2019. szeptember 24. kedd, Gellért és Mercédesz napja
Együttműködésben a természettel
Révay András
2016.11.18 23:23
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Központ idei utolsó kiállításán egy lenyűgöző múltra visszatekintő, kortárs, koreai művészeti csoport alkotásait mutatja be. A kiállítás célja, hogy közel hozza a koreai természetet ábrázoló műveket és művészeket a magyar közönséghez – mondta el a megnyitón dr. Mecsi Beatrix, az ELTE Távol-keleti Intézete és a Koreai Tanszék docense. Mit mutatnak ezek a képek? Madarakat, növényeket terméseket, olyan összeállításban, ami a korábbiaknál teljesen más megközelítést jelent. A művészek nem erőltetik, de mégis elfogadtatják a nézővel a környezet védelmének fontosságát. Érdekes, és némi magyarázatra szorul a cím is. A két kínai írásjelből a „ya” mezőt jelent, a „too” pedig a kosárlabdában a távolról sikeres, hárompontos dobást. Így a két szó bőségesen ad lehetőséget gondolattársításra. Oka van annak is, hogy ezt a kiállítást éppen Budapesten mutatják be. Az 1980-as években már két hasonló csoport működött. Az egyik Koreában, a másik Erdélyben. Mindkettőt hasonló célok vezérelték. A koreai nagy nemzetközi elismertsége, az együttműködés révén erősíti az erdélyiek tevékenységét.

A kapcsolat közöttük már több mint tíz éve fennáll – erősítette meg a kiállítás kurátora, dr. Erőss István és ez egy sikeres, jövőbe mutató kapcsolat. Ezalatt mintegy 30 – 40 magyar művész dolgozott Koreában. Ha figyelembe vesszük, hogy ez igen szűk területe a képzőművészetnek, akkor ez nagy számnak tekinthető! Művészeti központjuk egy erdőben épült fel, ahol magyar egyetemi hallgatók is dolgozhatnak egy-egy hónapig valamilyen nagynevű művész mellett és ez – mint kiderült – számukra roppant hasznos. A koreaiak tehát szinte részt vesznek a magyar oktatási programban. Ráadásul az ő erőfeszítéseiknek köszönhetően Afrikától Amerikán át Ázsiáig, sok hasonló központ jött már létre, élő kapcsolati háló alakult ki. Ma már egyre több erdélyi és magyarországi művészeti egyesület is tagja ennek a hálónak.

A YATOO egy „természetművészekből” álló csoport, mely Dél-Koreában, a gyönyörű Geum folyó mentén fekvő Gongjuban tevékenykedik. Fiatal művészek alapították 1981-ben. Az általuk kidolgozott természet alapú művészet az évszakonként megrendezett „Négy Évszak Workshopok” során teljesedett ki. Olyan környezetben élnek, melyet a négy évszak markáns változásai jellemeznek és ennek köszönhetően a pusztulás – újjászületés ciklusának folyamatos ismétlődéséből merítenek inspirációt. A YATOO tagjai munkájuk korai időszakában – amikor csak kevés tagot számlált a csoport – egymás kritikusaiként, fokozatosan alakították ki saját, egyéni módszerüket a természettel való együttműködésben. Az elmúlt 35 év során ez az újszerű megközelítés jelentős hazai és nemzetközi elismerést hozott számukra, széles körben elismertté tette ezt a művészeti koncepciót.

 Kevesen tudják, hogy a YATOO a kilencvenes évek elején alapvető szerepet játszott a land art és az arte povera – a néző közreműködésén alapuló művészet – nyomdokain kibontakozó, a természetet központi témává emelő nyugati művészeti megnyilvánulások és a hasonló művészeti kifejezést favorizáló ázsiai csoportok összekapcsolásában. Nemcsak a manapság Magyarországon is meghonosodni látszó „természetművészet”, Nature Art kifejezést köszönhetjük nekik, hanem – szervezői tevékenységük eredményeként – egy mind helyszínválasztásában, mind technikai megvalósításban újszerű művészeti szemlélet elterjedésében is aktívan közreműködtek. A budapesti kiállításon látható egyrészt egy válogatás, mely a csoportnak a nyolcvanas években született, Európában még nem ismert munkáit mutatja be, amelyek jellemzően a maguk korába igazi művészeti újdonságnak számító Négy Évszak Workshop sorozat keretében készültek.

 A természetbe eszközök és anyag nélkül kivonuló művészek őszinte, bensőséges együttműködésének dokumentumai ezek, melyekben a közös alkotás felszabadult öröme és a természetben meglelt felhőtlen nyugalom tükröződik. A tárlat másik fele olyan művekből álló sorozat, mely a YATOO sokféle alkotói módszere közül, sajátos anyaghasználatot – faág, sár, falevél, magvak – hivatott szemléltetni, ezúttal nem természeti környezetben, hanem kiállítási körülmények között. Ezeken a munkákon keresztül a nyugati művészettörténeten nevelkedett magyar közönség megérezhet valamit abból a keleti filozófiából és vallásból erősen táplálkozó alkotói hozzáállásból, mely a nyugati ember számára meglepő, olykor már zavarba ejtően alázatos módon viszonyul a természethez, megkérdőjelezve a Nyugat alappilléreit: a művész mindenhatóságát, az örökkévalóságnak szánt műalkotás mítoszát.

Kapcsolódó témák

Születésének századik évfordulójára emlékezve, kiállítás nyílt Zirkelbach László festőművész alkotásaiból Budapesten, a XIII. kerületi József Attila Művelődési Központban. A tárlat, melynek látogatása díjtalan, január 8-ig lesz nyitva.

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Egy nap a városban Meglepően jó túrótortát ettem, túró nélkül - Cziniel
Mivel a feleségem, Évi nem ehet tejfehérjét, egyre többször futunk bele alternatív megoldásokba a vegán édességek terén, amiknél a felhasznált alapanyagok között nem lehet tejtermék. Korábban a tojást is kizártuk. Nehéz ügy. A túró például egy olyan jelenség ebben az  alternatív univerzumban, mint nálunk az ezotéria. Elvileg létező dolog, gyakorlatilag túlságosan el kell vonatkoztatni ahhoz, hogy értelmezni tudjuk. Mondjuk egy dolog mindig is segítette a hazai próbálkozásokat: nálunk általában csak rossz túrót kapni. Nem nehéz tehát egy ehhez hasonló műtúrót kreálni, és nem várt helyről érkezett a megoldás: az óbudai Cziniel cukrászda oldotta meg a kérdést. A Cziniel olyan arrafelé, mint délebbre a Daubner. Többen mennek oda megszokásból, mint meggyőződésből. Vannak egészen jó, és egyészen átlagos dolgaik. Ági például esküszik a muszkauerjükre, és tényleg egészen jó. Viszont én nem ezért jöttem, hanem mert korábban egy baráti születésnapon kínáltak meg a Cziniel áltúrótortával, ami mellesleg paleo összetevőkkel is bír. Basszus, mondom, ez simán elmenne egy átlagos túrótortának, ami nagy szó. Aztán kiderült, hogy tojás azért van benne, ebben tévedtek az akkori vendéglátóink: a túró tojásfehérjehabból, kókuszkrémből és kókuszolajból készült, amihez a cukrászdában külön kanálon érkezik az erdei gyümölcs öntet, ami meg egyenesen fantasztikus. Nem túl édes, a torta sem, viszont együtt elég komoly élményt adnak.   Ha holnaptól nem fejnénk több tehenek, ezzel ellennénk innentől kezdve. Nem lenne életünk legjobb túrója, de az átlag magyar túrót simán hozza. Gratula. CzinielCím: 1031 Budapest, Nánási út 55.
Egy nap a városban Ilyen, amikor a sztárpék fánkozót nyit - Bomboloni
A Pozsonyi úton nyílt nemrég Szabadfi Szabolcs, a Panificio il Basilico tulajdonos-pékjének új egysége. Megszoktuk, hogy az Olaszországból hazaimportált tudást itthon befektető gasztro-üzletember nem ijed meg egy-egy új hely nyitásától a munkaerőhiány kellős közepén sem, és ezek a helyek a legritkább esetben hagyományos pékségek, sőt igen változatosak. Szabi munkabírása irigylésre méltó. A legújabb hely egy fánkozó. Tudom, fánkozóból van már egy pár, és sokan arra használják ezt az édességet, hogy kevés befektetett tudással, erős marketingeszközökkel becsalják az újdonságra vágyó budapestieket, de Szabi a másik irányból érkezik. Abból az irányból, amit a “Freyja - The croissant story” mutatott be a legszebben: ha összezsugorítod a portfóliót, és csak egyvalamire koncentrálsz, akkor nemhogy arányosan kisebb lesz a sikered, de egyenesen nagyobb. Merthogy simán árulhatna egy pék fánkot, és valószínűleg árul is sok helyen, vállat vonunk rá. De ha a fánkjait egy külön üzletbe teszi, saját branddel, teljes koncentrációval, akkor eldurran az agy. Szabitól elvárható az is, hogy figyel a minőségre, a vajra, a tojásra, a lisztre. Nem is felejtette el a logó alá odaírni: by Panificio Il Basilico. A bomboloni jelentése gyakorlatilag fánk, vagyis: fánkok, a bombolone többesszáma. Olasz fánk, és persze ahány régió, annyiféle recept, amihez nyilván a pék is hozzáadja a saját ízlését és szokásait. A Bomboloni fánkjainak tésztája masszívabb, rágósabb-gumisabb állagú, íze sem az olaj és fehérliszt behízelgő találkozása, hanem egy karakteresebb fánkíz. Különféle feltétekkel kérhető, házi készítésű lekvárokat raktak el külön erre a célra - láthatóak a polcon is a hatalmas üvegek -, de kérhető pisztáciakrémes változat is, ami tényleg szemet gyönyörködtető. A krém íze remek, az állaga viszont a formázhatósági szempontok miatt túl határozott nekem, én inkább a lekvárokra voksolok, meg a krémesebb betöltött cuccokra, ha lesznek. Az árak is a termék állagához hasonlóan határozottak, a pisztáciás fánk 690 forint volt. Egy próbának jó, de nem érzem a vágyat arra, hogy visszatérjek ide, viszont a Szent István parkban játszadozó gyerekek édesség iránti vágya jobb, ha itt teljesedik ki, mint az üzletekben. Szóval jó a pozicionálás, kellett ide a Bomboloni, és sikeres is lesz. BomboloniCím: 1137 Budapest Pozsonyi út 49.
Városlátogatások A Neretva folyó völgyében
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!