2020. március 29. vasárnap, Auguszta napja
Csekkold!
Révay András
2015.05.12 23:11
Bár annak látszik, ez nem felszólítás – inkább szójáték. Annak a Cseh Színházi Fesztiválnak a címe, ami két évvel ezelőtt már nagy sikerrel mutatkozott be Budapesten. Most ismét visszatér május 15-17. között a Katona József Színházba és programjában három előadást, két felolvasószínházi előadást és egy színházi témájú fotókiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők.

 A fesztivál rendezője, egyben a budapesti Cseh Centrum igazgatója, Lucie Málková, korábban maga is színházi rendező volt, így pontosan tudja, milyen értékeket hoznak a vendégművészek erre a három napra. A fesztivál a Kladnói Városi Színház, Bel Ami című előadásával indul, amely Guy de Maupassant, A szépfiú című klasszikus francia regényének adaptációja. Rendezője a prágai Nemzeti Színház prózai tagozatának új vezetője, Daniel Špinar. Ahogy már megszokhattuk tőle, nagyon szabadon dolgozik a klasszikus anyagokkal, keresi az aktuális párhuzamokat a korabeli és napjaink történései között. Vitathatatlan tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 35 évesen az első számú cseh színház vezetője lett. A Csekkold! fesztivál keretében első alkalommal találkozhatunk vele Magyarországon.

 Ki ne ismerné a francia naturalizmus klasszikus regényét, George Duroy történetét, akinek szexuális vonzereje, feltűnő jellemtelensége, de legfőképpen a befolyásos nők rokonszenve hozta meg a képzelt dicsőséget? A kladnói színház előadása időfeletti – a média hatását hangsúlyozza a személyi kultusz, illetve az új idolok kialakulásában. A darab rendezőjét Daniel Špinar-t, némi túlzással a cseh Alföldinek is nevezhetnénk. Sajátos stílusára jellemző az expresszivitásra való fogékonyság, a klasszikus művek szokatlan interpretációja és nem utolsó sorban a színészekkel való elmélyült munka. Špinar szépfiúja az első pillanatban egészen kedves, ártatlan ifjúnak tűnik, így annál drámaibb megfigyelni telhetetlenségét a felfelé vezető úton. Nála, ahogy a szólás is mondja: evés közben jön meg az étvágy. Az előadást – csakúgy, mint a pénteken, szombaton és vasárnap 19 órakor kezdődőket – cseh nyelven, angol és magyar feliratozással láthatják a nézők.

Az első „Csekkold!” fesztivál rendkívül fontos volt számunkra és a tapasztalatai megerősítettek bennünket abban, hogy másodszor is befogadjuk a Csekkoldot – jelentette ki a fesztiválról szóló tájékoztatón Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója. A cseh színházkultúra mindig is nagyon izgalmas volt, évtizedek óta mértékadónak számít a színházművészek körében. Magyarországi vendégjátékaikat nagy várakozás előzte meg. A Katona első külföldi útjai is – annak idején – Csehszlovákiába vezettek. A most szombaton színre kerülő V(oskovec) + W(erich), avagy amiről a levelek vallanak című előadás rendezője Jan Mikulášek. A darab a cseh színháztörténet kultikus alkotópárosát mutatja be: Színvonalát jól jelzi, hogy a előadást bemutató „Színház a Korláton” (Divadlo Na zábradlí) sikeres évet zárt 2014-ben, hiszen az összes kategóriában elnyerte a Színikritikusok Díját, beleértve Az Év Színháza díjat is.

Jiří Voskovec és Jan Werich már a gimnáziumban osztálytársak voltak. Később, 1927-ben az egyik neves prágai avantgárd színpad - a legendás Felszabadult Színház (Osvobozené divadlo) - sztárjai lettek. Két híres alkotó, akik humorral harcoltak a fasizmus térnyerése ellen, akiknek „A szamár árnyéka”, illetve „Hóhér és bolond” című politikai szatírája előbb a Felszabadult Színház cenzúrázását, majd 1938 novemberében a bezárását váltotta ki. Két jóbarát, akiknek útjait szétválasztották a huszadik század történelmi eseményei. Jiří Voskovec 1948-ban a kommunisták elől Amerikába emigrált, ahol később Hollywoodban színészként ért el sikereket. Jan Werich Csehszlovákiában maradt, és annak ellenére, hogy tovább játszott és forgatott, munkája már sosem érte el a háború előtti színvonalat, nyomot hagyott rajta a szabadság hiánya és a rendszer diktátuma.

Az utolsó, harmadik nap a cseh dráma jegyében zajlik. Délután a Sufniban két sikeres kortárs drámát mutatnak be felolvasószínházi keretek között, a Katona színészeinek és rendezőinek közreműködésével - magyarul. Petr Zelenka Mindhalálig szinkron (Dabbing Street) című munkája az alkoholizmus és a kultúra hanyatlásának témáját járja körül, a szerzőre jellemző humorral. A másik darab, az Áramszünet (Blackout), egy apokaliptikus groteszk vízió. A fesztivált a libereci F. X. Šalda Színház Szigorúan titkos, avagy vaskosan erkölcstelen (A. T. bűnös élete) című előadása zárja, amely Alan Turing élettörténetének szabad feldolgozása. A szerzői darab témája a neves angol matematikus mássága és zsenialitása, akit homoszexualitása miatt hormonkezelésre ítéltek. Rávilágít, hogy napjainkban a homoszexualitás ugyan már nem számít bűncselekménynek, ennek ellenére a mai társadalom részéről is tanúi lehetünk a kisebbségekkel szemben megnyilvánuló türelem és tolerancia hiányának.

A fesztivál keretén belül látható lesz a neves cseh színházi fotográfus, Viktor Kronbauer kiállítása, mely cseh szerzők színrevitt darabjainak fotógyűjteményét mutatja be az elmúlt tíz évből. Az alkotó a legjelentősebb cseh színházi fotóművészek közé tartozik, több mint 30 éve folytatja tevékenységét. Néhány éve, 2005 óta; felhagyott az ún. klasszikus filmes fotózással és áttért a digitális technikára. A műfajokon keresztül teljes változatosságában nyújt áttekintést a mai cseh színházról és a kiállítás talán ezért is a szimbolikus RE:START címet kapta. Fotói nem csupán dokumentálják a színpadi történéseket, hanem magas színvonalú művészi értékükkel megragadják és egyéni poétikájuknak, belső drámai feszültségüknek köszönhetően eredeti műalkotássá emelik a színházi fotózást.

A kiállítást a prágai Institut uméní - Divadelní ústav (Művészeti Intézet - Színházi Intézet) a budapesti Cseh Centrummal együttműködve rendezte. Kivitelezője, Barbora Dolezalová kiemelte: Kronbauer a nemzetközi művészeti életben is fontos személyiség, hosszabb ideig külföldön is dolgozott a drezdai Semper Oper és a bécsi Staatsoper számára. Évekig volt a Prágai Német Nyelvű Színházi Fesztivál és a Pilzeni Színház Nemzetközi Színházi Fesztiváljának főfotósa, ahol Josef Ptácekkel közösen színházi fotós szemináriumot vezet a FAMU diákjainak részvételével. Több díj - többek közt a szerbiai Újvidék, Színház a Fotóművészetben Triennáléjának egy ezüst (2002) és két aranyérmének (2005) tulajdonosa. Színházi fotósként 2005-ben elsőként nyerte el a FIAP (Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség) aranyérmét.

http://katonajozsefszinhaz.hu                        http://budapest.czechcentres.cz

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!