2020. március 29. vasárnap, Auguszta napja
Éld örömmel életed!
Révay András
2018.04.24 08:41
Valóban különleges kiállítás nyílt meg – és lesz egy hónapig látható - a budapesti Örkény Könyvesboltban, a Cultiris Galériában. Varga Sinai Gizella, Iránban élő festőművész alkotásai egy másik világ, egy sokkal régebbi kor képi megjelenítését hozzák közel számunkra. A kilencszáz évvel ezelőtt élt perzsa költő, Omar Khájjám verseihez sajátos stílusban készült illusztrációk itt önálló alkotásként jelennek meg a falakon.

Bár évente mi tíz kiállítást rendezünk, bizonyos vagyok abban, hogy számomra ez az egyik legfontosabb– hangsúlyozta Kocsis András, a Kossuth Kiadó elnök vezérigazgatója a kiállítás megnyitásakor. Tavaly májusban – nagykövet úr meghívására – részt vettem a teheráni Könyvvásáron. Ott tapasztaltam, hogy milyen keveset tudunk Iránról és ez az egyik oka, hogy az érdeklődésünk határozott irányt vett. Csodálatos kultúrával találkoztam, nagyszerű emberekkel és számomra ez megérintő élmény volt. Ott ismerhettük meg Varga Sinai Gizellát, létre is jött a személyes találkozás. Ő hihetetlenül invenciózus művész, munkásságában csodálatosan tükröződik, hogy két kultúra hogyan tud ölelkezni, mikét képes megtermékenyíteni egymást. Ennek nemcsak szekértője, hanem avatott tolmácsolója is.

 Mindig is meg voltam győződve róla, hogy a kulturális értékek a legfontosabb a legjobb eszközök két ország kapcsolatának megteremtésében – erősítette meg őexcellenciája, Gholamali Rajabi Yazdi az Iráni Iszlám Köztársaság magyarországi nagykövete. Igazi öröm számomra, hogy tapasztalhatom, milyen nagy itt az érdeklődés az iráni kultúra, költészet, festészet, irodalom iránt. Az eddigi rövid idő alatt, amit Magyarországon töltöttem, máris jó kapcsolatokat tudtam kiépíteni a magyar és iráni emberek között. Azt jól tudjuk, hogy az egyik legfontosabb kulturális érték az irodalom. Öröm számomra, hogy a magyarok nagyon jól ismerik a perzsa költőket, Háfizt, Rumit, Szádit, Omar Khájjám-ot. Nem rég adtuk ki Háfiz Samsz ad-Dín-nek egy kétnyelvű, magyar-perzsa kötetét, most pedig Omar Khájjám négysorosainak jelent meg nagyon szép kiadása, Varga Sinai Gizella művésznő külön ehhez a könyvhöz tervezett, készített illusztrációival.

A művészek a saját zenei vagy más eszközeikkel, legbelsőbb gondolataikat, érzéseiket, eszméiket képesek kívülre vetíteni. A műfordítások nagyon fontos szerepet játszanak az irodalmi értékek megismertetésében. Omar Khájjám – nagyobbrészt – a XI. században élt és hétszáz évvel később Edward FitzGerald brit költő révén ismerhette meg az egész világ Omar Khájjám gondolatait a világról, az életről. E háromnyelvű, magyar – angol – perzsa kötet segítségével a magyar irodalomkedvelők is jobban érthetik majd az ő gazdag, lírai költészetét. Egyik sajátossága, hogy verseiben mindig azt vallotta: az élet múlását boldogsággal kell megélni, a problémákat, bánatot, lelki gondokat félre kell tenni. Éljük örömmel életünket! Mivel ő maga csillagász, matematikus volt, a bolygók mozgását jól ismerte, ezért is hirdette, hogy a pillanatnyi örömet kell megélni, élvezni. Mindig a boldogságban, a szerelemben hitt. „Értsd meg, hogy az élet gyorsan eltelik, jó, ha örömmel töltöd el” – írta egy gyakran idézett versében.

Egy Omar Khájjám idézettel kezdte a képek bemutatását a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író, Jankovics Marcell is. „Éljük az életet, oly kevés/ Mielőtt a mienk is porba vész/ a por között hol többé sose vár/ Se bor, se lány, se lant, se ébredés”. A művésznő és Omar Khájjám között legalább kilencszáz esztendő van, de mégis – ámulva látjuk - ilyen közel két művész ritkán szokott egymáshoz kerülni! Az idézett négysoros Szabó Lőrinc fordítása, ez a huszonnegyedik, és itt siratja az elmúlást. Nem annak örül, hogy mi volt, hanem, hogy mi érvéget. Ez most itt is van a falon. A művésznő ugyanis falról régen lekopott, eredeti képek stílusában fest, meg kel keresni bennük a lényeget, hogy pontosan lássuk mindegyiket, mi is van rajta. Ez a kor hozzám is közel áll, utaltam is rá a Csodaszarvasról készült filmemben – emlékeztetett rá a rendező.

Van ugyanis magyar – iráni kapcsolat a honfoglalás előtti időkben. Érdemes tudnunk, hogy Nimród vagy Ménrót – ahogy a krónikás írja az ősapát – Hunort és Magort Iránban nemzette. Ez a csodálatos képi világ nemcsak Iránban létezik. Kisugárzásaiban jelen van Közép-Ázsiában is, még olyan helyen is megfordulnak ilyen képek, amelyek térben már távol esnek ettől a területtől. Valószínű, hogy egy-egy kép, egy-egy négysorost, perzsául rubáit próbál vizuálisan megfogalmazni, mert ugyanaz a fajta teljességre törekvés látható mindegyiken. Szinte minden látható is egy élőlény, állatka, ember vagy valami más a természetből, de mindegyiken, visszatérően ott van a halál! Ám a képek arról beszélnek, hogy a haláltól nem kell félni. Az örömök, amiket megélünk a halálunk előtt, azok bennünk maradnak. Úgy halunk meg, hogy ezekkel együtt tudunk eltávozni az élők sorából.

 A legfeltűnőbben erről a „Sárkányok üldözte pillangó” című kép mesél. Ennél egyértelműbben nem lehet kifejezni azt az ellentétet, ami az élet törékenységéről és szépségéről szól és az, amit mi nagyon gonosznak fogunk föl, benne van ebben a képben. A „Szerelmes búcsúzók” sem egymásnak háttal állnak már, hanem a cipőik még szembefordulnak. Ez is azt jelenti, hogy az elszakadás nem olyan fontos, mint az együttlét. Akár akkor is, ha az csak a múltban volt. Van olyan kép, amelyiken kis játékos többletelem van. A rajta levő növény, illetve a madárfészek már nem tartozik az eredeti, Omar Khájjám-ot illusztráló falképhez, hanem mintha ott egy töredék lenne, és azon a töredéken fészkelt volna egy madár. A szerelmespár melankolikus, de két tojás van a fészekben. Elgondolkodtató és segíti a nézőt abban, hogy a képeken találjon valami olyan utalást, ami személyessé teszi ezt kilencszáz éves kapcsolatot.

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!