2020. március 30. hétfő, Zalán napja
Rosé és pezsgő liget
Révay András
2016.05.09 20:47
Felvitte az isten a dolgát a Rosaliának. Legalább is, ami a hirdetményét illeti, jó magasra került. A Vajdahunyad vára hídjáról tekintve lefelé hívogatja a látogatókat – immáron a pezsgő nevével is kiegészülve. Két napig a rosé borok otthona lett a Liget.

Kezdetben – 2012-ben, a budai Larus étteremben, az első Magyar Rosé Mustrán még csak harminchat termelő vonultatta fel borait. Azóta a Budáról Pestre, a Városligetbe költözött rendezvény megnőtt, megerősödött. A Mezőgazdasági Múzeum épülete és Anonymus szobra között elhaladva, már a külön épült kapu is mutatja: jó felé vettük az irányt. A kapun belül ötvennél is több bortermelő várja a kóstolni vágyókat és a borok mellett nem hiányoznak a harapnivalók sem. A kóstolás rendje sajnos nem változott tavaly óta és ezt többen is nehezményezték. Nem igazán elegáns. A hirdetmények azt sugallják: a belépés ingyenes. Ez igaz is, ha csak szemlélődni kívánna valaki. Kóstolni viszont csak ezer forintért vásárolt, jelzett pohárból szabad, és a poharat – ellentétben más, hasonló rendezvényekkel – nem váltják vissza. Egy picit talán szebb lenne úgy hirdetni: a belépődíj ezer forint, melyhez ajándékba adunk egy poharat. No mindegy, ez ízlés kérdése, mint ahogy a borok kiválasztása is.

 Ha nagy a választék, az ember két dolgot tehet. Marad az ismerős márkánál vagy kipróbál valamit, ami felkeltette az érdeklődését. Többen ez utóbbi okból álltak meg az Ostoros pincészet házikójánál. A „Poén” elnevezésű gyöngyözőbor címkéje - mint egy keresztrejtvény. Megfogja a szemet és a pohárban sem okoz csalódást. Valójában Rizlingszilváni, szép, illatos friss, szinte ropogós, könnyű, jól iható bor. Jól lehűtve, esti vagy délutáni beszélgetéshez, piknikhez tökéletes. Ahogy néhány év alatt a rosé is utat tört magának, most a gyöngyöző- és a habzóborok válnak egyre népszerűbbé. A kettő közötti különbséget a hozzáadott széndioxid nyomása adja. A gyöngyözőben 1,5 bar, a habzóborban ennek mintegy kétszerese található. A másik „vevőfogó” palackban viszont már valóban rosé rejlik, melyről szintén elmondható: nem csak a szemet gyönyörködteti. A „Csipke” több versenyen is aranyérmet nyert. A Merlot – Pinot Noir – Kékfrankos – Menoir házasítást a menyasszonyok borának is nevezik, a nevét a menyasszonyi ruha tartozékáról kapta.

 A Nagygombos borászat roséjának palackját is nagy gombok díszítik. A Barta család Hatvan mellett, a Mátrai Borvidéken, kilencven hektáron dolgozik 2009 óta, de ezen az egykor volt Grassalkovich birtokon már 1734 óta termelnek bort. Különlegességük a Gamay Noir rosé, melynek szőlője Magyarországon alig ismert fajta. Franciaországban a Beaujolais alapanyaga, nálunk először Gál Tibor telepítette. Itt 2013 óta készítenek belőle önállóan rosét, sajátos eljárással. A bor mintegy negyedrészét kis fahordóban erjesztik és érlelik egy fél évig, a többi acéltartályba kerül. Csak később házasítják és palackozzák. A fajta rendkívül gyümölcsös, illatából és ízéből a piros bogyójú gyümölcsök tömkelege érezhető. A fahordós eljárásnak köszönhetően kicsit kerekebb, teltebb, krémesebb hatású és tovább is eltartható, mint a rosék általában.

 A nemrég lezajlott dél-balatoni borversenyen is jelen volt a 8 és fél hektáron, Kötcsén, Kőröshegyen és Szóládon gazdálkodó Gutman pincészet. Náluk a munka 2004-ben még csak hobbinak indult, az első palackos boruk 2008-ban készült el. Azóta is szilárd alapelvük, hogy csak saját termésű szőlőből készítenek bort és nem javítják a mustot! A Rosaliára öt bort hoztak. Az Irsai Olivér – Zöld Veltelini házasítást például az országban csak ők készítik. Összetétele mindig az évjárat sajátosságaitól függ. Roséból kettő állt az asztalukon; egy Kékfrankos - Merlot házasítás a Star, meg egy tiszta Kékfrankos. Kóstolható volt náluk egy 2014-es Kékfrankos siller is, a Csillagó piros. A sort egy Kékfrankos – Cabernet Sauvignon házasítás zárta, a Koppány vére. Ez a házasítás csak a legjobb években, a legjobb alapborokból készül. A legenda szerint Koppányt azon a tájon temették és az ott termett szőlő őrzi a vérét.

 Mivel a pezsgő szó már a rendezvény címében is megtalálható, nem véletlen, hogy az olaszországi Villa Sandi kizárólag pezsgővel, proseccoval csalogatta a látogatókat. Szőlőterületei Velencétől északra találhatóak, ahol főleg a Glera fajtát termesztik, annál is inkább mert a prosecconál ez szigorú előírás. A klasszikus, palackos erjesztésű pezsgőkhöz Chardonnay-t és Pinot Noir-t használ a pincészet. A prosecco-t kizárólag Treviso tartományban szabad készíteni és legalább 85%-ban a Glera fajtát kell használni hozzá. Az alapbort nagy acéltartályba fejtik, itt adják hozzá az élesztőkultúrát, amitől megindul a másodlagos erjedés. Majd szűrés „likőrözés” után palackozzák. Most, a Rosalián az egyik legmagasabb minőségű, a Cartizze is kóstolható volt, csakúgy, mint a hagyományos, tehát a palackos erjesztésűek közül a „brut” fehér és rosé pezsgők. Ezek a palackok legalább harminchat hónapot töltenek a pincében, mielőtt forgalomba kerülnének. A Villa Sandi pezsgői kiskereskedelmi boltokban csak ritkán, inkább magasabb minőségű éttermekben kaphatók.

Kapcsolódó témák

A magyar borászatban irány- és mértékadó pincészetek munkájának elismerésére a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Bor Akadémia és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége 2002-ben megalapította „Az Év Pincészete” kitüntető címet. Olyan bortermelő társaság együttes teljesítményét díjazzák, amely az országban és külföldön a magyar bor, a borkultúra és a kulturált borfogyasztás széles körű népszerűsítéséért a legtöbbet tett az adott évben. A díjat a szakmai körök jelölése és szavazatai alapján idén tizenötödik alkalommal adományozták az arra méltónak tartott pincészetnek.

Lehet bizony, ráadásul nem is akárhol, hanem éppen Egerben. Így nevezte el a legjobb borát Tóth Ferenc egri borász és hogy a döntése helyes volt, arról a látogatók meg is győződhettek a Borháló egyik üzletében tartott bemutatón.

Hírnevéhez méltó érdeklődés mellett, családtagjai, sportvezetők, sok száz tisztelője jelenlétében avatták fel a sportlegenda, Papp László szobrát Budapesten a XIII. kerületben, azon a téren, ami rövidesen az ő nevét fogja viselni.

Már csak egy hét, és kezdetét veszi a 21. Magyar Borok Útja Rallye, melynek száz autóból álló mezőnye idén a Balatoni Borrégiót fedezi fel. Az exkluzív élménytúra a megújulás jegyében – eltérően a korábbi évek gyakorlatától - a nagy borászok mellett kis pincészeteket is meglátogat.

A bor és a kereszténység jól megfér egymás mellett, hiszen a bornak szakrális értelmezése is van. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a Fiatal Borászok Egyesülete és a DiVino borbár minden borkedvelőt egy közös ünnepre és találkozóra hív az ország egyik legszebb terén, Budapesten, a Bazilika elé.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!