2020. január 19. vasárnap, Sára és Márió napja
Nagy élmény kis helyen
Révay András
2015.05.22 22:01
Szűknek bizonyult a DUAL ART Galéria a budapesti Királyi Pál utcában, amikor az ismert művész-házaspár „Egyensúly” című kiállítását nyitották meg. Olyannyira, hogy az ilyenkor elmaradhatatlan – szakértő, műértő által tartott – megnyitó beszédet is a galéria előtt az utcán mondták el.

 „Ami volt, az nem jön vissza többé soha. Az idő egyirányú utca.” Rakovszky Zsuzsa versét idézte beszéde elején Kecskés László, mert ebben vélte felfedezni az ihlető forrást, ami hármójukat; a költőt, valamint a művészeket, Nádas Alexandrát és Nagy Gábort összekapcsolja. Mindketten az életükben megtapasztalt élményeket, az emlékké sűrűsödött időt idézik. Alexandra – tősgyökeres budapestiként – zömében az épített világról mesél, míg Gábor – ugyancsak tősgyökeres budapestiként – a természet kínálta motívumokat használva fabulázik ugyanarról. Titokzatos, rejtélyes világ ez. Alexandra egészen fiatal kora óta szívesen csatangolt a bérházak világában és fényképezőgépével ma is megörökíti a körfolyosók titokteljességet. Gábor a természeti tájat kérdezgeti. Az alföldi, a csongrádi tájat. Az ártéri erdő, a szőlőhegy, a Tisza-gát, a nádfedeles, fehérfalú halászházak a beszélgető partnerei.

 A tiszai halászok eszközeit megismerve, így vált alkotásainak egyik motívumává a varsa köralakja. Munkáinak ihletői zömében ebből a körből kerülnek ki. A piacon „ezt vegye meg, mert ez a hátát a napnak támasztva vált ilyen gyönyörűvé…” kínálják neki a zöldséget és ő vevő erre a portékára. Az ilyen kínálásra, az ilyen természetességre. Ennek a világlátásnak a tisztelete sugárzik alkotásaiból. Nagy tisztelettel közelít a régi időket idéző eszközökhöz, melyek emberek és emberöltők sokaságának, tapasztalatának hordozói. Amelyekben érzékelhető az alkotói tudás, lelkület és verejték, melyek kiállták az idők próbáját. Az élmények – természetesen mindkettőjüknél – az idő előrehaladtával bővültek. Új motívumokat fedeztek fel és használtak alkotásaikban. A külföldi ösztöndíjak, egyéni és csoportos utazások is új élményekkel gazdagították őket. Házasságkötésük több mint egy évtizede óta a megélt impressziók közös tapasztalássá is váltak.

 Így emelte be Alexandra is képeibe a csongrádi motívumokat, csónakokat, úszóházakat. Ezen a kiállításon is mindketten kitűnő alkotásokat mutattak be. Bensőséges hangulatot teremtettek képeikkel, szobraikkal, miközben egyáltalán nem „beletörődő” idillről van itt szó. A meghittség a személyességből, a finom lírai megfogalmazásból ered. Mindketten fontosnak tartják az egyensúlyt, a történelem által kimunkált értéket, a jelen idő alakította jelentőségek között. Szempont náluk az arányosság, a motívumok ismétlődésének ritmusa. Talán ezektől is lett olyan izgalmasan emberi ez a kiállítás. Alexandra továbbra is egyszerű, konkrét formákat használ. Házainak, provencei, toszkán ihletésű templomainak szögletességét légies lebegtetéssel, a csónakforma ívességével, áttetsző felületekkel oldja.

 A szakrális és a világi motívumok több képen is békésen megférnek egymás mellett. Használatuk a képek többrétegűségét erősíti. Üzenik a nézőnek – és így nekünk is, hogy a templom árnyékában meghúzódó világi épületek is lehetnek szent helyek, ha azokat használóik cselekedeteikkel, életükkel azzá avatják. A szent és a profán együttes létéről hosszasan gondolkodhatunk a szinte már sorozatot alkotó Madonnás képek láttán. A Madonnaszerű, szelíd, átszellemült, fiatal női arc a hétköznapi környezetben szinte anakronisztikusan hat. Igaz, hogy töredékes és a szemét is eltakarja, de lehetetlen észre nem venni, hogy szépségével oldja környezete sötétségét, sivárságát. Óhatatlanul előjön a kérdés: A szépség lenne a megoldás a világ bajaira?

 Gábor az utóbbi évek utazásainak élményeibe is beavat bennünket. Montenegrói, nápolyi és csongrádi motívumokat rajzol, finom eleganciával, érzékenységgel, festőiséggel. Kalligrafikus kifejezéssel tárja elénk a monumentalitás és a bensőségesség feszültségét hordozó elegyét. Az időtlen korú sziklák, hegyek, szurdokok, szorosok, sok apró összetevőből állnak egybe, élő, eleven alakzatokká. A horizont kitágulásával a mindenségről, a végtelenről, az időről és térről kapunk gondolati ösztönzőket. Az ártéri erdő megfejthetetlen sokszínűsége, a varsamotívum, emlékeket idéző időutazásra késztet. A szobrokba sűrített gondolatok valójában a képek kiterjesztései háromdimenzióssá. Az egymáshoz illesztett, más-más nemű, más-más minőségű anyagok mutatják gondolataink, érzéseink és élményeink egymáshoz való viszonyát. A történelmi korok gondolatisága, egymásra épültsége, szerves kapcsolata olvasható ki a szobrokból. Finom megmunkáltságuk, paraszti egyszerűségük az anyag tiszteletét tükrözi. Ünnepélyességet sugallnak, szilárd tartásuk van.

A csónakformák jelzik: az egyensúlyozás veszélyes tevékenység. Nagyon keskeny a mezsgye az élet és halál, a jó és rossz, az érték és a gagyi, az elveink melletti bátor kiállás és a beletörődés, megalkuvás között. A döntést nem úszhatjuk meg. Egy versidézet ide is kívánkozik: „Ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége!” Az ellentmondás csak látszólagos, így viszonyulunk az időhöz - ellentmondásosan. Életünk egyik feszültségforrása ez. A jó művészet időhasználata viszont oldja ezt a feszültséget. Megmutatja, bizonyítja, hogy ami volt egyszer, annak valóban nincsen sohase vége. Érdemes nyitott szemmel – és főleg nyitott szívvel – nézni ezt a kiállítást, mely június 7-ig látogatható Budapesten az V. kerületi Királyi Pál utca 9-ben.

Kapcsolódó témák

Már szinte hazajárnak a szlovén képzőművészek a budapesti I. kerületbe, a Várnegyed Galériába. Ezért nem is volt meglepő, hogy a Szlovén Kultúra Napja alkalmából ismét ott nyílt gyűjteményes kiállításuk „A lélek tükre” címmel.

A cím talán némi fejtörésre ad okot, világosabb lesz, ha az azték név helyett a nálunk jobban ismertet használjuk. Ő Tollaskígyó, az azték mitológiában a tudás és a tanulás istene, aki most néhány hétre Budapestre költözött.

Arról, hogy a II. Világháború során rengeteg műkincs tűnt el a hazai múzeumokból – már nagyon sokat hallottunk. De, hogy ugyanez lejátszódott harminc évvel korábban is – nos, arról mindeddig semmit! Egy új kutatás most erre kíván fényt deríteni.

Különleges könyv bemutatója és egy kiállítás megnyitása zajlott egy időben Budapesten a Józsa Judit Galériában. A falakon, kódexlapokon látható a Belváros-Lipótváros krónikája és a különálló lapok együtt, könyv formában, kézbe vehetővé váltak.

Ez volt a kezdet, az első lépés a világsikerhez vezető úton – mondta el Rajk László azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették: Oscar-díj jelölést kapott a Saul fia című magyar film.

Blog ajánló
Egy nap a városban Tényleg őserdőt építettek egy belvárosi udvarban - Twentysix
A pesti belső udvaros bérházak alternatív felhasználása nem idegen a várostól. A romkocsma-kultusz kitermelte már a színházteremmé avanzsált udvarokat, de erdőt is láttam már kinőni így: a Grandio Hostel udvarán valóban a földből nőttek ki a csemeték, de dzsungel helyett ott inkább csak olyan érzésem volt, mint amikor kivágnak egy erdőt, és pár évvel később a helyén elkezdenek nőni a csemeték. Ha viszont belépünk a Király utca 26.-ba, az egykori V.A.M. Design Center épületébe, eláll a szavunk. Mindenki, aki először lép be, megáll, és csak néz egy ideig. Banánfa, fikusz, begónia, pálma, meg még egy csomó növény, “simán nagy” és “baromi nagy” kivitelben - van, amelyik több mint 70 éves -, behálózzák a helyet, takarják ki előlünk a kiálás egy részét, akárhová állunk. A belső udvarba fentről egy hatalmas csillár lóg be, ami valahogy ezt az egyébként is grandiózus teret még grandiózusabbá teszi. Hangyaként érzem magam, ha felnézek. Ilyen a tér a hely saját fotóin, a gangról lőve: De lentről ennél sokkal zöldebb: Este: Szerda este léptem be először, és igyekeztem a hozzám lépő felszolgálóra koncentrálni, aki nagyon kedvesen elmondta, hogy tele vannak, de a bárpultnál üldögélhetek. Az asztaloknál a dress code a kinyalt volt, ahogy körülnéztem, én viszont a hideg ellen inkább hegymászónak öltöztem (városi sétaprogramot szerveztem magamnak). Mivel voltak szabad asztalok, úgy éreztem, hogy gyakorlatilag ki vagyok küldve, nagyon udvariasan és finoman. De nem hagyott nyugodni a dolog. Másnap elmentem kora délután, kipuhatolni, hogy jó volt-e a megérzésem, nem akartam elhamarkodottan ítélkezni, nektek meg az első benyomás alapján írni valami hülyeséget. Megint csak sokan voltak, de azért nem annyian. Ilyenkor reggelihez lezárják az őserdőt (csak a vécékhez lehet hátramenni), és az oldalt található shopot nyitják meg. Itt kapott helyet a konyha is, valamint a péksütis rész, na meg egy csomó dizájndarab, tálak, tányérok, illatok (az Awen magyar illattervező márkája, aki saját, személyre szóló illatot is készít megrendelésre). Csakhogy annyian voltak, hogy az őserdő egy részét is megnyitották. Megint sétálgattam bent, mint valami parkban, tátottam a számat, egy hölgy odalépett hozzám olyan mosollyal, mintha ezer éve ismernénk egymást (előző este is megtette, de aztán, miután megkapta az infót, hogy nincs asztal, suhant is tovább). Fejemben felvillant a “felismert” lámpa, főleg miután elkezdett körbevezetni a helyen. Nem csak úgy, hogy hol üljek le, és mindjárt jön a kollegina, hanem hogy rendesen idegenvezetést kaptam. Egy ponton már rákérdeztem: “bocsi, de te tudod, hogy mivel foglalkozom, ugye?” Nagyon zavarba jött szegény, és elpirultan mondta, hogy ne haragudjak, tök ciki, de fogalma sincs. Ekkor meg én jöttem zavarba, de tudnom kellett, látnom kellett a reakcióját. “Komolyan azt mondod, hogy ha meglátsz egy érdeklődő vendéget síruhában, tartasz vele egy tíz perces sétát a helyen?” - le voltam döbbenve. Mint kiderült, ő Poisson-Angeli Barbara, a hely megálmodója, és az egyik tulajdonos. A reakcióját látva elhittem, hogy így van. Fél nap alatt az első benyomás átalakult a gyökeres ellentétjévé. A hely egy laza, kedves, kötetlen központnak tűnt már, ahol jógateremben váltják egymást a programok, hátul rendezvényteremben lehet közösen főzni, a shopban pedig teljesen nyitott konyhában szorgoskodik a nyitott tekintetű, láthatóan elhivatott olasz séf. A kínálatról nem sokat szóltam, de egyelőre nem is sokat tudok. Vacsorázni ugye nem tudtam, a vacsoraétlap délután nem elérhető, ebéd pedig csak később lesz. Így választhattam reggelit, amit meg is tettem: Kiváló volt, de a vacsoráról nem sokat árul el. A céklás hummusz az egyik legjobb, amit a műfajban ettem (úgy tűnik, Budapest lassan hummusz-nagyhatalom lesz, annyi az izraeli/arab konyha már), fantasztikus, rengeteg fajta olivabogyó, tiszta ízű labneh és egy buggyantott tojás. Kellemes volt, látszott, hogy az alapanyagokra nagyon figyelnek, és a konyha igényes, de mást nem tudtam ebből megállapítani. Ja igen. A kávéjuk is jó, kilencpontos (tízből) olasz fajta. A Twentysix, aminek a neve egyszerre utal a házszámra (meh), és a bent uralkodó, a fák számára ideális állandó hőmérsékletre (hű), egy nagyon sok arcot felmutató hely. Multifunkciós tér, étterem, reggeliző, kávézó, shop, sport-stúdió, közösségi tér. Ha semmit nem akarunk, vagy tele van a hely, akkor is menjünk be szájat tátani. Barbara ötlete, a Király utcai dzsungel ugyanis fantasztikus ötlet volt, aminek az igényes megvalósításához szerencsére voltak kellő tőkével beszálló befektetők is. Szombatig minden asztaluk foglalt, de reggelizni még mindig érdemes. TwentysixCím: 1061 Budapest Király utca 26.(A fogyasztást természetesen szokás szerint fizettük, nem is engedtük volna másképp, a kínos szitu ellenére)
Egy nap a városban Hihetetlen minőségű ebéd a lakótelep árnyékában - AUM
Az Árpád híd egyik oldala sem híres arról, hogy elkényeztetne minket gasztronómiájával. A budai oldalon még a Kéhli vendéglő (jézusom, most látom, hogy nem írtam még róla, na ezt bepótolom) századfordulós bája és megingathatatlanul szinten tartott “jó vendéglős” minősége még mindig zarándokhellyé teszi a Krúdy-negyedet, de egyebet nem tudnék kiemelni. Így amikor a Flórián üzletközpontban megnyitott az AUM étterem, a világon senki nem gondolta volna, hogy ez lesz belőle, a tulajokon kívül. Teljesen bizarr helyen, a lelakott üzletközpont oldalából kinövő fűtött kitüremkedésben hoztak létre egy bambuszból, csobogókból álló kis nyugodt szigetet, ahol mellesleg a lokációhoz képest hihetetlen konyhát visznek. Amikor csobogót mondtam, nem vicceltem: a helyen két helyről is árad felénk a víz hangja, ami baromi megnyugtató tud lenni, még egy ilyen zajos, forgalmas pontban is. A berendezés igényes nem olcsó, fatányérokon hozzák ki az ételeket, amik deszkán foglalnak helyet. Ebédeltetés, leállás, vacsoráztatás, külön étlappal. Ebből is látszik, hogy a konyha igényes a saját munkájára, és megadja a módját annak, hogy mindig a maximumot tudja adni. Az ebéd ára a legalacsonyabb, amit jó ebédért el lehet kérni (most már Budapesten is egyre több helyen ezt a szintet lövik be a korábbi "főzelékeztetős" 1000-1500 helyett): két fogás 2250, három fogás 3250 forint. Ilyen áron jó éttermek nagy élményeket ugyan nem adnak, de azért egy kiváló, a nap további részének mosolyt adó ebédet tudnak adni. Az AUM pedig szinte már túl is lő ezen a szinten: a gombás-tofus leves kiváló, gazdag cucc, tiszta ízű, friss, szinte tavaszi felhangokkal. A főételnek kért sárga tészta hoisin szósszal és gombával inkább csak ennek a folytatása, főételesítése volt, de ebédre teljesen normális, hogy az ugyanazon alapanyagok több helyen visszaköszönnek (pl. gomba), volt még két fogás, elkerülhettem volna a gombát. Mindenesetre így is baromi jó ebédem volt egy szerényebb gyorskajás menü árából. A kávéhoz kihoznak négyféle cukrot, ami elég különleges húzás. Főleg úgy, hogy a kávéhoz - ha jó - természetesen nem iszom cukrot. Kíváncsi voltam, itt kell-e. Nem kellett. A cukorral csak vicceltek, illetve az étterembe betérő, láthatóan csak kávézni szándékozókat szólítják meg, akik nem tudják elképzelni máshogy a feketéjüket. Ha ez az ebédszint, alig várom, hogy idejöjjek vacsorázni. A 6 fogásos vacsoramenü 12.250 forint, borral 16.500, és ódákat zengenek róluk, az ebéd minősége felett, messze az élménykategória tetején van állítólag, mondjuk árban is kilő az ebédtől, de ez inkább a déli nyomott árakról árulnak el sokat. És a vacsora, megint, a lokációhoz képest szürreális élmény lehet. Alig várom. Mindenesetre mentsétek el a fejetekben, hogy ha napközben erre jártok, a Flórián térnél olyan ázsiai ebédet ehettek, hogy megemlegetitek. AUMCím: 1033 Budapest Flórián tér 6-9
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!