2019. szeptember 24. kedd, Gellért és Mercédesz napja
Kortárs mitológia
Révay András
2016.12.09 23:15
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A megnyitó estéjén mindketten személyesen is jelen voltak, így lehetőség volt az alkotásokhoz vezető gondolataikkal is megismerkedni. Zdravko Palazov festőművész 1957-ben született. Képzőművészeti gimnáziumot majd Akadémiát végzett, továbbképzésen Olaszországban és Franciaországban vett részt. A nyolcvanas évektől kezdve, több mint száz önálló kiállítása volt Bulgária különböző városaiban és külföldön, Svájctól az Egyesült Államokig, igen sok országban. Képei megtalálhatók egy egész sor neves külföldi gyűjtő kollekciójában és majdnem minden bolgár város múzeumában. Jelenleg szülővárosában Szmoljanban él és alkot, itt 2006. és 2014. között a Városi Galéria igazgatója volt. Munkáiban gyakran vallásos témákat teremet újra, úgy véli, a művészet képes változást előidézni az elüzletiesedett világban.

 Radosztin Damaszkov szobrászművész a kisplasztika és a monumentális szobrászat területén is otthon van. Ő is 1957-ben született, Burgaszban, egyetemi tanulmányait Veliko Tarnovoban végezte, szobrászat szakon. Szintén több hazai és külföldi kiállításon szerepelt alkotásaival, Budapesten is bemutatkozott már 1989-ben, nemzetközi kisplasztikai pályázaton. Ő az elkészítője sok híres külföldi folklórfesztivál díjainak, művei több európai város kortárs művészeti múzeumában, galériájában megtalálhatók. Magyar, grúz és örmény állami kitüntetések birtokosa. A művészet, mely a kéz és a lélek együttműködésének megfogható eredménye, kortalan, ennél fogva öröknek tekinthető. Ezért lett a közös tárlat címe: „Az örökkévalóságnak”.

 Zdravko Palazov képei előtt sétálva hamar szembetűnik, hogy közülük többnél is visszatérő motívum a hal. A hal sokak szemében a kereszténység szimbóluma, de - a művész álláspontja szerint - ez nem kizárólagos. Számos ősi civilizációnál, például a hinduizmusban is felbukkan. Isteni szimbólumnak számít, az isten létezésének jelképe. Sok esetben a szelleminek, az intellektusnak megtestesítője, de – és ez talán meglepő - egyben eledele is. Téves felfogás, ha ezt a jelképet kizárólag a kereszténységhez kötjük. Megtalálható az óbolgár törzseknél már abban a korban, amikor csoportjaikat – mai szóval – protobolgároknak nevezzük. Ők egy hosszabb időszakban jelen voltak Indiában, sokrétűen keveredetek a körülöttük élő népekkel. Átvettek régi örökségeket és nyugatra történő vándorlásuk során ezeket magukkal vitték Európába.

Ugyanígy, ha a kiállított kisplasztikákat nézzük, azokon sem nehéz felfedezni szimbolitásukat, azt, hogy valamilyen filozófia hordozói. Művészetemben valóban a szimbólum a legfontosabb – erősítette meg az alkotó. Mindent valamilyen szimbólumrendszernek rendelek alá – mondta. Ha a műveimbe nem rejtek el valamilyen szent titkot, akkor nincs is értelme, hogy nézzék ezeket. Alkotói módszeremben mindig arra törekedtem, hogy az egyetemes művészetnek egy kis részecskéjét alárendeljem a plasztikai szépségnek, de mindig be akartam építeni valamit az egyetemesből is, hogy ezek a művek minden időben aktualitással bírjanak. Például ez a Kentaur is valójában a Kentaur, a Pegazus és a Hold – egyszerre! Az összes keleti és középkori szent titok szimbiózisa. Mitológiát próbálok fölépíteni, egy kortárs mitológiát! A művészettörténetben a szimbiózis nagyon fontos elem. A szimbiózis és a jelképvilág két adekvát, egyenlő értékű dolog, ekvivalensek egymással. Korszerű művészetet nem lehet létrehozni anélkül, hogy ne ismernénk az összes korábbi civilizáció plasztikai művészetét – foglalta össze alkotói filozófiájának lényegét Radosztin Damaszkov.

A kiállítás érdekessége, hogy a bemutatott művek elérhető áron meg is vásárolhatók a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban, (1061 Andrássy út 14.) 

Kapcsolódó témák

Születésének századik évfordulójára emlékezve, kiállítás nyílt Zirkelbach László festőművész alkotásaiból Budapesten, a XIII. kerületi József Attila Művelődési Központban. A tárlat, melynek látogatása díjtalan, január 8-ig lesz nyitva.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Egy nap a városban Meglepően jó túrótortát ettem, túró nélkül - Cziniel
Mivel a feleségem, Évi nem ehet tejfehérjét, egyre többször futunk bele alternatív megoldásokba a vegán édességek terén, amiknél a felhasznált alapanyagok között nem lehet tejtermék. Korábban a tojást is kizártuk. Nehéz ügy. A túró például egy olyan jelenség ebben az  alternatív univerzumban, mint nálunk az ezotéria. Elvileg létező dolog, gyakorlatilag túlságosan el kell vonatkoztatni ahhoz, hogy értelmezni tudjuk. Mondjuk egy dolog mindig is segítette a hazai próbálkozásokat: nálunk általában csak rossz túrót kapni. Nem nehéz tehát egy ehhez hasonló műtúrót kreálni, és nem várt helyről érkezett a megoldás: az óbudai Cziniel cukrászda oldotta meg a kérdést. A Cziniel olyan arrafelé, mint délebbre a Daubner. Többen mennek oda megszokásból, mint meggyőződésből. Vannak egészen jó, és egyészen átlagos dolgaik. Ági például esküszik a muszkauerjükre, és tényleg egészen jó. Viszont én nem ezért jöttem, hanem mert korábban egy baráti születésnapon kínáltak meg a Cziniel áltúrótortával, ami mellesleg paleo összetevőkkel is bír. Basszus, mondom, ez simán elmenne egy átlagos túrótortának, ami nagy szó. Aztán kiderült, hogy tojás azért van benne, ebben tévedtek az akkori vendéglátóink: a túró tojásfehérjehabból, kókuszkrémből és kókuszolajból készült, amihez a cukrászdában külön kanálon érkezik az erdei gyümölcs öntet, ami meg egyenesen fantasztikus. Nem túl édes, a torta sem, viszont együtt elég komoly élményt adnak.   Ha holnaptól nem fejnénk több tehenek, ezzel ellennénk innentől kezdve. Nem lenne életünk legjobb túrója, de az átlag magyar túrót simán hozza. Gratula. CzinielCím: 1031 Budapest, Nánási út 55.
Egy nap a városban Ilyen, amikor a sztárpék fánkozót nyit - Bomboloni
A Pozsonyi úton nyílt nemrég Szabadfi Szabolcs, a Panificio il Basilico tulajdonos-pékjének új egysége. Megszoktuk, hogy az Olaszországból hazaimportált tudást itthon befektető gasztro-üzletember nem ijed meg egy-egy új hely nyitásától a munkaerőhiány kellős közepén sem, és ezek a helyek a legritkább esetben hagyományos pékségek, sőt igen változatosak. Szabi munkabírása irigylésre méltó. A legújabb hely egy fánkozó. Tudom, fánkozóból van már egy pár, és sokan arra használják ezt az édességet, hogy kevés befektetett tudással, erős marketingeszközökkel becsalják az újdonságra vágyó budapestieket, de Szabi a másik irányból érkezik. Abból az irányból, amit a “Freyja - The croissant story” mutatott be a legszebben: ha összezsugorítod a portfóliót, és csak egyvalamire koncentrálsz, akkor nemhogy arányosan kisebb lesz a sikered, de egyenesen nagyobb. Merthogy simán árulhatna egy pék fánkot, és valószínűleg árul is sok helyen, vállat vonunk rá. De ha a fánkjait egy külön üzletbe teszi, saját branddel, teljes koncentrációval, akkor eldurran az agy. Szabitól elvárható az is, hogy figyel a minőségre, a vajra, a tojásra, a lisztre. Nem is felejtette el a logó alá odaírni: by Panificio Il Basilico. A bomboloni jelentése gyakorlatilag fánk, vagyis: fánkok, a bombolone többesszáma. Olasz fánk, és persze ahány régió, annyiféle recept, amihez nyilván a pék is hozzáadja a saját ízlését és szokásait. A Bomboloni fánkjainak tésztája masszívabb, rágósabb-gumisabb állagú, íze sem az olaj és fehérliszt behízelgő találkozása, hanem egy karakteresebb fánkíz. Különféle feltétekkel kérhető, házi készítésű lekvárokat raktak el külön erre a célra - láthatóak a polcon is a hatalmas üvegek -, de kérhető pisztáciakrémes változat is, ami tényleg szemet gyönyörködtető. A krém íze remek, az állaga viszont a formázhatósági szempontok miatt túl határozott nekem, én inkább a lekvárokra voksolok, meg a krémesebb betöltött cuccokra, ha lesznek. Az árak is a termék állagához hasonlóan határozottak, a pisztáciás fánk 690 forint volt. Egy próbának jó, de nem érzem a vágyat arra, hogy visszatérjek ide, viszont a Szent István parkban játszadozó gyerekek édesség iránti vágya jobb, ha itt teljesedik ki, mint az üzletekben. Szóval jó a pozicionálás, kellett ide a Bomboloni, és sikeres is lesz. BomboloniCím: 1137 Budapest Pozsonyi út 49.
Városlátogatások A Neretva folyó völgyében
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!