A Víg özvegy – melynek próbái már elkezdődtek - kétségtelenül sikerdarab. Számos világslágerét olyanok is dúdolják, akik azt sem tudják honnan, miből származik. Mint az operettek általában – ez is fordulatos szerelmi történet, a szövegkönyvét még 1861-ben írták. A bemutatója körül volt némi bonyodalom, nem volt mentes a maga korának politikai áthallásaitól sem, előfordult később, hogy még tüntettek is ellene. Ám a zene, mely Lehár Ferenc első nagy sikere volt, megalapozta a szerző nemzetközi karrierjét. A Theater an der Wien-ben 1905. december 30-án tartott ősbemutató után, 1906 novemberében már Budapesten, a Magyar Színházban tapsolt neki a közönség. A darab még ebben az évben elérte a századik, 1907-ben pedig meghaladta az 1500. előadást Európa szerte. Azóta megállíthatatlan – de ki is akarná megállítani?
A sikerhez a zene mellett kell látványos díszlet, jelmez, ezekért mindent meg is fogunk tenni - erősítette meg a sajtó munkatársai előtt megtartott olvasópróbán Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója – és kell még hozzá sziporkázó mai rendezés, tette hozzá. Elárulta azt is, hogy bár még a próbák zajlanak, a színháznak máris meghívása van Japánba, Olaszországba és Németországba az előadással. Ez jól mutatja az Operettszínház nemzetközi rangját, a művészei iránt megmutatkozó bizalmat. Az előadások zökkenőmentes lebonyolítása érdekben a színház vezetői úgy döntöttek, hogy bizonyos szerepekben a máshol szokásos kettős helyett, most hármas szereposztás lesz. A karmesteri pulpituson is hárman váltják egymást: Makláry László főzeneigazgató mellett, Somogyi-Tóth Dániel és Dinnyés Dániel kezében lesz majd a pálca.
Évek óta próbálkozunk azzal, hogy az operett műfaj olyan megújítását hozzuk létre, amiben megtartjuk az értékeket, és csak apró lépésekben haladunk előre – mondta el Kerényi Miklós Gábor, (KERO), a színház művészeti vezetője. A Víg özvegy nagyon nagy feladat. Külföldön nagyon szeretik és tőlünk valamilyen „hagyományos” előadást várnak. Most viszont modern, feszes, mai, életszerű, konfliktusokban gazdag – késpenge élességű előadás készül. Nagyon jól kell tudni énekelni és közben színészileg meg kell találni a nem alpári, mégis szórakoztató előadás formáját. Lesznek benne izgalmas színházi pillanatok, ami valamennyiünket izgat és érint. A színházat – ez nagyon fontos – a közönségnek csináljuk – emelte ki. No meg magunknak is! Ha nekünk nincs meg benne az örömünk, hogy amit csinálunk az jó, az érdekes, akkor nem érdemes folytatni, és ha nincs bennünk a végén az érzet, hogy ennek „onnan föntről” örül valaki – akkor sem érdemes!
Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni – mondta el Szabó Máté, az előadás rendezője – azt a kérdést tettem fel, hogy mi az a fájdalom, ami ebben a darabban benne van? Érezhető, mert iszonyatos erőt ad a zenének és azon keresztül a történetnek is. Tudjuk, feljegyezték: Bécsben először Heubergert bízták meg a komponálással, de nem voltak megelégedve a zenével és ezért döntöttek úgy, hogy Lehárra bízzák a darabot. A szövegíró szerzőpárosnak az övé sem tetszett, de a társulat a zeneszerző mellé állt. Megéreztek valamit a muzsikában. Számomra – avatta be a hallgatóságot a rendező – azt mondja el, hogy a társadalomba való beilleszkedéshez mindenképpen el kell árulnunk vagy magunkat, vagy a párunkat egy olyan társadalomban, ahol mindenféle szempontok fontosabbak, előnyt élveznek a szerelemmel szemben. Ebben a darabban viszont van két kőkemény, erős személyiség, aki ezt széjjelrobbantja! Ráadásul a mű irgalmatlan képet fest a férfiakról. Morálisan teljesen leszerepelnek. Mégis úgy kell az egészet megcsinálni, hogy nevetni tudjunk rajta.
A történetet 1936-ba helyeztük át, de nem kap szociológiai vonatkozást. Csak ezt a kort akartuk megjeleníteni. A háttér – mint az eredetiben – itt is Páris, a szereplők viszont nem bálteremben, hanem egy tetőn tartják a fogadást. A II. felvonás – az eredetivel szintén egyezően - Hanna házában játszódik, de kerthelyiségben, amolyan szabad, nyitott, wellness környezetben. Még szökőkút és látványos vízi revü is lesz benne. A harmincas éveket idéző jelmezek szándékosan expresszívek, sokan igen elegánsan, mások viszont fürdőruhában állnak majd a színpadon - műsorban műsor jelenet részeként - egy képzeletbeli ország, Pontevedro uralkodójának jubileumát ünnepelve. Valóban sok kellemes meglepetést tartogat az előadás, az aggódókat pedig bizonyára megnyugtatja, hogy korszerűsítés ide vagy oda, a közkedvelt slágerek szövege nem változott, a dalokat a korábban megszokott szöveggel hallhatja majd a közönség.
(Fotó: Kállai-Tóth Anett)
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
