2019. június 19. szerda, Gyárfás napja
Aki a kezével is gondolkodik
Révay András
2019.05.25 14:19
Azt már régóta tudjuk; nincs éles választóvonal a különböző művészetek között. Hogy ez az állítás mennyire igaz, arra különösen jó példa Csongrádi János kiállítása a Magyar Építőművészek Szövetségének székházában. Építész és grafikusművész is, de a kiállításának megnyitásakor a közönség egy másik művészettel is találkozhatott.

Már hosszabb ideje, egy egész kiállítás sorozat igyekszik bemutatni olyan építészeket, akik nemcsak saját szakterületükön alkottak maradandót, hanem más, egyéb képzőművészeti ágakban is sikeresek – hangsúlyozta a megnyitó során Krizsán András DLA, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke. Annak felmutatása, hogy egy építész valami más művészeti ágban is eredményes, már önmagában is egy különleges alkalom, de ez a kiállítás a többitől annyiban is eltér, hogy bár gyönyörködve nézzük a grafikákat, kicsit irigykedhetünk is. A mai „computerizált” világban ugyanis egyre nehezebb megőrizni azt a régi tudást, amikor az építész számára mindössze egy darab papír és egy ceruza elég volt tehetsége kibontakoztatásához, épület alkotásához. Most láthatjuk, hogy ennek a tudásnak napjainkban is van avatott őrzője.

A kiállítás látogatói egy másik ősi tudás művészi szintű birtokosával is találkozhattak. Csörsz Rumen István, az antik zene kiváló ismerője, művelője kezében először egy görög kithara szólalt meg – nem az eredeti, teknőcpáncél dobozos – ennek a doboza fából készült, de tökéletes hangzást adott a felcsendülő görög himnuszoknak. Kottás megfejtésüket már a XIX. században közölte Bartalos István. A közlést Arany János is ismerte, néhány dal eredeti szövegéhez ő is készített fordítást. Elmondhatjuk, hogy az egyik legrégibb európai zene, az egyik legnagyobb magyar költő segítségével szólalt meg először magyarul. A kitharát követően egy „tízkórusos” reneszánsz lanton hangzottak fel dalok, közöttük olyanok, melyek többek számára ismerősek lehettek, akár a gimnáziumi évekből.

 Aki látja ezeket a rajzokat, bizonyára egyetért: olyan tájakon járt az alkotó, melyeket mindannyian szeretünk - állapította meg a képekről szólva Szentpétery Márton, egyetemi tanár, eszmetörténész. Talán az is igaz, hogy sokunk nagyon hasonlónak látja ezt a mediterrán világot, csak nem biztos, hogy így meg tudná ragadni. Megkockáztathatunk egy másik állítást is, ha összehasonlítjuk a különböző tervező szakmák rajzkultúráját: mintha az építészek rajzkultúrája ezek között is kimagasló lenne. Csongrádi János rajzaival kapcsolatban viszont szólni kell még valami másról is. Ez pedig a disegno fogalom, ami idehaza még nem is teljesen tiszta mindenki számára. Vannak a tudományterületnek neves képviselői, akik azt mondják: ó, ezt már régóta megoldották a művészettörténészek, a disegno-nak semmi köze nincs a kortárs dizájn műfajához. Mások viszont éppen ellenkezőleg, azon az állásponton vannak, hogy ó, ezt már régóta megoldották a művészettörténészek, a modern dizájn a reneszánsz disegno fogalmából származik. Csakhogy a disegno – elsődlegesen – nem rajzot jelent!

 Ez pedig azért fontos, mert amikor az „Arti del disegno” meghatározásáról van szó - ez nagyjából Vasari-tól kezdően már pontosan kitapintható - többen is próbálták teoretikusan alátámasztani a tervezői szakmák megszületését. A kifejezés inkább „a disegno mestersége és művészetei” tartalmú, amiben nem vizuális művészetekről, hanem tervezésről van szó. Később megjelenik hozzá egy másik értelmezés, mely szerint a disegno nem más, mint isten jele bennünk! Ennek megfelelően pedig kétféle disegno van: disegno interno és disegno esterno, belső és külső disegno. Itt a falakon – első látásra – a „disegno esterno” jelenik meg, de ez nem ilyen egyszerű, mert a két fogalmat csak analitikusan szedjük szét, ott van a rajzokon az interno is!

 Az interno-t ugyanis volt, aki concetto, tehát koncepcióként értelmezte. A tervezők, amikor alkotnak, a teremtéshez hasonló eszméket hoznak létre. A reneszánszban ez akár Platonig Arisztotelészig nyúlhatott vissza. Számunkra viszont azért érdekes, mert volt olyan vélemény is, mely szerint, amikor rajzol, a tervezéskor az építész valójában gondolkodik – kézzel! Ma pedig a dizájn-elméletet tágabban értve, már egyre inkább tudomásul vesszük, hogy kognitív tevékenység sokféle létezhet – a gondolkodáson kívül is. A rajz nem jár feltétlenül, mindig a diszkusszív gondolkodás tartományában, de nagyon erőteljesen képes egymást inspirálni ez a két terület. A disegno interno és a disegno esterno ugyanis össze vannak csavarozva. Nem az történik, hogy belül születik egy eszme és azt lerajzolja az építész, hanem amikor rajzol, akkor születik az eszme!

 Nagyon korszerűek tehát ezek a képek, és ez azt is jelenti, hogy a látszólagos kérdés mely szerint egy tervező hogyan képes a munka mellett művészként is megnyilvánulni – megválaszolható. Lehet, hogy ez nem is kettős dolog, mert, hogy mindig is ugyanarról van szó. Lehet, hogy a papíron megjelenő alkotásokon a kidolgozottság foka ekkor vagy akkor kicsit eltérő, ezeken a rajzokon például jól felismerhető az „építész szeme”, az építész gondolkodása. Nem rajzol így, aki nem tudja, hogyan jöttek létre ezek az épületek vagy, aki nem használja ezt a tudását építészként is, az elképzelés lényegét, logikáját megragadva, a tömegek, arányok, léptékek kezelésében. Esetleg egy homlokzat ritmusának megjelenítésekor. Talán ettől is válik a látogató számára rokonszenvessé Csongrádi János művészetének világa.

 A kiállított rajzok között a falakon, néhány helyen rövid leírásokkal is találkozhatott a közönség. Utazásai során a művész ugyanis nemcsak a vázlatfüzetében örökítette meg élményeit. Olykor a helyszínen körvonalazódó gondolatait is rögzítette. Hajnali sétája alkalmával, Firenzében a Dómról például – egyebek mellett – ezt írta. „Volt időm lassan, az érdeklődő építész lelkesedésével körüljárni. Brunelleschi bordákkal merevített, kettős héjú kupolájának matematikai modellezése legjobb tudomásom szerint még várat magára. A szerkezeti erőjáték ismert, de egy feltárás során valószínűleg találnánk még érdekes, eddig nem ismert műszaki megoldásokat is. Álltam elmélyülve, kicsiny ember az égbeszökő kupola előtt… és akkor már láttam a kőfaragókat, a kőműveseket, az ácsokat, az állványokat, a köteles csigákat. Hallottam a szerszámok egyenletes – ütemes koppanását, a munkavezetők kurjongatását.” Feljegyzett hasonló gondolatokat más, általunk is jól ismert, itthoni helyszínekről is, megkönnyítve számunkra, hogy egy kicsit az ő segítségével, hozzá hasonlóan láthassuk a világot!

 

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Városlátogatások San Gimignano, a középkori Manhattan
San GimignanoSan Gimignano mint szinte minden toszkán település, egy dombtetőre épült. Történelme az ókorig nyúlik vissza, a városka eredetileg egy etruszk település volt és San Geminianus püspökről kapta a jelenlegi nevét, aki a legenda szerint megvédte a helyieket a hunok támadásától. Imáinak hatására olyan sűrű köd szállt a környékre, hogy Attila a félelmetes, „Isten ostora” jelzővel illetett hun vezér is eltévedt seregével együtt. Némileg árnyalja a romantikus történetet, hogy Szent Geminianus 397-ben halt meg, Attila pedig 405-ben született, de ki törődik ilyen apró részletekkel az évszázadok távlatából.A körös-körül olíva és szőlőültetvényekkel, magasba törő cédrusokkal övezett, etruszk falakkal körülvett, felhőkarcolókkal tarkított várost középkori Manhattan" néven is említik.A Rómába vezető zarándokút, a Via Francigena a városon haladt keresztül, ennek köszönhetően a település virágzó közlekedési és gazdasági központtá nőtte ki magát.A városka virágkorát, a XIII-XIV században élte, amikor a gazdag családok egymással versengve építkeztek, mintegy fitogtatva a hatalmukat. Mivel a város, fallal volt körülvéve, szélességben nem lehetett terjeszkedni, maradt a magasság. Magasabbnál magasabb tornyokat építve, az 1300-as években már 72 torony emelkedett az ég felé, volt, amelyik a 70 métert is elérte. Ezek a tornyok az egymással harcban álló családok védelmére is szolgáltak, mivel a bejárataik olyan magasan vannak, hogy csak létrán lehetett felmenni. A rivalizálást megelégelve a városvezetés elrendelte, hogy egy torony sem lehet magasabb, mint a városháza tornyánál (Palazzo Communale).Az 1338-ban az Európán végig söprő pestisjárvány San Gimignanot sem kímélte, a város szinte teljesen elnéptelenedett, a 72 toronyból csupán 13 maradt meg, de a város arculata ma is szinte olyan, mint a középkorban. Az építészet emlékei tökéletes állapotban maradtak fenn, úgy érzi az ember, mintha egy filmforgatás kellős közepébe csöppent volna. Nem véletlen, hogy a városka több mint 30 történelmi film forgatásának adott otthont, köztük a hét Oscar-díjat nyert Szerelmes Shakespeare, vagy a Zeffirelli által rendezett Tea Mussolinivel.Történelmi központja az UNESCO Világörökség része. Ide tartozik a többi között a Piazza del Duomo.A „Tornyok városa” híres fehér boráról. A Vernaccia di San Gimignano-t a vidék domboldalain termő ősi Vernaccia szőlőből készítenek. Ha autentikus környezetben szeretnénk megkóstolni ezt a nemes italt, látogassunk el a Strozzi hercegi birtokra, ahol a finom borok mellé, nagyszerű toszkán vacsorát is kapunk.San Gimignano minden évszakban számos programmal várja a látogatókat, a toszkán finomságokat kínáló apró üzletek, a művészeti galériák és az évről évre megrendezett történelmi játékok, fesztiválok maradandó élményt kínálnak.Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=G0AenGQSRIY                                                                                                                                 By vinpet
Városlátogatások Ismerkedés Linz városával
Ismerkedés Linz városávalA település említésére azonnal a nálunk is kedvelt sütemény jut eszembe. Próbáljuk jobban megismerni ezt a Duna festői ölelésében fekvő szép várost.A történelme a kelta időkre nyúlik vissza, akik Lentos néven alapították a mai Linz elődjét. Később a rómaiak Lentia (Csónak) névre keresztelték a települést, mely a 19. századig csupán néhány háztömbből és a várból állt.Linz ausztriai iparváros, ma is fontos gazdasági központ, a felső-ausztriai tartomány székhelyeként a harmadik legnépesebb osztrák város, mely az elmúlt évtizedekben látványos átalakuláson ment keresztül.Linz a változások városa, ahol azonos hangsúlyt kap a tudomány, a művészet és a fejlődés. 2014-ben a város elnyerte az UNESCO-tól a Médiaművészetek városa címet is. A számos érdekesség mellett Európa egyik legmodernebb technológiai központja is itt található. Linznek saját hegye is van, az 537 méter magas Pöstlingberg. A hegytetőn emelt búcsújáró templom egyik nagy bástyájában mesevasutat rendeztek be a gyerekeknek.Kedvező időben érdemes a város felülnézetben is megtekinteni, de ehhez nem kell sárkány-repülni vagy helikopterrel körözni, elegendő csupán felsétálni a Passage bevásárlóközpont lépcsőjén, és máris a város háztetőin vezető sétaúton találjuk magunkat. A kémények magasságából pazar a kilátás az óvárosra. A belvárosban gyönyörű, barokk épületeket láthatunk. A főtér (Hauptplatz) Európa egyik legnagyobb tere. A tér középpontjában az 1716-ban felállított, 26 méter magas Szentháromság-szobor áll, a tetején aranyozott alakokkal, melyet pestisoszlopként is emlegetnek a szörnyű járvány mementójaként.Az Alter Dom Linz legnagyobb temploma. A barokk székesegyház a 17.-ik században épült.  Robusztus, égbenyúló tornyai között Szent Ignatius szobrát láthatjuk. A templombelső fából faragott szószéke és orgonája fantasztikus látvány.A püspöki templom, a Neuer Dom Ausztria második legmagasabb temploma, neogótikus tornya 134 méterre nyúlik az ég felé. Csodálatosan díszített, festett üvegablakainak egy része a második világháború alatt megsemmisült, ezeket kortárs művészek renoválták nagyszerűen.Linzben járva, feltétlenül kóstoljuk meg a város egyik jelképét, a hagyományos linzer tortát. A sütemény egy kicsit más, mint az itthoni linzerek, a töltelékben többek között mandula és dió is található. A mai gyerekek már a kor szellemének megfelelően "lézer tortának" hívják.Érdekesség, hogy egész Felső-Ausztriában tilos a városokban füvet nyírni, a méhek érdekében. A városban számtalan méhkaptár található, többnyire a házak tetején, és a különleges becsben tartott méhek érdekében vágják ritkábban a vadvirágokkal teli közterületek zöldjét.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=waP41ecrG70                                                                                                   By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!