2020. április 8. szerda, Dénes napja
Egy polihisztor emlékére
Révay András
2016.06.04 21:35
Van egy kerület Budapesten, ahol az egyik városrészben lehetetlen úgy végigmenni az utcán, hogy szinte minden házon ne látnák egy vagy több emléktáblát. Országos – és nem túlzás – világra szóló tehetségű emberek százai éltek ott. Most az emléktábla-állítási program kétszázkilencedik táblájának felavatására gyűlt össze az ünneplő közönség a főváros XIII. kerületében, az Újlipótvárosban.

 Ebben a kerületben állítottunk már emléktáblát, íróknak, költőknek, művészeknek, sportolóknak, tudósoknak, politikusoknak. Ezrek életét befolyásoló, a maguk korábban úttörőnek számító egykori gyáraknak, díszpolgáraink közül eddig tizennégynek – emlékeztetett rá a kerület polgármestere. Most Nemeskürty István - Széchenyi-, József Attila-, Balázs Béla- és Kossuth-díjas író, irodalom- és filmtörténész, egyetemi tanár, nyugállományú dandártábornok, a XIII. kerület díszpolgárának lakóháza előtt állunk. Múlt év október 8-án hagyott itt bennünket, idén, május elején lett volna 91 esztendős. Harmincnyolc évvel ezelőtt költözött kerületünkbe és húsz éve, 1996-ban elsőként kapta meg a kitüntető, díszpolgári címet. Valóságos egyszemélyes intézmény volt. Gazdag életútja során tanított, volt könyvkiadó, szerkesztő, a filmtörténet és a filmgyártás magas színvonalú alkotója. Volt a Magyar Televízió elnöke, volt kormánybiztos. Nem véletlenül járt neki a „tanár úr” megszólítás. Nemcsak tanítványai, hanem tisztelőinek többsége sem mulasztotta el hozzátenni a nevéhez. Már 1957-ben az irodalomtudományok kandidátusa, később doktora lett, 1979-től egyetemi tanár. Munkássága elsősorban a XVI.-XVII. századi magyar irodalomtörténetre, valamint a XX. századi magyar filmtörténetre terjed ki. Termékeny író is volt, több mint ötven köteten áll a neve. Publikált Dózsa Györgyről, az 1848-49-es magyar szabadságharc hőseiről, Balassi Bálintról, Erdély 1916-17. közötti időszakáról, a Horthy korszakról. Filmesztétikai tanulmányai sorából kiemelkedik Felliniről írott munkája és Bergman tanulmánya is világszínvonalú. Írt filmforgatókönyveket és színműveket. Az utóbbi évtizedekben megjelent műveiből nagy figyelmet keltett a 2005-ben kiadott „Mi végre vagyunk a világon?” életinterjú, valamint a 2011-ben napvilágot látott „Vallani és vállalni – A hatalomváltás labirintusában” című munkája. Ismertségét igazán a hazaszeretet, nemzeti lelkiismeret és felelősség kérdését boncolgató, történelmi, kultúrtörténeti könyveinek köszönhette. Ezek közül nem egy kiváltotta a szakmai körök felháborodását. Nagy vitát kavart 1966-ban az „Ez történt Mohács után” című munkája, majd 1972-ben tabutörő könyve, a „Requiem egy hadseregért”.

 Nemeskürty István bárhová került, szolgálni akart, legjobb meggyőződése szerint – hangsúlyozta dr. Tóth József polgármester. Ha kellett, politikai vezetőkkel parolázott, hogy azután megvalósíthassa mindazt, amit az adott rendszer még éppen elviselt. Mindig tudta, meddig mehet el – és addig el is ment. Készített elő íróként történelmi filmeket, miközben kiválóan ismerte a világ kortárs filmművészetét. Biztos érzékkel ismerte fel a remekműveket és nagy figyelmet fordított a közönségre, a felnövekvő nemzedékre. Az ő segítségével került vászonra például a kerületünkhöz is kötődő Illés zenekar. Egész élete során hazafi tudott maradni. Idősen is, gyermeki alázattal gyakorolta katolikus hitét. Műveiből kirajzolódott egy imponáló életút; a tudósé, az alkotóé, az emberé, a fegyelmezett katonáé, a magyaré, a férfié, a XX. századot túlélő értelmiségié. Műveiben megjelent az ország – és talán az is, ami azon túl van. Fővédnökként és kormánybiztosként támogatta, hogy a millenniumi ünnepségsorozat keretében egy emlékmű jöjjön létre a Béke téren. Azóta ez a pont a kerület emblematikus helyévé vált. Életében számtalan hazai és külföldi elismerést kapott, a Kossuth-nagydíjat, a Corvin-láncot, az Olasz Köztársasági Érdemrendet, a Pápai Nagy Szent Gergely Rendet. Az új emléktábla egy polihisztor emlékét őrzi.

 Néhány személyes momentumot felvillantva, a tanítvány emlékeiről szólt Kaiser László, író, költő, kiadóvezető. Nemeskürty István jellemvonásai közül a humor sem hiányzott. Amikor a millenniumi rendezvények megszervezésére kérték fel, azért vállalta, mert ilyen felkérést csak ezerévenként egyszer kap az ember! Valódi integráló személyiség volt, reneszánsz gondolkodó. Noha a Főiskolán filmes tantárgyakat tanított, hallgatóinak a kezdeti időszakban, jóformán semmit nem szólt a filmről, órákon át csak történelemről és irodalomról beszélt. Ezzel szinte „megágyazott” a filmes ismereteknek. Később, amikor már filmeket vetített diákjainak, megtanította őket a fegyelmezett írás művészetére, miközben egy sor betiltott filmet mutatott be nekik. Ha csak olyan filmhez jutott hozzá - például Milos Formann, „Tűz van babám” című remekműve – aminek csak szerb nyelvű kópiája volt, ott a teremben kezdte el fordítani a szövegét, hallás után, szerbből! Meggyőződése volt: a tudás hatalom, a tudással lehet a tévedések, a butaság és a manipuláció hatalma ellen tenni! Akik képesek kulturálatlanságra, azokkal szemben bizonyos esetekben kötelesség a kemény fellépés. Mennyire aktuális ez manapság, amikor sokszor sajnos a gátlástalanság nyomul, az érték pironkodik, a Gutenberg-galaxis retirál, a világ és környezetünk lumpenizálódik – hangzott el a tábla felavatásakor. 

Kapcsolódó témák

Különleges könyv bemutatója és egy kiállítás megnyitása zajlott egy időben Budapesten a Józsa Judit Galériában. A falakon, kódexlapokon látható a Belváros-Lipótváros krónikája és a különálló lapok együtt, könyv formában, kézbe vehetővé váltak.

Ez volt a kezdet, az első lépés a világsikerhez vezető úton – mondta el Rajk László azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették: Oscar-díj jelölést kapott a Saul fia című magyar film.

A sztárvendég, Plácido Domingo iránti óriási érdeklődésre való tekintettel estéllyé alakítja február 6-i rendezvényét a Magyar Állami Operaház. Estélyt adnak, és ezzel esélyt, hogy a világhírű spanyol énekes fellépését 1236 vendég láthassa színháztermi kényelemben.

A tizenkettedik Újbor és Sajtfesztivál a Bánk Bán Bordalával nyílt meg Budapesten a Vajdahunyad Várban, a Mezőgazdasági Múzeumban. A jó hangulat nem csak ennek volt köszönhető. A borászok bizakodóak, a 2015-ös év jó évjáratnak ígérkezik. Az pedig köztudott, hogy a bor és a sajt egymásnak jó barátai. Ahol sűrűbben nyílik a palack, ott több fogy a sajtokból is.

A Gundel Művészeti Díjat az ezredforduló tavaszán alapította a Gundel Étterem vezetősége. Az első díjátadásra 2001 májusában került sor: eleinte 10, a későbbi években 14 kategóriában díjazták a különböző művészeti ágak legjobbjait. Idén a díjazottak csoportja átalakult, egyenként két tagból álló, hat szakmai kuratórium dönt és a sor egy hetedik. új kategóriával gazdagodott.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!