2020. március 29. vasárnap, Auguszta napja
A zene és a lélek a fontos
Révay András
2015.09.23 21:26
Három helyszínen, három bemutatóval, mondhatni fergeteges évadnyitánnyal köszönti közönségét a Magyar Állami Operaház. A világhírű rendező, Stefano Poda állítja színpadra Verdi Othellóját, Wagner, Szerelmi tilalom című vígoperája a Kolozsvári Magyar Operával együttműködésben kerül színre az Erkelben, a Gördülő Opera sorozat pedig Szegeden viszi közönség elé a Figaro 2.0 című előadást, a közismert Mozart-opera modern változatát.

 Az Operaház hármas feladata közül az első, hogy méltó maradjon az ősök szelleméhez - kezdte az új évadról szóló tájékoztatót Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója – és valami olyannal nyissa az évadot, amivel magára irányítja a figyelmet. Bizonyosan ilyen lesz szeptember 26-án Stefano Poda, a világhírű olasz rendező első magyarországi rendezése, az Othello. Ez a remekmű megérdemli, hogy ezúttal kicsit szimbolikusabban, a lélek felöl közelítve és ne annyira történeti hűség oldaláról nézzük. A kiemelkedő minőségre az is garancia, hogy a rendező mellett egy ugyancsak világhírű karmester, Pinchas Steinberg jegyzi a bemutatót. Neki ez immár a második bemutatója a Magyar Állami Operaházban. Ezúttal olyan művészekkel működik együtt, mint a Desdemonát éneklő Létay Kiss Gabriella, a Jagót megszemélyesítő Kálmándi Mihály, és a mexikói származású címszereplő, Rafael Rojas.

Ugyancsak dolga az Operaháznak, hogy segítsen életben tartani másokat is. Nem engedhetjük, hogy a határon túli magyar operajátszás elsorvadjon vagy az itthoni vidéki operajátszás kezdjen el satnyulni. Ennek jegyében hozzák el nekünk Wagner vígoperáját a kolozsváriak. A „Szeget szeggel” alapján készült „Szerelmi tilalom” még sosem járt magyar operaszínpadon. Az Erkel Színházban Szabó Máté rendezésében, a Kolozsvári Magyar Operával együttműködésben kerül színre a darab, amely a szerző első operájaként az ősbemutatón megbukott. A ritkán játszott művet még a Wagner-szentélyként ismert Bayreuthban is csak két éve, a szerző születési évfordulóján mutatták be. A magyarországi premier – akárcsak az Othello – erősen kötődik az Opera Shakespeare-évadához.

Végül egy harmadik feladatunk – hangsúlyozta a főigazgató – hogy elvigyük az operát olyan színpadokra is, ahol egyáltalán nincs operatársulat. Egy nagyon humoros, de elgondolkodtató Figaró adaptációval a Gördülő Opera sorozat október 19-én kezdi meg harmadik évadát a Szegedi Nemzeti Színházban. November 23-án Kecskemétre látogat a produkció.

 Bár már száznál is több rendezés van a háta mögött, csak most mutatkozik be Magyarországon Stefano Poda. Ő arról híres, hogy mindent egy kézbe fog, a jelmeztől a mozgásig mindent ő koordinál. Hálátlan dolog külön beszélni rendezésről, díszletről, jelmezről – mondta – mert a zene és a lélek a fontos. Minden a zenéből jön ki, mint egy varázslat. A rendezésem nem modern – folytatta – hanem inkább időtlen. Nem hagyom magam befolyásolni az éppen aktuális technikáktól. Mindent egyszerre kell látni. Fontos, hogy a nézők saját maguk nézőjévé váljanak. Nem szimbólumokat használok a színpadon, hiszen ezek az erős jelzések nem feleltethetők meg egy az egyben valami másnak, pusztán a ráció felől sosem lehet megmagyarázni a jelentésüket. Inkább kiindulópontként tekintek rájuk, amelyek segítségével a néző képessé válik újabb és újabb egyéni felfedezésekre.

Az Othello címszerepében valódi világjáró művészt köszönthetünk a Magyar Állami Operaházban. Új-Zélandtól New Yorkig számos színpad ünnepelt sztárja. Mexikóban született, előbb Guadalajara egyetemén, később a Royal Scottish Academy zenei és drámai tagozatán tanult. Itt már diákként fellépett a Bohémélet Rodolfo szerepében, 1995-ben megnyerte a Placido Domingo Énekversenyt. Rafael Rojas is egyetért azzal, hogy a rendező egészen mélyről, a pszichéből építkezik, nem csak a főszereplő, hanem minden egyes karakter esetében is. A zenéről pedig nem lehet sokat beszélni. A zene nem a beszédről szól. A közönség majd eljön a színházba, meghallgatja a darabot és utána eldönti, tetszett-e neki.

Hábetler András színes, érdekes egyéniség. Vízilabdázóként kezdte, majd orvosi diplomát szerzett. Operaénekesként 2000-ben debütált, ma már rendez is. Ő állítja színpadra a Figaro házassága „korszerűsített” változatát, „Figaro 2.0” címmel. Interaktív előadás lesz, ezért illik rá a 2.0 elnevezés. Olyan játszmákról szól, amiket mióta ember él a földön – játszanak. Nincs olyan emberi viszony, ami ebben az operában elő ne fordulna. Kortól független. Szeretné vele azt a közönséget is megérinteni, amelyik még csak most ismerkedik az opera műfajával. A rendező igyekszik lebontani a gátat az előadás és a közönség között és ezt a célt szolgálja az átalakított zenekar is. Köteles Géza modern hangszerelésében egy hatszemélyes, különleges összeállítású zenekar kíséri. A nagybőgőt basszusgitár helyettesíti és szerepet kap a szaxofon is. Bár az előadás előbb vidéken mutatkozik be, a budapestiek sem maradnak le, 2017-ben az Erkel Színházban is látható lesz.

 Furcsa ennek az operának a mellőzöttsége – hívta fel a figyelmet a Wagner vígoperáról, a „Szerelmi tilalom”-ról szólva Anger Ferenc, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti igazgatója. Több mint száz éven keresztül egyáltalán nem játszották, csak 1983-ban fedezték fel újra. Pedig egy vérbő commedia dell’arte, belcanto-val vegyítve. A története is aktuális, érdekfeszítő. A zeneszerzőnek ez egy másik, korai arca és a bukás csak az akkor ismeretlen új hang következménye volt. Fontos megemlíteni, hogy a Kolozsvári Opera hagyományai szerint ezt a darabot nem német, hanem - Csákovics Lajos rettentően jól sikerült fordítása felhasználásával - magyar nyelven adják elő. Az igazgató szavait a fordító még azzal egészítette ki, hogy valóban sok aktualitása van a darabnak. Története szerint egy Frigyes nevű, képmutató kormányzó vágyaival ütközik, hogy miként kellene erkölcsösen viselkedni egy országban, ahol a „vizet prédikál, de bort iszik” kormányzás folyik.

www.opera.hu

Kapcsolódó témák

Születésének századik évfordulójára emlékezve, kiállítás nyílt Zirkelbach László festőművész alkotásaiból Budapesten, a XIII. kerületi József Attila Művelődési Központban. A tárlat, melynek látogatása díjtalan, január 8-ig lesz nyitva.

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!