2019. szeptember 24. kedd, Gellért és Mercédesz napja
A tér a legszentebb anyag
Révay András
2015.11.02 21:42
Ritka művészeti esemény zajlik most Budapesten. Három hónapig, először és utoljára látható hazánkban együtt az a rendkívüli gyűjtemény, amelyet a kinetikus fényszobrairól ismertté vált Nicolas Schöffer egykori műtermében tárolt munkáiból rendez a Műcsarnok, a művész özvegye közreműködésével.

 Nicolas Schöffer – Schöffer Miklós - Kalocsán, Magyarországon született 1912-ben. Mint annyi más nevezetes hazánkfiát, a világ őt sem magyarnak ismeri, francia képzőművészként tartják számon. A kinetikus művészet, mai nevén interaktív művészet kiemelkedő képviselője. Műveinek egy része idehaza Kalocsán látható. Tiszteletére szülővárosa a család régi házát felújította, s abban létrehozta a Schöffer Múzeumot, állandó kiállítással. A kiállítás anyagát 1979-ben adományozta a művész városának oly nagy gonddal, hogy az - a térdinamikától a legutóbbi kibernetikusan vezérelt művekig – a teljes életművéről áttekintést nyújt.

Sokan vannak a művészetek történetében, akik komoly korszakváltásra voltak képesek. De csak kevesek, akik ilyen drasztikusan fordítottak hátat korábbi munkáiknak – állapította meg a művészről Rockenbauer Zoltán, a kiállítás kurátora. A művészet forradalmai általában lassan mennek végbe. Ritkán robbannak. Színterük egy-egy magányos alkotói döntés vagy inspiráló közeg. Az ilyen forradalmakról csak kevesen értesülnek a maga korában. Utólag is inkább csak azok, akiknek van füle, szeme, felismerni a változást. Azért minden kornak megvannak a maga kirívóan újat hozó alkotói, akik tudatosan vagy tudattalanul, de szabadulni akarnak a régitől. Mint ahogy elfogadhatatlan, ha korunk írója középkori szókészletet használ, ugyanúgy elfogadhatatlan, ha valaki, aki magát kora képzőművészének tartja, a közeli vagy a távoli múlt korlátozó eszközeivel dolgozik – vallotta, írta Nicolas Schöffer. Persze ő is csak apránként jött rá a saját igazságára. Egészen pontosan arra, hogy a tér a legszentebb anyag!

 Képzeletem szabadon mozog – írja. Olyan dolgokat kezdtem konstruálni, amelyek valódi anyaga nem a fém, a lemez, hanem a tér. Ennek a felismerésnek – művészettörténeti értelemben – nyilvánvalóan az anyagként felfogott tér volt a lényege. Schöffer ekkor elindult a plasztikák, a forgó-mozgó-világító alkotások irányába. Ennél is fontosabb viszont a megtalált szabadság. Hogy a képzelet nem korlátozott. Hogy nemcsak olajjal, krétával, fával, vászonnal vagy márvánnyal lehet alkotni, hanem fénnyel, mozgással és idővel is! Minden anyag az alkotó kezében. Ha elég okosan és tehetségesen műveli a világ legfinomabb játékát, a művészetet, és játszótársakra talál a közönségben.

A kinetikusok, a hagyományoktól szabadulók, az első aktív szobrok megalkotói számára fontos volt, hogy a saját korukhoz, annak saját nyelvén szóljanak. Ezért érezhetjük – itt a Műcsarnok falai között – szemlélve a tárgyakat, mintha tér- és időtörésbe kerültünk volna. A tegnap úgy jön velünk szembe, hogy azóta múlttá vált. Ráadásul nem lett minden olyan, mint Schöffer gondolta. Ő abban bízott, hogy a fejlődés majd a megértés szolgálatába áll és hogy a mérnöki tudománnyal kifejlesztett modernség, a közösséggel együtt rezdül, a közösséghez beszélni tud. Több gondolkodásra, nagyobb nyitottságra késztet. Most kik-ki eldöntheti, vajon bekövetkezett-e mindez? Schöffer munkái mindenesetre ma – évtizedekkel keletkezésük után is – futurisztikusnak hatnak. Vagy az idő távlatából még inkább anakronisztikusnak. Vágynak egy új közösségi társadalomra, mely a szerkezettel együtt nyílik meg és szabadítja föl benső értékeit.

Új szabadsága nyílt meg a térnek, melyet a kinetikus művészet készített elő és amiről Moholy Nagy László már korábban megírta, hogy lehet matematikai, fizikai, geometrikus, euklideszi, nem euklideszi, hiperbolikus, parabolikus, elliptikus, lineáris, topologikus, homogén, abszolút, relatív, fiktív, absztrakt. Lehet véges, végtelen, határolt, egyetemes, üres, formális. A tér tehát – mint anyag - igen sokféle! Az utódok be is bizonyították sokféleségét. Nicholas Schöffer számára viszont talán még ezeknél is fontosabb volt, hogy a tér közösségi! A közterületre készülő aktív szobrok nem statikus részei a városnak, hanem szerves, eleven, alkotó elemei kívánnak lenni. Idehaza sokáig nem vettek tudomást munkásságáról, az áttörést a Műcsarnokban megrendezett, 1982-es tárlata jelentette.

 Egyetlen alkotás nem tudja megmutatni, hogy ki volt Nicholas Schöffer, ezért legfőbb gondom az volt, hogy vigyázzak a műveire – mondta el a kiállítás megnyitásakor a művész özvegye, Éléonore de Lavandeyra Schöffer. Sok területen dolgozott, sokféle volt a munkája. Ez a budapesti kiállítás is azért nagyon fontos, mert ez az utolsó alkalom, hogy minden így, együtt látható. Többségük később Liėge-be egy Schöffer Múzeumba kerül. Abba a városba ahol az 57 méter magas, kibernetikus fénytorony is áll. Nicholas Schöffer választott hazája Franciaország volt. Ott alkotta a műveit, de múzeuma sajnos ott nincs. Magyarország viszont szintén Európa, ahol viszont van saját múzeuma. Az ő munkái egy új civilizáció szimbólumainak tekinthetők. Szimbolizálják az új technológiát, az új elemeket, egy újfajta életet és fejlődést. A kibernetikus fénytorony szimbóluma a harmadik évezrednek és a XXI. századnak. Gondolatai a könyveiből is jól kitetszenek, bizonyos, hogy egy idő után úgy fogják őket tanulmányozni, mint ahogy ma Platón műveit tanulmányozzák.

www.mucsarnok.hu

Kapcsolódó témák

Új, időszakos kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban. Sajnos csak rövid ideig, november 20-ig lesz látható, ám akit érdekel a valódi tehetségek világa, nem fogja megbánni, ha szán egy kis időt a megtekintésére. A magyar fotóművészet „nagyasszonyaként” tisztelt Keleti Éva, Prima Primissima díjjal kitüntetett, érdemes és kiváló művész, 85. születésnapja alkalmából 85 – neves színészeket ábrázoló - fényképe került a falakra.

Valóban, így érkezett vissza Hanti Vilmos Indiából, de nem ennek okai, inkább az eredménye érdemel figyelmet. A hangsúly pedig itt azon van, hogy míg általában a kellemetlen eseménynél következményekről szoktunk beszélni, ebben az esetben mégis helyesebb eredményről szólni.

Maguk a művészek és a szervezők is meglepődtek, milyen sok érdeklődő gyűlt össze a budapesti Bolgár Kulturális Intézetben rendezett kiállítás megnyitóján. A három kortárs bolgár művész alkotásaiból rendezett tárlat szeptember 10-ig, munkanapokon 10 és 18 óra között látogatható.

A Magyar Nemzeti Galériában június végétől október elejéig látható Modigliani-kiállítás az olasz festő életművének első nagyszabású bemutatója Magyarországon. A több mint nyolcvan alkotást - köztük 61 Modigliani-művet, aktokat, portrékat és szobrokat felvonultató tárlatra a világ több nagy köz- és magángyűjteménye kölcsönzött műveket.

A korok és szokások változásának számtalan jele van. Megmutatkozik mindennapi életünkben is. Elegendő például, ha megnézzük miben más egy asztal terítése ma és mondjuk 80-100 évvel ezelőtt. Eltérést fogunk látni akkor is, ha az összehasonlítást lehetőleg azonos színvonalon – egy ismert, drágább étteremben - megterített asztalnál végezzük.

Blog ajánló
Egy nap a városban Meglepően jó túrótortát ettem, túró nélkül - Cziniel
Mivel a feleségem, Évi nem ehet tejfehérjét, egyre többször futunk bele alternatív megoldásokba a vegán édességek terén, amiknél a felhasznált alapanyagok között nem lehet tejtermék. Korábban a tojást is kizártuk. Nehéz ügy. A túró például egy olyan jelenség ebben az  alternatív univerzumban, mint nálunk az ezotéria. Elvileg létező dolog, gyakorlatilag túlságosan el kell vonatkoztatni ahhoz, hogy értelmezni tudjuk. Mondjuk egy dolog mindig is segítette a hazai próbálkozásokat: nálunk általában csak rossz túrót kapni. Nem nehéz tehát egy ehhez hasonló műtúrót kreálni, és nem várt helyről érkezett a megoldás: az óbudai Cziniel cukrászda oldotta meg a kérdést. A Cziniel olyan arrafelé, mint délebbre a Daubner. Többen mennek oda megszokásból, mint meggyőződésből. Vannak egészen jó, és egyészen átlagos dolgaik. Ági például esküszik a muszkauerjükre, és tényleg egészen jó. Viszont én nem ezért jöttem, hanem mert korábban egy baráti születésnapon kínáltak meg a Cziniel áltúrótortával, ami mellesleg paleo összetevőkkel is bír. Basszus, mondom, ez simán elmenne egy átlagos túrótortának, ami nagy szó. Aztán kiderült, hogy tojás azért van benne, ebben tévedtek az akkori vendéglátóink: a túró tojásfehérjehabból, kókuszkrémből és kókuszolajból készült, amihez a cukrászdában külön kanálon érkezik az erdei gyümölcs öntet, ami meg egyenesen fantasztikus. Nem túl édes, a torta sem, viszont együtt elég komoly élményt adnak.   Ha holnaptól nem fejnénk több tehenek, ezzel ellennénk innentől kezdve. Nem lenne életünk legjobb túrója, de az átlag magyar túrót simán hozza. Gratula. CzinielCím: 1031 Budapest, Nánási út 55.
Egy nap a városban Ilyen, amikor a sztárpék fánkozót nyit - Bomboloni
A Pozsonyi úton nyílt nemrég Szabadfi Szabolcs, a Panificio il Basilico tulajdonos-pékjének új egysége. Megszoktuk, hogy az Olaszországból hazaimportált tudást itthon befektető gasztro-üzletember nem ijed meg egy-egy új hely nyitásától a munkaerőhiány kellős közepén sem, és ezek a helyek a legritkább esetben hagyományos pékségek, sőt igen változatosak. Szabi munkabírása irigylésre méltó. A legújabb hely egy fánkozó. Tudom, fánkozóból van már egy pár, és sokan arra használják ezt az édességet, hogy kevés befektetett tudással, erős marketingeszközökkel becsalják az újdonságra vágyó budapestieket, de Szabi a másik irányból érkezik. Abból az irányból, amit a “Freyja - The croissant story” mutatott be a legszebben: ha összezsugorítod a portfóliót, és csak egyvalamire koncentrálsz, akkor nemhogy arányosan kisebb lesz a sikered, de egyenesen nagyobb. Merthogy simán árulhatna egy pék fánkot, és valószínűleg árul is sok helyen, vállat vonunk rá. De ha a fánkjait egy külön üzletbe teszi, saját branddel, teljes koncentrációval, akkor eldurran az agy. Szabitól elvárható az is, hogy figyel a minőségre, a vajra, a tojásra, a lisztre. Nem is felejtette el a logó alá odaírni: by Panificio Il Basilico. A bomboloni jelentése gyakorlatilag fánk, vagyis: fánkok, a bombolone többesszáma. Olasz fánk, és persze ahány régió, annyiféle recept, amihez nyilván a pék is hozzáadja a saját ízlését és szokásait. A Bomboloni fánkjainak tésztája masszívabb, rágósabb-gumisabb állagú, íze sem az olaj és fehérliszt behízelgő találkozása, hanem egy karakteresebb fánkíz. Különféle feltétekkel kérhető, házi készítésű lekvárokat raktak el külön erre a célra - láthatóak a polcon is a hatalmas üvegek -, de kérhető pisztáciakrémes változat is, ami tényleg szemet gyönyörködtető. A krém íze remek, az állaga viszont a formázhatósági szempontok miatt túl határozott nekem, én inkább a lekvárokra voksolok, meg a krémesebb betöltött cuccokra, ha lesznek. Az árak is a termék állagához hasonlóan határozottak, a pisztáciás fánk 690 forint volt. Egy próbának jó, de nem érzem a vágyat arra, hogy visszatérjek ide, viszont a Szent István parkban játszadozó gyerekek édesség iránti vágya jobb, ha itt teljesedik ki, mint az üzletekben. Szóval jó a pozicionálás, kellett ide a Bomboloni, és sikeres is lesz. BomboloniCím: 1137 Budapest Pozsonyi út 49.
Városlátogatások A Neretva folyó völgyében
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!