Ez a fesztivál egyben az énekesek versenye is. A versenyt 2007-ben együttesen több szervezet: az Armel Produkció és Sajtóiroda, a Szegedi Szabadtéri Játékok, a 200 éves múltra visszatekintő, pécsi székhelyű, Pannon Filharmonikusok szimfonikus zenekar és a francia Mezzo Televízió alapította. A nemzetközi viszonylatban is egyedülálló eseményt már a nyolcadik alkalommal rendezik meg és olyan énekversennyel kapcsolódik össze, mely nemcsak kiváló hang-adottságokat, de komoly színészi teljesítményt is megkövetel az énekesektől. A bemutatókat ugyanis olyan verseny előzi meg, ahol két elődöntőben választják ki a fesztivál programját alkotó operák főszereplőit. A válogatás több mint egy évvel korábban, a darabok próbái pedig a fesztivál évében zajlanak a partnerszínházakban, így most Szegeden, az Egyesült Királyságban (London), Romániában (Kolozsvár), Belgiumban (Antwerpen) és a Cseh Köztársaságban (Plzen). A darabok és a főszereplő énekesek értékelését nemzetközi szaktekintélyekből álló zsűri végzi, közöttük Vajda Gergely is helyet kapott. Az Armel Opera Festival minden produkcióját rögzítik. Bemutatói - a Duna Televízió, az ARTE és az ARTE Concert közreműködésével - széles körben elérhetőek lesznek a világ minden pontján. A kiváló minőségű hangfelvételről a Bartók Rádió gondoskodik.
A program bemutatásakor, Havas Ágnes, a fesztivál igazgatója elmondta, a bécsi Neue Oper Wiennel közösen operaíró pályázatot írtak ki. Ezzel próbálják a zeneszerzőket, librettistákat arra késztetni, hogy írjanak új darabokat. A pályaművek beküldési határideje 2014 vége volt. A pályázóknak a Mátyás király („Mátyás, az igazságos”) témájú, az őt körüllengő mondákból táplálkozó szinopszissal együtt az opera és a librettó egy-egy kidolgozott részletét kellett benyújtaniuk. Külföldről és Magyarországról is számos pályamunka érkezett, mely a zsűrit (Eötvös Péter - zeneszerző, karmester; Alföldi Róbert - rendező; Walter Kobéra - a Neue Oper Wien intendánsa, karmester) meglehetősen próbára tette. A versenyt Mariana Ungureanu moldáv zeneszerző és Bertrand Brouder francia librettista „Jiíathias and the Truthteller” (Mátyás és az Igazmondó) című ötszereplős műve nyerte, azzal a feltétellel, hogy a szerzőpáros tovább dolgozik a tökéletesítésén Alföldi Róberttel. Nyelvi bravúrban úszó, ponyvavilágunknak és mindennapjainknak görbe tükröt tartó frappáns ötletnek találta a zsűri Horváth Balázs Mátyás „Márkahűség" munkacímet viselő operakezdeményét, melyben minden a szex, a hatalom és egy csirkebüfé körül forog. A zsűri a Hajós András-Dinyés Dániel kettős pályaműve, a „Mátyástábor” miatt is különösen fájlalta, hogy mindössze egyetlen díjat adhat. Úgy döntöttek, hogy „nyitott díjban” részesítik az alkotókat, felkérik olyan opera megírására, melynek témáját a fesztivál művészeti vezetésével közösen találják ki, és melyet elkészültekor be is mutatnak a Festival-on.
A téma kiírását nagy örömmel fogadta Eötvös Péter, zeneszerző, karmester, hiszen Bánk Bán, Hunyadi László, István király után végre ismét egy igazi, nemzeti opera születhet. Megközelíthető, történelmi, anekdotikus, esetleg vígopera felöl, talán sikerülhet a mai kornak megfelelő Mátyás-figurát létrehozni, melyből kiderülhet, mi az igazság manapság? A nyolc pályázó szinte mindegyik lehetőséget kihasználta. Az egyik ötletben például egy angol diák álmodja magát a királynak – de a mai korban. Figyelembe kellett venni, hogy a történet ne csak a magyar hallgatóság számára legyen felismerhető. Végül sikerült megtalálni azt, ahol a korszerű megoldáson valóban érdemes tovább dolgozni, a zenén és a szövegen egyaránt. A történet lényege. Jó az igazságot az ördögre bízni, Mátyásban megvan a bizalom az ördög iránt.
A döntéssel Alföldi Róbert is egyetértett. A feldolgozás nehézsége ugyanis éppen abban állt, hogy egy közismert, közszeretetnek örvendő figurát, hogyan lehet jól színpadra állítani úgy, hogy abból valódi, mai történet legyen. Számára ugyanez lett a feladat akkor, amikor a fesztivál keretein belül a Varázsfuvola megrendezésére vállalkozott. Saját bevallása szerint „csikószerű” fiatal fiúkból és lányokból álló, „kölök csapatot” válogatott össze hozzá. Úgy akartam tekinteni a darabra - mondta, mint a kisgyerek egy autóra, amit kibelez, szétszed, és jó esetben úgy rak össze, hogy minden kerék és műszer a helyén van, és még megy is. Nem kutakodtam semmilyen szimbólumrendszer után, biztos vagyok abban, hogy e nélkül is sötét mélyre lehet menni ebben a történetben, a lehető legkézenfekvőbb kérdések felvetésével.
Az elmúlt négy évben az Armel Opera Festival, együttműködésben az Avignoni Operaházzal, a legjobb előadásnak francia vendégszereplésre is lehetőséget adott. Arra azonban eddig még nem volt példa, hogy az Opéra-Theatre d’Avignon saját produkcióval vett volna részt a fesztiválon. A 2016-os „évadra” a francia színház is saját bemutatóval készül, két erősen magyar vonatkozású egyfelvonásossal. Eötvös Péter Senza Sangue (Vértelenül) c. ősbemutatóját Alföldi Róbert rendezi és a szerző maga vezényeli. A kortárs újdonság „darabpárját” Bartók Kékszakállúját Nadine Duffaut francia rendező állítja színpadra. A többfordulós, nyílt nemzetközi válogatás keretében azonban csak a Vértelenül szerepeit hirdették meg. A Kékszakállú két főszerepére egy egyedülálló sztárcasting keretében kizárólag Magyarországról keresik a legmegfelelőbb énekeseket. A legjobb magyar szakembere által javasolt operaénekesek ezt követően meghívást kaptak az Armel egy napos válogatására, melyre 2015. június 5-én kerül sor a Budapest Music Centerben. Az esemény - első alkalommal a fesztivál történetében - nyilvános lesz, jegyeket nem árulnak, a fesztivál honlapján kell regisztrálni.
Az Armel ideje alatt a budapesti Thália Színházban – a Varázsfuvolán kívül – még négy érdekes előadást láthat a közönség. Donizetti Calais ostroma című operája (az English Touring Opera, London előadásában) hiánypótló mű, hiszen Donizettit nagyon ritkán láthatunk itthon, ezt a darabot pedig még soha nem játszották Magyarországon! Rimszkij Korszakov, Mozart halálának körülményeit boncolgató Mozart és Salieri-jét a produkciót jegyző cseh J. K. Tyl Színház (Plzen, Cseh Köztársaság) furcsa fricskával egy olasz kortárs egyfelvonásossal állította párba. Sergio Rendine Segreto d’Importanzája (Szigorúan bizalmas) azzal a városi legendával játszadozik el, mely szerint Mozart csak tettette halálát és Rossiniként nyugodtan élte világát tovább - Olaszországban. A belga darab, Annelies Van Parys: Private View-ja (Muziektheater Transparant, Antwerpen) egy jó Hitchcock parafrázishoz illően (a Hátsó ablak-hoz hasonlóan) nézőit kukkolóvá avatja, és legféltettebb titkaink természetével foglalkozik.
Elsősorban fiataloknak szóló Figarót rendezett Novák Péter. Így érthető, hogy az előadást Kolozsvárott is - opera-körökben szokatlan módon – a facebook közönsége tette teltházassá. Egy olyan városban, ahol már 250 éve játszanak operát, ez különösen figyelemre méltó! „Jó volt ezt látni – mondta el a rendező. Szeretném a fiatalokat visszaszoktatni az épületbe. A darabot is úgy választottam – hisz ez az első opera-rendezésem – hogy igazi feladatot adjon a társulat izgalmas és tehetséges tagjainak. Bár a Figaro első ránézésre egy szappanopera, nekem a létezéssel kapcsolatos viszonyomat változtatta meg. Egy hatalmas kozmikus társasjáték, amelyben – mint Mozart zenéjében mindenütt – minden hangban és minden harmóniában ott rejlik a feloldás, a megbocsátás.”.
Már szinte hazajárnak a szlovén képzőművészek a budapesti I. kerületbe, a Várnegyed Galériába. Ezért nem is volt meglepő, hogy a Szlovén Kultúra Napja alkalmából ismét ott nyílt gyűjteményes kiállításuk „A lélek tükre” címmel.
A cím talán némi fejtörésre ad okot, világosabb lesz, ha az azték név helyett a nálunk jobban ismertet használjuk. Ő Tollaskígyó, az azték mitológiában a tudás és a tanulás istene, aki most néhány hétre Budapestre költözött.
Arról, hogy a II. Világháború során rengeteg műkincs tűnt el a hazai múzeumokból – már nagyon sokat hallottunk. De, hogy ugyanez lejátszódott harminc évvel korábban is – nos, arról mindeddig semmit! Egy új kutatás most erre kíván fényt deríteni.
Különleges könyv bemutatója és egy kiállítás megnyitása zajlott egy időben Budapesten a Józsa Judit Galériában. A falakon, kódexlapokon látható a Belváros-Lipótváros krónikája és a különálló lapok együtt, könyv formában, kézbe vehetővé váltak.
Ez volt a kezdet, az első lépés a világsikerhez vezető úton – mondta el Rajk László azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették: Oscar-díj jelölést kapott a Saul fia című magyar film.
