A világ különböző tájain már évezredekkel ezelőtt felfedezték, hogyan lehet az írás megőrzésére alkalmas, de mégis könnyű anyagot előállítani. Volt, ahol bőr, Kínában a rizs, Egyiptomban a sás, szolgáltatta az alapanyagot, a ma használt név – a papír – is ez utóbbi növény görög elnevezéséből származik. Tulajdonságaikban ezek mind eltérnek egymástól, de azt bátran elmondhatjuk, hogy a koreai papír, a hanji (handzsi), mind közül az egyik legérdekesebb. Koreában van egy mondás: „a selyem kibír ötszáz évet, a hanji ezret is!” Az állítás igaz, tapasztalatokon alapul. Nem ritka, hogy a hanji valóban képes volt ezer évig is kitartani, ami a nyugati világban szinte elképzelhetetlen, hiszen ott már a 3-400 éves papír is különlegességnek számít. Koreában azonban még őriznek azokból a könyvekből, rajzokból, amelyek közel ezer évet éltek át. A régi Silla királyság területén a Bulguksa templomban találtak rá a világ legrégibb nyomtatott relikviájára, a buddhista Pure Light Dharani Sutrára, amely 751-ből származik!
A hanji-t a fehér eperfa rostos, belső kérgéből készítik. A fehér eperfa kérge rendkívül erős és akkor sem indul bomlásnak, ha egy álló évig vízben ázik. Rostjai szélesek, így a kéreg könnyedén átengedi a levegőt és a fényt egyaránt. Az igazán jó hanji fiatal, egyéves fából készül, míg az olcsóbb, modern papírok gyártására a 20-30 éves fák kevésbé szívós, kicsit már pudvásodó anyagát is felhasználhatják. A „koreai papír” gyártása nagyon bonyolult, lassú és munkaigényes folyamat. A száraz fehér eperfát a fagyok beállta után vágják ki és csak akkor fejtik le a kérgét, amikor egy alapos gőzöléses eljáráson is átesett. Ezt egy napig vízben áztatás követi, majd a napon szárítják, ismét gőzölés és megint áztatás következik, ezúttal azonban nátrium-hidroxidos (marószódás) oldatban. Szárítás után kőmozsarakban zúzzák össze, jól becsomagolják és folyóvízben áztatják. Majd bambuszszűrűn át, gondos rostálás, passzírozás jön, miközben a szűrőt meghatározott irányokba váltakozva sebesen mozgatják, hogy a rostok cikkcakkos formában szóródjanak. Már ennyiből is látszik, hogy a hanji készítés nehéz mesterség és egyre kevesebb mester tanulja ki. A kis mennyiségben való előállítás, a munkafolyamat bonyolultsága és a piaci kereslet sajátosságai miatt a hanji sajnos nem igazán lehet versenyképes az olcsó, nagy mennyiségben és alacsony önköltségi áron készített modern papírtársaival szemben.
Mivel rendkívül tartós, dísztárgyakat, képzőművészeti alkotásokat is készítenek belőle. Néhány száz évvel ezelőtt esküvői ajándékként adott bútorok anyagául is szolgált, hiszen nemcsak az ifjú pár, de még a gyermekeik, unokáik is használhatták azokat. Mostanában pedig a divatcipők gyártói is felfedezték maguknak. Tíz-húsz évet ilyen igénybevétel mellett is kibír a hanji. Napjainkban a dél-koreai kormány mindent megtesz, hogy a hanjigyártás ősi hagyománya ne vesszen ki. A nemzet művészeinek, Korea örökletes kulturális értékmegőrzőinek nevezte ki a kevés megmaradt mestert és különös gondossággal karolta fel a hanji ügyét. Újabb és újabb alkalmazási módokat találnak számára a hagyományos kalligráfián és a festészeten kívül, amelyek továbbra is hűséges felhasználási területei. Belépett a kézművesség, sőt a divat világába is, hisz nemrég a párizsi Champs Élysée-n Korea papírjából készült ruhaköltemények vonulhattak fel egy divatbemutatón, melynek egyik darabját most, Budapesten is bemutatták. A globális fejlődés és történelmi változások ellenére ez a vékony, finom tapintású, de rendkívül erős kulturális büszkeség, a hanji, sikerrel küzd fennmaradásáért és bölcsen, rendíthetetlenül őrzi különlegességét.
Maguk a művészek és a szervezők is meglepődtek, milyen sok érdeklődő gyűlt össze a budapesti Bolgár Kulturális Intézetben rendezett kiállítás megnyitóján. A három kortárs bolgár művész alkotásaiból rendezett tárlat szeptember 10-ig, munkanapokon 10 és 18 óra között látogatható.
A Magyar Nemzeti Galériában június végétől október elejéig látható Modigliani-kiállítás az olasz festő életművének első nagyszabású bemutatója Magyarországon. A több mint nyolcvan alkotást - köztük 61 Modigliani-művet, aktokat, portrékat és szobrokat felvonultató tárlatra a világ több nagy köz- és magángyűjteménye kölcsönzött műveket.
A korok és szokások változásának számtalan jele van. Megmutatkozik mindennapi életünkben is. Elegendő például, ha megnézzük miben más egy asztal terítése ma és mondjuk 80-100 évvel ezelőtt. Eltérést fogunk látni akkor is, ha az összehasonlítást lehetőleg azonos színvonalon – egy ismert, drágább étteremben - megterített asztalnál végezzük.
Van egy kerület Budapesten, ahol az egyik városrészben lehetetlen úgy végigmenni az utcán, hogy szinte minden házon ne látnák egy vagy több emléktáblát. Országos – és nem túlzás – világra szóló tehetségű emberek százai éltek ott. Most az emléktábla-állítási program kétszázkilencedik táblájának felavatására gyűlt össze az ünneplő közönség a főváros XIII. kerületében, az Újlipótvárosban.
A Camerata Orphica vonószenekar ünnepi koncertjével megnyílt az első Zsidó Művészeti Napok rendezvénysorozata a Budapest Music Centerben. Mintegy ötven különböző program, felölelve a zene szinte minden műfaját, színházi előadások, irodalmi estek várják az érdeklődőket, egészen június 14-ig.
