A hivatalos lista szerint negyvenhárom termelő várta - összesen jó pár száz borral - az idei Rosalia fesztivál vendégeit a budapesti Gesztenyés Kertben. Az időjárásra sem lehetett panasz, a látogatók számát és a vásárlási kedvet illetően pedig a borászok is elégedettek voltak.

A közönség elégedettsége viszont már a kezdetektől sem volt teljesen felhőtlen. Tény, hogy a fesztiválra a belépés ingyenes volt – egy pici(?) csavarral. Az megszokott dolog, hogy a hasonló rendezvényeken a kóstoló pohárért fizetni kell és a távozáskor a vendég eldöntheti, megtartja a poharat vagy visszaváltja. Most itt erre lehetőség nem volt, aki kóstolni akart, kénytelen volt ezer forintért poharat venni és ezt elég sokan nehezményezték is. Sajnos a jókedvet egy másik esemény is beárnyékolta, ám erről a szervezők már nem tehettek. Rajtuk kívül álló, banktechnikai okokból a PayPass kártyák elfogadása a kiállítói standokon akadozott, kiszámíthatatlan volt, többször megbénítva ezzel a fizetési rendszert, és hosszas várakozást eredményezve több feltöltő ponton. A hiba rövid időn belül nem volt megoldható, ezért kénytelenek voltak a PayPass elfogadást teljesen kiiktatni. A Metapay-kártya rendszer működött tovább, bankkártyával, készpénzzel is fel lehetett tölteni. Mindezek ellenére „a borok győztek” több borásznak már az első este után pótolnia kellett a készletét – és ezért nem voltak túl szomorúak!

Ami pedig a kínálat minőségét illeti, hát hiba abban sem volt. Voltak termelők, akik a rosé borok világversenyén Cannes-ben, a Mundial du Rose-n különösen szépen szerepeltek. A Dula pincészet kilenc éve készít rosét, nyolc alkalommal küldte el Cannes-ba és ebből öt érmet szerzett: három ezüstöt, két aranyérmet. Mivel mindig csak egy bort küld, az aranyérem száz százalékos teljesítménynek minősíthető! Főként Pinot Noir-t használ erre a célra és bár ebből vörösbor is készül, bátran kijelenthető, hogy a fajta a roséban tudja a legkülönlegesebbet nyújtani. A vörösbornál van egy hatalmas versenytársa, Burgundia, de rosében Magyarország akár világbajnok is lehetne – eddigi eredményeink alapján! Pár évvel ezelőtt Cannesban összehívták a rendszeresen legjobb eredményt elérő versenyzőket, ahol a Dula pincészet a második helyre került egy francia készítő mögött. Tudnunk kell azt is, hogy az ezüst vagy arany egy kicsit a szerencsén, az évjáraton is múlik. A Nyáridő roséjuk most, a budapesti bemutatón az első este elfogyott és éjjel Egerből hoztak újabb adagot a második napra. Ez a rosé roppan sokoldalú. Ételek mellé is kitűnő, azt az élményt adja, mint Gershwin zenéje a Sommer time – hogy élvezzük az életet. Hát a rosé is erre való!

 Második évben vesz részt a Rosalia-n a badacsonyi Borbély Családi Pincészet. Az egyik fő termékük a „Kinn a gangon” névre „hallgató” Pinot Noir rosé, mely a tavaly termőre fordult ültetvény szűztermése. Ez az első, ami innen piacra került és már most megállapítható róla, hogy a 2014-es évjárat nagyon jól sikerült. Könnyű, gyümölcsös, szamócás, epres, málnás illatvilágú, friss, ropogós savakkal. A vendégek is nagyon szeretik, itt is már az első este olyan sok fogyott belőle, amire szinte nem is voltak felkészülve. Mindinkább megállapítható, hogy a rosé divatos lett. Míg pár évvel ezelőtt nem is számították igazi bornak, ma ez teljesen megváltozott. Magyarországon kezdetben valóban a vörösborok melléktermékének tekintették – erősítette meg Borbély Tamás – majd hozzátette: Nem roséra szüreteltek, hanem a vörösborokból engedtek le egy keveset. A változás mozgatója, elindítója Dúzsi Tamás volt. Sok fiatal, kékszőlő ültetvénye volt és addig nem fogott vörösbor készítésbe, amíg nem látta erre késznek a szőlőjét. Inkább rosékat készített nagy választékban. Mivel ezek valóban kiválóak voltak, ráirányították a figyelmet erre a bortípusra. Azóta bebizonyosodott, hogy a vörös-cefréből leengedett lé helyett a roséra szüretelt szőlőből kitűnő borok készíthetők, a Borbély pincészet is ezt az utat járja.

Dúzsi Tamást egy idő óta már itthon is úgy nevezik, hogy a „cannes-i rosékirály”. Számára ez ezüstös év volt. Tavaly három aranyat az idén négy ezüstérmet kapott a világ legrangosabb rosé versenyén. A nehéz 2014-es évjáratból ez is kiváló eredménynek számít. A borok is szépek. Hasonló mondható el a vörösborairól, az összes nagy német és francia versenyeken aranyérmet kapott. A Kékfrankos és a Syrah válogatás is nagyszerűen sikerült, versenyekre viszont majd még csak most mennek, hogy ott is bizonyíthassák kiválóságukat. A pincészetnél szabály, hogy nem csak úgy, találomra nevezik be a boraikat, az elküldött borok legalább a felére érmet szoktak kapni. Szekszárd egyik jellegzetes bora a Kékfrankos. A válogatás kiváló helyről, egy dombtetőről származik, negyven éves ültetvényről. Azt pedig minden borász tudja, hogy igazán jó minőséget csak a „megállapodott”, öreg tőke ad. Egy ilyen „beállt” ültetvényen a ma oly divatos hajtásválogatás is fölösleges. A szőlő is olyan, mint a férfi, aki ha negyven éves korára nem tudja, mit akar, sosem fogja megtudni. A negyvenéves szőlő is tudja, mit akar. Annyit hoz, amit a legjobb minőségben meg tud érlelni. Példa rá ez a Kékfrankos, ami annyira „vastag”, olyan beltartalmi értékű, amire korábban példa nem volt.

 „Szerintünk, amikor ébred a természet, megjelenik az első meleg napsütés, akkor rozét kell inni.” A bioborairól híres Dobosi pincészetben ez része a filozófiájuknak. A Rosáliára hozott klasszikusan halvány hagymahéj színű roséjuk acéltartályban érlelt, tehát reduktív eljárással készült. Így tudják legjobban megőrizni a gyümölcsös hatást. A rosénak szánt Kékfrankost mindig kézzel szüretelik, mert ilyenkor kevésbé sérülnek a szőlőszemek és ez fontos szempont. Csak nagyon rövid ideig áztatják a mustot héjon, hogy ez a hagymahéj szín megmaradjon, ne sötétedjen. A különféle borversenyeken ők is szép eredményeket érnek el. A borvidék helyi versenyein rendszeresen a legjobbak között végeznek, az országosok közül pedig legutóbb az Újborok versenyén nyertek aranyérmet. Már készülnek a nyárra, ami remélhetőleg jobb lesz, mint tavaly.

 Először jelent meg a Rosalián a Birkás pincészet, bár rosét már elég régen készítenek. Mindig csak egyfélét, Kékfrankosból. Ezt itt is bemutatták, de mellette volt egy érdekesség is, ami csak náluk kapható. A jobbára Izsák környékén termő nagyon ritka fajta, az Arany Sárfehér még ott is csak egyetlen másik pincészet kínálatában található meg. Ez a fehérbor főleg halételek mellé kitűnő. Sikeres a vásárlók körében a 2011-es Kadarkájuk is. A roséhoz ők géppel szüretelnek, az áztatás viszont náluk is rövid, a szín változását sűrűn ellenőrzik, míg el nem érik a világos, málnás árnyalatot. Tavaly, 2014-ben, a sok eső miatt kicsit savasabb volt a szőlő. A hűtött, acéltartályos erjesztés során erre is figyelni kellett, hogy a bort a kellő pillanatban palackozhassák. Az erjedéskor keletkező saját széndioxid mellett egy keveset még hozzá is töltöttek. Hordóba nem került annak érdekében, hogy megőrizhessék friss, fiatalos, üde jellegét, málnás ízét.

A fesztiválon borkorcsolyából sem volt hiány. A kolbász szó „kolbice” változatát eddig nem nagyon ismertük, de lassan kezdi megszokni a közönség. Felbukkan itt- ott, láttuk a Pálinkafesztiválon és megjelent a Rosalián is. Valójában egy szójáték. Magyarul van valami becézés-szerű értelme, ha pedig angolosan ejtjük: „kolbájsz” lesz belőle. Fagylalthoz hasonló, teljes kiőrlésű lisztből gyúrt, kenyértésztából sütött, magvakkal megszórt tölcsérbe helyeznek bajor és fűszeresebb, magyarosabb, enyhén csípősebb, apró kolbászokat. A bajor kolbász német területen elterjedt, nincs benne paprika, van viszont fokhagyma, fűszerek, és ez is juhbélbe töltött darált sertéshús. Ketchup, mustár, majonéz, chili, curry az alapadagban is van, ezen kívül a vásárló még választhat hozzá pirított hagymát, bajor káposztát, sajtot, baconszalonnát is. A két magyar fiatal ötletéből származó termék először 2012-ben jelent meg az Adventi vásáron, a Bazilikánál, azóta mind sikeresebb, mert valóban nagyon finom. Az olyan kóstolók mellé, mint amilyen a Rosalia vagy a Pálinkafesztivál volt, kifejezetten ajánlható.