Farkas Ferenc igazi, nagy formátumú művész, mai szóhasználattal élve européer volt. Jelentősége nemcsak, mint zeneszerzőnek, hanem mint tanárnak is meghatározó. Zenei tanulmányait 1922-27. között a Nemzeti Zenedében, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán – mások mellett – Weiner Leónál végezte. Később, 1929. és 31. között a római Santa Cecilia Akadémián Respighitől tanulhatott. Hosszabb időt töltött külföldi színházaknál, Párizsban, Bécsben és Koppenhágában is, ahol filmzenéket komponált Fejős Pál filmjeihez. 1927-29. között a Városi Színház (mai Erkel Színház) korrepetitora és karmestere volt. Pedagógusként is kiemelkedő munkát végzett, 1949-től 1975-ig a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakának vezetőjeként és tanáraként a ma világszerte ismert és sikeres magyar zeneszerzők többségét, közöttük Ligeti Györgyöt, Kurtág Györgyöt, Szokolay Sándort, Petrovics Emilt is tanította. Több mint hétszáz zeneművet alkotott.
A Csínom Palkó bemutatóján jelen volt Zentai Anna, aki pontosan emlékezhetett arra, hogy a darab szinte a megszületése perceit követően – zenés rádiójátékként - roppant népszerűvé vált. Olyannyira, hogy a szerző már 1950-ben Kossuth-díjat kapott érte, pedig a legelső színpadi bemutató – a színlap tanúsága szerint is - csak 1951. február 22-én volt a Városi Színházban, ahol a címszerepet Sárdy János játszotta. A dalokat később Simándy József, Házy Erzsébet, Gózon Gyula énekelték. Részese volt az egykori sikereknek Lehoczky Zsuzsa is, aki a darab híres, 1960-as Szegedi Szabadtéri Játékokon tartott előadásában Katit játszotta és most is ott van a színpadon! Az a korosztály, akinek a fülében még ott cseng a „Jó éjszakát kisleány…” áriájának lágy dallama, esetleg a címadó kuruc indulót maga is énekelte iskolás korában, jól teszi, ha megnézi ezt a friss feldolgozást. Egészen mást fog látni.
Azoknak pedig, akiknek az előbb felsorolt nevek már nem sokat mondanak, azért érdemes megnézni, mert színpadon a műfaj kipróbált, nagy egyéniségei együtt lépnek fel máris népszerű, fiatal, ígéretes tehetségekkel. A nézők ugyancsak kitűnően szórakozhatnak Kerényi Miklós Máté (Palkó), Gömöri András Máté (Jankó), Faragó András (Tyukodi pajtás), Szabó P. Szilveszter (Béri Balog Ádám) fergeteges táncán, játékán. Zentai Anna egykori szerepét, a mézeskalács árus Rosta Márton leányát, Éduskát, most Lévai Enikő Éva vette át, akinek ez az első premierje a színházban. Az előadás egyik különlegessége, hogy benne először látható együtt, egy színpadon Oszvald Marika, Lehoczky Zsuzsa és Kállay Bori.
A Kuruc-kort idéző daljáték teljesen új köntöst kapott. Nem pusztán egy új keretjátékról van szó, amihez több más színházban hozzászokhattak már egy-egy felújítás alkalmával a nézők. Nem, itt sokkal inkább „átkötő” játékról beszélhetünk, melynek jelenetei megszakítják az eredeti darab folyását. Ennek ellenére nem zavaróak, önálló értelmük van. A nézők ugyanis most nem a daljáték előadását látják, amikor beülnek a színházba, hanem – annak egy próbáját! Betekintést kapnak a „színházcsinálás” gondjaiba, tanúi lehetnek a színészek mindennapi rivalizálásának, a kicsinyes, emberi gonoszságoknak, annak, hogy mennyire nem vagyunk tekintettel egymásra. Pillanatnyi sértődésből veszélybe sodorhatjuk az egész közösséget, munkáját, sikerét. Persze azért az operett, melyben van szerelem, árulás, harc, nem változott át drámává.
A mese szerint, a Csínom Palkó jelenlegi előadására azért kerül sor, mert egy Uniós pályázathoz kapcsolódhatnak. Ennek során a szereplők majd eltölthetnek három hetet Brüsszelben elegáns wellness-hotelben, all inclusive ellátással és felemelt gázsit kap mindenki. Ez az érdek, ami mindenkit mozgatni képes! Olyan darabot kell ott bemutatni, ami az országra jellemző és nyugdíjas korú, idős színészek játszanak benne együtt egészen fiatalokkal – kidomborítva a generációs együttműködés előnyeit. Zajlik a próba, dúlnak a viták, elsimulnak, majd a próba egy másik jelenettel folytatódik – és ez így megy két felvonáson keresztül. Huszonöt táncos, negyven közreműködő mozog a színpadon. A koreográfia nem nélkülöz némi Experidance-os elemeket – és ez nem a véletlen műve. A lendületes, szinte a közönséget is mozgásba hozó táncjelenetek Román Sándor keze – pontosabban talpa – alól kerültek ki. Nincs híján humornak sem. A Kuruc tánc egy helyen rokiba csap át, máshol labanc-szamba kelt derültséget. Gyarmathy Ágnes díszletei egyszerűségre törekvők, mégis magukkal ragadják a nézőt. A nagy sláger, a „Jó éjszakát…” mögött a csillagos éjszaka igazán varázslatos.
A bemutatóra Farkas Ferenc születésének 110 évfordulója évében kerül sor – emelte ki Kerényi Miklós Gábor, (KERO) az előadás rendezője. Élete átível egy századot és zenéje mégis friss, most is itt van velünk. Ebben a darabban is a muzsika egyik része olyan, mint a magyar népzene, a másik olyan, mint a mai musical, harmadik, mint egy tánczene – ilyenre csak a legnagyobbak képesek. Miközben a darab történelmünkről és magyarság-felfogásunkról beszél, több társadalmi, emberi probléma, konfliktus is felszínre kerül. A Csínom Palkó egy győztes csatáról mesél, ahol a labancok szenvedtek csúfos vereséget. Pedig itt a történelmünk legfontosabb problémáját feszegetjük: győztünk ugyan, de a szabadságharcot végül elvesztettük. A darab lényegében arról szól, hogy ezt hogyan éljük meg ma, 2015-ben. Mit gondolunk szabadságharcainkról, melyeket rendre elbuktuk? Hogyan viszonyulunk közép-európai létezésünkhöz, magyarságunkhoz és egymáshoz mi, akik itt élünk? A mi történelmünk nem igazán tapsos, de szép. Érdemes egy pillanatra átgondolni mindezt! A színház feladata pedig, hogy őrizze a magyar kultúrkincset, felmutassa, hogy mai, fénylő legyen – és hasson!
A felújítás április 26-27-28-át követően legközelebb június elején lesz látható az Operettszínházban.
Már szinte hazajárnak a szlovén képzőművészek a budapesti I. kerületbe, a Várnegyed Galériába. Ezért nem is volt meglepő, hogy a Szlovén Kultúra Napja alkalmából ismét ott nyílt gyűjteményes kiállításuk „A lélek tükre” címmel.
A cím talán némi fejtörésre ad okot, világosabb lesz, ha az azték név helyett a nálunk jobban ismertet használjuk. Ő Tollaskígyó, az azték mitológiában a tudás és a tanulás istene, aki most néhány hétre Budapestre költözött.
Arról, hogy a II. Világháború során rengeteg műkincs tűnt el a hazai múzeumokból – már nagyon sokat hallottunk. De, hogy ugyanez lejátszódott harminc évvel korábban is – nos, arról mindeddig semmit! Egy új kutatás most erre kíván fényt deríteni.
Különleges könyv bemutatója és egy kiállítás megnyitása zajlott egy időben Budapesten a Józsa Judit Galériában. A falakon, kódexlapokon látható a Belváros-Lipótváros krónikája és a különálló lapok együtt, könyv formában, kézbe vehetővé váltak.
Ez volt a kezdet, az első lépés a világsikerhez vezető úton – mondta el Rajk László azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették: Oscar-díj jelölést kapott a Saul fia című magyar film.
