2020. február 23. vasárnap, Alfréd és Mirtill napja
A zene és a lélek a fontos
Révay András
2015.09.23 21:26
Három helyszínen, három bemutatóval, mondhatni fergeteges évadnyitánnyal köszönti közönségét a Magyar Állami Operaház. A világhírű rendező, Stefano Poda állítja színpadra Verdi Othellóját, Wagner, Szerelmi tilalom című vígoperája a Kolozsvári Magyar Operával együttműködésben kerül színre az Erkelben, a Gördülő Opera sorozat pedig Szegeden viszi közönség elé a Figaro 2.0 című előadást, a közismert Mozart-opera modern változatát.

 Az Operaház hármas feladata közül az első, hogy méltó maradjon az ősök szelleméhez - kezdte az új évadról szóló tájékoztatót Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója – és valami olyannal nyissa az évadot, amivel magára irányítja a figyelmet. Bizonyosan ilyen lesz szeptember 26-án Stefano Poda, a világhírű olasz rendező első magyarországi rendezése, az Othello. Ez a remekmű megérdemli, hogy ezúttal kicsit szimbolikusabban, a lélek felöl közelítve és ne annyira történeti hűség oldaláról nézzük. A kiemelkedő minőségre az is garancia, hogy a rendező mellett egy ugyancsak világhírű karmester, Pinchas Steinberg jegyzi a bemutatót. Neki ez immár a második bemutatója a Magyar Állami Operaházban. Ezúttal olyan művészekkel működik együtt, mint a Desdemonát éneklő Létay Kiss Gabriella, a Jagót megszemélyesítő Kálmándi Mihály, és a mexikói származású címszereplő, Rafael Rojas.

Ugyancsak dolga az Operaháznak, hogy segítsen életben tartani másokat is. Nem engedhetjük, hogy a határon túli magyar operajátszás elsorvadjon vagy az itthoni vidéki operajátszás kezdjen el satnyulni. Ennek jegyében hozzák el nekünk Wagner vígoperáját a kolozsváriak. A „Szeget szeggel” alapján készült „Szerelmi tilalom” még sosem járt magyar operaszínpadon. Az Erkel Színházban Szabó Máté rendezésében, a Kolozsvári Magyar Operával együttműködésben kerül színre a darab, amely a szerző első operájaként az ősbemutatón megbukott. A ritkán játszott művet még a Wagner-szentélyként ismert Bayreuthban is csak két éve, a szerző születési évfordulóján mutatták be. A magyarországi premier – akárcsak az Othello – erősen kötődik az Opera Shakespeare-évadához.

Végül egy harmadik feladatunk – hangsúlyozta a főigazgató – hogy elvigyük az operát olyan színpadokra is, ahol egyáltalán nincs operatársulat. Egy nagyon humoros, de elgondolkodtató Figaró adaptációval a Gördülő Opera sorozat október 19-én kezdi meg harmadik évadát a Szegedi Nemzeti Színházban. November 23-án Kecskemétre látogat a produkció.

 Bár már száznál is több rendezés van a háta mögött, csak most mutatkozik be Magyarországon Stefano Poda. Ő arról híres, hogy mindent egy kézbe fog, a jelmeztől a mozgásig mindent ő koordinál. Hálátlan dolog külön beszélni rendezésről, díszletről, jelmezről – mondta – mert a zene és a lélek a fontos. Minden a zenéből jön ki, mint egy varázslat. A rendezésem nem modern – folytatta – hanem inkább időtlen. Nem hagyom magam befolyásolni az éppen aktuális technikáktól. Mindent egyszerre kell látni. Fontos, hogy a nézők saját maguk nézőjévé váljanak. Nem szimbólumokat használok a színpadon, hiszen ezek az erős jelzések nem feleltethetők meg egy az egyben valami másnak, pusztán a ráció felől sosem lehet megmagyarázni a jelentésüket. Inkább kiindulópontként tekintek rájuk, amelyek segítségével a néző képessé válik újabb és újabb egyéni felfedezésekre.

Az Othello címszerepében valódi világjáró művészt köszönthetünk a Magyar Állami Operaházban. Új-Zélandtól New Yorkig számos színpad ünnepelt sztárja. Mexikóban született, előbb Guadalajara egyetemén, később a Royal Scottish Academy zenei és drámai tagozatán tanult. Itt már diákként fellépett a Bohémélet Rodolfo szerepében, 1995-ben megnyerte a Placido Domingo Énekversenyt. Rafael Rojas is egyetért azzal, hogy a rendező egészen mélyről, a pszichéből építkezik, nem csak a főszereplő, hanem minden egyes karakter esetében is. A zenéről pedig nem lehet sokat beszélni. A zene nem a beszédről szól. A közönség majd eljön a színházba, meghallgatja a darabot és utána eldönti, tetszett-e neki.

Hábetler András színes, érdekes egyéniség. Vízilabdázóként kezdte, majd orvosi diplomát szerzett. Operaénekesként 2000-ben debütált, ma már rendez is. Ő állítja színpadra a Figaro házassága „korszerűsített” változatát, „Figaro 2.0” címmel. Interaktív előadás lesz, ezért illik rá a 2.0 elnevezés. Olyan játszmákról szól, amiket mióta ember él a földön – játszanak. Nincs olyan emberi viszony, ami ebben az operában elő ne fordulna. Kortól független. Szeretné vele azt a közönséget is megérinteni, amelyik még csak most ismerkedik az opera műfajával. A rendező igyekszik lebontani a gátat az előadás és a közönség között és ezt a célt szolgálja az átalakított zenekar is. Köteles Géza modern hangszerelésében egy hatszemélyes, különleges összeállítású zenekar kíséri. A nagybőgőt basszusgitár helyettesíti és szerepet kap a szaxofon is. Bár az előadás előbb vidéken mutatkozik be, a budapestiek sem maradnak le, 2017-ben az Erkel Színházban is látható lesz.

 Furcsa ennek az operának a mellőzöttsége – hívta fel a figyelmet a Wagner vígoperáról, a „Szerelmi tilalom”-ról szólva Anger Ferenc, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti igazgatója. Több mint száz éven keresztül egyáltalán nem játszották, csak 1983-ban fedezték fel újra. Pedig egy vérbő commedia dell’arte, belcanto-val vegyítve. A története is aktuális, érdekfeszítő. A zeneszerzőnek ez egy másik, korai arca és a bukás csak az akkor ismeretlen új hang következménye volt. Fontos megemlíteni, hogy a Kolozsvári Opera hagyományai szerint ezt a darabot nem német, hanem - Csákovics Lajos rettentően jól sikerült fordítása felhasználásával - magyar nyelven adják elő. Az igazgató szavait a fordító még azzal egészítette ki, hogy valóban sok aktualitása van a darabnak. Története szerint egy Frigyes nevű, képmutató kormányzó vágyaival ütközik, hogy miként kellene erkölcsösen viselkedni egy országban, ahol a „vizet prédikál, de bort iszik” kormányzás folyik.

www.opera.hu

Kapcsolódó témák

Születésének századik évfordulójára emlékezve, kiállítás nyílt Zirkelbach László festőművész alkotásaiból Budapesten, a XIII. kerületi József Attila Művelődési Központban. A tárlat, melynek látogatása díjtalan, január 8-ig lesz nyitva.

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

Blog ajánló
Egy nap a városban Hihetetlen: még jobb kenyerek, még távolabb Budapest központjától
Amikor legutóbb véletlenül belefutottam a Vadkovászos pékségbe az Örsön, és gyorsan rákerestem Google Mapsban, van-e valahol még belőle, valami különöset vettem észre. A találatok között felbukkant két Vadkovászos és egy harmadik, Vadkovász nevű pékség is. A 16. kerületben, nem sokkal Budapest határa mellett, több mint 13 kilométerre a 0-ás kilométert jelző Clark Ádám tértől. Nem messze egyébként a város egyik legjobb pizzájától, a 16. kerületi Kemencéstől. Többen mulattak legutóbb azon, hogy külvárosnak írtam le az Örs vezér tere környékét, de soha ilyen messze a központtól nem tudtam fellelni értékelhető kenyeret. És a poén az, hogy abban a pillanatban, amikor ezt megtaláltam, megtaláltam a Google Mapsszal még egyet, ennél sokkal messzebb. Már csak el kellett jutnom oda, hogy kipróbáljam, hűek-e a nevükhöz, és tényleg jó, kovászos kenyereket kapni-e ott. Esetleg jó kovászosat. (Ha nem érted, a vesző eltüntetése miért jelent változást a jelentésben, hamarosan egy külön posztomból megérted majd). Falusias környezetben egy családi házas autóbeállóra összeütött kis műhely hirdeti, hogy itt pékség található. Délután kettőkor nyitnak, legelőször keddenként a héten. Ekkor kezdik el árusítani az egész nap elkészült tésztákat, különféle kenyereket és péksütiket. A kenyerekben csak víz, liszt, só. Élesztőt nem használnak saját bevallásuk szerint, ahogy adalékanyagokat sem, a szakmában jónak számító Szabó Malom és a Garat Malom lisztjét veszik. A kenyerek kovászosak, a weboldal szerint 18-32 óráig érlelik, mielőtt kenyér születik belőle. Ez az idő nem a kovász érésére vonatkozik, az ugyanis náluk folyamatosan etetett, tehát immár három éves cucc. Ennek megfelelően a kenyerek drágábbak, közelítenek a belvárosi árakhoz, a fehér kenyér kilóára 1000 forint körül van (930 és 1200 forint között, attól függ, mekkora kiszerelést veszel). A végeredmény nagyon jó kenyér, nem éri el a legjobbak szintjét Budapesten, de közelítenek abba az irányba. Itt, Budapest keleti határánál pedig egyszerűen sci-fi. Ahogy korábban már kiszámoltam a pékségek megtérülésénél, kenyérrel nemigen lehet eltartani egy ilyen pékséget, hacsak nem csupa családtag dolgozik, lelkesedésből. Ennek megfelelően édes és sós péktermékeket is árulnak, túrós töltött batyut - vagy mit -, pogácsákat, csigákat. A kakaós csigájuk egyszerűen annyira valószerűtlenül SÁRGA volt, hogy nem bírtam otthagyni. Otthon beleharapva kiderült a megoldás: kurkumát tettek bele, ettől egzotikus íze is lett, meg jól is nézett ki. Oké, ez már make-up, de abból egy elegáns fajta. Összefoglalva: nem hiszem el, hogy imáim meghallgattak. Vajda ”Pékműhely” Józsi kakaós csigájának és kenyerének 2012-es felfedezése óta azt hangoztatom, hogy eljön az idő, hogy minden sarkon lesz kézműves pék, mert megéri. Az első, 2013 és ez utáni évek robbanása után azonban megtorpant a dolog, és noha kifizetődő lett jó péknek lenni, a pékségek száma egyáltalán nem követte mondjuk a speciality kávézók megállíthatatlan szaporulatát. Most látom újra, hogy megindult a második menet. Ezek az új helyek nem feltétlenül a csúcsot ostromolják, mert külvárosban inkább egy olyan kompromisszumot keresnek, amivel kifizetődő marad az üzlet, és a kereslet is megmarad. Viszont mivel látom, hogy megindult a differenciálódás, itt az ideje egy következő posztban leírni, hogyan értékelhetjük a pékségeket, és mit jelentenek az egyes minőségi szintek. Hogy mindent a helyén tudjunk értékelni, és azon belül üdvözölni vagy elutasítani. Vadkovász PékségCím: 1165 Budapest, Újszász u. 57.
Egy nap a városban Egy város legendás gasztrohelyei - az állandóság forradalma
Na, ez aztán egy igazi, tőrőlmetszett magazinos cím lett, igaz? És akkor most ilyenkor jönne egy húsz perc alatt összecsapott lista olyan helyekről, amik egyáltalán nem legendásak. Na nem. Olyat kaptok eleget máshol. Én pont azon gondolkoztam, vajon vannak-e? És ha nincsenek, mikor lesznek? És ha lesznek, kik válhatnak legendássá? Ott van például a Di Fara Pizza Brooklynban. Sosem voltam ott, de imádom, hogy létezik. Izing Róbert egy plasztikus bekezdésben foglalja össze, miért imádnivaló, részlet: Ha megbetegszik, a bolt bezár, és nincs pizza. Jellemző a hely horderejére, hogy amikor pár éve négy dollárról öt dollárra emelte egy szelet pizza árát, a Wall Street Journal egy teljes cikkben foglalkozott a lépéssel, és azzal, hogy ez milyen hatással lehet a New York-i pizzaárakra. Maga a hely elképesztően lepattant, mosdó nincs. Nem az a lényeg, hogy jó-e a pizzája, mert nyilván jó. Nem az a lényeg, hogy régóta üzemel, mert olyanból is akad pár kutyaütő. A lényeg az, hogy szeretik, töretlenül, megállás nélkül, és a pizzéria is szereti a vendégeket, szintén töretlenül. Sok legendás hely van még a világban, amik, ha megszűnnének, mintha egy darabot tépnének ki a városból. Lehet egy étteremnek akárhány Michelin-csillaga, ha nem része a városnak, ha nincs tele szeretettel, akkor holnap nyugodtan átköltözhetne a szomszédos országba, nem lenne érdemes könnyeket hullatni érte. Én úgy látom, hogy a legendás helyek az alábbi tulajdonságokból többet is fel tudnak mutatni, ideális esetben talán mindet: Kezdetektől a tulajdonosok dolgoznak a boltban A tulajdonosok minden nap megjelennek, mert kézben tartják az étel elkészítését, nem bízzák azt az alkalmazottakra, hacsak ők is nem lettek mára részei a legendának Odafigyelnek az alapanyagokra, a jó minőségre, de nem feltétlenül a csúcsra törekszenek. Általában nem túl gyorsan haladnak a korral, és nem újítják meg a konyhatechnológiát minden ötödik évben, szeretnek hagyományos módon elkészíteni valamit, ahogy elkezdték. Ezt általában el is várják tőlük. A hely régóta nyitva van, és várhatóan csak haláleset miatt zárhat csak be, ideális esetben úgy sem. Nem terjeszkednek, nem nyitnak évente új helyet, mert nem tudnák kézben tartani, és egyébként sem ez a céljuk. Jól érzik ugyanazon a területen magukat évtizedekig. Üzleti körökben az ilyen mozdulatlanságot szokás a lassú elmúlással azonosítani, de ezek a helyek rácáfolnak, és egy nagyon fontosat valósítanak meg így: a kiegyensúlyozottságot és kiszámíthatóságot. Nekünk, itt a budapesti gasztroforrongás utáni években, amikor tisztul ki a zavaros, és elkezdenek mennyiségben is felzárkózni a helyek a minőség után, bezárnak a hullámlovasok, meg sajnos bezárnak sokszor a jók is, mert nincs megbízható munkaerő, szóval nekünk még nem éppen ilyesféle igényünk van. Vagy nem tudjuk, hogy van-e. Akadnak évtizedek óta nyitva lévő, tetemes törzsvendégkört vonzó, nem is rossz éttermek, de valahogy mégis bennük van az a nehezen levakarható álflanc, kezdve a magukat túl komolyan vévő, de egyébként sokszor unalmas ételekkel egészen a pincérek kiszámított profizmusáig. Szóval elkezdtem így nézni a helyeket. A pár éveseket és a negyven éveseket is. Kiben van meg AZ? Ki fejlődhet azzá, hogy Domenico DeMarco pizzériájához hasonlóan Budapest kötelező célpontja legyen, de ne kurvuljon el? Turistacélpont, de nem turistalátványosság. Lehet egy fura hely a nyolcadik kerületben, mint a bezárt Arany Tacskó, csak jó konyhával és elhelyezkedéssel, de lehet az ötödik kerületben is, vagy a föld alatt. Lehet magyaros vagy zsidó konyha, kínai konyha, cigány konyha, mert mindegyik a város és a gasztronómia szerves részeinek számítanak, ahogy az olaszok New Yorknak. Van egy listám, és el is kezdem felkeresni ezeket a vállalkozókat egy mélyebb portréhoz. Lesz itt olyan pali, aki megtanította Budapestet gyrost készíteni, lesz föld alatti, szakadt hely, meg olyan édességek, amiket többé nem lehet kitörölni az emlékezetünkből, mégis csak egy helyen kapni őket. Írtam már róluk, csak nem így, nem ilyen szemmel. Szóval ha van tippetek, itt az alkalom, hogy bővíthessem a listámat, kommentben írjátok meg, szerintetek ki lehetne legendás matéria és miért, a fenti felsorolás mentén.
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!