2019. március 21. csütörtök, Benedek és Napsugár napja
Kék megújulás
Révay András
2018.06.02 18:32
Az európai rendezvénysorozat - a HaHó Európa, Hagyományok Hónapja, avagy a kulturális örökség ünnepe - keretében nyílt meg a budapesti Cseh Centrumban a „Kék Innováció” című kiállítás. A rendezők a jelenkori, új irányzatokat kívánták bemutatni, a hagyományos cseh kékfestőgyártásban.

 Nem csalatkozik nagyot a látogató, aki eddig azt hitte, hogy a kékfestés a magyar népművészet része. Itt az álláspontja annyiban módosulhat, hogy a magyaré is! Ez a kiállítás ugyanis abból az alkalomból készült, hogy a kékfestés hagyományát 2017 márciusában Ausztria, Csehország, Magyarország, Németország és Szlovákia közösen terjesztette fel az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. Nincs tehát versengés, rivalizálás, ez a népművészeti ág közös örökségünk. Most csak arról van szó, hogy napjainkban a fiatal cseh alkotók kezében – akik a színvonalas kézimunkát, a mesterségbeli jártasságot, a hagyományokhoz való kötődést és az eredetiséget részesítik előnyben – a kékfestő egyedülálló anyaggá válik. A kiállítás a kékfestésnek ezeket az új útjait mutatja be, igen látványosan.

 Ez egy vándorkiállítás, először Bécsben mutattuk be – mondta el róla Alice Klouzkova, a kiállítás kurátora. Azért ott, mert a felterjesztést a másik négy ország nevében is Ausztria nyújtotta be az UNESCO-hoz. Az egyik cél vele, hogy igazoljuk: a hagyományos mesterségek egyáltalán nincsenek halálra ítélve. A mai korban, a kortárs tervezőkel együtt élve igenis képesek a további fejlődésre! A címében is azért van ott az innováció szó, mert nemcsak a kékfestés technikáját ismerteti, hanem azokat a további lehetőségeket is, amelyek nyitva állnak ennek a szakmának a művelői előtt. A különböző új megoldások, amikkel ezeket a hagyományos technikákat használják a mai, fiatal művészek, egészen új jelenségnek számítanak. A kékfestés a XIX. században elterjedt módszer volt. Csehországban, ebben az időben több tucat ilyen műhely működött. Napjainkban viszont már csak kettő dolgozik belőlük.

A modern, kísérleti kékfestőgyártás központja Csehországban a múlt század ötvenes évei óta a Népművészeti Alkotóközpont. A kiváló képzőművészek és iparosok egyedülálló együttműködésének következtében eredeti, kivitelezési és képzőművészeti szempontból egyaránt nagyon színvonalas termékek születtek. Erre a kreatív kapcsolatra - melynek Közép-Európában nincs párja – épít nagyon sok mai, cseh tervező. Van közöttük, akinek a munkájában ősi motívumok jelennek meg, összekapcsolva ezáltal például a csehországi és az indiai kékfestést. A festés alapja a mesterséges indigó. Használnak még gátlószereket – kaolint és arabgumit. A gátlószerrel, nyomódúccal viszik fel a mintát a fehér anyagra, ez kizárólag természetes, pamut vagy lenvászon lehet. Egy hétig száradni hagyják, majd – legalább öt alkalommal - festőfürdőbe merítik. Utána kimossák, kiöblítik. A gátlószer ekkor kioldódik, megjelenik a kék környezetben a fehér minta, már csak vasalni kell.

 Az eljárás lényeges eleme a nyomódúc. A festőműhely gazdagságát ezek száma jelzi. Vigyáznak rá, nem ritka a száz évnél is öregebb példány. Elkészítése különleges feladat, ma már csak két ember képes rá. Egyikük, Milan Bartoš, ő még tud hagyományos kékfestő dúcot készíteni vagy javítani. Műhelyét nagyapjától, a nagyhírű mintavéső mestertől örökölte. A fából faragott mintában a legfinomabb részleteket apró szegek beütésével dolgozza ki. A kékfestést az emberek többsége a népművészet részének tekinti, pedig ez a hagyományos technológia jól használható a mai divattervezés során is. A tervezők elmondták, számukra az egyik legnagyobb örömet az jelenti, hogy olyan emberekkel dolgozhatnak együtt, akik türelmükkel, szorgalmukkal és a mesterség iránti szeretetükkel a hagyomány továbbélését szolgálják. Bizonyítást nyerhet, hogy a kékfestés a modern ruhatervezés funkcionális részét képezheti. 

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.