Az 1848-49-es Szabadságharc bukása után sokaknak sikerült elmenekülni, elkerülni a megtorlást. Közöttük volt „Kossuth legfiatalabb tábornoka”, Czetz János is. Ősei örmények voltak, Erdélybe költözésükkor még a Vártán nevet viselték és csak 1715-ben vették fel a Czetz nevet. Czetz János 1822-ben Gidófalván született, apját követte a katonai pályán. A bécsújhelyi Katonai Akadémiát évfolyamelsőként végezte, már hadnagy volt, amikor megírta a „Magyar Hadnyelvtan…” című könyvét, 1848-ban önként jelentkezett a szerveződő honvédseregbe. Részt vett a délvidéki harcokban, majd – Bem megérkezése előtt – már őrnagyként az erdélyi csapatok parancsnokának nevezték ki. Miután Bem átvette a parancsnokságot, az ő vezérkari főnökeként szolgált tovább és javaslatára lett 1849-ben a honvéd haderő legfiatalabb tábornoka. A fegyverletétel után kalandos sorsa volt, végül Argentínában talált új hazára. Juan Fernando Czetz aktív szerepet vállalt az ottani katonai életben – egyebek mellett – megalapította a Katonai akadémiát, melynek első igazgatója volt, később a hadműveletek irányítója volt a Paraguay elleni háborúban. Az 1904-ben bekövetkezett halála után életnagyságú ércszobrot állítottak neki Buenos Airesben, az Akadémia előtt. Magyarországon mostanáig nem volt szobra!
Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata már évekkel ezelőtt elhatározta, hogy emlékparkot kíván létesíteni az 1848-49-es Szabadságharc tiszteletére – mondta el a szobor katonai tiszteletadással történt felavatásakor Bús Balázs polgármester. Az Önkormányzat 2017-ben a központi költségvetésből 470 millió forint támogatást kapott, amelyet a kerület parkfejlesztésre fordíthatott. A helyszín kiválasztása és kialakítása során figyelembe vették a környéken élők javaslatait, kívánságait és azok szem előtt tartásával jött létre az emlékpark, mely egyben pihenőparki célokat is szolgál. „Hősiesség és szabadságvágy. Ezzel a két szóval írható le a XIX. századi magyar történelem véráztatta pillanataiban is helytálló katonáink viselkedése” – hangsúlyozta ünnepi beszédében a polgármester. Viszályok és balszerencse is gyakori kísérője volt a kornak, befolyásolva hőseink többségének életét.
Czetz János sem volt kivétel, lehetett volna ő a tizennegyedik kivégzett Aradon, de mi most mégis a harcos hazaszeretetére emlékezünk, mely újabb és újabb célok elérésére, katonai feladatok elvégzésére sarkallta őt. Ezekre mi, magyarok éppoly büszkék lehetünk, mint argentin barátaink, akik között élete nagyobbik felét leélte. Így hát 2016-ban az argentin nagykövetséggel karöltve, nemzetközi szoborpályázatot írtunk ki a tábornok szobrának elkészítésére. A meghívásos pályázaton argentin, magyarországi és erdélyi művészek is részt vettek. A bírálóbizottság választása végül Vivianne Duchini, a monumentális műveiről világszerte ismert, argentin művész lovas szobrára esett.
Történelmi napot írunk – kezdte üdvözlő beszédét őexcellenciája Maximiliano Gregorio-Cernadas, az Argentin Köztársaság Magyarországra akkreditált nagykövete. Egy nagy tervet látunk – két ország közreműködésével – megvalósulni. Czetz János az országaink közötti kapcsolat legkiválóbb példája. Az Argentin Katonai Akadémia alapítója és első igazgatója, számos műszaki könyv szerzője, korábban fel nem tárt argentínai terültek feltérképezője, olyan határerődítmények alapítója, melyekből később települések váltak. Ennek a megemlékezésnek legfontosabb üzenete, hogy együttesen komoly feladatokat oldottunk meg, sikereket érhetünk el. Czetz Jánosnak akkora nagy szíve volt, hogy mindkét ország javára tudott munkálkodni. Vivianne Duchini szobrászművész alkotása pedig nem csupán hozzájárulás az ünnepséghez, hanem ennek a csodálatos parknak éke lett.
„Egy közösségnek szüksége van arra a hitre, hogy felépített valamit, ami magasabb rendű, mint az anyagi létezés” – idézte Márai Sándor szavait Varga Mihály pénzügyminiszter, a II. és a III. kerület országgyűlési képviselője. Ma egy ilyen magasabb rendű teremtés előtt állunk – folytatta – egy szépen, közösségi tervezéssel megvalósult, a nemzeti emlékezet részévé váló parkban, egy múltat idéző, történelmi személy szobránál. Minden nép életében fontosak az ünnepek. Azok az alkalmak és terek, amikor és ahol közösen emlékezhetünk nemzetünk katarzisaira, mert ez a nemzetmegtartó erő! Nekünk is feladatunk, hogy úgy emlékezzünk 48-49 hőseire, hogy az őket megillető méltó helyre kerüljenek a nemzeti emlékezetben. Példaértékű ebben a helyzetben, hogy a környék lakói nemcsak tanúi, hanem részesei is lehettek környezetük megszépülésének, hiszen az ő igényeiknek megfelelően alakult itt ki minden. Ez a szobor is bizonyítja, hogy a távolság dacára közel kerülhetünk egymáshoz, argentinok és magyarok. Ha valóban akarjuk, meg tudjuk ismerni egymást. Hirdesse ez a szobor a két nép szövetségét a tiszta, jó ügyekért, jó szándékokért!
A szoboravató ünnepség este Argentína budapesti Nagykövetségen folytatódott, a művész, Vivianne Duchini részvételével. A meghívottak megtudhatták róla, hogy alkotói munkásságának főmotívumát az állatok jelentik. Ő maga is szívesen lovagol, és ez részben magyarázza, miért készül olyan sok szobra lovakról. Stílusában fenntartja a Görögországtól a reneszánszig ívelő nagy hagyományok örökségét, a bronzöntéssel és véséssel dolgozó technikát. Eddig több mint négyszáz műve készült el, közel negyven kiállításon szerepelt. Tehetséggel és szenvedéllyel létrehozott monumentális művei több országban – és most már Budapesten is – díszei a közparkoknak. A lovak mellett mintázott bronzszobrokat tevékről, kutyákról, még orrszarvúról is. Legújabb alkotásai - a klasszikus mellett – már új, néhol futurisztikus hatásokat is tükröznek.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
