2019. augusztus 22. csütörtök, Menyhért és Mirjam napja
Aki a kezével is gondolkodik
Révay András
2019.05.25 14:19
Azt már régóta tudjuk; nincs éles választóvonal a különböző művészetek között. Hogy ez az állítás mennyire igaz, arra különösen jó példa Csongrádi János kiállítása a Magyar Építőművészek Szövetségének székházában. Építész és grafikusművész is, de a kiállításának megnyitásakor a közönség egy másik művészettel is találkozhatott.

Már hosszabb ideje, egy egész kiállítás sorozat igyekszik bemutatni olyan építészeket, akik nemcsak saját szakterületükön alkottak maradandót, hanem más, egyéb képzőművészeti ágakban is sikeresek – hangsúlyozta a megnyitó során Krizsán András DLA, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke. Annak felmutatása, hogy egy építész valami más művészeti ágban is eredményes, már önmagában is egy különleges alkalom, de ez a kiállítás a többitől annyiban is eltér, hogy bár gyönyörködve nézzük a grafikákat, kicsit irigykedhetünk is. A mai „computerizált” világban ugyanis egyre nehezebb megőrizni azt a régi tudást, amikor az építész számára mindössze egy darab papír és egy ceruza elég volt tehetsége kibontakoztatásához, épület alkotásához. Most láthatjuk, hogy ennek a tudásnak napjainkban is van avatott őrzője.

A kiállítás látogatói egy másik ősi tudás művészi szintű birtokosával is találkozhattak. Csörsz Rumen István, az antik zene kiváló ismerője, művelője kezében először egy görög kithara szólalt meg – nem az eredeti, teknőcpáncél dobozos – ennek a doboza fából készült, de tökéletes hangzást adott a felcsendülő görög himnuszoknak. Kottás megfejtésüket már a XIX. században közölte Bartalos István. A közlést Arany János is ismerte, néhány dal eredeti szövegéhez ő is készített fordítást. Elmondhatjuk, hogy az egyik legrégibb európai zene, az egyik legnagyobb magyar költő segítségével szólalt meg először magyarul. A kitharát követően egy „tízkórusos” reneszánsz lanton hangzottak fel dalok, közöttük olyanok, melyek többek számára ismerősek lehettek, akár a gimnáziumi évekből.

 Aki látja ezeket a rajzokat, bizonyára egyetért: olyan tájakon járt az alkotó, melyeket mindannyian szeretünk - állapította meg a képekről szólva Szentpétery Márton, egyetemi tanár, eszmetörténész. Talán az is igaz, hogy sokunk nagyon hasonlónak látja ezt a mediterrán világot, csak nem biztos, hogy így meg tudná ragadni. Megkockáztathatunk egy másik állítást is, ha összehasonlítjuk a különböző tervező szakmák rajzkultúráját: mintha az építészek rajzkultúrája ezek között is kimagasló lenne. Csongrádi János rajzaival kapcsolatban viszont szólni kell még valami másról is. Ez pedig a disegno fogalom, ami idehaza még nem is teljesen tiszta mindenki számára. Vannak a tudományterületnek neves képviselői, akik azt mondják: ó, ezt már régóta megoldották a művészettörténészek, a disegno-nak semmi köze nincs a kortárs dizájn műfajához. Mások viszont éppen ellenkezőleg, azon az állásponton vannak, hogy ó, ezt már régóta megoldották a művészettörténészek, a modern dizájn a reneszánsz disegno fogalmából származik. Csakhogy a disegno – elsődlegesen – nem rajzot jelent!

 Ez pedig azért fontos, mert amikor az „Arti del disegno” meghatározásáról van szó - ez nagyjából Vasari-tól kezdően már pontosan kitapintható - többen is próbálták teoretikusan alátámasztani a tervezői szakmák megszületését. A kifejezés inkább „a disegno mestersége és művészetei” tartalmú, amiben nem vizuális művészetekről, hanem tervezésről van szó. Később megjelenik hozzá egy másik értelmezés, mely szerint a disegno nem más, mint isten jele bennünk! Ennek megfelelően pedig kétféle disegno van: disegno interno és disegno esterno, belső és külső disegno. Itt a falakon – első látásra – a „disegno esterno” jelenik meg, de ez nem ilyen egyszerű, mert a két fogalmat csak analitikusan szedjük szét, ott van a rajzokon az interno is!

 Az interno-t ugyanis volt, aki concetto, tehát koncepcióként értelmezte. A tervezők, amikor alkotnak, a teremtéshez hasonló eszméket hoznak létre. A reneszánszban ez akár Platonig Arisztotelészig nyúlhatott vissza. Számunkra viszont azért érdekes, mert volt olyan vélemény is, mely szerint, amikor rajzol, a tervezéskor az építész valójában gondolkodik – kézzel! Ma pedig a dizájn-elméletet tágabban értve, már egyre inkább tudomásul vesszük, hogy kognitív tevékenység sokféle létezhet – a gondolkodáson kívül is. A rajz nem jár feltétlenül, mindig a diszkusszív gondolkodás tartományában, de nagyon erőteljesen képes egymást inspirálni ez a két terület. A disegno interno és a disegno esterno ugyanis össze vannak csavarozva. Nem az történik, hogy belül születik egy eszme és azt lerajzolja az építész, hanem amikor rajzol, akkor születik az eszme!

 Nagyon korszerűek tehát ezek a képek, és ez azt is jelenti, hogy a látszólagos kérdés mely szerint egy tervező hogyan képes a munka mellett művészként is megnyilvánulni – megválaszolható. Lehet, hogy ez nem is kettős dolog, mert, hogy mindig is ugyanarról van szó. Lehet, hogy a papíron megjelenő alkotásokon a kidolgozottság foka ekkor vagy akkor kicsit eltérő, ezeken a rajzokon például jól felismerhető az „építész szeme”, az építész gondolkodása. Nem rajzol így, aki nem tudja, hogyan jöttek létre ezek az épületek vagy, aki nem használja ezt a tudását építészként is, az elképzelés lényegét, logikáját megragadva, a tömegek, arányok, léptékek kezelésében. Esetleg egy homlokzat ritmusának megjelenítésekor. Talán ettől is válik a látogató számára rokonszenvessé Csongrádi János művészetének világa.

 A kiállított rajzok között a falakon, néhány helyen rövid leírásokkal is találkozhatott a közönség. Utazásai során a művész ugyanis nemcsak a vázlatfüzetében örökítette meg élményeit. Olykor a helyszínen körvonalazódó gondolatait is rögzítette. Hajnali sétája alkalmával, Firenzében a Dómról például – egyebek mellett – ezt írta. „Volt időm lassan, az érdeklődő építész lelkesedésével körüljárni. Brunelleschi bordákkal merevített, kettős héjú kupolájának matematikai modellezése legjobb tudomásom szerint még várat magára. A szerkezeti erőjáték ismert, de egy feltárás során valószínűleg találnánk még érdekes, eddig nem ismert műszaki megoldásokat is. Álltam elmélyülve, kicsiny ember az égbeszökő kupola előtt… és akkor már láttam a kőfaragókat, a kőműveseket, az ácsokat, az állványokat, a köteles csigákat. Hallottam a szerszámok egyenletes – ütemes koppanását, a munkavezetők kurjongatását.” Feljegyzett hasonló gondolatokat más, általunk is jól ismert, itthoni helyszínekről is, megkönnyítve számunkra, hogy egy kicsit az ő segítségével, hozzá hasonlóan láthassuk a világot!

 

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Egy nap a városban Hogyan építs örökmozgó fagyigépezetet? - Minus11
Az ötlet elvileg rendben volt, senki nem tudna belekötni. Örökmozgót akartunk építeni, a végtelenített ingyenfagyi-gépet. Az volt a terv, hogy Misivel felmegyünk a Minus11 fagylaltozóhoz a Máriaremetei útra, egy-egy elektromos rollerrel. Ez egyrészt azért jó, mert régóta ki akartam próbálni a fagyizót, és olyan messze van a központtól, hogy kirándulni kell hozzá, másrészt azért jó, mert 230 méterrel van a tengerszint felett, a Moszkva tér meg csak 130-cal. Namármost. Lejtőn elvileg visszatölti a roller kereke az akksiba a forgási energiát, további, később felhasználható árammá alakítva. Így nem otthon kell töltenünk, ami kész haszon, így akár elkönyvelhetjük elfagyizható nyereségnek is. Azt, hogy a 7800 mAh-s akksiba hány forintnyi áram “fér bele”, szándékosan nem számoltuk ki, hogy ne rontsuk el az örömöt, a perpetuum mobile újabb kísérletét. Mondom, az alapötlet elviekben alá volt támasztva: veszünk odafent egy fagyit, aminek az árát a rollerek akkumulátorába visszatápláljuk, ahol legurulunk a lejtőn. A Moszkva téren megint felszállunk a 61-es villamosra (bérlet adottság, nem kell rá költeni), vagy ami elvisz a fagyizó közelébe, megint eszünk, megint visszatápláljuk. Magasztos küldetés. Örök ingyenfagyi. Akadtak nehézségek. Például hogy a villamos nem vitt el teljesen a fagyizóig - noha olyan sokáig haladtunk, hogy a Winettou-ból ismert tájakba futottunk be -, így felfelé is kellett még menni a rollerrel. Ami alapvetően nem baj, hiszen kellett az akksiba a hiány, hogy legyen mit feltölteni lefelé. Másrészt a fagyi nem olcsó, így a 100 méteres szintkülönbség kevésnek tűnt, különösen hogy baromi finom volt a cucc, így miután mindent végigkóstoltam a kóstolókanalakkal, a kecsketejjel készült XL csoki, a málna és a muscovado, vagyis barnacukor ízesítésű fagyikat is kikértem. A fagyik 440 és 540 forint között mozognak, szigorúan fedő alól, tehát állandó - mínusz 11? - fokos hőmérsékletről kanalazzák ki őket. Külön kanállal, nincs kanálmosás, legalábbis nem minden gombócot követően (komposztálható dolgok is vannak a boltban, így érthető ez a tudatosság). Könnyítette viszont a helyzetet, hogy Misi tej- és málnaallergiás, így nem volt olyan fagyi per pillanat a kínálatban, amit ehetett volna. Így végül is jól zártuk a költési szintet, alulbecsültük az elvártakat. A fagyi egyébként zseniális. A muscovado nem lesz sokak kedvence, visszafogott barnacukor íze nem kínál többet, mint amit egyáltalán adhat, a málna viszont oltári gyümölcsös, a csoki is sírnivalóan jó. Állagra szépen, komótosan olvad a fagyi, nincs az az érzésünk, hogy gumit nyalunk, sem az, hogy szétfolyik a cucc a kezünkben egy perc alatt. Kiültünk a bolt elé, és néztük a népeket, ahogy beállnak a menő autójukkal, és nyalnak. Ja, és ingyen tölthetik meg a kulacsokat vízzel, ha kérjük, a Refill programban is részt vesz a hely. Szimpatikus ez is. Végül elindultunk, hogy ledolgozzuk a bevitt kalóriákat, és kiadott összegeket. A kalóriákat azzal, hogy néha magunk lökjük a járgányt, a pénzt pedig az akksi töltésével. Na. A Fiókánál fogyott ki nafta a járgányokból, amit leginkább csalódott bambulással vettünk tudomásul, mint Walter, amikor megkérték, hgoy dobja ki a táskát a mozgó autóból. A gyakorlat győzött az elmélet felett, megint: a 100 méter szintkülönbséget korántsem egyenletes lejtőkön abszolváltuk, gyorsítottunk, lassítottunk, így nincs mit csodálkozni. Beugrottunk hát egy vacsorára, jólesett, ügyes konyha, közben töltöttünk annyit, hogy el tudtam vele jutni az autómig. Nem éreztem úgy, hogy kudarc volt a kísérlet, inkább találtam egy olyan utat, ami NEM működik az örök ingyen fagyi elérésére. De ez nem jelenti, hogy nem adom fel! A rollert az AQUA Webshoptól kaptuk teszteésre, Motus márkájú. Hamarosan beszámolok egy posztban arról, milyen egy hónapon keresztül csak ilyennel mászkálni a városban. Az AQUA a blog hirdetője.
Városlátogatások Karlovy Vary – Karlsbad
Karlovy Vary – KarlsbadA híres fürdőváros neve szó szerint „Károly forrását” jelenti. A fáma szerint, az uralkodó vadászat közben járt erre, és lenyűgözte a táj szépsége. Később, várost alapított itt, melyet róla neveztek el Karlsbadnak.Számos híres ember fordult meg itt: Goethe, Gogol, Tolsztoj, Liszt Ferenc, Chopin, Beethoven valamint I. Péter, és most V. Péter látogatott ide.Arany így írt a fürdőről: a Toldi szerelmében: "Ha a vizek a doktoroknál jobbak nem lennének, az emberek bizony mind – mind elvesznének."  A városban több száz kisebb-nagyobb gyógyvíz-forrás található, melyek hőmérséklete 34 és 73 fok között van, de a gyakorlatban 12 forrást használnak gyógyításra, a 13.-ik is jelentős gyógyerővel rendelkezik, ez aBecherovka. Érdekes módon ennek a hatása látszik meg a leghamarabb.A híres Grandhotel Pupp-ban foglaltunk szállást, tudjátok ez az, amelyikben a Last Holiday (Utolsó vakáció) című film is játszódik, melyben Depardieualakítja a szálló főszakácsának szerepét. Egyébként fogattak itt egy James Bond filmet is. /Casino Royal/                                          A híres tükörteremA szállodát nem volt könnyű megtalálni a rengeteg sétálóutca miatt, itt már teljesen eldobta az agyát a GPS, ezért, közel egy órát bolyongtunk mire ráleltünk erre a gyöngyszemre. A fogadtatás méltó volt a hotel hírnevéhez, már a parkolóban név szerint vártak, és azonnal jött a londiner a csomagokért. A szobában a Tv-t bekapcsolva, ez a kép fogadott:Karlovy Vary, igazi kozmopolita város, rengeteg náció fordul itt elő, de túltengnek az orosz vendégek, ami azért probléma, mert felverik az egyébként is magas árakat, és igénytelenségükkel rontják a színvonalat. Itt már nem a spájzban vannak, hanem a lakosztályokban. Képesek susiban, vagy gatyában lejönni, reggelizni, és a pénzük miatt nem szól rájuk a személyzet.No, de térjünk vissza a gyógyforrásokhoz.Ivókúra:Szinte minden sétálgató ember kezében, furcsa formájú csőrös pohárkát láthatunk, melyből időnként kortyolnak egyet-egyet. Eleinte irigykedve néztem, mert azt hittem mindenki Becherovkát iszik. Később tudtam meg, hogy a poharakban meleg, ásványi sókban gazdag forrásvíz van. Rögtön eszembe jutott gyermekkori élményem, amikor a Dagály strandon a tízórai zsíros-döngő befalása után az ivókúthoz mentem, és melyből számomra borzalmas ízű meleg-víz jött, ami azonnal kihozta a tízórait is.Ma erre mondják, hogy búvárital, azaz lemegy, körülnéz és visszajön. Tehát a tapasztalataim birtokában, én csak a 13-as számú gyógyvizet ittam, bár kíváncsiságból megkóstoltam egy 52 fokos gyógyforrás vizét, de egy félreeső helyen diszkréten kiköptem.                Ez az ősforrás, melyből rotyogó, sós forró víz tör elő                       Nem lehet elég korán kezdeni a gyógyfürdőzéstBecherovka:Eredeti neve: "karlsbadi Becher-keserű", nevét Josepf Becher patikusról kapta, aki, másokkal együtt, kikísérletezte, a 21 fajta gyógynövényből álló összetételt, ami természetesen szigorúan titkos.A környékén található több mint száz természetes gyógyforrás közül csak tizenkettőt használnak gyógyításra, de több mint 40 éven át, a Becherovkát is gyógyszerként árusították. Angol keserűként is ismert volt /English Bitter”/,mivel egy angol orvos is közreműködött a recept kidolgozásában. Koktélokat is készítenek belőle, az egyik legnépszerűbb, a „beton”, ez becherovka és tonik keveréke. A múzeum-látogatáson igazi nemzetközi társaság vett részt. Rajtunk kívül voltak svédek, spanyolok, egyiptomiak és lengyelek, csak, Rejtőt idézve: csak az orosz hússaláta hiányzott.Karlovy Vary-ban a környezet is a teljes kikapcsolódást szolgálja: az erdőkkel körülvett dimbes-dombos város területének közel felét borítják erdők, ligetek, vagy parkok, a híres promenádok és sétálóutcák. A Teplá folyó hídjain hangulatos kiülőkből gyönyörködhetünk a fantasztikus panorámában.   Ez a híres kolonnád, ahol találjuk a különböző hőfokú forrásokat                      Akár belsőleg, akár külsőleg igényled a fürdőzést, ebben a régióban minden kényeztetést megtalálsz.Nézzünk meg egy videót:  https://www.youtube.com/watch?v=JqRhPgqs_eI                                                 
Egy nap a városban Ilyen, amikor egy igazi olasz fagyis Bud Spencert idéz Budapesten
Újlipótvárosban kerestem meg azt az IGAZI olasz fagyizót, amit egyik olvasónk ajánlott, így: A tulaj, Vittorio készíti és árulja a fagyit, ami tényleg olyan mintha Olaszországban ennéd, sőt, igazi olasz ristrettója is van (nem az a vizes magyar espresso). Kicsit olyan a srác, mintha Roberto Benini tesója lenne, és az egész több mint egy szimpla fagyizás, nagyon barátságos csóka, szívesen mesél magáról is ha kérdezzük. Nem lehet eltéveszteni, a Visegrádi és Kádár utca sarkán észre fogjuk venni a Vittorio nevet a cégtáblán. És Bud Spencert: a cégérnél is kiemeltebben kapjuk magunk elé gyerekkorunk legbarátságosabb óriását, aki Terence Hilllel a mai napig letörölhetetlen vigyort csal az arcomra, és a most felnövő generáció ugyanolyan imádattal nézi a filmjeiket, ha megismertetjük őket ezekkel. Az örökkévalóságnak szóló filmek ezek. A felirat kissé különös. Egyértelmű, hogy az idézet abból a jelenetből van, amikor Johnny Firpo szeretne mindenáron pisztáciát enni, de Charlie momentán kifogyott belőle (És megint dühbe jövünk c.). Ami a fura, hogy mi úgy ismerjük a kínálatot gyerekkorunk óta, hogy van: vanília karamell tutti-frutti rumosdió és kávé A táblán meg ez olvasható: vanília csokoládé eper citrom kávé Azt meg ugye mindenki tudja, hogy “csokoládé nem is volt”, úgyhogy végképp nagy a zavar. Odabent divatos szemüvegben, belőtt séróval, sportos ötvenes benyomást keltve várja a betérőket Vittorio. Angolul lehet vele beszélgetni, meg persze olaszul. Megkérjük, hogy jöjjön ki, és olvassa fel nekünk az eredeti kínálatot, amit Charlie Firpo tartott, hiszen mi végig abban a hitben voltunk, hogy tutti-frutti és rumosdió is van. Íme:   Odabent egyébként Vittorio is egészen jó fagyikat árul, hátul figyelnek a gépek, amikkel készíti. A honosítás itt is látszik, hiszen egy méretes PUNCS felirat is látszik, alatta a szokásos színű fagyi. “Bármit ajánlok, csak azt nem, nem is értem, hogy miért szeretik ezt, de hát kell ilyet is tartanom” - mondja Vittorio. Tessék, kérem, nem csak a tutti-frutti az, ami különös lényként megjelent a fagyik magyarítása közben. Vittorio kávéja tényleg jó, olaszos, de vannak savai, van teste, a presszó is elég erős, én nem mozdultam rá a kétszer töményebb - egyébként meg koffeinben szükségképp szegényebb - ristrettóra. Itt az első korty után, mikor rájöttem, hgoy ez tényleg jó: Vannak itatóedények is a járdán, mindenféle állat számára (volt egy MÉHEK feliratú is, de makrolencsés felvételt nem tudtam): Itthon megkerestem a jelenetet olaszul, Charlie sokkal szelídebb itt, mint a magyar verzióban: Tényleg úgy volt, ahogy a felirat mutatta: vanília csokoládé eper citrom kávé Gelateria VittorioCím: 1132 Budapest Visegrádi utca 6.
Városlátogatások Hollókő vára
Hollókő váraA Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék. A tatárjárás után, IV. Béla király parancsára, a XIII. század közepén kezdték el építeni a község fölé magasodó erődítményt, hogy a portyázó tatárokkal szemben megvédje a környék lakósait.Hollókő várát Károly Róbert 1313-ban Szécsényi Tamás vajdának adományozta és ebből az időszakból származik első írásos említése is "Castrum Hollokew" néven.1552-ben török kézre került a vár, mely a közel 150 éves török uralom alatt felváltva volt török és magyar kézen.  Egy legenda szerint a várat furfangos módon foglalták vissza. Néhány magyar vitéz kereskedőnek öltözve bekérezkedett a várba, ahol portékájukkal lekötötték a törökök figyelmét, majd leeresztették a felvonóhidat és beengedték a kint lesben álló magyar katonákat. Kilátás a várból:A várat véglegesen 1683-ban Sobieski János lengyel király szabadította fel a török iga alól, majd I. Lipót császár 1701-ben kiadott rendelete kimondta a magyar végvárak megszűntetését, így 1711-ben Hollókőn is bontási munkálatokat kezdtek, de felrobbantására nem került sor. Így maradhatott meg Hollókő vára Nógrád megye legépebb XIII. századi végváraként.Helyreállítása 1996-ban fejeződött be. A külső várudvaron álló két gazdasági épültben kiállítás mutatja be az erődítmény történetét, kutatását, helyreállítási munkálatait.Nézzünk meg egy videót a várról és erről a gyönyörű településről!https://www.youtube.com/watch?v=t5MQrulkFqUhttp://www.youtube.com/watch?v=9mDtGK2l1JY                                                                                       vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!