2020. január 25. szombat, Pál napja
Aki a kezével is gondolkodik
Révay András
2019.05.25 14:19
Azt már régóta tudjuk; nincs éles választóvonal a különböző művészetek között. Hogy ez az állítás mennyire igaz, arra különösen jó példa Csongrádi János kiállítása a Magyar Építőművészek Szövetségének székházában. Építész és grafikusművész is, de a kiállításának megnyitásakor a közönség egy másik művészettel is találkozhatott.

Már hosszabb ideje, egy egész kiállítás sorozat igyekszik bemutatni olyan építészeket, akik nemcsak saját szakterületükön alkottak maradandót, hanem más, egyéb képzőművészeti ágakban is sikeresek – hangsúlyozta a megnyitó során Krizsán András DLA, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke. Annak felmutatása, hogy egy építész valami más művészeti ágban is eredményes, már önmagában is egy különleges alkalom, de ez a kiállítás a többitől annyiban is eltér, hogy bár gyönyörködve nézzük a grafikákat, kicsit irigykedhetünk is. A mai „computerizált” világban ugyanis egyre nehezebb megőrizni azt a régi tudást, amikor az építész számára mindössze egy darab papír és egy ceruza elég volt tehetsége kibontakoztatásához, épület alkotásához. Most láthatjuk, hogy ennek a tudásnak napjainkban is van avatott őrzője.

A kiállítás látogatói egy másik ősi tudás művészi szintű birtokosával is találkozhattak. Csörsz Rumen István, az antik zene kiváló ismerője, művelője kezében először egy görög kithara szólalt meg – nem az eredeti, teknőcpáncél dobozos – ennek a doboza fából készült, de tökéletes hangzást adott a felcsendülő görög himnuszoknak. Kottás megfejtésüket már a XIX. században közölte Bartalos István. A közlést Arany János is ismerte, néhány dal eredeti szövegéhez ő is készített fordítást. Elmondhatjuk, hogy az egyik legrégibb európai zene, az egyik legnagyobb magyar költő segítségével szólalt meg először magyarul. A kitharát követően egy „tízkórusos” reneszánsz lanton hangzottak fel dalok, közöttük olyanok, melyek többek számára ismerősek lehettek, akár a gimnáziumi évekből.

 Aki látja ezeket a rajzokat, bizonyára egyetért: olyan tájakon járt az alkotó, melyeket mindannyian szeretünk - állapította meg a képekről szólva Szentpétery Márton, egyetemi tanár, eszmetörténész. Talán az is igaz, hogy sokunk nagyon hasonlónak látja ezt a mediterrán világot, csak nem biztos, hogy így meg tudná ragadni. Megkockáztathatunk egy másik állítást is, ha összehasonlítjuk a különböző tervező szakmák rajzkultúráját: mintha az építészek rajzkultúrája ezek között is kimagasló lenne. Csongrádi János rajzaival kapcsolatban viszont szólni kell még valami másról is. Ez pedig a disegno fogalom, ami idehaza még nem is teljesen tiszta mindenki számára. Vannak a tudományterületnek neves képviselői, akik azt mondják: ó, ezt már régóta megoldották a művészettörténészek, a disegno-nak semmi köze nincs a kortárs dizájn műfajához. Mások viszont éppen ellenkezőleg, azon az állásponton vannak, hogy ó, ezt már régóta megoldották a művészettörténészek, a modern dizájn a reneszánsz disegno fogalmából származik. Csakhogy a disegno – elsődlegesen – nem rajzot jelent!

 Ez pedig azért fontos, mert amikor az „Arti del disegno” meghatározásáról van szó - ez nagyjából Vasari-tól kezdően már pontosan kitapintható - többen is próbálták teoretikusan alátámasztani a tervezői szakmák megszületését. A kifejezés inkább „a disegno mestersége és művészetei” tartalmú, amiben nem vizuális művészetekről, hanem tervezésről van szó. Később megjelenik hozzá egy másik értelmezés, mely szerint a disegno nem más, mint isten jele bennünk! Ennek megfelelően pedig kétféle disegno van: disegno interno és disegno esterno, belső és külső disegno. Itt a falakon – első látásra – a „disegno esterno” jelenik meg, de ez nem ilyen egyszerű, mert a két fogalmat csak analitikusan szedjük szét, ott van a rajzokon az interno is!

 Az interno-t ugyanis volt, aki concetto, tehát koncepcióként értelmezte. A tervezők, amikor alkotnak, a teremtéshez hasonló eszméket hoznak létre. A reneszánszban ez akár Platonig Arisztotelészig nyúlhatott vissza. Számunkra viszont azért érdekes, mert volt olyan vélemény is, mely szerint, amikor rajzol, a tervezéskor az építész valójában gondolkodik – kézzel! Ma pedig a dizájn-elméletet tágabban értve, már egyre inkább tudomásul vesszük, hogy kognitív tevékenység sokféle létezhet – a gondolkodáson kívül is. A rajz nem jár feltétlenül, mindig a diszkusszív gondolkodás tartományában, de nagyon erőteljesen képes egymást inspirálni ez a két terület. A disegno interno és a disegno esterno ugyanis össze vannak csavarozva. Nem az történik, hogy belül születik egy eszme és azt lerajzolja az építész, hanem amikor rajzol, akkor születik az eszme!

 Nagyon korszerűek tehát ezek a képek, és ez azt is jelenti, hogy a látszólagos kérdés mely szerint egy tervező hogyan képes a munka mellett művészként is megnyilvánulni – megválaszolható. Lehet, hogy ez nem is kettős dolog, mert, hogy mindig is ugyanarról van szó. Lehet, hogy a papíron megjelenő alkotásokon a kidolgozottság foka ekkor vagy akkor kicsit eltérő, ezeken a rajzokon például jól felismerhető az „építész szeme”, az építész gondolkodása. Nem rajzol így, aki nem tudja, hogyan jöttek létre ezek az épületek vagy, aki nem használja ezt a tudását építészként is, az elképzelés lényegét, logikáját megragadva, a tömegek, arányok, léptékek kezelésében. Esetleg egy homlokzat ritmusának megjelenítésekor. Talán ettől is válik a látogató számára rokonszenvessé Csongrádi János művészetének világa.

 A kiállított rajzok között a falakon, néhány helyen rövid leírásokkal is találkozhatott a közönség. Utazásai során a művész ugyanis nemcsak a vázlatfüzetében örökítette meg élményeit. Olykor a helyszínen körvonalazódó gondolatait is rögzítette. Hajnali sétája alkalmával, Firenzében a Dómról például – egyebek mellett – ezt írta. „Volt időm lassan, az érdeklődő építész lelkesedésével körüljárni. Brunelleschi bordákkal merevített, kettős héjú kupolájának matematikai modellezése legjobb tudomásom szerint még várat magára. A szerkezeti erőjáték ismert, de egy feltárás során valószínűleg találnánk még érdekes, eddig nem ismert műszaki megoldásokat is. Álltam elmélyülve, kicsiny ember az égbeszökő kupola előtt… és akkor már láttam a kőfaragókat, a kőműveseket, az ácsokat, az állványokat, a köteles csigákat. Hallottam a szerszámok egyenletes – ütemes koppanását, a munkavezetők kurjongatását.” Feljegyzett hasonló gondolatokat más, általunk is jól ismert, itthoni helyszínekről is, megkönnyítve számunkra, hogy egy kicsit az ő segítségével, hozzá hasonlóan láthassuk a világot!

 

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Egy nap a városban Boldog csirke sokáig fejlesztett panírban - Crunchy
Az USA-ban töretlenül népszerű a fried chicken, amiből nekünk csak a KFC jutott, meg a zsarus-kábszeres filmekben a gettós kosárpályán kézzel evős tévésképernyős látvány - ez a vonal sosem lett nagyon népszerű Európában. Vannak persze jó helyek, emlékszem, amikor Csabával Párizsban is meglátogattunk egy ilyen biocsirkézőt, és becsináltam a csirkemelltől, mert egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Hanem jó. Mondjuk sokat dobott az élményen még az is, hogy papírpohárban adtak helyi asztali bort, ami annyira kellemes és őszinte volt, hogy feldobta az egész menüt. Ha csirkét sütsz panírban, akkor három dolog határozza meg a végeredményt: a csirke, a panír, meg az olaj. Ezzel nagy titkokat nem árultam el. Így amikor a Ring - Zingből ismert Susánszky Ádám (emlékeztek még, milyen burgere volt Ádámnak a Zing előtt? 2010-ben annyival állt mindenki más felett, hogy akkor és ott meglegyintett a későbbi street food forradalom szele) áll neki ilyet készíteni, akkor érdemes odafigyelni, mert tutira figyel a szentháromságra. A Crunchy egy kis talponálló az Allee és a szomszédos vásárcsarnok között, korábban a csapatnak egy kiváló szendvicsezője volt itt. Most a falon egy méretes táblán írják ki, mit tudnak azok a csirkék, amiket ők kapnak limitált mennyiségben a termelőtől: Tehát szabadon tartják őket, nincsenek antibiotikumok, jó a takarmány, kis állományban nevelkednek, és így tovább. Ennek vannak erkölcsi vonzatai (szívesebben választasz ilyet, mert nem kötődik rendszeresített állatkínzáshoz, hacsak nem vagy vegán, mert akkor szerinted de), és vannak minőségi vonzatai is. Egy ilyen csirkehús finomabb, magas minőségű vendéglátóhelyeken el lehet adni, magasabb áron. Ádám elmondta, hogy ez cél is: ha más gazdák látják, mennyit tud hozni egy ilyen tartás, talán átállnak. Bár nem is a “gazdák” adják ki a tenyésztés jelentős részét. A Crunchy-ban csirkét kapni tehát, változó körettel, szószokkal és előkészítéssel. Vannak szendvicsek, lehet kérni egy adag szárnyat (gyorsan elfogynak), illetve vannak boxok, amire a szárny, a mell és a comb közül lehet választani kettőt vagy hármat. Fontos kiegészítők még a szószok is, amikbe a csirkéket mártogatod. Ha egyébként nem lennél tiszta olaj a kézzel evős csirkéktől (leszel), akkor a szószokkal garantáltan tocsogsz a lében. A Nashville szendvicsben lévő csirkét például előzetesen egy mogyoróolajban áztatott cayenne borsos - barnacukros dipben áztatnak meg, és csak utána jön a panírozás. A folyadék picit a húsba is belesüt, picit a panír is felissza, de nem áztat, csak úgy jelzi, hogy ott van. A panír valóban ropogós, nem véletlenül hívják így a helyet. Mellette a csirkehús lágysága izgalmas egyveleget alkot. Fontos kiegészítőt jelent a hosszú kajálós pultra kihelyezett chilik, habanero szószok sokasága, amikkel szintén meglocsolhatjuk a csirkéket, hogy ne csak forró és finom legyen a cucc, de kíméletlen is. A csípősség fokát külön mutatóval próbálja érzékeltetni a hely. Ha ez úgy hangzana, mint valami fine dining, hát ez nem az: erőteljes, harsány street foodról beszélünk, nincsen kifinomultság, csak a kézzel zabálás boldogsága, a csontok foggal és nyelvvel kerülgetése, és így tovább. Ilyen élménynek viszont kiváló a Crunchy, ami a tálalással is jelzi, hogy nem akar több lenni, mint ami. És sokkal jobban lehet szeretni azt a helyet, ahol az egyszerű külső szokatlanul nagy belbecset hordoz, mint amikor fordítva ülnek a lóra. CrunchyCím: 1117 Budapest Kőrösy József u. 7.
Egy nap a városban A jövő kocsmájában jártam, de tényleg, ilyen lesz - Schrödinger macskája
Amikor a jövő kocsmájáról beszélek, nem valami futurisztikus izé jár a fejemben. A jövő kocsmája a fejemben energiatakarékos, tehát sötét. A piák baromi drágák, mert már csak a tisztességesen elkészített piákat lehet eladni, valamint a távolról érkező, egzotikus piák utaztatási költsége különadóval sújtott. A jövő kocsmájában karcos blúz szól az alacsony fogyasztású USB-s hangszórókból. Az asztaloknál alig valaki, akik mégis ott ülnek, a létezés mibenlétén merengnek, vagy verseket olvasnak. Itt jártam én a minap. Pont itt. A Schrödinger macskája pub a Kertész utcában van, ami így télen - meg egyébként nyáron is - eléggé kimarad a turista-fősodorból. Sok itt a lehúzott roló, a közepes vendéglátóhely (NEM az M étteremre gondolok, ők például szuperek). Az utca sötét és - ha esik az eső - nyirkos. A lehelet csíkot húz utánam, ha hideg van. Lábam fázik, ha nincs rajtam meleg cipő. Ebben a sötét utcában van egy pub, ami nagyon is beleilleszkedik ebbe a negatív fénykavalkádba a maga erőteljes módján. A Schrödinger macskája pubot alig vesszük észre, pedig nagy üvegtáblák engednek betekintést a benti ürességre. Persze, benyitok. Miért is ne? A belső dizájn egyébként tetszetős. Jól néz ki a nyerstégla a ráccsal, jó minőségűek az asztalok, hátul gyerekzáras gyerekajtó biztosítja, hogy kiskorúak véletlenül se jussanak hozzá a piához. A felnőttek át tudják lépni, persze.  A pult mögött létrázható polcokon rengeteg egzotikus pia. Rögtön egy a távoli Mauritiusról érkező itallal nyitunk, a rumot természetesen egy kihalt állatról nevezték el. Mi sem illik jobban egy kocsmához, a jövőből. A Lazy Dodo nagyon kellemes ital, hosszan marad a szájban és a pohárban, gyümölcsös-élénk. Ha pedig az ok-okozat mentén egy szinttel feljebb haladunk, és a világ problémáit még jobban felfedezzük, akkor csak kilyukadunk a 20 éves Dictador mellett. Ebből is kérünk egyet, vastag, szivarfüstös ital, bőven a hordó, de nagyon szép egyensúlyba hozva. Igazi kortyolgatós rum, olyanoknak is, akik nem tudják elképzelni, hogy apró kortyokban élvezzék a nagy töménységű italokat. Egy világ nyílik meg ezzel számotokra! A két ital darabja a 3000 forintot nyaldossa, de lehet kapni gin-tonicot is, majdnem 5000-ért. A hely specialitása ugyanis ez, kézműves tonicok, különleges, távoli vidékről érkezett ginek egymásra hatása olyan terület, amivel korábban már én is kísérleteztem, és tényleg az egyik legizgalmasabb irány, amit a fenszi koktélokat nem kedvelők is élvezhetnek keverék fronton. A hely tulajdonosa, Martin egyébként nem volt bent ezen a napon, így egy kedves kollégája segített választani, rumokban mondjuk nem volt annyira képben. Nem baj, a blogon élményekről írunk, nem riportokat készítünk, így simán belefért ez. Egyébként Martin nyilván tud pluszt nyújtani, ahogy a helyre rendszeresen szervezett koncertek is. Ja, és ígértem még filozófiát: ezt én szolgáltattam. A hely szelleme és a rumok annyira megihlettek, hogy barátomnak hosszan kifejtettem, miszerint szinte biztos vagyok benne: ha nincsenek élőlények, nincs jelen sem, szükségszerűen pedig az univerzum sem képzelhető el térként, így aztán nem lehet más, csak illúzió. Hétköznap volt. Schrödinger macskája pubCím: 1073 Budapest Kertész utca 42-44
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!