2019. augusztus 20. kedd, István és Vajk napja
A hős, akit elfelejtettek
Utazónet
2014.06.23 11:22
Hogy valakit hősnek tekintünk-e vagy sem, az erősen függ attól, mi magunk mit gondolunk a cselekedetéről. Ha valaki embereket ment meg, azt nagy valószínűséggel hősnek gondoljuk. Akkor hát minek nevezzük azt, akinél a megmentettek száma ötven- és hetvenezer közé tehető?

Pontos adatuk azoknak sem lesz, akik már látták, vagy akik június 24-én, kedden este 6 órakor még meg fogják nézni a budapesti Olasz Intézetben a filmet Carl Lutz svájci diplomatáról. Azoknak sem, akik elmennek június 28-án vagy július 5-én a történelmi helyszínekre vezetett séták egyikére (http://bupap.hu/hu/embermento-diplomatak-budapesten). A „Vészkorszak” szörnyű történéseinek 70. évfordulóján a Szentszék, Olaszország, Lengyelország, Portugália, Spanyolország, Svédország és Svájc magyarországi Nagykövetségei közösen indítottak programot, hogy megemlékezzenek a Holokauszt áldozatairól, és tisztelegjenek azon bátor személyek emléke előtt, akik ellenálltak az embertelenségnek és zsidó emberek életét mentették meg. Az olasz Giorgio Perlasca, a vatikáni Angelo Rótta és Gennaro Verolino, a lengyel Henryk Siawik, a portugál Sampaio Garrido és Teixeira Branquinho, a spanyol Angel Sanz Briz, a svéd Raoul Wallenberg valamint a svájci CarI Lutz és Friedrich Born és valamennyi magyar és külföldi segítőik emléke előtt kívánnak tisztelegni. A programsorozat két fő eleme a mentési erőfeszítésekkel kapcsolatos, leginkább a budapesti XIII. kerületben található történelmi helyszíneket összekötő séta illetve dokumentumfilmek vetítése lesz.

Ha embermentőkről esik szó, Magyarországon a legtöbben Wallenberg nevét említik – joggal. Az ő tragikus sorsa hősiességét még élesebb megvilágításba helyezi. Carl Lutzról minálunk alig tud valaki. Az életéről készül film világpremierjén, Budapesten, az előzményekről így szólt a film rendezője, a svájci Daniel von Aarburg: Magyarországon, Németországban, Izraelben és az USA-ban a svájci Carl Lutz hősnek számít, rendjelekkel, emlékművekkel és kitüntetésekkel halmozták el. Svájcban szinte ismeretlen. Ebben én sem voltam kivétel. Évekkel ezelőtt egy diáklány ajándékozott a feleségemnek egy olasz zsebkönyvet, melynek címe „La casa di vetro” (Az üvegház). Sokáig a szoba asztalán hevert, anélkül, hogy felfigyeltem volna rá. A fülszövegből egy szép napon azt vettem ki nagy ámulatomra, hogy a svájci Carl Lutz állítólag zsidók tízezreit mentette meg Budapesten a második világháborúban. Számomra ez felfedezésszámba ment. Aztán végigolvastam a könyvet és egyre több érdekes részletre bukkantam: ilyen a magyar zsidók deportálása „rekordidő” alatt, ilyenek Lutz közvetlen és parasztosan agyafúrt tárgyalásai Adolf Eichmann-nal, vagy a pesti zsidónő, Magda iránti szerelme és annak Ágnes lánya iránti szeretete, és sok egyéb. A filmről szólva a rendező még elmondta: különös jelentősége van, hogy a világon először ott mutatták be, ahol az események történtek. Svájcban mindhárom nyelven vetíteni fogják, mert a mozifilmnek egy óránál rövidebb, televíziós változata is van. A díszbemutatót követő, magyarországi vetítésekről a tárgyalások ugyan megkezdődtek, de – politikai okból – meg is szakadtak!

 Őexcellenciája Jean-François Paroz, Svájc magyarországi nagykövete úgy látja: kiváltságos helyzetben vagyunk, mert túlélőkkel és szemtanúkkal beszélhetünk. Ez egyben a film fő értéke is. Nem a pillanatnyi őrület, hanem a gondosan megtervezett, évekig tartó politika eredménye volt a budapesti holocaust. A magyar bürokratikus apparátus igénybe vette és a „halálipar” rendelkezésére bocsátotta kora minden technikai lehetőségét. A kormány mindenben együttműködött a nácikkal. Carl Lutz szembeszállt a bürokráciával és ebben a véletlen is a kezére játszott. Bár Budapesten kezdetben csak alacsony beosztású alkonzul volt, az „Idegen Érdekek Képviseletének” főnökeként tizenkét, a náci Németországgal és szövetségesével, Magyarországgal hadban álló szövetséges állam érdekképviseletét látta el. Hirtelen az ország egyik legfontosabb diplomatája lett. A német megszálláskor az egyébként félénk, de mélyen vallásos ember megküzdött a gyilkosokkal és a zsidók megmentőjévé vált.

Regénybe illő módon szerzett engedélyt a németektől, mely alapján svájci védleveleket állíthatott ki. Többszörösen túllépte a kialkudott kontingest, irodájában száz önkéntes több műszakban gyártotta a leveleket. Összesen 72 belvárosi házat helyezett a Svájci Nagykövetség oltalma alá, 17 ezren húzódtak meg bennük. Előfordult, hogy amikor a rablógyilkos nyilas söpredék megtámadott egy ilyen védett házat, a német katonaságot hívta segítségül a nyilas csürhe ellen – eredménnyel! Ügyesség, pimaszság és bátorság révén sikerül elérni, hogy a svájci védleveleket és védett házakat többé-kevésbé egészen a háború végéig respektálták a nácik, ily módon sikerült megmenteni mintegy 50-70 ezer embert a deportálástól és megsemmisítéstől. Valódi számot sohasem fogunk tudni, mert a védleveleket – szándékosan – nem könyvelték pontosan.

Izrael Állam nagykövete, őexcellenciája Ilan Mor azt hangsúlyozta: sok diplomata vett részt tevékenyen Budapesten az embermentésben. Rájuk mindmáig nagyon büszkének kell lennünk! A holocaust után hetven évvel is mindent meg kell tennünk, hogy az emlékük ne halványuljon el. Akkor, néhány hónap alatt mintegy hatszázezer ember gyilkoltak le tervszerűen, ipari körülmények között. A megmentők nélkül ez a szám sokkal nagyobb lett volna. Mindazok, akik részt vállaltak a mentésben tudták, bármelyik pillanatban az életüket kockáztatják. Ma már senki sem tagadhatja, hogy a magyar kormány készségesen együttműködött a deportálókkal. Nézeteiknek már 1944 előtt is voltak félreismerhetetlen jelei. Ma, a 70. évfordulón végre szembe kell nézni a múlttal és fel kell ismerni, hogy ugyanazok a jelek most ismét láthatók!

 Jelen volt a film díszbemutatóján Agnes Hirschi, Carl Lutz magyar származású nevelt lánya is. Bár 1944-ben még csak hétéves volt, nagyon sok részletre pontosan emlékszik és a forgatócsoporttal maga is bejárta az eredeti helyszíneket. Visszaemlékezései – a filmben megszólaltatott többi túlélővel együtt – hitelesen mutatják be a kort „melyben az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nem csak parancsra”. Mellette több szemtanú is szót kap még a filmben, többek között Konrád György, Heller Ágnes, Schweitzer József és Paul Lendvai. Budapesten az egyik helyszín, a Vadász utcai „üvegház” ma is látogatható.

Kapcsolódó témák

A felszólítás akár mottója is lehetne a Sirha – Budapest kiállításnak, melyet először rendeztek meg Magyarországon. A világ egyik legnagyobb és legsikeresebb élelmiszer- és vendéglátóipari szakkiállítását a kőbányai vásárvárosban, a HUNGEXPO területén láthatta a közönség.

Felvitte az isten a dolgát a Rosaliának. Legalább is, ami a hirdetményét illeti, jó magasra került. A Vajdahunyad vára hídjáról tekintve lefelé hívogatja a látogatókat – immáron a pezsgő nevével is kiegészülve. Két napig a rosé borok otthona lett a Liget.

Alig egy év elteltével, ismét budapesti kiállítással örvendeztette meg művészetének kedvelőit a Tatabányán élő és dolgozó Jakobi Anna Mária. Képeinek ezúttal a IX. kerületi Lónyai utcában található eReSz Kultúrpont adott otthont.

Az Europeana Food and Drink program, valamint a Nemzetközi Magyar Fotónapok keretében fotópályázatot hirdetett a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Fotóművészek Szövetségével együttműködve. A nyertes alkotások kiállításon láthatók a Múzeumban, június 26.-ig.

Ismét lesz Womanity fesztivál. Május 15-én, Budapesten, a Millenáris Park „B” épületében a Fesztivál a nőket ünnepeli. Közel 120 kiállító, workshopok, business terem, „férfimegőrző”, interaktív baba-mama szoba és nagyszínpadi programok, előadások várják az érdeklődőket, ráadásul a célkitűzés sem mindennapi.

Blog ajánló
Városlátogatások Karlovy Vary – Karlsbad
Karlovy Vary – KarlsbadA híres fürdőváros neve szó szerint „Károly forrását” jelenti. A fáma szerint, az uralkodó vadászat közben járt erre, és lenyűgözte a táj szépsége. Később, várost alapított itt, melyet róla neveztek el Karlsbadnak.Számos híres ember fordult meg itt: Goethe, Gogol, Tolsztoj, Liszt Ferenc, Chopin, Beethoven valamint I. Péter, és most V. Péter látogatott ide.Arany így írt a fürdőről: a Toldi szerelmében: "Ha a vizek a doktoroknál jobbak nem lennének, az emberek bizony mind – mind elvesznének."  A városban több száz kisebb-nagyobb gyógyvíz-forrás található, melyek hőmérséklete 34 és 73 fok között van, de a gyakorlatban 12 forrást használnak gyógyításra, a 13.-ik is jelentős gyógyerővel rendelkezik, ez aBecherovka. Érdekes módon ennek a hatása látszik meg a leghamarabb.A híres Grandhotel Pupp-ban foglaltunk szállást, tudjátok ez az, amelyikben a Last Holiday (Utolsó vakáció) című film is játszódik, melyben Depardieualakítja a szálló főszakácsának szerepét. Egyébként fogattak itt egy James Bond filmet is. /Casino Royal/                                          A híres tükörteremA szállodát nem volt könnyű megtalálni a rengeteg sétálóutca miatt, itt már teljesen eldobta az agyát a GPS, ezért, közel egy órát bolyongtunk mire ráleltünk erre a gyöngyszemre. A fogadtatás méltó volt a hotel hírnevéhez, már a parkolóban név szerint vártak, és azonnal jött a londiner a csomagokért. A szobában a Tv-t bekapcsolva, ez a kép fogadott:Karlovy Vary, igazi kozmopolita város, rengeteg náció fordul itt elő, de túltengnek az orosz vendégek, ami azért probléma, mert felverik az egyébként is magas árakat, és igénytelenségükkel rontják a színvonalat. Itt már nem a spájzban vannak, hanem a lakosztályokban. Képesek susiban, vagy gatyában lejönni, reggelizni, és a pénzük miatt nem szól rájuk a személyzet.No, de térjünk vissza a gyógyforrásokhoz.Ivókúra:Szinte minden sétálgató ember kezében, furcsa formájú csőrös pohárkát láthatunk, melyből időnként kortyolnak egyet-egyet. Eleinte irigykedve néztem, mert azt hittem mindenki Becherovkát iszik. Később tudtam meg, hogy a poharakban meleg, ásványi sókban gazdag forrásvíz van. Rögtön eszembe jutott gyermekkori élményem, amikor a Dagály strandon a tízórai zsíros-döngő befalása után az ivókúthoz mentem, és melyből számomra borzalmas ízű meleg-víz jött, ami azonnal kihozta a tízórait is.Ma erre mondják, hogy búvárital, azaz lemegy, körülnéz és visszajön. Tehát a tapasztalataim birtokában, én csak a 13-as számú gyógyvizet ittam, bár kíváncsiságból megkóstoltam egy 52 fokos gyógyforrás vizét, de egy félreeső helyen diszkréten kiköptem.                Ez az ősforrás, melyből rotyogó, sós forró víz tör elő                       Nem lehet elég korán kezdeni a gyógyfürdőzéstBecherovka:Eredeti neve: "karlsbadi Becher-keserű", nevét Josepf Becher patikusról kapta, aki, másokkal együtt, kikísérletezte, a 21 fajta gyógynövényből álló összetételt, ami természetesen szigorúan titkos.A környékén található több mint száz természetes gyógyforrás közül csak tizenkettőt használnak gyógyításra, de több mint 40 éven át, a Becherovkát is gyógyszerként árusították. Angol keserűként is ismert volt /English Bitter”/,mivel egy angol orvos is közreműködött a recept kidolgozásában. Koktélokat is készítenek belőle, az egyik legnépszerűbb, a „beton”, ez becherovka és tonik keveréke. A múzeum-látogatáson igazi nemzetközi társaság vett részt. Rajtunk kívül voltak svédek, spanyolok, egyiptomiak és lengyelek, csak, Rejtőt idézve: csak az orosz hússaláta hiányzott.Karlovy Vary-ban a környezet is a teljes kikapcsolódást szolgálja: az erdőkkel körülvett dimbes-dombos város területének közel felét borítják erdők, ligetek, vagy parkok, a híres promenádok és sétálóutcák. A Teplá folyó hídjain hangulatos kiülőkből gyönyörködhetünk a fantasztikus panorámában.   Ez a híres kolonnád, ahol találjuk a különböző hőfokú forrásokat                      Akár belsőleg, akár külsőleg igényled a fürdőzést, ebben a régióban minden kényeztetést megtalálsz.Nézzünk meg egy videót:  https://www.youtube.com/watch?v=JqRhPgqs_eI                                                 
Egy nap a városban Ilyen, amikor egy igazi olasz fagyis Bud Spencert idéz Budapesten
Újlipótvárosban kerestem meg azt az IGAZI olasz fagyizót, amit egyik olvasónk ajánlott, így: A tulaj, Vittorio készíti és árulja a fagyit, ami tényleg olyan mintha Olaszországban ennéd, sőt, igazi olasz ristrettója is van (nem az a vizes magyar espresso). Kicsit olyan a srác, mintha Roberto Benini tesója lenne, és az egész több mint egy szimpla fagyizás, nagyon barátságos csóka, szívesen mesél magáról is ha kérdezzük. Nem lehet eltéveszteni, a Visegrádi és Kádár utca sarkán észre fogjuk venni a Vittorio nevet a cégtáblán. És Bud Spencert: a cégérnél is kiemeltebben kapjuk magunk elé gyerekkorunk legbarátságosabb óriását, aki Terence Hilllel a mai napig letörölhetetlen vigyort csal az arcomra, és a most felnövő generáció ugyanolyan imádattal nézi a filmjeiket, ha megismertetjük őket ezekkel. Az örökkévalóságnak szóló filmek ezek. A felirat kissé különös. Egyértelmű, hogy az idézet abból a jelenetből van, amikor Johnny Firpo szeretne mindenáron pisztáciát enni, de Charlie momentán kifogyott belőle (És megint dühbe jövünk c.). Ami a fura, hogy mi úgy ismerjük a kínálatot gyerekkorunk óta, hogy van: vanília karamell tutti-frutti rumosdió és kávé A táblán meg ez olvasható: vanília csokoládé eper citrom kávé Azt meg ugye mindenki tudja, hogy “csokoládé nem is volt”, úgyhogy végképp nagy a zavar. Odabent divatos szemüvegben, belőtt séróval, sportos ötvenes benyomást keltve várja a betérőket Vittorio. Angolul lehet vele beszélgetni, meg persze olaszul. Megkérjük, hogy jöjjön ki, és olvassa fel nekünk az eredeti kínálatot, amit Charlie Firpo tartott, hiszen mi végig abban a hitben voltunk, hogy tutti-frutti és rumosdió is van. Íme:   Odabent egyébként Vittorio is egészen jó fagyikat árul, hátul figyelnek a gépek, amikkel készíti. A honosítás itt is látszik, hiszen egy méretes PUNCS felirat is látszik, alatta a szokásos színű fagyi. “Bármit ajánlok, csak azt nem, nem is értem, hogy miért szeretik ezt, de hát kell ilyet is tartanom” - mondja Vittorio. Tessék, kérem, nem csak a tutti-frutti az, ami különös lényként megjelent a fagyik magyarítása közben. Vittorio kávéja tényleg jó, olaszos, de vannak savai, van teste, a presszó is elég erős, én nem mozdultam rá a kétszer töményebb - egyébként meg koffeinben szükségképp szegényebb - ristrettóra. Itt az első korty után, mikor rájöttem, hgoy ez tényleg jó: Vannak itatóedények is a járdán, mindenféle állat számára (volt egy MÉHEK feliratú is, de makrolencsés felvételt nem tudtam): Itthon megkerestem a jelenetet olaszul, Charlie sokkal szelídebb itt, mint a magyar verzióban: Tényleg úgy volt, ahogy a felirat mutatta: vanília csokoládé eper citrom kávé Gelateria VittorioCím: 1132 Budapest Visegrádi utca 6.
Egy nap a városban Megéri kipróbálni a Beyond Meat húspogácsát, ami valójában nem is hús?
Annyira nagyot szólt, hogy itt a Beyond Meat nemhúspogácsa, és hogy a Vegan Love-ban bárki vehet magának egy tényleg hús ízre hasonlító zöldségkészítményt, hogy az utóbbi napokban még a politikai újságírókat is kiküldték tesztelni, hogy mindenképp mondjanak véleményt a cuccról. Olyan felfokozott volt az érdeklődés, hogy először azt hittem, hogy kereskedelmi forgalomban kapható a sejtből növesztett steak, de aztán láttam, hogy még nem tartunk itt. Még csak a hússzerű nemhús az áttörés. Az állítás leginkább nem is a vegánok körében terjedt hangosan, hanem épp a húsevők adták egymásnak a kilincset. Ez nem meglepő, sok vegán témájú posztban írtam már arról, hogy egy-két év vegánság után a vegán étrend megváltoztathatja az ízlést, új kedvenceink lesznek, és egyáltalán nem a hús íze az, amire akkor vágyunk. Senki nem is gondolhatja, hogy a vegán közösség titokban tényleg telesírja minden este a párnáját, hogy ma sem éreztem a számban a lapocka ízét. Persze én is kíváncsi voltam, mert azoknak, akik szép lassan egyre kevesebb húst fogyasztanak, és egyre több vega és vegán fogást helyeznek el az étrendjükben - mint én -, azoknak fontos lehet a húspótló. Na nem az olyan, mint a 827 vegán sonkája, aminek az íze az állott káposztához áll a legközelebb. Az többet árt, mint használ. Szóval én is elmentem, és kértem a 2900 forintos hamburgerből. “Luxus” - írták róla sokan, de ők nyilván nem ettek még Budapesten kézműves burgert, mert akkor tudnák, hogy ezek alapján a buszvégállomásos csalamádést leszámítva minden az. Ez az ár - sajnos - simán előfordul marhaburgereknél is, és nem kellett ehhez szakéval masszírozni sem a gulyást, sem a kondást. Ránézésre a Beyond Meat pogácsak tényleg húsnak tűnik. Basszus, állagra is. Ha szobrászművészeti alkotásként kellene értékelni, azt mondanám, egész jól sikerült, már csak a feketére égetett részeket kellene rávarázsolni, meg még egy kis csillogó zsírt - olajat -, és kész. És az íze? Az is hússzerű! Olyan, mint egy löncshús, nagyjából, nagyon sok füst ízzel, hogy ezt elnyomják. A kezeden is löncshús-szerű illatot hagy, ha megfogod, de a szádban végül is a füst dominál. Az ízkép tényleg mutat hasonlóságokat a hússal, és egyáltalán nem húzza meg a fejedben a “romlott ez az étel” triggert, de a helyzet az, hogy egyáltalán nem akkora élmény, mint a Vegan Love bármelyik másik burgere, amik viszont a hedonizmust hozzák el. Aki nem tudja marha nélkül elképzelni a burgert, most sem fogja. Annak várnia kell a laborban nyomtatott marhanyakra és vesefaggyúra. Aki ad egy esélyt a Vegan Love-nak, az Istvánffynak, Matrjoskának, azok ehetnek jó vegán burgert, egészen más összhangokkal. A Beyond Meat egy nagyon szép művészeti alkotás, egy ehető szobor, és tényleg elismerésem, de úgy jár majd, mint a Blu-ray. Kronologikusan indokolt, de egy idő után alapvetően lecserélt műfaj lesz, mert más, sokkal ésszerűbb vagy változatosabb, vagy kényelmesebb megoldások vonzóbbak lehetnek. Érdemes kipróbálni? Persze, mint egy időszaki kiállítást. Rendszeres fogyasztók leszünk? Nem hinném, hogy bárki az lenne, akár vegán étrendet folytat, akár nem. És hogy miből áll a Beyond Meat? Íme az összetevő-lista: Víz Borsófehérje Repceolaj Finomított kókuszdióolaj Cellulóz bambuszból metilcellulóz Burgonyakeményítő Természetes aroma maltodextrin Élesztőkivonat Só Napraforgóolaj Növényi glicerin Szárított élesztő Gumiarábikum Citruskivonat Aszkorbinsav Répa juice kivonat Ecetsav Borostyánkősav Módosított élelmiszer-keményítő A Vegan Love-ról, és a jó vegán burgerekről itt írtam.
Városlátogatások Hollókő vára
Hollókő váraA Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék. A tatárjárás után, IV. Béla király parancsára, a XIII. század közepén kezdték el építeni a község fölé magasodó erődítményt, hogy a portyázó tatárokkal szemben megvédje a környék lakósait.Hollókő várát Károly Róbert 1313-ban Szécsényi Tamás vajdának adományozta és ebből az időszakból származik első írásos említése is "Castrum Hollokew" néven.1552-ben török kézre került a vár, mely a közel 150 éves török uralom alatt felváltva volt török és magyar kézen.  Egy legenda szerint a várat furfangos módon foglalták vissza. Néhány magyar vitéz kereskedőnek öltözve bekérezkedett a várba, ahol portékájukkal lekötötték a törökök figyelmét, majd leeresztették a felvonóhidat és beengedték a kint lesben álló magyar katonákat. Kilátás a várból:A várat véglegesen 1683-ban Sobieski János lengyel király szabadította fel a török iga alól, majd I. Lipót császár 1701-ben kiadott rendelete kimondta a magyar végvárak megszűntetését, így 1711-ben Hollókőn is bontási munkálatokat kezdtek, de felrobbantására nem került sor. Így maradhatott meg Hollókő vára Nógrád megye legépebb XIII. századi végváraként.Helyreállítása 1996-ban fejeződött be. A külső várudvaron álló két gazdasági épültben kiállítás mutatja be az erődítmény történetét, kutatását, helyreállítási munkálatait.Nézzünk meg egy videót a várról és erről a gyönyörű településről!https://www.youtube.com/watch?v=t5MQrulkFqUhttp://www.youtube.com/watch?v=9mDtGK2l1JY                                                                                       vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!