2020. április 3. péntek, Buda és Richárd napja
A végtelenség harmóniája
Révay András
2015.01.17 21:03
A Várnegyed Galéria időről – időre egy-egy, Budavár testvérvárosában dolgozó művészt hív meg, hogy a magyar közönség is megismerhesse alkotásait. Az év első tárlatán a lendvai Cvetka Hojnik festőművész mutatkozott be a budapesti közönség előtt.

A kortárs szlovén képzőművészet egyik jelentős alakja, a maribori egyetemen tanító Cvetka Hojnik textilművész alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten, az első kerületi Várnegyed Galériában. Cvetka Hojnik 1963-ban, Muraszombaton született. A Ljubljanai Egyetem Természettudományi és Műszaki Karán szerzett diplomát textil- és ruhatervezés szakon, de tanult a Ljubljanai Képzőművészeti Akadémián is. Első fontosabb kiállítása 1995-ben Párizsban volt. A művésznő nem ismeretlen a magyar közönség előtt, idehaza először 1999-ben találkozhattunk vele Szombathelyen. Azóta már többször is kiállított Magyarországon, például Körmenden és Zalaegerszegen, de rendeztek tárlatot munkáiból horvátországi, olaszországi, franciaországi galériák is.

Őexcellenciája, Ksenija Škrilec, Szlovénia magyarországi nagykövete kifogástalan magyar nyelven köszöntötte a résztvevőket a kiállításon. Elmondta, hogy a Várnegyed Galériában már hagyománya van a lendvai képzőművészek megjelenésének és még az idei év folyamán egy újabb kiállításra is sor kerül. A kapcsolatok fejlődését jelzi az is, hogy míg korábban Lendva csak az I. kerületnek volt testvérvárosa, most már egész Budapestnek is az. A Lendvai Galéria nemcsak kiállításokat hoz Budapestre, hanem évente könyvkiadóként is megjelenik az augusztus végi Budavári Könyvünnep rendezvényen. A két város tehát egyre több szállal kötődik egymáshoz. A mostani kiállítás is érdekesség. Ezek a képek teljesen egyedi, magával ragadó átmenetet jelentenek festészet, iparművészet, divattervezés, foltvarrás és dombormű között.

 Cvetka Hojnik mintegy három évtizede, élénken, szokatlan dinamikával van jelen a szlovén képzőművészeti életben – erősítette meg Tanja Šimonka művészettörténész. A sokrétű tehetséggel megáldott művészeknél gyakran tapasztalható, hogy alkotó képességüket több kifejezési módban is érvényre kívánják juttatni. Akit most látunk, viszonylag későn kezdte ezen különféle képességeinek társítását, de azóta annál termékenyebb módon van jelen az alkotói, kiállítói életben. Az úton, melyet a Ljubljanai Egyetemen szerzett diplomától napjainkig megtett, rendkívüli energiát, leleményességet, eredetiséget, új képzőművészeti kifejezésmódokat és figyelmen kívül nem hagyható szorgalmat, következetességet, pontosságot egyesít magában.

 Műveit gyakran bocsátja közszemlére különböző európai országokban, de más kontinenseken is, önálló, csoportos és zsűrizett kiállításokon egyaránt. A Várnegyed Galéria látogatóinak ezúttal az elmúlt öt év során keletkezett munkáiból összeállított válogatással mutatkozik be, melyek jelentős mértékben eltérnek a pályafutása kezdetén létrejött alkotásoktól. „A végtelenség harmóniája” tisztelegni kíván a lendvai zsidóság emléke előtt. A mű gazdag, jelképes elbeszélésen alapuló, stilizált, geometrikus formavilágú, a minimalizmus és az absztrakt szuprematizmus küszöbén. A Budapestre hozott művek kiválogatása hosszú folyamat volt. Cvetka Hojnik ugyanis a pályafutását textilformázással, ruhatervezéssel kezdte. Drapéria méretű alkotásai olykor egész falakat eltakartak, nagy padlóterületeket fedtek be, mikrostrukturális rendszerekből alakultak ki.

 Kontrolált, expresszív lendülettel nyúlt bele a gondosan felvázolt textilbe ezzel újabb érdekességet, elevenséget, vibrációt vitt bele. Megteremtette a felület optikai rejtéseit, belépett a domborművek, a szobrászat, a harmadik dimenzió világába. Mindez csak az első lépés volt a csírája annak, amihez később elkanyarodott, mégpedig az innovatív keresések, a megváltozott képzőművészeti kifejezésmód, az új dimenziók felfedezése felé. Ezek az utóbbi öt évben monokróm, szigorúan geometrikus, mélyen konceptuatív képzőművészeti alkotásokat, kollázsokat, foltműveket eredményeztek. Kontrasztosan váltakozó elemeket használ fel, melyek magukban hordozzák az újonnan létrejött, gondosan megtervezett, áttekinthető, rendezett és világos felépítéssel rendelkező formák szimbiózisába egyesült ellentéteket. Az utóbbi években többszörösen továbbfejlesztette eddigi életművét, egyesítve benne tapasztalatait tudását.

A most kiállított alkotásokon a képzőművészeti elbeszélést továbbvivő elemek elsődlegesen geometriaiak. Struktúrájukban egyszerűek, de tartalmi és jelképi szinten összetettek. A feketét, fehéret és pirosat tartalmazó alapszín-skála az elemi szimbolikus jelentéseket idézi meg. A szellemi érték feletti fekete, a tökéletesen anyagtalan fehér és a tudatalatti szenvedélyes vágyakozást jelképező piros színre redukálódik, melyeket szembeállít a felület struktúrájával, a világossággal és a sötétséggel. A női lágysággal és a férfi anyagisággal. Mindez az élet és a halál, a rendszer és a káosz, az élettől duzzadó energia és a meditatív szellemiség megnyilvánulása. Segítségükkel a gondolkodás kozmikus dimenzióiba jutunk, ahol a képzettársításos és transzcendentális nézőpont uralkodik. Az összkép eleganciája a szembesítésen, az egyszínűség és a rugalmas kompozíció harmonikus ellentmondásán alapul. Ezen belül színárnyalatok, az árnyaltokra festett vibrációk és domborműszerű mikrostruktúrák rétegeződnek.

A kiállítás megtekinthető 2015. február 7-ig, keddtől szombatig 11.00 -18.00 óra között Budapesten, az I. kerület, Batthyány utca 67-ben.

Kapcsolódó témák

Különleges könyv bemutatója és egy kiállítás megnyitása zajlott egy időben Budapesten a Józsa Judit Galériában. A falakon, kódexlapokon látható a Belváros-Lipótváros krónikája és a különálló lapok együtt, könyv formában, kézbe vehetővé váltak.

Ez volt a kezdet, az első lépés a világsikerhez vezető úton – mondta el Rajk László azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették: Oscar-díj jelölést kapott a Saul fia című magyar film.

A sztárvendég, Plácido Domingo iránti óriási érdeklődésre való tekintettel estéllyé alakítja február 6-i rendezvényét a Magyar Állami Operaház. Estélyt adnak, és ezzel esélyt, hogy a világhírű spanyol énekes fellépését 1236 vendég láthassa színháztermi kényelemben.

A tizenkettedik Újbor és Sajtfesztivál a Bánk Bán Bordalával nyílt meg Budapesten a Vajdahunyad Várban, a Mezőgazdasági Múzeumban. A jó hangulat nem csak ennek volt köszönhető. A borászok bizakodóak, a 2015-ös év jó évjáratnak ígérkezik. Az pedig köztudott, hogy a bor és a sajt egymásnak jó barátai. Ahol sűrűbben nyílik a palack, ott több fogy a sajtokból is.

A Gundel Művészeti Díjat az ezredforduló tavaszán alapította a Gundel Étterem vezetősége. Az első díjátadásra 2001 májusában került sor: eleinte 10, a későbbi években 14 kategóriában díjazták a különböző művészeti ágak legjobbjait. Idén a díjazottak csoportja átalakult, egyenként két tagból álló, hat szakmai kuratórium dönt és a sor egy hetedik. új kategóriával gazdagodott.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!