2020. március 31. kedd, Árpád és Benő napja
A színházat a közönségnek csináljuk!
Révay András
2017.01.31 22:11
Majdnem pontosan tíz évvel Béres Attila, és huszonkét évvel Szinetár Miklós rendezése után – ezúttal Szabó Máté elképzelése szerint - állítja színpadra a Budapesti Operettszínház Lehár Ferenc világhírű művét. A bemutatóra március 31-én és április 1-én kerül majd sor.

A Víg özvegy – melynek próbái már elkezdődtek - kétségtelenül sikerdarab. Számos világslágerét olyanok is dúdolják, akik azt sem tudják honnan, miből származik. Mint az operettek általában – ez is fordulatos szerelmi történet, a szövegkönyvét még 1861-ben írták. A bemutatója körül volt némi bonyodalom, nem volt mentes a maga korának politikai áthallásaitól sem, előfordult később, hogy még tüntettek is ellene. Ám a zene, mely Lehár Ferenc első nagy sikere volt, megalapozta a szerző nemzetközi karrierjét. A Theater an der Wien-ben 1905. december 30-án tartott ősbemutató után, 1906 novemberében már Budapesten, a Magyar Színházban tapsolt neki a közönség. A darab még ebben az évben elérte a századik, 1907-ben pedig meghaladta az 1500. előadást Európa szerte. Azóta megállíthatatlan – de ki is akarná megállítani?

 A sikerhez a zene mellett kell látványos díszlet, jelmez, ezekért mindent meg is fogunk tenni - erősítette meg a sajtó munkatársai előtt megtartott olvasópróbán Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója – és kell még hozzá sziporkázó mai rendezés, tette hozzá. Elárulta azt is, hogy bár még a próbák zajlanak, a színháznak máris meghívása van Japánba, Olaszországba és Németországba az előadással. Ez jól mutatja az Operettszínház nemzetközi rangját, a művészei iránt megmutatkozó bizalmat. Az előadások zökkenőmentes lebonyolítása érdekben a színház vezetői úgy döntöttek, hogy bizonyos szerepekben a máshol szokásos kettős helyett, most hármas szereposztás lesz. A karmesteri pulpituson is hárman váltják egymást: Makláry László főzeneigazgató mellett, Somogyi-Tóth Dániel és Dinnyés Dániel kezében lesz majd a pálca.

 Évek óta próbálkozunk azzal, hogy az operett műfaj olyan megújítását hozzuk létre, amiben megtartjuk az értékeket, és csak apró lépésekben haladunk előre – mondta el Kerényi Miklós Gábor, (KERO), a színház művészeti vezetője. A Víg özvegy nagyon nagy feladat. Külföldön nagyon szeretik és tőlünk valamilyen „hagyományos” előadást várnak. Most viszont modern, feszes, mai, életszerű, konfliktusokban gazdag – késpenge élességű előadás készül. Nagyon jól kell tudni énekelni és közben színészileg meg kell találni a nem alpári, mégis szórakoztató előadás formáját. Lesznek benne izgalmas színházi pillanatok, ami valamennyiünket izgat és érint. A színházat – ez nagyon fontos – a közönségnek csináljuk – emelte ki. No meg magunknak is! Ha nekünk nincs meg benne az örömünk, hogy amit csinálunk az jó, az érdekes, akkor nem érdemes folytatni, és ha nincs bennünk a végén az érzet, hogy ennek „onnan föntről” örül valaki – akkor sem érdemes!

 Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni – mondta el Szabó Máté, az előadás rendezője – azt a kérdést tettem fel, hogy mi az a fájdalom, ami ebben a darabban benne van? Érezhető, mert iszonyatos erőt ad a zenének és azon keresztül a történetnek is. Tudjuk, feljegyezték: Bécsben először Heubergert bízták meg a komponálással, de nem voltak megelégedve a zenével és ezért döntöttek úgy, hogy Lehárra bízzák a darabot. A szövegíró szerzőpárosnak az övé sem tetszett, de a társulat a zeneszerző mellé állt. Megéreztek valamit a muzsikában. Számomra – avatta be a hallgatóságot a rendező – azt mondja el, hogy a társadalomba való beilleszkedéshez mindenképpen el kell árulnunk vagy magunkat, vagy a párunkat egy olyan társadalomban, ahol mindenféle szempontok fontosabbak, előnyt élveznek a szerelemmel szemben. Ebben a darabban viszont van két kőkemény, erős személyiség, aki ezt széjjelrobbantja! Ráadásul a mű irgalmatlan képet fest a férfiakról. Morálisan teljesen leszerepelnek. Mégis úgy kell az egészet megcsinálni, hogy nevetni tudjunk rajta.

 A történetet 1936-ba helyeztük át, de nem kap szociológiai vonatkozást. Csak ezt a kort akartuk megjeleníteni. A háttér – mint az eredetiben – itt is Páris, a szereplők viszont nem bálteremben, hanem egy tetőn tartják a fogadást. A II. felvonás – az eredetivel szintén egyezően - Hanna házában játszódik, de kerthelyiségben, amolyan szabad, nyitott, wellness környezetben. Még szökőkút és látványos vízi revü is lesz benne. A harmincas éveket idéző jelmezek szándékosan expresszívek, sokan igen elegánsan, mások viszont fürdőruhában állnak majd a színpadon - műsorban műsor jelenet részeként - egy képzeletbeli ország, Pontevedro uralkodójának jubileumát ünnepelve. Valóban sok kellemes meglepetést tartogat az előadás, az aggódókat pedig bizonyára megnyugtatja, hogy korszerűsítés ide vagy oda, a közkedvelt slágerek szövege nem változott, a dalokat a korábban megszokott szöveggel hallhatja majd a közönség.

(Fotó: Kállai-Tóth Anett)

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!