2018. augusztus 18. szombat, Ilona és Ilka napja
Egy őszinte művész
Révay András
2018.04.20 21:50
Szokatlan, bár a helyhez valóban illő címmel nyílt kiállítás Budapesten, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. A fiatal festő, Szabó Beáta INVAZÍV című kiállítása kísérletet tesz arra, hogy intim munkáival behatoljon a múzeum állandó gyűjteményébe és művészeti eszközökkel kapcsolatot létesítsen egy történeti témájú kiállítás darabjaival.

A Múzeum az elmúlt évben indult sorozat harmadik állomásához érkezett, melyben a múzeumot és a kortárs művészetet szeretnék közelebb hozni egymáshoz - mondta el a kiállítás megnyitásakor dr. Kótyuk Erzsébet, igazgató. Amíg a tavalyi tárlatokon a gyógyítás tárgya – az ember – volt a középpontban, addig Szabó Beáta kiállításán a múzeum egy-egy műtárgya foglalja el ezt a helyet. A látogató akkor érzi legjobban ennek a hatását, ha figyelmesen sétálgat az állandó kiállítás területén, és megpróbálja megkeresni azokat a műtárgyakat, amelyek megihlették az alkotót. Ez nem lesz nehéz feladat. A tárlat ugyanis ezúttal egy már sokak által ismert és szeretett állandó kiállítás bizarr, megkapó darabjaira reflektál, szervesen illeszkedve az intézmény profiljához. A kiállításhoz kapcsolódó eseményen a művésznő a múzeumban fogja megfesteni új alkotását.

Az Orvostörténeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum egyik részeként működik. Varga Benedek, a Nemzeti Múzeum főigazgatója arról szólt, hogy ennek a kiállításnak az ötlete már tavaly felvetődött. Az intervenciós kiállítás, mint stílus ugyanis már legalább negyven éve jelen van Európa különböző országaiban. Ezekben egy állandó kiállítást akarnak valamilyen módon újraértelmezni. Több kurátor, vagy egy művész, kurátor nélkül, újragondolja annak a kiállításnak a mondanivalóját, amelyik már évtizedek óta ott áll. Apróbb – különféle - beavatkozásokat tesz. Így a régi kiállítás - képletesen véve poros - üzenetét elevenné teszi. Közelebb hozza a mához, a mindennapokhoz. Az ötlet elemezgetésekor felvetődött, hogy nem egyszerűen intervenciós kiállítást kellene csinálni, hanem egy inváziót is el lehetne követni! Olyan mélyen belenyúlni az állandó kiállításba, ami bizonyos értelemben fel is borítja korábbi mondanivalóját.

Az invazív szónak viszont van orvosi jelentése. A sebészet a XIX. század végéig, egészen addig, amíg nem létezett megfelelő eljárás a fertőzések ellen, amíg nem létezett vérpótlás, megfelelő és hatékony fájdalomcsillapítás, addig az csak testfelszíni sebészet volt. Nem lehetett mélyre benyúlni a testüregekbe, mert a beteg vagy fertőzést kapott volna, vagy meghal a fájdalomtól, a vérveszteségtől. Az a fajta modern sebészet, ami a XIX. század vége körül alakul ki, amit már testüregi sebészetnek nevezünk, kapta az invazív sebészet megnevezést az orvosi nyelvben. Amikor már gyomor- vagy tüdőműtéteket lehet csinálni. Nagyon érdekes játék ez a szavakkal. Az intervenciós kiállítás valamikor a hetvenes években tűnik fel Amerikában.

Hogy ez a fajta művészeti attitűd hogyan jelentkezik egy olyan kultúrtörténeti, tudománytörténeti múzeumban, mint a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, hogyan kapcsolódik össze markáns és erős alkotásokkal, amik felülírják, pontosítják, újraértelmezik a régit és hogyan fonódik össze a modern medicina egészen más dolgot kifejező szakszavával – erre keresi a választ ez az új, INVAZÍV című kiállítás. Minden egyes mű „a kiállításban” született meg, van közöttük olyan, amelyik a maga anyagi valóságában is a kiállítási térben készült. Ilyenkor óhatatlanul felmerülnek kérdések: mitől is művész egy művész, mitől jó művész és a végül csak az fogalmazható meg, hogy azért, mert őszinte! Ez az őszinteség most ebben az egész kiállításban észlelhető, nyomon követhető.

 Az emberi test működésének megismerése, feltérképezése mindig is az orvostudomány legelemibb feladatai közé tartozott, és tartozik ma is – emelte ki Horányi Ildikó főmúzeológus. Azonban a belgyógyászati, sebészeti diagnosztikán, kezeléseken túl az általános megragadása és a specifikus eltérések ideálértékének megrajzolása a humanista műveltség korában nyerte el prioritását, s az embert, mint a legtökéletesebb isteni teremtményt állította a világ központjába. A test, lélek, szellem egységében kezelt ember a világmindenség kozmikus rendjében a legfőbb teremtő képmásaként magasztosul fel, mindazonáltal magában hordozza a teremtés képességét is. Az élet és a halál entitásai önmagukban és egymás nélkül értelmezhetetlenek, az orvostudomány a lét ontológiai alapkérdéseinek feszegetésével a filozófia segédtudományává nemesül. Nem véletlen, hogy a képzőművészet ebben az időszakban szegődött a leíró anatómia partnerévé, s ez a viszony több volt, mintsem csupán illusztrátori feladatkörként értelmezhetnénk azt. Az élő emberi test anakronisztikus röntgenképei, a memento mori ikonográfiájával felszerelkező holttestek ábrái ugyanazokra a súlyos kérdésekre keresték a választ, mint az anatómusok. A művészet és az orvostudomány több évszázados együttműködése nem csupán a múlt evidenciája – napjainkban is számos művész fordul elemi kíváncsisággal a testben, a testiségben, a részecskékre bomló, mégis újra és újra formává rendeződő anyagban megfogható gondolatiság irányába. 

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Városlátogatások Ljubljana
LjubljanaA Ljubljanica folyó partján fekvő város már a római kor idejéből ismert volt Aemona néven, később a Monarchia idején a település neve Laibach volt. Az ókori országút egyik állomása, a híres Borostyán út évszázadokon keresztül erre vezetett Észak-Európából a Földközi-tengerig.A történelmi hangulatot árasztó óváros barokk épületeiben zavartalanul gyönyörködhetünk, mivel a belső utcákról kitiltották az autóforgalmat, szinte az egész egy sétálóövezet. Itt láthatjuk a városháza impozáns épületét, a püspöki palotát, és a kéttornyú, kupolás, barokk Székesegyházat.A város központi része a nemzet költőjéről elnevezett France Preseren tér a költő szobrával. Itt csordogál a Ljubljanica folyó, mely felett a Hármas-híd ível át, a rakpart a helyiek kedvelt korzója, ahol egymást érik az éttermek és a kávézók.A híres sárkányos híd nevét a négy pillért őrző, és a város jelképének számító sárkányokról kapta. A legenda szerint a hídfőn ülő sárkányok elkezdenek csapkodni a farkukkal, amikor egy szűzlány megy át a hídon. Vártunk egy darabig, de nem csapkodtak. Vajon mi lehet az oka?Az óváros fölé magasodik a Ljubljanai vár, melynek tornyán a sárkányos zászló lobog, melyhez egy érdekes legenda tartozik. A monda szerint az aranygyapjút elrabló Iaszon herceg, menekülés közben, a Ljubljanica folyóra érve egy óriási sárkánnyal találta szembe magát. Hogy ki győzött arról megoszlanak a vélemények, de a Ljubljanát őrző mesebeli sárkány a város jelképévé vált. Ljubljana címerében is megtalálható, sőt a városháza tetején kakas helyett aranyszínű sárkány jelzi a szélirányt.A várban raboskodott gróf Batthyány Lajos, emlékét a börtön falán egy tábla őrzi.A várfalról szép kilátás nyílik a városra.Sétáljunk a városban!Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=9cl1LaZGZNc                                                                                                     By vinpet
Városlátogatások Piran, a szlovén tengerpart gyöngyszeme
Piran, a szlovén tengerpart gyöngyszemePiran a Szlovén Riviéra hangulatos városa. A Dél-Szláv háborús osztozkodásban Szlovéniának csak 45 km hosszú partszakasz jutott, melyen öt település található. Úgy tűnik, hogy a közel 6000 km hosszú horvát tengerpart nem elég a horvátoknak, még próbálnak néhány km.-nyi szakaszt elvitatni Szlovéniától. Gazdasági szempontból Koper a legjelentősebb, mint kereskedelmi kikötő. Ha bulizni akarsz, irány Portoroz, de ha az ivászat és buli helyett tartalmas nyaralási élményekre vágysz, akkor Piranba kell látogatnod.Piran történelmi óvárosa a velencei stílust idézi. A város neve, a legendák szerint, a görög pyros (tűz) szóból származik. Éjjelente fáklyák világítottak az Isztriai-félsziget északnyugati csúcsán, a mai rondella környékén, utat mutatva a közelitő hajóknak. A római birodalomban Piranum néven említik, később bizánci, majd a velencei városállam fennhatósága alá került. A modern időkben a város az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, azután az olaszoké lett, majd Jugoszlávia része, melynek széthullásával a független Szlovénia tengerparti nyaralóhelyeként fogadja a látogatókat.A város központja, a leghíresebb szülöttéről, Giuseppe Tartini zeneszerzőről elnevezett hangulatos tér. A gyönyörűen felújított ódon házakkal keretezett Tartini térről indulnak a kis utcácskák a városka minden részébe.A szobor mögötti impozáns épület a neoreneszánsz városháza, mely középkori elődje helyén épült a XIX. sz. közepén. A tér egyik legszebb épülete a Benečanka, a jellegzetes velencei gótikus stílusban épült palazzo-t egy gazdag, Beppo nevű kereskedő építtette fiatal szeretőjének. Kedvesét a környék rossznyelveitől óvva, a homlokzatra íratta, Lassa pur dir, azaz „Csak hadd beszéljenek!”.Szent György-templom:Az óváros felett magasodik a templom és a velencei Szt.Márk–toronyra emlékeztető campanilé, ahova az edzett látogatók 147 lépcsőfokon tudnak felmászni és kissé elhomályosult látással gyönyörködni a páratlan tengeri panorámába, de a templom körülifalakról is káprázatos a kilátás. A templom kapuja általában nyitva áll, egy rácsozaton keresztül lehet benézni a barokk stílusú belső térbe.Nézelődjünk kicsit!Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=9gdF-fNDlX8                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!