A "Magyar menyasszony" kiállítás nagyszabású közösségépítés és gyűjtés eredményeként jött létre – mondta el a program kitalálója és vezetője, dr. Simonovics Ildikó, divattörténész, a kiállítás főkurátora. A tervek meghirdetése óta létrejött csoport ma már 11600 tagot számlál. Nekik köszönhetően ötszáznál is több felajánlott tárgy érkezett a múzeumba. A kiállítás nyolc térből áll. Az első, egy bevezető szalagerdő, a házassághoz kötődő fogalmak, szavak 100 szóból álló gyűjteménye. Sok olyan van köztük, pl. a „pártában marad, bekötik a fejét” amiket ma is használunk, de eredeti jelentésük elhomályosult. Közöttük átlépve a kelengyeládákhoz érkezünk, az egyik a XVI. századból származik, Bethlen Katáé volt. Láthatók népi eredetűek és arisztokraták által használtak, hiszen ezekben volt a menyasszony hozományának egy része.
A következő terem az „Ötszáz év – ötven történet” – egy labirintus. Ötven nő történetén keresztül kíséri végig a párválasztástól az esküvőig vezető utat, a főúri, festett mátkaportrétól az internetes randivonalig. Kiderül, hogy a házasság sokáig inkább csak érdekszövetség volt, a vagyonnak és a család nevének fennmaradását célozta. Sokan fognak itt megállni egy szekrény előtt, melyben Alexandra Pavlovnának, Nagy Katalin cárnő kedvenc unkájának 1799-ben, József főherceggel kötött házasságakor, a szentpétervári porcelán manufaktúrában készült étkészletét láthatjuk. A rendezők igyekeztek, hogy minél több társadalmi rétegből, felekezetből mutassanak itt be történeteket, ábrázolást, dokumentumokat, az esküvőhöz kötődő tárgyakat, ruhákat, roma családtól kezdve az arisztokratákig.
Szépségével – no meg értékével is kiemelkedik a ruhák közül az Esterházy kincstárból való csodálatos öltözék. Thököly Éva viselte 1682-ben, esküvőjén, Esterházy Pállal. Egyes vélemények szerint, lehet, hogy a férj első feleségének is ez volt a ruhája. Korallal kirakva, arany boglárokkal díszítve olyan értéket képvisel, ami a maga korában birtokokkal ért fel és joggal tekinthették a hozomány részének. Az elmúlt évszázadokban számtalan esküvői ruhának szolgált mintául. Mellette egy másik vitrinbe egy sok darabból álló, ezüst toalett-készletet helyeztek el a rendezők. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből érkezett erre a kiállításra. Ez is különlegesség, szüzességi ajándékként kapja az ifjú ara a nászéjszaka után, külön neve is van: „morgangabe”.
Néhány lépéssel tovább már a lakodalom egyes tárgyai következnek, ilyenkor nem a házasulandók, hanem a családjaik reprezentáltak. Teljesen mindegy, hogy paraszti vagy arisztokrata kultúrkörről beszélünk. Lehetőleg mindenki igyekezet „felülreprezentálni” – merthogy kifelé mutatták meg, kik is ők. Olykor valamit el is zálogosítottak, hogy valami mást megvehessenek. Több tárlóban a házasság emlékezetének dokumentumai sorakoznak. Mellettük képernyőkön filmeket láthatunk, például IV. Károly királyunk – akkor még főherceg - esküvőjéről Zita bourbon-pármai hercegnővel. Egy másik egy zsidó esküvő részleteit mutatja be 1925-ből, a következő pedig egy polgári – értelmiségi családról szóló magánfilm 1942-ben készült.
Fontos helyet foglalnak el a kiállításon a menyasszonyi ruhák kellékei. A fejviselet évszázadokon keresztül jelezte a nők életének sorsfordulóit családi állapotának változását. Hiszen volt, akinek „bekötötték a fejét” – tehát férjhez ment, kendőt viselt, más pedig örökre „pártában maradt”. A XIX. század közepétől a XX. század közepéig általános divat volt, hogy a menyasszony ékes fejdíszét, a pártát vagy koszorút és a vőlegény bokrétáját egyszerűbb, máskor pedig asztalos remekműnek számító szekrénykében a család évtizedekig --vagy még tovább is - megőrizte. A szekrénykék városon a nappaliba, falun a tisztaszobába kerültek. Kitűnő ötletnek bizonyult, hogy egy – akár többször is körbesétálható kerek állványon ezekből 77 bekeretezett pártát mutatnak be.
A falusi viselet, a népi kultúra öltözködési hagyományai rendkívül gazdagok. A népviseletben a részleteknek üzenete van. A ruha és kellékei mutatják a társadalmi csoporthoz, azon belül egy szűkebb közösséghez való tartozást. Sok helyen a XX. századig nem létezett kifejezetten menyasszonyi ruha, a menyasszony és a vőlegény a templomi ünneplőjében állt az oltár elé. A ruha egész életükben megmaradt ünneplőnek, csak az alkalmi kiegészítők jelezték, hogy éppen esküvői a viselet. Az esküvőre menve még pártát visel a menyasszony, utána az első vasárnap már díszes főkötőt, de hogy „újmenyecske” azt elárulja, hogy hátul a hosszú fátyol rajta maradt – még ezen az egyetlen napon! A kiállításon egymás mellett sorakoznak különböző tájegységek ruhái, némelyik forgóállványra került, hogy minden részletét megfigyelhessük.
A kellékek gyűjtése szolgált egy érdekes tapasztalattal is. Mind többen érzik ma úgy, hogy a minket körülvevő szabadság bizonyos mértékben elveszetté tesz bennünket. Nagyon sokan keresik a gyökereiket. A tágabb családból szedik össze a megmaradt kellékeket és azok segítségével állítják össze a saját menyasszonyi ruhájukat. Nagyon jó példa erre Almássy Zsuzsa többszörös magyar bajnok, Európa bajnoki 2., világbajnoki 3. helyezett műkorcsolyázó látványos kűrruhája. Három generáció viselte. Eredetileg egy 1940-ben, Erdély visszacsatolása alkalmából készült díszmagyar volt, majd a szülők esküvőjén jutott fontos szerephez, hogy végül a műkorcsolya világversenyein vonzotta magára a pontozóbírók és a nézők tekintetét.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.