2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Kávéházi beszélgetések
Révay András
2015.05.21 22:21
A karakteres elnevezésű, budapesti Firkász kávéházban néhány hónappal ezelőtt „Délutáni frissítő” címmel megindult irodalmi – művészeti program a vártnál nagyobb érdeklődést keltett. Pár kultúrakedvelő ember társalgásából nehezen meghatározható műfajú, de sikeres műsor kerekedett.

 Legutóbb a találkozó fő témája a nyári divat volt. A kollekcióját bemutató Tuxi Divat tevékenységéről bátran elmondható; Budapesten, az Irányi utcában ők diktálják a divatot. Tapasztalatuk bőven van, a tevékenységüket még 1973-ban kezdték. Persze odafigyelnek a vevőkör igényeire is, hiszen hozzájuk inkább a harminc fölötti korosztály jár. Az ő ízlésüknek a kissé konzervatívabb, olasz divat jobban megfelel. A megjelenés különösen fontos azoknál, akik dolgoznak, de akkor is, ha a családban egy születésnapot ünneplünk meg. Ma már a háziasszonyok is mindinkább elvárják saját maguktól, hogy a konyhai vagy egyéb munkák befejezése és egy gyors zuhany után olyan ruhát vehessenek fel, amiben otthon is jól érzik magukat.

A tavasz és a kora nyár anyaga a lenvászon – tudták meg a divatbemutató – és egyben a kávéház vendégei. Jó, egy kicsit gyűrődik az anyag, de nagyon kellemes viselet. Tréfásan még az is elmondható róla, hogy a kocsiból kiszállva, a biztonsági öv által gyűrötten is elegáns! A szalonban természetesen nem kell megelégedni az éppen kapható választékkal, rövid határidőre vállalják méretre szabott, új ruhák elkészítését is. Ami pedig a fazont illeti, a vásárlók többnyire elfogadják az ő javaslataikat. Most például hódit a klasszikus színvilág, a fekete fehérrel vagy pirossal, de az árnyalatok önállóan is érvényesülnek. Az apró finomságok fokozzák az eleganciát, például ha a pöttyös kombinációban még a kabátka bélése is pöttyös anyagból készül.

Havas Judit előadóművész az egyetemen tartott órájáról távoztában járt arra, és látta meg a fáradt-rózsaszín összeállítást. A családban várható esküvő alkalmával „örömanya” ruhának is kitűnő lesz. Fülöp Zsuzsa operaénekes viszont inkább a pöttyöset választotta, mely akár egy kamaraesti fellépéshez is megfelelő lehet. Ámon Betti mellett állva jól látszik: a csíkos és a pöttyös összhatása kölcsönösen kissé „megbolondítja” egymást, ez vidám megjelenést kölcsönöz viselőinek, ami a színpadon kifejezetten előnyös lehet. Amikor belépett a szalonba nyomban lecsapott erre az anyagra és a döntését azóta sincs oka megbánni. Ott bent mindenkivel külön foglalkoznak, elbeszélgetnek, igyekeznek megállapítani róla, mi illik a legjobban a személyiségéhez. Így van ez akkor is, ha a betérő vendég csak megnézi a ruhákat és utána elmegy, mert gyakori eset, hogy igen rövid idő után visszatér. Aki pedig egyszer már vásárolt valamit, biztosan tudja: a következő ruhával sem lesz gond, elkerüli a konfekció kisebb-nagyobb hátrányait.

A ruhák bemutatása után a találkozó folytatásaként Vadas Zsuzsa, a Nők Lapja újságírója beszélgetett Magyar Judittal, a Pesti Divat főszerkesztőjével. Már régi ismerősök, az egykori Képes Hét-nél dolgoztak is együtt. Egyesős tavaszi reggelen például Bécsbe kellett menniük, készítsenek riportot a divatról, a társasági életről. Egy harmadik társuk a fotós vezette a vadonatúj autót. Olyan új volt, hogy még a tulajdonosa, Judit sem ismerte eléggé. Amiről azt hitte, ablaktörlő, az mozgatta a nyitható tetőt. Amíg kitalálta, hogyan kell visszacsukni, megáztak az autóban. Ezen jót mulattak Bécsig. Ott derült ki: nem tudják hová kell menniük, melyik szállodában foglaltak nekik szobát. Persze végül minden elrendeződött, még az egyik híres mulatóba is eljutottak – riportkészítés ürügyén. A légkör és a hangulat akkor, ott más volt, mint itt Budapesten a Firkász kávéházban, de az itteni közönség is jól szórakozott az élvezetes stílusban előadott történeten. A hallgatóság megtudta azt is a „Délutáni frissítő” következő rendezvényére május 28-án 15 órakor kerül sor ugyanitt. Témája: Művészet és hit napjainkban. A vendég Paulikovics István szobrászművész, a zebegényi Szőnyi Szabadiskola tanára és Raj Ferenc a Bét Orim Reform Zsidó Hitközség alapító rabbija lesz.

http://firkasz.hu/

Kapcsolódó témák

A felszólítás akár mottója is lehetne a Sirha – Budapest kiállításnak, melyet először rendeztek meg Magyarországon. A világ egyik legnagyobb és legsikeresebb élelmiszer- és vendéglátóipari szakkiállítását a kőbányai vásárvárosban, a HUNGEXPO területén láthatta a közönség.

Felvitte az isten a dolgát a Rosaliának. Legalább is, ami a hirdetményét illeti, jó magasra került. A Vajdahunyad vára hídjáról tekintve lefelé hívogatja a látogatókat – immáron a pezsgő nevével is kiegészülve. Két napig a rosé borok otthona lett a Liget.

Alig egy év elteltével, ismét budapesti kiállítással örvendeztette meg művészetének kedvelőit a Tatabányán élő és dolgozó Jakobi Anna Mária. Képeinek ezúttal a IX. kerületi Lónyai utcában található eReSz Kultúrpont adott otthont.

Az Europeana Food and Drink program, valamint a Nemzetközi Magyar Fotónapok keretében fotópályázatot hirdetett a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Fotóművészek Szövetségével együttműködve. A nyertes alkotások kiállításon láthatók a Múzeumban, június 26.-ig.

Ismét lesz Womanity fesztivál. Május 15-én, Budapesten, a Millenáris Park „B” épületében a Fesztivál a nőket ünnepeli. Közel 120 kiállító, workshopok, business terem, „férfimegőrző”, interaktív baba-mama szoba és nagyszínpadi programok, előadások várják az érdeklődőket, ráadásul a célkitűzés sem mindennapi.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!