2020. január 28. kedd, Károly és Karola napja
Milliárdos értékek városa
Révay András
2016.10.30 20:35
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Némi túlzással azt is mondhatnánk: Minden út Vácra vezet! Ez így persze nem igaz, de ha úgy fogalmazunk, hogy Vácra mindenféle úton eljuthatunk, akkor az állítás már bizonyítható. Jöhetünk ide autóval, autóbusszal, vonaton, kerékpáron vagy sétahajóval is. Vasútállomását tavaly korszerűsítették, minden vágánytól lift visz az aluljáróba, annak végén lift a felszínre. Budapestről, a Nyugati pályaudvarról induló – és olykor 120 km/óra sebességgel is haladó „Zónázó” vonattal nem egészen fél óra alatt érkezünk Vácra. Erre a vonatra, tisztaságára, belső felszereltségére már nem túlzó az „európai” jelző! A vasútállomástól mintegy tízpercnyi sétaútra van a Főtér, a Belváros, innen pedig majdnem az összes fontos látnivaló nagyjából öt perc alatt érhető el.

Vácon az egyik legnagyobb érték a Modern Művészeti Gyűjtemény, Papp László magángyűjteménye. Szó szerint felbecsülhetetlen – és ide kívánkozik egy különvélemény: ideje volna, hogy a város vagy az állam méltó helyet ajánljon fel e páratlan kincseknek. Képek százai sorakoznak becsomagolva, a falhoz támasztva a földön, mert már nincs hová felakasztani őket. Ez az ország egyetlen olyan kiállítóhelye, ahol szabadon lehet fotózni, filmezni! A gyűjtés – a tulajdonos szerint – olyan betegség, amiből kigyógyulni nem lehet. Gyűjteménye a XX. század magyar képzőművészetéből ad áttekintést. Itt láthatók a főiskolát 1950-ben végzett és Párizsban roppant sikeres, Munkácsy-díjas Scholz Erik legjobb képei, a többit ugyanis a festő elégette.

 Ha művészeti szempontból nem is, más vonatkozásban érdekes, hogy a vonatrobbantó Matuska Szilveszternek a váci börtönben festett „alkotásai” is megtekinthetők a gyűjteményben. Ám szerepelnek itt nála sokkal nevesebb művészek által jegyzett festmények, szobrok, grafikák is szép számmal. A gyűjtemény nemrég Gorka-kerámiákkal bővült. Józsa János debreceni festő tűzzománcai a világon egyedülálló „vonalhálós” technikával készültek. Követője azóta sincs. Tóth Ernő festő, szobrász alkotásait a hozzáértők Jacomettihez hasonlítják. Orvos András hírnevét erotikus virágképei alapozták meg. A Munkácsy-díjas Szabó Vladimir grafikáit a bécsi Albertina is meg akarta venni, itt – hely hiányában bemutatatlanul – több száz darabot raktároznak belőlük.

 A mai Pannónia-ház helyén volt egykor az Aranyszarvas fogadó, ahol Petőfi és Jókai is megszállt. Belépve a házba, már az udvar látványa mosolyra fakasztja az érkezőt. Vertel Andrea keramikus művésztől jöttek látogatóba „Tündérkertem lakói”. A ház persze nem csak erről nevezetes. Bent négy Kossuth-díjas, közöttük két, kétszeres Kossuth-díjas művész alkotásai láthatók. Ez utóbbiak egyike, Gádor István keramikus művész 1300 alkotása 25 évig rejtőzött pincében, mire végre méltó helyre került. A „magyar Picasso”, Hincz Gyula műveit is évekig raktározták egy padláson, most már több terem falait díszítik. Képeiből 1700 darab, a teljes életmű megtalálható itt. Ő nemcsak festő, hanem szobrász is volt, ám a rendszerváltás után méltatlan körülmények közé került, mintegy kétszáz szobrából 150-et összetörtek! Ugyancsak a Pannónia-házban található az ország legnagyobb öntöttvas-gyűjteménye, mely egy százmillió forint értékű állami vásárlás nyomán most a kétszeresére bővült. A megkülönböztetett figyelem érthető, hiszen a XIX. század első fele a közép-európai öntöttvasművesség fénykora volt. Itt most mintegy ezer tárgy látható, vaskályhák, feszületek, gyertyatartók, szobrok, kép- és tükörkeretek.

 Még egy ennél is különlegesebb kiállítás látható a Városháza folyosóin. A „MADI” művészeti mozgalom (jelentése mozgás, absztrakció, dimenzió, invenció; Movement - Abstraction - Dimension - Invention) jelentős művészeket tömörít szerte a világon. Az 1940-es években indult, mint az absztrakt, geometrikus művészet meghatározó irányzata. Előtérbe helyezi a formákat a tartalommal szemben, a színek és hangsúlyos formák szabad keverésével nyújt esztétikai élményt. Hazánkban az 1990-es évek elején sok művész, például Harasztÿ István, Szaxon-Szász János kapcsolódott be a MADI-mozgalomba. 1992-ben megalakították a MADI magyarországi csoportját és több külföldi kiállításon szerepeltek nagy sikerrel. Most tizenhat ország kétszáz művészének 445 alkotása, mintegy félmilliárd forintos eszmei értékben ingyen megtekinthető a Városházán.

 Világszerte egyedülállónak számít a „Memento Mori” kiállítás. A város főterén álló, egykori domonkos templom kriptája 1731 – 1808 között a polgárság és a papság temetkezőhelye volt, majd II. Józsefnek az eljárást betiltó rendelkezése következményeként később feledésbe merült. A templom felújítási munkálata során, 1995 telén találtak rá a kripta lejáratára. A teljesen zárt tér különleges klimatikus viszonyai folytán az itt eltemetett holtak természetes körülmények között mumifikálódtak, a koporsók, a ruhák, a temetkezési kellékek meglepő épségben maradtak meg. Ilyen nagy mennyiségben sehol máshol nem maradt fenn XVIII. századi anyag egy kisváros polgárságáról. Lehetőség nyílott a holttestek tudományos igényű vizsgálatára, a tárgyi emlékek múzeumi feldolgozására.

 A Március 15. téren egy másik, sokkal barátságosabb pince is várja a látogatót. A Váci Curia műemlék jellegű épület, a középkorban káptalanházként működött. A folyosón lévő zárókövön a dátum: 1520. Jelenleg a házról csak annyit tudunk, hogy 1770-ben már Curia szállóként működött. Az utolsó átalakítása a XIX. század végén történt. Ma a pincében bormúzeum található, ahol jól elférnek egymás mellett az elmúlt évtizedeket jelképező zászlók, meg a körülöttük látható borgyűjtemény, mely magántulajdon. A múzeum fogadó helyiségében esténként borozó működik, ahol a borkóstoláson kívül étkezésre is lehetőség van. Az épületben egy borbolt is található, a megkedvelt borokat itt megvásárolhatják a vendégek. Jelenleg 2500 palack található a vitrinekben, ebből kb. 750 palack a tokaji.

A tulajdonos, Víg Gyula a hazai borászat igazi szakértője. Gyűjteménye rengeteg információt hordoz a magyar borkultúráról, 1880-tól egészen napjainkig. Maga tart tárlatvezetést, ennek során megtudhatjuk tőle: volt idő, amikor Franciaország után Magyarország volt a világ második legnagyobb bortermelője! Már 1893-ban megjelent nálunk az első – a világon a harmadik – Bortörvény, mert a filoxera-vész után jelentős volt a borhamisítás. Somlyó-hegyen például sokáig szabály volt, hogy bort csak tízéves, hordós érlelés után szabad forgalomba hozni. Saját kutatásai szerint – a törvények végrehajtási utasításait is figyelembe véve – a tokajinál a minőség romlását az idézte elő, hogy az összetiport aszúszemek, tehát az aszútészta helyett a leszüretelt aszúszem számít mértéknek az aszúbor készítésekor.

 Ha pedig már a bornál tartunk érdemes megemlíteni a Váchoz közeli Kosd községben dolgozó Lunczer Pálinkaházat. Igen különleges italokat készítenek. Filozófiájuk lényege, hogy „mindig a gyümölcs diktál!” Tehát a feldolgozásra váró gyümölcs minősége határozza meg, milyen összetételű és milyen erősségű pálinka készül belőlük Annak függvényében, hogy milyen erősségű alkoholtartalom mellett mutatja a leggyümölcsösebb, legharmonikusabb arcát, ízét, illatát. Pálinkáik nem tartalmaznak adalékanyagot, ízfokozót, nem adnak cukrot a cefréhez a mennyiség növelése érdekében. Különlegességeik az ikerpálinkák, melyek – mint a boroknál – két pálinka házasításával készülnek. Ilyen a meggy-málna, a meggy-szőlő és a szőlő-birs pálinka. A váci kirándulás végén érdemes a hazaúton Kosd felé venni az irányt!

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

Különleges vendéget hívtak meg a szervezők az újlipótvárosi Firkász kávéház hagyományos „Délutáni frissítő” című programsorozatába. Hazai filmművészetünk egyik legérdekesebb egyénisége vállalkozott rá, hogy egy beszélgetés során némi betekintést enged a filmkészítés sokak számára titokzatos világába.

Blog ajánló
Egy nap a városban Munkába menet az utcán fotózol mindenféle alakzatot, a következő nap művészettörténeti kontextusba helyezik, amit csinálsz
Talán emlékeztek, hogy milyen kalandos magán-tárlatvezetésen vettem részt nemrég. Sebestyén Sára egy eladó lakás miatt keresett meg, amiről az Én Menő Lakásom blogunkon olvasott, végül meghívást kaptam az otthonukba, amit szintén segítettünk árulni. A bejárás nem volt mindennapi: a falakon lógó fényképeket néztük végig, mert Sára a gyermekei nevelése közben is imádott fotózni - azzal, ami kézügyben volt, a mobiljával. A képek pedig azért voltak kinyomtatva, mert szülővárosában már volt egy kiállítása, Élek címmel. A cím kettős jelentésű, ugyanis a képeken általában erős kontraszttal különféle anyagvégződések, falrészletek, árnyékok, éles szélű tárgyak látszódnak, a körülöttünk lévő valóság olyan apró részletei, amik önmagukban szépek, önmagukban arányosak, harmonikusak. Múlt héten már a Fugában is megnyílt Sára önálló kiállítása, szintén Élek címmel. Sára 50. születésnapján a képek egy nagyon különleges helyre kerültek. A Fuga ugyanis építészeti központ, az itteni kiállítások jellemzően olyan műalkotásokra reflektálnak, amik önmagukban, épített voltukban számítanak alkotásnak, a róluk készült fotó csak hűen bemutatja azok jellegét, látványát, formáit. Sára esetében azonban a képek elkészülte AZ alkotó folyamat, maguk az épített környezet alkotásai, művészeti jelentőségei itt háttérbe szorulnak, nem is látszódnak. A tárlatot Szöllősi-Nagy András nyitotta meg, és méltatta Sára munkáit. Sőt, elemezte. Sőt, behelyezte azt a művészettörténet világában egy meghatározható pontra, mert ez valahol hard edge, de az élek mégsem annyira élesek - lévén a valóság adja a szabálytalan éleket -, valahol colorfield, de a színek sem annyira homogépek. Lévén a valóság tapintható színei. Néztem Sárát és kíváncsi voltam, milyen érzés lehet. Milyen érzés lehet, hogy hirtelen ott találod magad a stílusok és művészek tengerében, és kategóriát kapsz, és azt mondják, építész szemed van, az arányok, a formák úgy vannak felépítve, mint egy struktúra. Amikor a művészetedet a nagyokhoz hasonlítják, nem feltétlenül azt jelenti, hogy te is nagy vagy, de azt mindenképpen, hogy VAN MŰVÉSZETED. Ez a művésszé válás folyamata. Amikor elkezded, hobbinak tűnik, megmutatod a férjednek, a gyerekednek, játszol vele, szűrőket raksz rá. Minden alkotás művészet, persze, de amit magányosan csinálsz, és csak a szűk környezeted látja, csak ő ismeri el, az más. Olyankor béna dolog olyanokról beszélni, hogy ez hard edge, meg colorful. Önkényesen sosem kerülsz méltatásra a művészet világa által létrehozott kategóriákban, abba csak valaki más sorolhat be. Mi kell ahhoz, hogy ebből eljuss addig, hogy kiállítják ezeket a képeket? Akarod-e, hogy ez megtörténjen? Mit teszel érte. De ezt se feledjük: tényleg annyit ér-e, amit csinálsz, hogy ez megtörténjen? Ez utóbbiban sosem biztos az ember, ha alázattal csinálja, akkor még a csúcson sem. De én csak nézem Sárát, aki épp bontogatja a szárnyait, és megtörténik vele épp most az, hogy egyik nap még az utcán fotózott két helyszín között rohanva, hogy odaérjen időben, másnap meg Szöllősi-Nagy András professzor méltatja a munkáját, és a Fugában lógnak a képei, a kirakatban. Soha ne gondold azt, hogy amit csinálsz, azt kell csinálnod életed végéig. Mindig figyelj arra, mivel szeretnél foglalkozni inkább, mert ez mindig változik, és a középiskola végén feltett hülye kérdés, hogy mi akarsz lenni ha nagy leszel, sok embereknél értelmét veszti. Mikor mi. És nem leszel első nap magabiztos, a képességei birtokában lévő nagyság, vagy ha mégis így érzed, akkor már ott elcseszted. Én ezt gondolom. Én imádom, hogy mindig hatféle dologgal foglalkozom egyszerre, városi túrát szervezek céges csapatoknak, oktatok blogírást cégeknek, írok gasztronómiáról, művészetekről, nagy frekvencián történő adatátvitelről, segítek cégeknek saját blogot írni, egyengetem a belsőépítész és kivitelező csapat mindennapjait, tesztelek kütyüket, tanulok villanyszerelést, hogy krach esetén értsek valami kézzelfogható dologhoz. Ja, és írom az első sci-fimet, ami talán sosem jelenik meg, de egy regény azért minden kreatív ember asztalfiókjában ott lapul. Arról szól, hogyan tudunk kilábalni a mostani szorult helyzetünkből, és milyen szorult helyzet lesz a következő. De leginkább és mindenekelőtt nevelem a két kicsi gyerekemet, ez a legfontosabb. De ha nagyobbak lesznek, és felszabadul időm több munkára, akkor svédasztalról válogatok majd, és ez örömmel tölt el. Nem tudom, hogy jutottunk el odáig, hogy magamról beszélek. Ez egy kiállításról szóló anyag, azt hiszem legalábbis, nagyon erősen szubjektív szempontok szerint tálalva. Na tessék.
Egy nap a városban Boldog csirke sokáig fejlesztett panírban - Crunchy
Az USA-ban töretlenül népszerű a fried chicken, amiből nekünk csak a KFC jutott, meg a zsarus-kábszeres filmekben a gettós kosárpályán kézzel evős tévésképernyős látvány - ez a vonal sosem lett nagyon népszerű Európában. Vannak persze jó helyek, emlékszem, amikor Csabával Párizsban is meglátogattunk egy ilyen biocsirkézőt, és becsináltam a csirkemelltől, mert egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Hanem jó. Mondjuk sokat dobott az élményen még az is, hogy papírpohárban adtak helyi asztali bort, ami annyira kellemes és őszinte volt, hogy feldobta az egész menüt. Ha csirkét sütsz panírban, akkor három dolog határozza meg a végeredményt: a csirke, a panír, meg az olaj. Ezzel nagy titkokat nem árultam el. Így amikor a Ring - Zingből ismert Susánszky Ádám (emlékeztek még, milyen burgere volt Ádámnak a Zing előtt? 2010-ben annyival állt mindenki más felett, hogy akkor és ott meglegyintett a későbbi street food forradalom szele) áll neki ilyet készíteni, akkor érdemes odafigyelni, mert tutira figyel a szentháromságra. A Crunchy egy kis talponálló az Allee és a szomszédos vásárcsarnok között, korábban a csapatnak egy kiváló szendvicsezője volt itt. Most a falon egy méretes táblán írják ki, mit tudnak azok a csirkék, amiket ők kapnak limitált mennyiségben a termelőtől: Tehát szabadon tartják őket, nincsenek antibiotikumok, jó a takarmány, kis állományban nevelkednek, és így tovább. Ennek vannak erkölcsi vonzatai (szívesebben választasz ilyet, mert nem kötődik rendszeresített állatkínzáshoz, hacsak nem vagy vegán, mert akkor szerinted de), és vannak minőségi vonzatai is. Egy ilyen csirkehús finomabb, magas minőségű vendéglátóhelyeken el lehet adni, magasabb áron. Ádám elmondta, hogy ez cél is: ha más gazdák látják, mennyit tud hozni egy ilyen tartás, talán átállnak. Bár nem is a “gazdák” adják ki a tenyésztés jelentős részét. A Crunchy-ban csirkét kapni tehát, változó körettel, szószokkal és előkészítéssel. Vannak szendvicsek, lehet kérni egy adag szárnyat (gyorsan elfogynak), illetve vannak boxok, amire a szárny, a mell és a comb közül lehet választani kettőt vagy hármat. Fontos kiegészítők még a szószok is, amikbe a csirkéket mártogatod. Ha egyébként nem lennél tiszta olaj a kézzel evős csirkéktől (leszel), akkor a szószokkal garantáltan tocsogsz a lében. A Nashville szendvicsben lévő csirkét például előzetesen egy mogyoróolajban áztatott cayenne borsos - barnacukros dipben áztatnak meg, és csak utána jön a panírozás. A folyadék picit a húsba is belesüt, picit a panír is felissza, de nem áztat, csak úgy jelzi, hogy ott van. A panír valóban ropogós, nem véletlenül hívják így a helyet. Mellette a csirkehús lágysága izgalmas egyveleget alkot. Fontos kiegészítőt jelent a hosszú kajálós pultra kihelyezett chilik, habanero szószok sokasága, amikkel szintén meglocsolhatjuk a csirkéket, hogy ne csak forró és finom legyen a cucc, de kíméletlen is. A csípősség fokát külön mutatóval próbálja érzékeltetni a hely. Ha ez úgy hangzana, mint valami fine dining, hát ez nem az: erőteljes, harsány street foodról beszélünk, nincsen kifinomultság, csak a kézzel zabálás boldogsága, a csontok foggal és nyelvvel kerülgetése, és így tovább. Ilyen élménynek viszont kiváló a Crunchy, ami a tálalással is jelzi, hogy nem akar több lenni, mint ami. És sokkal jobban lehet szeretni azt a helyet, ahol az egyszerű külső szokatlanul nagy belbecset hordoz, mint amikor fordítva ülnek a lóra. CrunchyCím: 1117 Budapest Kőrösy József u. 7.
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!