2020. április 7. kedd, Herman napja
Káprázat és humor világa
Révay András
2020.02.15 17:59
Nagyszerű cirkuszművészek látványos előadása, és utána egy kitűnő vacsora ott, helyben, igazán vonzó ajánlat. Hallottuk már, hogy Párizsban vagy Las Vegasban ilyesmi mindennap elérhető – na de Budapesten? Bizony, most már itt is! Az éjszakai Duna-part csodálatos látványától csak néhány lépésnyi távolságra, a Duna Palotában, az V. kerületi Zrínyi utcában.

A varieté műfaja jól ismert volt minálunk is a két világháború között. Azután sokáig semmi. A cirkuszművészet világában idehaza és külföldön is jól csengő név a Richter és az Eötvös, e híres családok két tagja a Richter Szebasztián és Eötvös Krisztina artista - művész páros határozott úgy, hogy feltámasztják ezt a nagy múltú szórakozási lehetőséget. Létrehozták a Budapest Varietét, benne  a „Káprázat és Humor” című előadás sorozatot, melyen nemzetközi fesztiválokon sokszorosan díjazott, kitüntetett művészek lépnek fel a budapesti közönség előtt. Bűvészek, zsonglőrök, akrobaták, valódi világsztárok váltják egymást a színpadon, fellép egy különleges számmal a szervező-rendező páros is és a két felvonás után a harmadikra már az asztalok mellett kerül sor. A Gundel étterem séfje, a hazai gasztronómia egyik kiemelkedő alakja, Litauszki Zsolt keze alól kerül ki a vacsora, méltó betetőzéseként az estének.

 A műsorvezető, Kőhalmi Ferenc bűvész, egy percre sem engedi lanyhulni a közönség figyelmét a műsorszámok között, sőt többször is a nézőtérről választ partnert magának. Ilyenkor olyan számtrükk bemutatására is képes, ahol az előzetes összejátszás egészen biztosan kizárható – ugyanis e beszámoló szerzője is a véletlenül kiválasztottak között volt! Humoros összekötő szövegeivel már az első percekben megnevetteti a hallgatóságot. Nemzetközi bűvészversenyek sokszoros nyertese, a Bűvész Európa Bajnokság bronzérmese, többszörös magyar bajnok, aki arra is képes, hogy trükkjei egy részét közkinccsé tegye. A bárki által könnyen elsajátítható trükkökről könyvet is írt, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy sokaknak hozza meg a kedvét a bűvészkedéshez. Még az sem lehetetlen, hogy egyik másik gyerekből később világsztár lehet – ahogyan az vele is megtörtént.

A nézőtér hangulatát először a komikus és zsonglőr, a magyar származású Steve Eleky villanyozta fel. Skótszoknyás karakterű műsorát bemutatta már a világ legpatinásabb revüszínházaiban, nemcsak komikus, a pályát artistaként és zsonglőrként kezdte. A Monte Carlói Cirkuszfesztivál egyik díjnyertese, itt először áll magyar színpadon. A tapsért, az elismerésért versenytársa is van, a svéd Michael Halvarson, akiről úgy tartják, hogy ő a világ egyik legjobb bűvésze. Ő is választ partnert a közönség közül, lelopja a karóráját, a nyakkendőjét, kiüríti a zsebeit – az áldozata semmit nem vesz észre! Érthető, hiszen a Cirque de Soleil (A Nap Cirkusza), a világ legnagyobb kortárs cirkuszának sztárja. A montreali székhelyű, kanadai cirkusz arról híres, hogy nincsenek benne állatszámok, a közönség szórakoztatását a legkiválóbb mozgásművészek, akrobaták, komikusok, légtornászok, zsonglőrök fellépésével éri el. Halvarson budapesti bemutatkozása ezt a hírnevet kétséget kizáróan megerősítette.

 A varieté műsorából természetesen nem hiányozhatnak a hagyományos cirkuszi számok sem. Az első felvonás elején a Duo Juderto, Bistei Judit és Kökény Róbert légtornászok egy romantikus, érzelmes történetet mutatnak be – több méter magasan. Nem olyan magasan, de legalább olyan káprázatosan zajlik a vietnami Thu Hien drótkötél egyensúlyozó, a világ egyik legjobb női lengődrót artista művészének produkciója. Számtalan nemzetközi díj tulajdonosa – méltán – mert amit mutat, attól eláll a közönség lélegzete. Azt, hogy ura a saját testének és szinte bármit megtesz azon az egy szál dróton, néhány perc után már mindenki el is hiszi neki. Ám a végén mutat valamit, ami szinte elképzelhetetlen. Fél lábon áll a dróton, egyik kezével egy fémlétrára támaszkodik, a szájában egy tőrt tart és a tőr hegyén egy – ugyancsak a hegyén álló – kardot egyensúlyoz. Hát tessék utána csinálni!

Nem maradhat ki a műsorból az egész rendezvényt kitaláló és megvalósító pár - Richter Szebasztián és Eötvös Krisztina – sem. Azt, amit ők tudnak, valószínűleg minden nő irigyli és boldogan megtanulná. Hasznosítható lenne a mindennapi életben is. Ők a villámgyors átöltözés mesterei. Valami megmagyarázhatatlan trükkel, ott a színpadon, mindenki szeme láttára váltanak ruhát, talán ha tíz másodper alatt – legfeljebb! Műsorszámukat a világ ötvennél is több, különböző országában láthatta már a közönség. Krisztina belép egy gyűrű közepére, Szebasztián felemeli a gyűrűt és azzal egy textilhengert von a partnere köré. Csak eddig tart, már le is ejti és a társa ott áll egy egészen másik ruhában, mint amiben belépett a gyűrű közepére. Ezt megismétlik vagy tízszer, a fekete fürdőruhából nagyestélyi lesz, abból meg valami más.

A második felvonás végén egy különleges ugrócsoport kápráztatja el a nézőket. A Trio Bokafi, Boros Gábor, Gyarmathy Attila, Papp Géza, méltó az elődök hírnevéhez. Kevesen tudják ugyanis, hogy az ugródeszka szám, magyar specialitás, magyarok csinálták a világon először, a magyar művészektől tanulták el mások! Eredetileg magyar kosztümben magyar zenére, általában Brahms V. Magyar táncára adták elő. Később több híres, nagyszerű magyar ugrócsoport is működött, most a Bokafi trió a világ legismertebb, leghíresebb varietéinek állandó fellépője, sokszoros nemzetközi fesztivál-díjasok. A nézőtérről szinte követhetetlen, ahogy Papp Géza – ő a trió repülő embere – több fordulatos szaltókat csinál a levegőben és a végén szilárdan megáll a társai karján. A szűnni nem akaró taps érthető az előadás végén.

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Városlátogatások Visegrádi Fellegvár
Városlátogatások A vadregényes Hortobágy folyó
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!