Három helyszínen, három bemutatóval, mondhatni fergeteges évadnyitánnyal köszönti közönségét a Magyar Állami Operaház. A világhírű rendező, Stefano Poda állítja színpadra Verdi Othellóját, Wagner, Szerelmi tilalom című vígoperája a Kolozsvári Magyar Operával együttműködésben kerül színre az Erkelben, a Gördülő Opera sorozat pedig Szegeden viszi közönség elé a Figaro 2.0 című előadást, a közismert Mozart-opera modern változatát.

 Az Operaház hármas feladata közül az első, hogy méltó maradjon az ősök szelleméhez - kezdte az új évadról szóló tájékoztatót Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója – és valami olyannal nyissa az évadot, amivel magára irányítja a figyelmet. Bizonyosan ilyen lesz szeptember 26-án Stefano Poda, a világhírű olasz rendező első magyarországi rendezése, az Othello. Ez a remekmű megérdemli, hogy ezúttal kicsit szimbolikusabban, a lélek felöl közelítve és ne annyira történeti hűség oldaláról nézzük. A kiemelkedő minőségre az is garancia, hogy a rendező mellett egy ugyancsak világhírű karmester, Pinchas Steinberg jegyzi a bemutatót. Neki ez immár a második bemutatója a Magyar Állami Operaházban. Ezúttal olyan művészekkel működik együtt, mint a Desdemonát éneklő Létay Kiss Gabriella, a Jagót megszemélyesítő Kálmándi Mihály, és a mexikói származású címszereplő, Rafael Rojas.

Ugyancsak dolga az Operaháznak, hogy segítsen életben tartani másokat is. Nem engedhetjük, hogy a határon túli magyar operajátszás elsorvadjon vagy az itthoni vidéki operajátszás kezdjen el satnyulni. Ennek jegyében hozzák el nekünk Wagner vígoperáját a kolozsváriak. A „Szeget szeggel” alapján készült „Szerelmi tilalom” még sosem járt magyar operaszínpadon. Az Erkel Színházban Szabó Máté rendezésében, a Kolozsvári Magyar Operával együttműködésben kerül színre a darab, amely a szerző első operájaként az ősbemutatón megbukott. A ritkán játszott művet még a Wagner-szentélyként ismert Bayreuthban is csak két éve, a szerző születési évfordulóján mutatták be. A magyarországi premier – akárcsak az Othello – erősen kötődik az Opera Shakespeare-évadához.

Végül egy harmadik feladatunk – hangsúlyozta a főigazgató – hogy elvigyük az operát olyan színpadokra is, ahol egyáltalán nincs operatársulat. Egy nagyon humoros, de elgondolkodtató Figaró adaptációval a Gördülő Opera sorozat október 19-én kezdi meg harmadik évadát a Szegedi Nemzeti Színházban. November 23-án Kecskemétre látogat a produkció.

 Bár már száznál is több rendezés van a háta mögött, csak most mutatkozik be Magyarországon Stefano Poda. Ő arról híres, hogy mindent egy kézbe fog, a jelmeztől a mozgásig mindent ő koordinál. Hálátlan dolog külön beszélni rendezésről, díszletről, jelmezről – mondta – mert a zene és a lélek a fontos. Minden a zenéből jön ki, mint egy varázslat. A rendezésem nem modern – folytatta – hanem inkább időtlen. Nem hagyom magam befolyásolni az éppen aktuális technikáktól. Mindent egyszerre kell látni. Fontos, hogy a nézők saját maguk nézőjévé váljanak. Nem szimbólumokat használok a színpadon, hiszen ezek az erős jelzések nem feleltethetők meg egy az egyben valami másnak, pusztán a ráció felől sosem lehet megmagyarázni a jelentésüket. Inkább kiindulópontként tekintek rájuk, amelyek segítségével a néző képessé válik újabb és újabb egyéni felfedezésekre.

Az Othello címszerepében valódi világjáró művészt köszönthetünk a Magyar Állami Operaházban. Új-Zélandtól New Yorkig számos színpad ünnepelt sztárja. Mexikóban született, előbb Guadalajara egyetemén, később a Royal Scottish Academy zenei és drámai tagozatán tanult. Itt már diákként fellépett a Bohémélet Rodolfo szerepében, 1995-ben megnyerte a Placido Domingo Énekversenyt. Rafael Rojas is egyetért azzal, hogy a rendező egészen mélyről, a pszichéből építkezik, nem csak a főszereplő, hanem minden egyes karakter esetében is. A zenéről pedig nem lehet sokat beszélni. A zene nem a beszédről szól. A közönség majd eljön a színházba, meghallgatja a darabot és utána eldönti, tetszett-e neki.

Hábetler András színes, érdekes egyéniség. Vízilabdázóként kezdte, majd orvosi diplomát szerzett. Operaénekesként 2000-ben debütált, ma már rendez is. Ő állítja színpadra a Figaro házassága „korszerűsített” változatát, „Figaro 2.0” címmel. Interaktív előadás lesz, ezért illik rá a 2.0 elnevezés. Olyan játszmákról szól, amiket mióta ember él a földön – játszanak. Nincs olyan emberi viszony, ami ebben az operában elő ne fordulna. Kortól független. Szeretné vele azt a közönséget is megérinteni, amelyik még csak most ismerkedik az opera műfajával. A rendező igyekszik lebontani a gátat az előadás és a közönség között és ezt a célt szolgálja az átalakított zenekar is. Köteles Géza modern hangszerelésében egy hatszemélyes, különleges összeállítású zenekar kíséri. A nagybőgőt basszusgitár helyettesíti és szerepet kap a szaxofon is. Bár az előadás előbb vidéken mutatkozik be, a budapestiek sem maradnak le, 2017-ben az Erkel Színházban is látható lesz.

 Furcsa ennek az operának a mellőzöttsége – hívta fel a figyelmet a Wagner vígoperáról, a „Szerelmi tilalom”-ról szólva Anger Ferenc, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti igazgatója. Több mint száz éven keresztül egyáltalán nem játszották, csak 1983-ban fedezték fel újra. Pedig egy vérbő commedia dell’arte, belcanto-val vegyítve. A története is aktuális, érdekfeszítő. A zeneszerzőnek ez egy másik, korai arca és a bukás csak az akkor ismeretlen új hang következménye volt. Fontos megemlíteni, hogy a Kolozsvári Opera hagyományai szerint ezt a darabot nem német, hanem - Csákovics Lajos rettentően jól sikerült fordítása felhasználásával - magyar nyelven adják elő. Az igazgató szavait a fordító még azzal egészítette ki, hogy valóban sok aktualitása van a darabnak. Története szerint egy Frigyes nevű, képmutató kormányzó vágyaival ütközik, hogy miként kellene erkölcsösen viselkedni egy országban, ahol a „vizet prédikál, de bort iszik” kormányzás folyik.

www.opera.hu