2019. november 15. péntek, Albert és Lipót napja
Két ország hőse
Révay András
2019.10.08 10:06
Október 6. a gyász, a megemlékezés napja Magyarországon és ilyenkor az is eszünkbe kell jusson, hogy bizony vannak még e nappal kapcsolatban történelmi adósságaink. A budapesti argentin Nagykövetség tevőleges részvételével, adósságaink száma most csökkent.

 Az 1848-49-es Szabadságharc bukása után sokaknak sikerült elmenekülni, elkerülni a megtorlást. Közöttük volt „Kossuth legfiatalabb tábornoka”, Czetz János is. Ősei örmények voltak, Erdélybe költözésükkor még a Vártán nevet viselték és csak 1715-ben vették fel a Czetz nevet. Czetz János 1822-ben Gidófalván született, apját követte a katonai pályán. A bécsújhelyi Katonai Akadémiát évfolyamelsőként végezte, már hadnagy volt, amikor megírta a „Magyar Hadnyelvtan…” című könyvét, 1848-ban önként jelentkezett a szerveződő honvédseregbe. Részt vett a délvidéki harcokban, majd – Bem megérkezése előtt – már őrnagyként az erdélyi csapatok parancsnokának nevezték ki. Miután Bem átvette a parancsnokságot, az ő vezérkari főnökeként szolgált tovább és javaslatára lett 1849-ben a honvéd haderő legfiatalabb tábornoka. A fegyverletétel után kalandos sorsa volt, végül Argentínában talált új hazára. Juan Fernando Czetz aktív szerepet vállalt az ottani katonai életben – egyebek mellett – megalapította a Katonai akadémiát, melynek első igazgatója volt, később a hadműveletek irányítója volt a Paraguay elleni háborúban. Az 1904-ben bekövetkezett halála után életnagyságú ércszobrot állítottak neki Buenos Airesben, az Akadémia előtt. Magyarországon mostanáig nem volt szobra!

 Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata már évekkel ezelőtt elhatározta, hogy emlékparkot kíván létesíteni az 1848-49-es Szabadságharc tiszteletére – mondta el a szobor katonai tiszteletadással történt felavatásakor Bús Balázs polgármester. Az Önkormányzat 2017-ben a központi költségvetésből 470 millió forint támogatást kapott, amelyet a kerület parkfejlesztésre fordíthatott. A helyszín kiválasztása és kialakítása során figyelembe vették a környéken élők javaslatait, kívánságait és azok szem előtt tartásával jött létre az emlékpark, mely egyben pihenőparki célokat is szolgál. „Hősiesség és szabadságvágy. Ezzel a két szóval írható le a XIX. századi magyar történelem véráztatta pillanataiban is helytálló katonáink viselkedése” – hangsúlyozta ünnepi beszédében a polgármester. Viszályok és balszerencse is gyakori kísérője volt a kornak, befolyásolva hőseink többségének életét.

Czetz János sem volt kivétel, lehetett volna ő a tizennegyedik kivégzett Aradon, de mi most mégis a harcos hazaszeretetére emlékezünk, mely újabb és újabb célok elérésére, katonai feladatok elvégzésére sarkallta őt. Ezekre mi, magyarok éppoly büszkék lehetünk, mint argentin barátaink, akik között élete nagyobbik felét leélte. Így hát 2016-ban az argentin nagykövetséggel karöltve, nemzetközi szoborpályázatot írtunk ki a tábornok szobrának elkészítésére. A meghívásos pályázaton argentin, magyarországi és erdélyi művészek is részt vettek. A bírálóbizottság választása végül Vivianne Duchini, a monumentális műveiről világszerte ismert, argentin művész lovas szobrára esett.

Történelmi napot írunk – kezdte üdvözlő beszédét őexcellenciája Maximiliano Gregorio-Cernadas, az Argentin Köztársaság Magyarországra akkreditált nagykövete. Egy nagy tervet látunk – két ország közreműködésével – megvalósulni. Czetz János az országaink közötti kapcsolat legkiválóbb példája. Az Argentin Katonai Akadémia alapítója és első igazgatója, számos műszaki könyv szerzője, korábban fel nem tárt argentínai terültek feltérképezője, olyan határerődítmények alapítója, melyekből később települések váltak. Ennek a megemlékezésnek legfontosabb üzenete, hogy együttesen komoly feladatokat oldottunk meg, sikereket érhetünk el. Czetz Jánosnak akkora nagy szíve volt, hogy mindkét ország javára tudott munkálkodni. Vivianne Duchini szobrászművész alkotása pedig nem csupán hozzájárulás az ünnepséghez, hanem ennek a csodálatos parknak éke lett.

 „Egy közösségnek szüksége van arra a hitre, hogy felépített valamit, ami magasabb rendű, mint az anyagi létezés” – idézte Márai Sándor szavait Varga Mihály pénzügyminiszter, a II. és a III. kerület országgyűlési képviselője. Ma egy ilyen magasabb rendű teremtés előtt állunk – folytatta – egy szépen, közösségi tervezéssel megvalósult, a nemzeti emlékezet részévé váló parkban, egy múltat idéző, történelmi személy szobránál. Minden nép életében fontosak az ünnepek. Azok az alkalmak és terek, amikor és ahol közösen emlékezhetünk nemzetünk katarzisaira, mert ez a nemzetmegtartó erő! Nekünk is feladatunk, hogy úgy emlékezzünk 48-49 hőseire, hogy az őket megillető méltó helyre kerüljenek a nemzeti emlékezetben. Példaértékű ebben a helyzetben, hogy a környék lakói nemcsak tanúi, hanem részesei is lehettek környezetük megszépülésének, hiszen az ő igényeiknek megfelelően alakult itt ki minden. Ez a szobor is bizonyítja, hogy a távolság dacára közel kerülhetünk egymáshoz, argentinok és magyarok. Ha valóban akarjuk, meg tudjuk ismerni egymást. Hirdesse ez a szobor a két nép szövetségét a tiszta, jó ügyekért, jó szándékokért!

 A szoboravató ünnepség este Argentína budapesti Nagykövetségen folytatódott, a művész, Vivianne Duchini részvételével. A meghívottak megtudhatták róla, hogy alkotói munkásságának főmotívumát az állatok jelentik. Ő maga is szívesen lovagol, és ez részben magyarázza, miért készül olyan sok szobra lovakról. Stílusában fenntartja a Görögországtól a reneszánszig ívelő nagy hagyományok örökségét, a bronzöntéssel és véséssel dolgozó technikát. Eddig több mint négyszáz műve készült el, közel negyven kiállításon szerepelt. Tehetséggel és szenvedéllyel létrehozott monumentális művei több országban – és most már Budapesten is – díszei a közparkoknak. A lovak mellett mintázott bronzszobrokat tevékről, kutyákról, még orrszarvúról is. Legújabb alkotásai - a klasszikus mellett – már új, néhol futurisztikus hatásokat is tükröznek.

 

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Egy nap a városban Házmesterek helyett éljenek a Közösségi Mesterek!
Ez a poszt két darab papírfecniről fog szólni, ennek ellenére ezt a két fecnit egy olyan bevezetővel fogom felvezetni, hogy azt gondolnátok, sokkal többről lesz végül szó. Nem lesz. Két fecni, amit az egyik lépcsőházban találtam, ahol a múlt héten jártam. Semmi több. De a papíron olvasott szövegek eszembe juttatták ezt a szót: házmester. A házmester szónak lett egy kellemetlen, büdös, sárgultbajszos csengése, és erről nyilván tehetnek a besavanyodott bácsik és nénik, akik ezzel a kitüntetéssel a zsebükben kiélvezték, hogy gyerekként beszélhetnek a lakókkal, függetlenül a köztük lévő nembeli, korbeli és taníttatásbeli különbségektől. Házmesternek lenni egyet jelentett a frusztráció kiélésével, azok részéről, akik mások vegzálásának lehetőségénél nagyobb kitüntetést életükben nem kaphattak volna. Aztán jöttek a közös képviselők, akik mindent tudtak, amit a házmesterek, kivéve hogy A. nem voltak elérhetőek a házban, és B. leszarták a csip-csup ügyeket. Sok helyen azonban továbbra is szükség volt egy olyan arcra, aki közel van, és foglalkozik a házzal, együtt él a lakókkal, és pontosan tudja, hogy Mari néni miért állítja azt, ami egyébként nem igaz, és mi benne az igazság, de mi az, ami meg már túlzás, és Mari néni, tessék lehiggadni. A házmestereknek kinőtt egy új generációja, akik szerveznek közös összejöveteleket, és esetleg a közösségre úgy tekintenek, mint lehetőségre. Oké, hogy össze vagyunk zárva - gondolják ők -, de ez nem egy börtön, nem elviselni kell egymást, hiszen mindannyian itt szeretnénk élni, és mindannyian jól szeretnénk élni. Ez közös bennünk. Induljunk ki ebből. És most következzen a két papírfecni. Lássuk: Láthatjuk, hogy a szöveg írója maga is érdeklődik a fizika iránt, sokkal inkább, mint mondjuk a neveléspszichológia vagy a szociálpszichológia iránt. Ennek meggyőző tanúbizonyságát adja: ahelyett, hogy a lakók viselkedését támadná (“anyád nem tanított meg…?”), vagy a szemetelés következményeit taglalná (“ki akar disznóólban élni…?”) rögtön egy váratlan ismeretterjesztéssel indít. Nevel, tanít: képzeljétek, van egy állandó G, nagyjából ugyanannyi, mint a bolygón bárhol. Ezen pedig mindenki elgondolkozik. A neveletlen disznók is, akik simán elsikkadnának a disznóól és a faragatlanság említése felett, mert számukra az ismerős terep. A másik üzenet még jobb. Csak a pozitív dolgokra koncentrál, dicsér, szeret, ölel. Valahol, mélyen, mégis érezzük, hogy ez nem a teljes történet. Érezzük, hogy valahol meg lettek említve a neveletlen disznók is, és ezt a neveletlen disznók is érzik, ahogy olvassák. Szeretnék, hogy őket is megdicsérné valaki, de valahol tisztában vannak azzal is, hogy ez nem ma történt meg. Én éltem olyan házban, ahol a házmester színes kiemelővel húzta ki - önkielégítés jelleggel - a pattogó, kioktató, sértő mondatait, amivel nyilván a neveletlen disznókat akarta megszólítani, ehelyett megszólított vele mindenkit, akik egyébként pedánsan viselkednek. Legyünk inkább ilyenek: szólítsuk meg azokat, akikkel közösséget akarunk vállalni, a többiek meg érezzék annak minden hátrányát, hogy nem e közösség részei. Elég büntetés lesz az, ha egyébként jó a csapat. Házmesterek és közös képviselők helyett - vagy mellett - nevezzünk ki Közösségi Mestereket! Ámen.
Egy nap a városban Hol lehet a legjobb hummuszt enni a zsidónegyedben?
Ki gondolta volna még pár éve, hogy ilyen címmel írok posztot? Én biztosan nem! A helyzet az, hogy a város multikulti gasztronómiai palettája folyamatosan bővül, egyre megszokottabbak lesznek idegen országok gulasch-ai, sőt már túl is haladunk azokon, a fejlődés következő szintjeit ostromolva. Ahogy a pho leves uncsivá vált abban a szent pillanatban, hogy elfogadható mennyiségű helyen lehetett belőle elfogadható minőséget enni (a szusi az egyetlen, ami azelőtt ment ki a divatból, hogy ehettünk volna belőle jókat ötnél több helyen), úgy jár ugyanerre a sorsra talán a hummusz is nemsokára. Pedig most kezdene beindulni. Izraeli ismerősünk például úgy húzza a száját a budapesti hummuszra, mintha Tel-Avivban minden sarkon lehetne első osztályú gulyást enni. Volt azonban egy hely, ami neki is megfelelt, sőt, oda jár minden alkalommal, amikor Budapesten időzik. “Olyan, mint Izraelben” - mondja. Úgyhogy kíváncsi voltam, hol ez a rejtélyes hely a zsidónegyedben. Először azt hittem, a Dobrumba lesz az. A helyen a megnyitása óta nagyon nehéz leülni evésidőkben, én a legjobb hummusz tálamat itt ettem például. A FEJEDELMI HUMMUSZ TÁL nevű költemény egy szem húst nem tartalmaz, de nem is hiányzik belőle. Van rajta tahinikrém, marinált csicseriborsó, bio hagyma saláta, savanyú uborka, zöld olivabogyó, tojás, koriander és sült édeskömény. Baromi izgalmas cucc, élmény, nem a hummusz miatt persze. Az egyszerűen csak rendben van, amilyen rendben csak egy hummusz lehet. Mint kiderült izraeli ismerősöm nem erre a helyre gondolt, bár ezt is próbálta. A Dobrumbát lelkes utazók alapították, összesen hat barát, akik bejárták a Közel-Keletet, és egyszerre szeretik az izraeli, az arab, az örmény, a török konyhát, mindezt pedig egyben mutatják meg, egy nagyvárosi food barban. Azt a helyet, amit mi keresünk, izraeli tulajdonos nyitotta, és első ránézésre semmilyen körülmények között nem mennél be. Már a neve is olyan, mint ami saját magát is unja: Falafel Bar. Pedig a Wesselényi utcában található hely tényleg ígéretes. A 2600 forintos dubrumbás fejedelmi tál helyett itt a maximum, amit kiadhatsz egy hummusz tálért, az 1990 forint, 1890-ért csirkehúsos verziót adnak, sok zöldséggel. A zöldségek frissek, ízletesek, de nem olyan izgalmasak, mint a másik helyen. Ami izgalmat adhat, az a csípős szósz, meg persze a hús is nagyon rendben van. Összességében viszont a tál jó, ízletes, öröm: De kóstoljátok meg magatok, ne bízzatok bennem. Mindkettő szuper élmény, jó hummusztál, mindenféle jósággal. A Falafel Bar inkább az "utcai verzió", helyi zöldségek, könnyű elkészítés, míg a Dobrumba a bisztrós verzió, különlegesebb, aprólékosabb cuccokkal. DobrumbaCím: 1074 Budapest, Dob u. 5 Falafel BarCím: 1077 Budapest, Wesselényi u. 30.
Városlátogatások Chania
Chania, Kréta szigetének egykori fővárosaAz egyedülálló hangulatú, történelmi város Kréta északnyugati részén fekszik, 160 km-re a fővárostól, Herakliontól. Az ókori települést még Homérosz is említi Odüsszeusz történetében. A minószi királyság idején a virágzó város neve Kydonia volt, mai elnevezése a bizánci birodalomhoz köthető, eleinte Al Hanim-nak nevezték, majd az arab nevet módosítva, a Hania (Chania) lett a város neve. A település az évezredek során több ízben is gazdát cserélt, a görög, arab, bizánci, velencei és török uralom jellegzetességei ma is fellelhetőek. Az óváros jelentős része a velenceiek által létrehozott kikötő köré épült. A világ egyik legöregebb és legszebb világítótornya. ma a város jelképe. A kikötőt védő hullámtörő végére épült torony, ma már nem navigációs pont, csak történelmi emlék.A varázslatos település sajátos, mediterrán hangulatát, a faborítású ablakok, a tengerparti éttermekkel és kávézókkal díszített sétány, és a gyönyörű aprócska tereken megbúvó templomok teszik teljessé.A Velencei kikötő:A velenceiek által épített ívelt kialakítású kikötő, ma már történelmi és turisztikai látványosság, melynek egyik oldalán a várost védő Firka erőd bástyái magasodnak, míg a másik oldalon a már említett, egy minaret formáját utánzó világítótorony áll.A védett öbölben épült a Velencei hajógyár, melynek 23 műhelyéből napjainkra csak 7 maradt fenn.Panagia Trimartiri (Szűz Mária) templom:A templom a 13. századtól a török megszállásig (17. század) fogadta a hívőket, ekkor a hódítók elűzték a papokat és szappangyárat működtettek az épületben. Később megegyeztek a törökökkel és velencei stílusban újjáépítették.Agora:Chania árubőségtől roskadozó, a marseille-i piac mintájára tervezett, fedett piaca az agora, szintén a város egyik szimbólumává vált. A Hassan Pascha mecset:Az öbölben, a vízpart közelében található a gyönyörű mecset, amelyben most művészeti kiállítások láthatóak. A kikötőben álló mecset és a város több épülete is az oszmán időszak emlékét őrzi, ezek adják Chania keleti varázsát.Fedezzük fel a történelmi város igazi arcát, sétáljunk az óváros zegzugos utcáin és régi, szemet gyönyörködtető velencei épületek, hangulatos kávézók és éttermek bukkannak elénk.Nézzünk meg egy videót:           https://www.youtube.com/watch?v=hotI_cIF08A                                                                   Készítette: vinpet                             
Városlátogatások Santorini
Santorini az Égei-tenger gyöngyszemeA napfényben fürdő kék-fehér mesevilág a valóságban is olyan, mint a reklámokban, az utazási irodák prospektusaiban.A tenger felől közelítve a vízből kiemelkedő hatalmas sziklát látod, melyet a hegytetetőn épült hófehér házacskák mirtuszkoszorúként öveznek.A közel 300 méter magas meredek szikla tetejére három féle módon lehet feljutni: felvonóval, szamárháton és gyalog. A 600 lépcső megmászása ember és szamárpróbáló feladat, nézzünk csak az előző képen a cikk-cakkban felvezető útra. Tájékoztatásul csak annyi: az egyirányú szamár 5 € -ba kerül, de lehet retúrjegyet is venni.Egy kis történelem:Santorini a görög szárazföldtől dél-keletre fekvő a Kikládok szigetcsoport legnagyobb és legnépszerűbb szigete. Első lakói a minósziak. Konstantinápoly bukása után velencei uralom alá került, ekkor kapta mai nevét is, korábban Thirának hívták. A következő évszázadokban Naxos urai és az oszmánok irányították a szigetet, egészen addig, míg Görögországhoz nem csatolták. A bájos, idillikus sziget kialakulása meglehetősen drámai módon ment végbe. Mai félhold alakját az ie. 1500 körül bekövetkezett vulkánkitörés után nyerte el a korábban köralakú sziget. A kitörést követő szökőár elpusztította többek között a krétai civilizációt is. Egyes kellő fantáziával megáldott történészek szerint az elveszett Atlantisz legendája szervesen kapcsolódik Santorini történetéhez. Fira, Santorini fővárosa a tengerből kiemelkedő kalderára (vulkáni szikla tetejére), épült. A félhold alakú beomlott kráter meredek és sziklás hegyoldalára, szinte egymásba érve épültek a fehér-kék házak és templomok.A sziget Európa egyik legismertebb idegenforgalmi célpontja, a világ minden tájáról özönlenek a turisták. Az öbölben naponta kötnek ki az óriás, többezer utast szállító luxushajók, az érdeklődők mellett Santorini kedvenc helye a nászutasoknak is, sokan itt fogadnak örök hűséget. Fira luxusüdülőhely, drága szállodákkal és üzletekkel, sok filmcsillag és más celebritás is ellátogat ide. Csodálatos a kilátás innen a kalderára, különösen naplementekor.Fira leghangulatosabb, legszebb utcája a Plátia Firosztefáni, ahol az Ájiu Miná templom is található: a kék kupolás, fehér harangtoronnyal rendelkező templom Fira egyik jelképe.A vakító fehér házak és a kék kupolák mellett, a kis utcácskákat virágerdő övezi, ez tényleg a földi Paradicsom.A sziget teleülései közötti közlekedésre a legnépszerűbb járgány a quad, bár a meredek szerpentineken nem árt az óvatosság. Egy helyi monda szerint a legveszélyesebb kanyarokban még a buszvezetők is becsukják a szemüket.Sétáljunk egy kicsit a szigeten:Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=y6YryG3rldw                                                                                                  Készítette: vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!