsó harmada társadalmi és gazdasági változások sorát hozta Európába. Ekkor jöttek létre a modern nagyvárosok, melyekben a gazdag nagypolgári élet mögött egy sötétebb, szegény világ rejtőzött. A kor festői, megörökítve a városi élet árnyoldalait is, egy új képtípust honosítottak meg a képzőművészetben; a társadalom peremére szorult emberek ábrázolását. A Nemzeti Galéria újjászervezett kiállításán, ebből a korból egy roppant érdekes festmény látható. Az 1890-es években teret nyert szimbolista megközelítés képviselői elvont gondolatokat próbáltak megjelentetni műveiken. A szakrális művészetből átvett triptichon forma a profán művészetben is elterjedt, de a korábban keresztény, bibliai témákat közvetítő képtípust ekkor már a modern világkép megfogalmazására alkalmazták. Tóth László „Szépség, pénz, szellem” című triptichonjának bal oldali szárnyán, az utcán önmagát kínáló szépséget látjuk. A jobb oldalon az ifjú tudós, robbanószert készítő anarchista, középen pedig az ártatlan fiatalság megkísértésének lehetünk tanúi. A sajnos fiatalon elhunyt festő szimbolikus-allegorikus kompozíciójával, már 1894-ben az önmagából kifordult világ máig érvényes „oltárképét” festette meg.

Kapcsolódó témák

Születésének századik évfordulójára emlékezve, kiállítás nyílt Zirkelbach László festőművész alkotásaiból Budapesten, a XIII. kerületi József Attila Művelődési Központban. A tárlat, melynek látogatása díjtalan, január 8-ig lesz nyitva.

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Egy nap a városban Kipróbáltuk a fagyit, amiről most mindenki beszél - Kell fagylalt?
Az utóbbi hetek legfontosabb híre volt fagyi fronton, hogy egy kultikus vidéki fagyizó nyitott budai egységet. A mindszentkállai Kő fagyi? egy olyan nevet választott, ami kicsit a budai úri népeknek ad fricskát. A Kell fagylalt? név önmagában nem poén, de a Kő fagyi? mellett egyértelmű a poén. A hely az Artigiana Gelati, szintén kultikus budapesti fagyizótól nem messze található, picit kiszorulva a Déli - Moszkva tér fő ütőereinek forgalmából, a csendeskés Maros utcában. Amikor ott jártunk, előbbi intézményben 20 fő állt sorba, utóbbiban senki. De ez azért elég hektikusan változik. Meg hát új hely még, de fontos tudni: nincs sor, nem kell fél órát várni, hogy kipróbáld azt, amikről most minden fagyiőrült beszél. A gyümölcsfagyikban nincs tej, tehát tejérzékenyek is simán ehetik, és az ízük mesés. Mégsem ez az igazi erősségük szerintem, én legalábbis a több helyen is kapható Damniczki-féléket, na meg a miskolci Desszertemben kaphatóakat jobban szeretem. Nekem a tejes fagyik jöttek be jobban, a csokoládé, tökmag, és főleg a mogyoró. A gombócokat itt nyugodtan nevezhetjük, debreceniesen, gömbnek. Mert azok, nemcsak a kanálból való távozás után, de kint, a melegben tíz percet ülve is. A citromot leszámítva mindegyik olyan stabilan tartotta magát, mint egyes kerekded szilikonbetétek a ráncosodó bőr alatt. Már-már gyanúsan jól bírták a kiképzést, és a kanál alig tudta megkarcolni őket később is, ami egyrészt jó, mert a nagy melegben tovább tart az állag, másrészt fura érzés ezt az állagot nyalni, vagyis inkább harapni. A Kell fagylalt? egy nagyon jó új fagyizó Budapesten azoknak, akik természetes ízű, jó minőségű fagyikat szeretnének kóstolni. Próbáljátok ki, a héten óriási meleg jön, most még tűrhető, most még annyian sem lesznek, mint eddig. Odabent le lehet ülni, a fagyi gömbje 350 forint. Kell fagylalt?Cím: 1122 Budapest Maros utca 17.
Egy nap a városban Elfogytak Budapest szabad tűzfalai? Lefestették az első budapesti tűzfalfestményt, a Vasarelyt
Amikor a folyamat elkezdődött, nem hittem volna, hogy idáig jutunk. Ma gyakorlatilag lépten-nyomon új tűzfalfestménybe botlunk, az egykor mindenfelé ásító, sokszor leromlott állapotban is lévő tűzfalakra egyre több helyen pingálnak színes alakokat. Eleinte találgattuk, melyik mit jelent, aztán versenyeket is rendeztek így, az utcán. Utcai művészet témakörben. Aztán, ahogy egyre több jött, egyre immunisabbak lettünk a dologra. Ahogy általában lenni szokott, a valódi aranykor sosem az akkor élőknek izgalmas. Az aranykor mindig előtte izgalmas, amikor beindul, és utána, amikor már nincs. A mai tűzfalfestmények egy része tetszik, más részük nem. Egy részüknek van célja, értelme, rendeltetése, másoknak nincs. Nekem nyilván azok tetszenek jobban, amelyeknek van: ilyen például a Róth Miksa festmény, ami Róth Miksa egykori lakóháza - ma Róth Miksa emlékház - közelében került fel a falra, így hatalmas, mindenki által látható formában tárja elénk a művész egy alkotását, és egyben tanít, hogy itt a közelben történt valami ezzel az alkotóval. És még sorolhatnám, de nem teszem. Az első budapesti tűzfalfestmény rendesen megelőzte ezt az aranykort, meg minden azt követő kezdeményezést. Ezt mindenki ismeri: Victor Vasarely egyik alkotását vitte fel a Városháza Park-i tűzoltóság falára Rapa és Vegaz, a Színes Város égisze alatt, immár 9 éve. Az alkotásnak szimbolikus jelentősége volt. Egyrészt ez volt az első, ezzel indult el a budapesti tűzfalfestés folyamata. Másrészt Victor Vasarely, született Vásárhelyi Győző művei egyébként is utcán bukkannak fel itt-ott, szülővárosomban, Győrben például a színház oldalán nézegettem minden nap gyerekkoromban egy művét. Ez a szimbólum most eltűnt. Helyette a napokban ez látszott: Aztán ez: De még nincs kész, legkorábban vasárnap lehet számítani az átadásra (frissül majd a poszt a kész művel). Lefestették tehát - az elsőt. Talán mert elfogytak a szabad felületek? Vagy az utcai művészet, a falfestmény sorsa, hogy vége legyen, átfessék, átadja a helyét az újnak? Megkérdeztem Flór Pétert a Színes Várostól: kiderült, hogy ők festik át a saját első munkájukat, és nem azért, mert nem szerették, vagy mert elfogytak a felületek. A fő ok elmondása szerint az volt, hogy a Vasarely alját hónapokkal ezelőtt telegraffitizték egy éj leple alatt, és ahelyett, hogy helyreállították volna a régit, kitaláltak egy újat. A fal mostantól olyan oplimpikonok előtt állít emléket, akik Budapest nevét öregbítették, olyan sportolók, mint Zsivóczki Gyula, Gyarmati Dezső, Balczó András vagy Egerszegi Krisztina. És nem, nem fogytak el a szabad felületek, a következő tíz évben még simán tudnak dolgozni Péter elmondása szerint üres felületre. Mostantól emlékeinkben létezik már csak az első, ami nekem egyébként nagyon bejött, mert visszafogott volt, nem harsányan, szélig tartó telítettséggel nyomta az arcunkba a színeket, hanem egy igazi művész érzékeny, arányos, valamit és semmit is tartalmazó munkájával. Áginak köszi a képeket
Városlátogatások Kalocsa a Sárköz gyöngyszeme
Kalocsa a Sárköz gyöngyszemeEgy kis történelem:A jelentős történelmi és vallási múlttal rendelkező település már a honfoglalás időszakától Árpád fejedelem székhelye volt. Az első egyházfő Asztrik volt, aki a koronát hozta Istvánnak. A már klasszikusnak mondható diák fogalmazás szerint, ő kente fel a trónra Istvánt. Kalocsa hangulatos városa egyidős a magyar államisággal, 1000 év óta a magyar katolicizmus egyik központja az érseki rangra emelt egyházmegye. A híres érsekek közül Csák Ugrin a tatárok ellen, míg Tomori Pál a törökök ellen harcolt.Kalocsát eredetileg Colocsa néven említették, mivel a colosa lápos területet jelent és Kalocsa területe a Duna mocsaras árterén feküdt. Látnivalók:Római katolikus Nagyboldogasszony székesegyházA tekintélyes barokk székesegyház középkori alapokra épült a XVIII. században. Itt őrzik Szent Piusz földi maradványait. A tornyok csúcsára helyezett aranyozott gömbökbe egy emlékiratot, valamint szentek ereklyéit zártak. A tornyokat összekötő hídon Péter és Pál apostolok között Mária szobra látható.A Szentháromság téren, a székesegyház mellett található az érseki palota épülete. Az egykori épületet Gróf Batthyány József leromboltatta, a maradványait pedig beépítette a ma is látható barokk stílusú palotába. A dísztermében látható Liszt Ferenc zongorája, amelyen több hangversenyt is adott. Szintén itt találjuk hazánk legnagyobb egyházi könyvtárát, ahol mintegy 150 ezer kötetet őriznek gyönyörű barokk környezetben.Érseki KincstárA számtalan ritkaság mellett itt állították ki a drágakövekkel ékesített, aranyozott ezüst Szent István-hermát.Jelenleg az egész Szentháromság tér építési terület, sajnos nem látogatható. (2019)Kalocsai paprika:Az első írásos utalás a fűszer és gyógynövényként ismert növényre, az 1703. évi összeírás csanádi jobbágy lajstromban található. Később a paprika már az érseki uradalom számadásaiban is szerepel. A város határában csak a XIX. század végén kezdték el nagyobb arányú termesztését, de a feldolgozás háziipari jellege mégis sokáig fennmaradt. A Kalocsai Paprikakísérleti és Vegyvizsgáló Állomást 1917-ben nyitották meg, itt kísérletezte ki Horváth Ferenc az első csípősségmentes paprikát. A Paprika Múzeumban láthatjuk a jellegzetes fűszernövény történetét és termesztését. Belépve azonnal megcsapja az orrunkat a fűszerpaprika különleges illata. A múzeum kiállítása bemutatja a hagyományos kisüzemi termesztés fázisait és az alkalmazott munkaeszközöket.Népi motívumok:A város a magyar népművészet egyik leghitelesebb bázisa. A kalocsai hímzés, tojás, porcelán, bútor és falfestés méltán ismert nem csak Magyarországon, de az egész világon is. Ügyes kezű asszonyok virágokkal pingálják tele a lakóházak falát és a tornácokat.Korábban a kalocsai hímzés és a kézimunka kizárólag fehér volt, majd ezt követte a fekete és a kék-fekete. A napjainkban jellemzően zöldet, rózsaszínt, illetve sárgát hasznának, a ma is kedvelt szív alakú virág motívum pedig az életet és a szeretetet jelképezi. A helyi színek elnevezése is kifejező: a tulipiros, a csertői piros, a lángszín, a borszín, a libazöld, az irigy-sárga, a fecskenyak-vörös, a vadgalamb-kék, a gálic-kék és a bársony-kék. Ja, és ne felejtsük ki a színek közül a paprika-pirosat sem, hiszen a paprika-motívum a kalocsai hímzésekben is látható.  A kalocsai asszonyok miért vettek magukra több alsószoknyát? Az asszonyok, lányok színes rakott kasmírszoknyát hordtak általában 2-4 alsószoknyával. Háborús időszakban előfordult 8-12 szoknyát vettek egymásra, hogy az esetlegesen erőszakoskodó katonáknak elmenjen a kedve a kicsomagolástól.Nézzünk meg egy videót is:https://www.youtube.com/watch?v=Ci_CditiBrA                                                                                                       By vinpet 
Városlátogatások San Gimignano, a középkori Manhattan
San GimignanoSan Gimignano mint szinte minden toszkán település, egy dombtetőre épült. Történelme az ókorig nyúlik vissza, a városka eredetileg egy etruszk település volt és San Geminianus püspökről kapta a jelenlegi nevét, aki a legenda szerint megvédte a helyieket a hunok támadásától. Imáinak hatására olyan sűrű köd szállt a környékre, hogy Attila a félelmetes, „Isten ostora” jelzővel illetett hun vezér is eltévedt seregével együtt. Némileg árnyalja a romantikus történetet, hogy Szent Geminianus 397-ben halt meg, Attila pedig 405-ben született, de ki törődik ilyen apró részletekkel az évszázadok távlatából.A körös-körül olíva és szőlőültetvényekkel, magasba törő cédrusokkal övezett, etruszk falakkal körülvett, felhőkarcolókkal tarkított várost középkori Manhattan" néven is említik.A Rómába vezető zarándokút, a Via Francigena a városon haladt keresztül, ennek köszönhetően a település virágzó közlekedési és gazdasági központtá nőtte ki magát.A városka virágkorát, a XIII-XIV században élte, amikor a gazdag családok egymással versengve építkeztek, mintegy fitogtatva a hatalmukat. Mivel a város, fallal volt körülvéve, szélességben nem lehetett terjeszkedni, maradt a magasság. Magasabbnál magasabb tornyokat építve, az 1300-as években már 72 torony emelkedett az ég felé, volt, amelyik a 70 métert is elérte. Ezek a tornyok az egymással harcban álló családok védelmére is szolgáltak, mivel a bejárataik olyan magasan vannak, hogy csak létrán lehetett felmenni. A rivalizálást megelégelve a városvezetés elrendelte, hogy egy torony sem lehet magasabb, mint a városháza tornyánál (Palazzo Communale).Az 1338-ban az Európán végig söprő pestisjárvány San Gimignanot sem kímélte, a város szinte teljesen elnéptelenedett, a 72 toronyból csupán 13 maradt meg, de a város arculata ma is szinte olyan, mint a középkorban. Az építészet emlékei tökéletes állapotban maradtak fenn, úgy érzi az ember, mintha egy filmforgatás kellős közepébe csöppent volna. Nem véletlen, hogy a városka több mint 30 történelmi film forgatásának adott otthont, köztük a hét Oscar-díjat nyert Szerelmes Shakespeare, vagy a Zeffirelli által rendezett Tea Mussolinivel.Történelmi központja az UNESCO Világörökség része. Ide tartozik a többi között a Piazza del Duomo.A „Tornyok városa” híres fehér boráról. A Vernaccia di San Gimignano-t a vidék domboldalain termő ősi Vernaccia szőlőből készítenek. Ha autentikus környezetben szeretnénk megkóstolni ezt a nemes italt, látogassunk el a Strozzi hercegi birtokra, ahol a finom borok mellé, nagyszerű toszkán vacsorát is kapunk.San Gimignano minden évszakban számos programmal várja a látogatókat, a toszkán finomságokat kínáló apró üzletek, a művészeti galériák és az évről évre megrendezett történelmi játékok, fesztiválok maradandó élményt kínálnak.Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=G0AenGQSRIY                                                                                                                                 By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!