Nyilvánvaló: egy művésznek is élni kell valamiből, nem meglepő tehát, ha céget alapít, saját internetes oldalt indít. Az Eszti Berzsán Illustrations éppen két évvel ezelőtt jött létre és az, hogy még létezik, az a kitartás, az elszántság, a szorgalom és az összefogás eredménye. Ma már harminc ezren látogatják. Egy finom gyümölcs, aminek a beéréséhez éppen két év kellett. Vagy sokkal több! Amint azt Téglásné Tóth Márta, a művész egykori tanára a megnyitón elmondta: „26 évvel ezelőtt, 2. osztályos tanuló volt Eszter, amikor a tanító nénije megkeresett, mint rajztanárt, hogy nézzem meg a kicsi lány rajzait. Látva az akkor készült alkotásait, rögtön tudtam, hogy egy kibontakozó rajztehetség rejlik a kislányban.” Az idő bebizonyította, hogy ez a megállapítás helyes volt. Eszter hamarosan lelkes tagja lett a felső tagozatos rajzszakkörnek. Sorozatban nyerte meg a különböző kerületi rajzversenyeket alsó- és felső tagozatos kategóriákban egyaránt.
Az általános iskola befejezése után a Teleki Blanka Gimnázium rajztagozatán folytatta tanulmányait, miközben magánúton kitanulta a festészet és grafika mesterségét. A rajzolás, festés és illusztrálás, nemcsak hobby lett számára, hanem immáron örök szerelem. A nap szinte minden órájában, percében alkot, rajzol. Élete minden pillanatát párperces skiccekkel, vázlatokkal, máskor csodálatos illusztrációkkal örökíti meg papíron vagy vásznon. Alkotásaiban a mese és valóság keveredik. Képeinek témája rendkívül gazdag. Rajtuk keresztül pozitív gondolatokat, érzelmeket szeretne üzenni az embereknek. Csodálatos, fantáziadús képeket készít fotókról. Gyermekportrékat varázsol a mese világába. Kiváló illusztrátor, aki könnyed figuráival mesekönyvek rajzainak ihletője, alkotója. Festői munkájában leginkább az akvarell és az akril technikát használja.
Képei csodálatos színvilágban pompáznak. Alkotásain legtöbbször emberek szerepelnek, akiket sokszor rajzfilmes figuraként ábrázol. A tájképeken a vörösek, kékek és zöldek mozgalmassága, ugyanakkor pl. a madarakat ábrázoló képei a barna, vörös, sárga és kék színek a könnyed, légies, de nyugodt hangulatát árasztják. A digitális művészet bár nem olyan kézzelfogható, mint egy olajfestmény, amely szabadkézzel készül, mégis ugyanolyan kifejezőeszköz, amelynek célja az önkifejezés. Ennek a művészeti ágnak is megvannak azok az eszközei (egér, digitális ceruza, tablet), amelyek a klasszikus értelemben használt eszközöknek megfelelnek. Berzsán Eszter mostani kiállításán képei - a huszonegyedik század legújabb technikáját alkalmazva - digitális technikával készültek.
A kiállítás megnyitásakor a művész, Berzsán Eszti – ahogy magát nevezte – előbb az oldaláról, az Eszti Berzsán Illustrations-ról (http://esztiberzsan.blog.hu) szólt. Kétéves az oldalam - mondta. „Ez hosszú idő, ennyi idő alatt sok minden változik, fejlődik, hogy mennyi minden, azt mindenki érzi a saját életében... olyan nagyot tud fordulni a világ! Velem, velünk is ez történt, és a kezdetek óta minden nap érzem a folyamatos fejlődést, változást. Jó mindig új álmokat álmodni, szabadon szárnyalni és közben új célokat kitűzni, ami felé haladhatunk. Voltak terveim a múltban is, melyek már megvalósultak, és ez a kiállítás is egy terv volt, ami most megnyílt. Vannak új terveim, és remélem, hiszem, hogy ha minden erőnkkel, lelkesedésünkkel, szenvedélyükkel dolgozunk tovább, akkor mind valóra válhatnak majd és lehetek a lány, aki berajzolja magát a csillagok közé.”
Az alkotni tudás egy eszköz - csodálatos kifejező eszköz, de csak eszköz - melyen keresztül üzenni tudunk valamit. A lelkünkből adhatunk át egy darabot akkor, amikor egy-egy alkotást létrehozunk. A művészet az érzelmekből táplálkozik és az érzelmekre hat. Ilyen kiállítás az „Egy Csillag képmeséi”. Beszélő, élő képek, amikben van egy csipetnyi varázslat is. Az álomvilág és a valóság határa nekem ismerős, otthonos hely, szeretek ott pihenni egy nagy vattacukor fa erős ágaira kötözött, puha felhőből szőtt függőágyban és nézem az eget, hogy úsznak felettem a különböző formájú felhők. Ott születtek ezek a képek, ahol az álom és a valóság összeér. Az én egyik titkom, hogy félig mindig álmodozom, csak félig vagyok itt a valóságban, a lelkem egyik része állandóan tervez, komponál, alkot, még akkor is, amikor látszólag épp valami egészen hétköznapi dologgal foglalkozom.
Amikor elkezdtem az oldalon közzétenni az alkotásaimat, csak arra gondoltam, szabadon megmutatom a világnak, hogy látom én az életet, hogy élem át a pillanatokat, mi jön ki a lelkemből egy esős reggelen. Most, ahogy itt állok, két évvel és nagyon sok tapasztalattal, még több megélt érzelemmel a hátam mögött, még mindig ugyanazt gondolom: így is, úgy is megrajzolok mindent, mert így dolgozom fel azt, ami engem ért. Továbbra is azt és úgy fogom rajzolni, amit szeretnék, mert ez a szabadság az alapja az oldalon érezhető lüktető, eleven életnek. És ha már alkotok, megmutatom a világnak! Az viszont változott, hogy sokkal tudatosabb lettem, építkezünk, jóval előre tervezünk, mindig 4-5 lépéssel saját magunk előtt járunk és – remélhetőleg - ez most már így is maradhat még nagyon sokáig!
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
