2017. november 23. csütörtök, Kelemen és Klementina napja
Rejtett értékek
Révay András
2017.10.30 20:29
A világ bármelyik nagy múzeumának díszére válhatna az a kiállítás, ami „Párizs-Budapest” címmel, október 27-én nyílt meg Budapesten, az V. kerületi Falk Miksa utcában, a Virág Judit Galériában. A XIX. század végétől a XX. század első feléig terjedő időszakot öleli fel, magyar művészek ekkor keletkezett alkotásait mutatja be, ráirányítja a figyelmet egy lassan feledésbe merülő kor csodálatos kincseire.

 Elöljáróban fontos megjegyezni: a rendezők külön érdeme a nagyszerű megvilágítás. Nyoma sincs annak a – sajnos más helyeken gyakran megfigyelhető – hibának, hogy a lámpák visszacsillognak a képek felszínén. Itt a fények egyenletesek, a színek mégis ragyognak, ha kell, ha pedig nem, akkor is minden pontosan, tisztán látszik, a festő – feltételezhető – eredeti szándékának megfelelően. Ezen a kiállításon nem lehet végigrohanni. Már csak azért sem, mert a helyiségek több szinten helyezkednek el – de nem ez a lényeg! Minden falon vannak olyan alkotások, amik szinte kinyúlnak a fal síkjából, megfogják a nézőt és nem eresztik, amíg magába nem szívja a látványt. Ami az utcaszinten van, az csak az ízelítő, az étvágycsináló, a hors d’oeuvre – ha már Párizsról beszélünk. A java a szuterénban, a tágas pincében várja a látogatót. A falak feketék, a képek pedig már a belépés pillanatában megszólítják az érkezőt.

Ennek a tárlatnak – több más mellett - egyik különlegessége, hogy még soha nem dolgozták fel ennyire átfogóan Párizs hatását, szerepét a magyar művészetre. A város szabad szelleme, virágzó kulturális élete nagy vonzerőt jelentett. A fiatal magyar festők első generációja – Csók István, Perlmutter Izsák, Rippl-Rónai József, Vaszary János - látva Munkácsy Mihály sikereit, az ő nyomán érkezett meg a francia fővárosba. Párizsban 1906-ban már „magyar negyed” is volt a Montparnasse-on! Az 1905-ös párizsi Őszi Szalon kiállításán egy festőcsoportot képeik után „vadaknak” neveztek, az új stílust a magyar festők is gyorsan elsajátították. „A francia főváros kulturális sokszínűsége lényegesen szabadabb mozgásteret, formabontó kísérletezést – a konvenciók feltűnés nélküli figyelmen kívül hagyását – tette lehetővé a fiatal művészek számára.”- olvashatjuk a kutatások eredményeit összegző, gazdagon illusztrált, impozáns könyvben, melyet a Galéria a kiállítással egy időben jelentetett meg.

A fiatal magyar festők telente a párizsi akadémiákon és a szabadiskolákban tanultak, műveikkel rendszeresen szerepeltek a Függetlenek és az Őszi Szalon tárlatain. Nyaranta – magukkal hozva új szemléletüket – visszajöttek Budapestre és a nagybányai művésztelepre. Új látásmódjuk felkavarta a hazai művészeti életet, ami végül a nagybányai alapítók és a fiatalok közötti konfliktushoz, különváláshoz vezetett. A magyar „vadak” új szín- és formakultúrát teremtettek, elsőként léptek túl a hagyományos, naturalista szemléleten és utat nyitottak az első magyar avantgárd művészcsoport számára. Fokozatosan kialakultak a haladó szellemiségű művészet nyilvános fórumai. Ha Budapest nem is jelentett ekkor még a fiatal művészek számára ideális körülményeket, viszonylag gyors változás jelei mutatkoztak és ez egy részüket visszacsalogatta Magyarországra.

Mások viszont, mint például a korszak két fiatal tehetsége, Csók István és Perlmutter Izsák, akik a XIX. század végén érkeztek Párizsba, a közönséget az ottani szalonokban kívánták meghódítani. Csók a díjazásra vagy kitüntetésre érdemesnek tartott műveit először a Champs Élysée-i szalonokban mutatta be, majd azt követően a képeket, olykor azok változatait hazaküldte, hogy itthoni vagy más nagy nemzetközi kiállításon szerepeltesse. Igaz, Párizsban nem nyert díjakat, hírnevét idehaza mégis kamatoztatni tudta. Nála jóval szerencsésebb volt Rippl-Rónai József, aki már 1892-ben, az első párisi önálló kiállításával sikeresnek bizonyult. Barátságába fogadta Gauguin, befogadta Debussy, Jarry és Toulouse-Lautrec társasága. Ekkor festett képeit markáns kontúrok, sziluett hatás jellemzik.

A sok magyar művész által látogatott École de Paris-nak sem intézménye sem határozott stílusirányzata, programja nem volt. Gyűjtőfogalomként a Párizsban alkotó, de nem francia származású képzőművészek elnevezésére használták. Inkább a Montparnasse negyedhez köthető, ahol főleg emigráns külföldi művészek laktak, köztük olyanok, mint Chagall vagy Modigliani is. A magyarokra nézve a hatása elsősorban a KUT (Képzőművészek Új Társasága) és az UME (Új Művészek Egyesülete) csoportkiállításain szereplő festők munkáiban volt felismerhető. A két csoport tagjai a haladó szellemű művészet mellett szálltak síkra, művészi elképzelésük a naturalizmus és az absztrakció között foglal helyet, de megmaradtak a figurális ábrázolásnál. Alkotásaikat idehaza a Nemzeti Szalon reprezentatív kiállításon mutatta be, 1929-ben.

Az École de Paris figuratív festészete mellett a nonfiguratív, absztrakt irányzatok is jelen voltak a párizsi művészeti életben. Az 1920-as években két csoportba tömörült művészek eltérő hitvallást képviseltek. Egy részük az organikus, tehát a természet formáiból levezetett, mások a tisztán formai elvek alapján megvalósuló absztrakció hívei voltak. Végül 1931-ben létrejött egy harmadik, az Abstraction – Création csoport, amely a non-figurativitást jelölte meg követendő példának és legfontosabb feladatként az absztrakt művészet nemzetközi népszerűsítését tűzte ki célul. A non-figuratív jelenségek magyarországi fogadtatása sokáig igen hűvös volt. Első, csoportos kiállításukra Budapesten csak 1938-ban kerülhetett sor. A II. Világháború utáni magyar absztrakció egyik fő képviselője a korábban ugyancsak Párizsban tanult és önállóan először ott kiállító Gyarmathy Tihamér volt.

 A non-figuratív jelenségek mellett a szürrealizmusnak is egyre nagyobb hatása volt Magyarországon. Ez az irányzat a fiatal művészek azon vágyát fejezte ki, hogy a valóságnál is valóbb dolgokat alkossanak. Martyn Ferenc 1926 és 1940 között dolgozott Párizsban, eleinte a szürrealistákhoz csatlakozva, majd az Abstraction – Création művészcsoport tagjaként. Festői felfogása a hazatérése után sem változott, noha absztrakt műveit – ismerve a kor légkörét – egészen 1969-ig nem szerepeltette a nyilvánosság előtt. A Virág Judit Galériában most tőle is találunk képet. A köz- és magángyűjteményekből válogatott műtárgyak között nemcsak festményeket, hanem szobrokat és fotográfiákat is bemutatnak, köztük számos olyat, amelyek még sosem voltak kiállítva, így a közönség itt láthatja őket először. Ezeken kívül korabeli filmrészletek, kollázsok, plakátok, folyóiratok és újságok is megtekinthetők. A Párizs-Budapest kiállítás november 26-ig, minden nap 10-18 óráig látogatható ingyenesen.

http://viragjuditgaleria.hu

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Egy nap a városban Milyen az, amikor az orvos áll ki stand up show-t tartani?
Nemrég egy érdekes előadás-kísérletet láttam. Orvosok álltak ki a színpadra, és mondták el néhány percben szakmájuk, munkájuk velejét. Egy aneszteziológus elmesélte egy átlagos, mindenki számára láthatatlan napját, egy sterilizációs szakasszisztens elmondta, hogyan kell kezet mosni, egy proktológus pedig a székletürítési trendekről beszélt. Mindezt profin, lazán, érdekesen. A Róbert Károly Magánkórház szervezte tizedik születésnapja alkalmából ezt a műsort, amire meghívtak jónéhány partnert, és a MOM Kulturális Központban gyakorlatilag tartottak egy TEDx-es rendezvényt. Ugyanazok készítették fel a kórház előadóit, akik a magyar TEDx-es előadókat is kezelésbe veszik, az előadások is ugyanolyan feszesek, rövidek és tömörek voltak, még a vörös X is ott állt a háttérben. Amit lehetett értelmezni 10-ként is, a születésnapra rímelve. A Róbert Károly kórház nevével egyre többször találkozunk, ahogy egyre inkább magánrendelésekre, magánkórházakba járunk az állami egészségügy helyett. Eleinte főleg meddő párok körében volt ismert, vagy épp jó körülmények között szülni vágyóknak számított egy biztos pontnak, ma már egy városi kórház szokásos széles palettájában kínálnak orvosi ellátást. Piacvezető magánkórház lett, mind a kínált szolgáltatások spektruma, mind az árbevétel tekintetében. Mekkora az esélye annak, hogy egy fiatal, veszteséges magánkórház Angyalföldön eredményessé váljon? Így indult az előadássorozat, elsőként Lantos Gabriella, a kórház operatív igazgatója beszélt a fenti kérdésről, amire csak az egyik válasz evidens. Ugyanis akármennyire is logikusnak tűnik, hogy a magyar egészségügy egyre süllyedő mocsara mellett egy korrekt magánkórház magához terelje az ügyfeleket, ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Ugyanis egy eleinte masszívan veszteséges magánkórháznak kellett magához csábítania orvosokat abból a süllyedő mocsárból, úgy, hogy az intézmény jövője nemhogy nem volt biztosítva, de még a magánkórház fogalma sem volt annyira evidens, mint most. Gabriella lehetetlen helyzetben érkezett a kórház vezetői pozíciójába, hiszen sem tőke, sem sok szakember nem volt, sőt az infrastruktúra sem állt készen egy ilyen profi kórházi ellátásra. Ő azonban az akadályokra lehetőségként nézett: ha egyszer bevett szokás, hogy a kórház orvosa munkaidő után a kórház versenytársaként saját otthonában fogadja a betegeit, akkor ez lehetőség volt arra, hogy ehelyett egy korrekt megállapodást állítsanak be. Az orvos olyan feltételeket kap itt, hogy ne kelljen azon gondolkoznia, hogyan játssza ki okosban a maradék idejét. A korrekt és átlátható, tiszta működés nemcsak egy szlogen lett, de ez adta a lehetőséget a tisztulásra. Szó esett a meddőségről és a születésről is. Kiderült, hogy míg korábban a kórházba érkező meddő párok 15 százaléka volt 40 feletti, ma már a fele az. És kiderült az is, hogy először a férfiak lesznek feleslegesek: a mesterséges - egyéb testi sejtből előállított - hímivarsejteket és petesejteket célzó kísérletek egyre jobb eredményeket mutatnak fel. Persze ez a dizájnerbébik korát vetíti elő, a mesterségesen kiválasztott tulajdonságokat, a tökéletes és egyforma embereket, ami rémisztő lehet. Nem időztünk sokat a jövőben, épp elég a gond a jelenben is. Dr. Fülöp István, a kórház meddőségi specialista főorvosa arról beszélt, hogy ma már a betegeknek vannak elvárásai, amiknek az orvosok szeretnének megfelelni (tudom, teljesen sci-fi, hogy a mai Magyarországon ilyen problémával foglalkozik egy kórház, még ha magán is, de próbáljuk elképzelni, hogy így van). Igény lenne rá, hogy komplexen kezeljék a betegséget, ne szakorvosok külön-külön diagnosztizáljanak, egyetlen területre fókuszálva, nem felismerve a nagyobb képet - amit a háziorvosnak kellene, ami legtöbbször szintén sci-fi -, de mondom a rossz hírt: belátható időn belül ilyenfajta orvoslásra kicsi az esély Magyarországon. Dr.Willner Péter sebész-főorvost, aki a szarról tartott egy laza negyed órás előadást, csak amolyan budapesti Dr. House-ként mutatták be. Először azt hittem, ő a Nagy Diagnoszta, aztán kiderült, hogy igen, de inkább a modorára értették a filmes utalást. Nem mintha az előadásán ez látszott volna, viszont állítólag a beteg előtt sem nagyon hagyja, hogy bent rekedjen, ami kikívánkozik, ez pedig egy proktológusnál szuper ajánlólevél. Elmondta, hogy amikor székrekedés esetén a gyógyszerésztől kérdezzük meg, mit ajánl, akkor abban a beszélgetésben két ember van, akinek fogalma sincs, mi a bajunk: mi és a gyógyszerész. Dr. Jósa Valéria fül-orr-gégész szakorvos is megdöbbentett, amikor az egyszerű orrátmosás fantasztikus hatásairól tartott előadást, aminek következtében a szteroidos inhalációt is abbahagyhatták az asztmás kislánynál. Amikor ráébredt, ez a felismerés őt is meglepte. Kiderült, hogy ami 1. olcsó és 2. egyszerű, az nem mindig rossz. Az orvoslásban több ilyen eset is van, ami ezen az estén ki is derült. Az alapos kézmosás életeket ment. Az orrátmosás rendbehozza a durvább betegségeket is. Az aranyóra - a szülés utáni baba-mama kontaktus, amire ebben a kórházban itt nagyon figyelnek - segít türelmesebb, jobb anyák, ezáltal boldogabb gyerekkor kialakításában. Nagyon érdekes volt látni, hogy miközben a magyar egészségügy évtizedek óta leszállópályán zuhan, közben orvosok ugyanezen a piacon TED-hez hasonló konferenciát tartanak, a legújabb kutatások foglalkoztatják őket, és az a céljuk hogy olyan kórházat üzemeltessenek, amire azt mondhatjuk: na végre. Disclaimer: a posztíró gyermeke a Róbert Károly kórházban született, és egyébként is rendszeres páciens az intézményben, bár nyilván szeretne kevesebbszer orvoshoz járni, de ez nem ide tartozik.
Egy nap a városban Felmásztunk Budapest újranyitott kilátójába, tériszonyosoknak izgalmas kaland
Mondhatnám a legújabb kilátónak is, de ez kicsit félrevezető lenne: a Mária Magdolna templom a 13. században épült, úgyhogy ez a város azon kevés épültei közé tartozik, ami tényleg középkorból maradt ránk - nem csak úgy látszik, mintha. Ugyan az egykor előtte álló templomot a helyreállítás helyett leromboltatta Rákosi, és a tornyot is alig sikerült megmenteni előle, ez az épület azóta is áll, és idén újra látogatható lett. Ami nagy szerencse, hiszen ebből a szögből nem nagyon láthatjuk a várost. A torony előterében szedik a jegyeket, 900 forint a teljes jegy (találtam a neten 490-ért is), ezért cserébe bebújhatunk ezen a nem túl bizalomgerjesztő, többé-kevésbé embernagyságú lyukon a lépcsőhöz: Ami nem mondható kimondottan tágasnak, szembejövő forgalom kizárt, így ha halljuk a lépteket közeledni, hangosan, leginkább angolul érdemes kiabálni magunk elé, hogy csókolom jövünk. Persze attól függ ki indult előbb. Az első pihenőnél megnézhetjük a harangjátékot adó szerkezet automatikáját egy lezárt dobozban, innen indulunk tovább. A következő megállónál jön az izgi rész, itt ugyanis már egy kevésbé korhű, viszont annál merészebb csigalépcsővel találkozunk, ami felvisz egészen a tetőre. Na itt kezdődnek a bajok az olyan tériszonyosoknak mint én: félúton picit elkezd darabossá válni a mozgás, két kézzel kell folyamatosan kapaszkodni, és egy fényképezési folyamat a gép zsebből előhalászásától az exponálásig tíz percet simán elvesz az életből. Közben leizzadsz. A jó benne azonban az, hogy lefelé rosszabb. Viszont odafent csodálatos a panoráma, és útközben is, ha a nagy ablakokon keresztül tekingetsz ki, előbukkan a város szinte összes nevezetessége, felülnézetből: A fenti rész is zárt, ebben a randa időben is megéri felmenni, hogy aztán úgy nézzünk le a városra, mint Quasimodo, ha nem is olyan rondán, de legalább olyan magányosan. Nagy turistaáradatra legalábbis nem kell számítani, rejtett kis ékesség ez. A torony és a templom történetéről tök jó a Wikipedia szócikk, érdemes elolvasni a kis túlélő életét. Ezúton is köszi Áginak, az Egy nap a városban túraangyalának, hogy felrángatott. Ha ti is szeretnétek, hogy ilyen, meg még ilyenebb helyekre vigyen titeket a céges csapatépítő során, keressetek minket.
Városlátogatások Sárospatak
SárospatakÉvszázados oktatási és kulturális hagyományai alapján, „Bodrogparti Athén”-ként is emlegetik ezt az értékekben és műemlékekben gazdag várost. A település az Északi Középhegység lankáinak tövében, a Bodrog folyó két partján fekszik.A hely már az őskorban is lakott volt, az első feljegyzések 904-ben említik. Sárospatak nevének eredetére több változat is fellehető, de a legvalószínűbb, hogy a Bodrog patakról és a környező mocsaras, sáros területről kapta a nevétA város a reformáció egyik fellegvára volt, ma a térség idegenforgalmi és kulturális központja.Mai arculatát a reneszánsz műemlékek mellett a Makovecz Imre tervei alapján készült lakóházak és közintézmények színesítik. Ő tervezte többek között a Művelődés Házát és az Árpád Vezér Gimnáziumot. Sárospatak látnivalói:A Rákóczi vár:A mai várkastélyt és a hozzákapcsolódó város erődítéseit a várudvarból megközelíthető reneszánsz lakótoronnyal együtt, Perényi Péter építtette, később Bocskai majd a Rákócziak birtokolták. A Rákóczi-szabadságharc idején a várat és a Vörös torony egy részét megrongálta a császári katonaság. A várban tartották a szabadságharc utolsó, jobbágyfelszabadító országgyűlését. A várkastély impozáns része a közel négyzetes alaprajzú, Vörös-torony, mely a nevét a tető vörösfenyő borításáról kapta. A harmadik és negyedik szint között a homlokzatok mögött húzódó védőfolyosókból lőrések nyílnak.Az udvari rész leglátványosabb építménye, a Lorántffy Zsuzsanna által reneszánsz stílusban építtetett oszlopos-árkádos lépcső, mely ma is a fejedelemasszony nevét viseli. (Lorántffy-loggia)A Szent Erzsébet templom:Sárospatak a középkorban a magyar királynők kedvelt birtoka volt, itt született II. András király és Gertrudis királyné lánya, Árpád-házi Szent Erzsébet is. (a nevek ismerősek a Bánk bán-ból) A templom is az Árpádházi királyok idejében épült, története évszázadokon át a vár történetéhez kapcsolódott. Vártemplomként működött, a templom északi fala a védőfal egyik szakasza lett beépített lőrésekkel, kilövőhelyekkel. A történelem viharaiban sűrűn cserélődtek a tulajdonosok és a vallások, mivel a törvény értelmében a jobbágyoknak azt a vallást kellett követniük, amit a vár ura képviselt. Rákóczi fejedelem végérvényesen a római katolikusoknak adta a templomotEgy hatalmas tűzvész után újjáépítették. Ide temetkeztek a vár gazdái: Pálóczyak, Perényiek, Lorántffyak, Dobók és Rákócziak is. A templomot Szent Erzsébetről nevezték el, aki korán, már 20 évesen özvegyen maradt és hátralévő életét a szegények gyámolítására áldozta, 24 éves korában bekövetkezett haláláig. Itt őrzik Szent Erzsébet ereklyéjét: a bizánci eredetű ruhadarabját, és a koponyacsont egy darabját. A templom előtti lovasszobor-csoport Szent Erzsébetet és a férjét ábrázolja búcsúzás közben.A Református Kollégium és Könyvtár:A legendás hírű Református Kollégiumot Perényi Péter alapította 1531-ben. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony meghívására érkezett ide Comenius, aki a 17. század leghíresebb pedagógusa volt, és az akkori legmodernebb pedagógiai elveket honosította meg az intézményben. Ő készítette el az iskola szabályzatát, melyben sok egyéb mellett, meghatározta az oktatás rendjét a tanórák közötti szünet és a nyári vakáció bevezetésével. Szükségessé tette a szemléltető eszközök használatát.Az iskolatörténeti kiállítás mellett a legszebb látnivaló a Pollack Mihály által tervezett nagykönyvtár, melynek négyszázötvenezer kötetes gyűjteményében számos ritkaságot is őriznek. Mennyezetén festett térhatású kupolát láthatunk, és a tudományt, a művészetet szimbolizáló alakokat.A gimnázium híres diákjai közé tartozott többek között Csokonai Vitéz Mihály, Kossuth Lajos, Kazinczy Ferenc, Szemere Bertalan, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Tompa Mihály.A Makovecz tér:A Makovecz Imre nevét viselő tér 2015-ben elnyerte a „Magyarország legszebb tere” címet. A Comenius Tanítóképző Főiskola épületével szemben áll az általa tervezett Művelődés Háza, amelyet a világ tíz legszebb épülete közé soroltak.A téren álló „Pataki diák” bronzszobor Borsi Antal alkotása. A Megyer-hegyi Tengerszem:A Sárospatak közelében található Magyarország egyik különleges természeti képződménye, melynek kialakulásához az ember és a természet egyaránt hozzájárult.A nevével ellentétben valójában nem tengerszemről van szó, hiszen nem gleccser vájta mélyedés. A hajdani kőbányában, már a 15. századtól folytattak bányászatot, mivel a vulkáni eredetű, kemény kőzet kiválóan alkalmas malomkőgyártásra.További részleteket itt találsz: https://www.youtube.com/watch?v=hwf2uIkOOjAhttp://vinpet1942.blogspot.hu/2017/10/megyer-hegyi-tengerszem.htmlÉrdekességek:A külső várudvaron 1631-től 1648-ig egy ágyúöntő műhely működött.A magyar 500 forintos hátoldalán a sárospataki vár látható, az előoldalán pedig Mányoki Ádám festménye a fejedelemről.A vár egyik sarokbástyáján van a „Sub-Rosa” erkély, melynek a mennyezetét rózsák díszítik. Ebben a szobában tartották titkos megbeszéléseiket a Wesselényi-összeesküvés résztvevői. A „sub rosa” kifejezésnek kettős jelentése van: szó szerint: „a rózsa alatt”, átvitt értelemben: „titokban”.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=T0QitThIBSE                                                                                                   by vinpet
Városlátogatások Szekszárd
SzekszárdA krónikák 1015-ben említik először települést, később I. Béla király itt alapította meg a bencés apátságot, melynek romjai a régi vármegyeház belső udvarán láthatóak.Egyesek szerint a város neve is I. Béla királyra utal, aki barna bőrű és kopasz volt (régi magyar nyelven: szög és szár). Korábban a várost Szegzárdnak hívták, még ma is fellelhető ez a felirat.A Garay tér:A köztudatban Garay János, mint „Az obsitos” költője, Háry János alakjának megteremtője maradt meg emlékezetünkben. A nagyotmondó Háry János alakja egy embertípus mulatságosan művészi megformálása, a népi szemlélet kitűnő ábrázolása, ma az Obsitos Udvarház párkányán üldögélve, bajszát pederve somolyog a szekszárdiakra.A történelmi városrész központja a Garay tér, ahol a költő szobra áll. 1881-ben emléktáblát is elhelyeztek szülőházának falán.’’Töltsd pohárba, és csodát látsz! Színe, mint a bikavér, S mégis a gyöngy, mely belőle Fölragyog, mint hó, fehér. És a tőke, melyen termett, Nemde, oly zöld, mint a rét? Hol leled föl szebben együtt Szép hazánk háromszínét?"/Garay János: Szekszárdi Bordal/A Béla király tér:A város központi terén áll a kereszténység megszilárdításában fontos szerepet játszó I. Béla szobra.Belvárosi katolikus templom:Az 1805-ben épült copf stílusú templom nevezetessége, hogy Közép-Európa legnagyobb egyhajós temploma.A Szentháromság-szobor:A szobor a XVIII. században pusztító pestisjárvány szomorú emlékét őrzi. A gyilkos kórtól három szent nyújt védelmet: Kelet felé néz Szent Sebestyén, délnyugat felé Szent Rókus és északnyugat felé Szent János.A városháza:Az eredetileg klasszicista épület egy régi kocsma helyén épült, de talajmechanikai problémák miatt át kellett építeni, ekkor kapta szecessziós formáját.  Homlokzatán a város címerét láthatjuk.Régi vármegyeháza:A Pollack Mihály tervei alapján készült, klasszicista stílusú épület belső udvarán a bencés apátság romjait találjuk. Az épületben a régi megyeháza életét bemutató kiállítás, a levéltár, a Liszt Ferenc emlékkiállítás, valamint az Esze Tamás emlékszoba tekinthető meg.A Borkút:Az épület külső udvarán található egy pajzán, szoborkompozíciós kút, melyből neves alkalmakkor kiváló vörös- és fehérborokat csapolhatunk. Sajnos ottjártunkkor nem működött a kút.Szent László szobra:Szekszárd védőszentjének, Szent Lászlónak szobrát 2001. július 27-én, László napján avatták fel a Béla téren. melyen a király egy kun vitéz karjaiból akar kiszabadítani egy szűzleányt. (ez ma már nehezen menne, kunok is elvétve vannak, szűzleányokról nem is beszélve.)Babits Mihály emlékház:A Babits Mihály utcában, a Séd patak kanyarulatánál a Babits Mihály Emlékház, a költő szülőházaRöpülj, lelkem, keresd meg hazámat!Áll a régi ház még, zöld zsalújamögött halkul anyám mélabúja:ősz hajú, de gyermekarcú bánat.Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!Itt a szoba, melyben megszülettem,melyet szemem legelőször látott;itt a kert, amelyben építettemhomokból az első palotákat.Amit én emeltem, mind homok volt:de nagyapám háza bizton áll mégs éveimből e fojtó romokbólhogy révébe merüljek, vár még."(Hazám! A ház)Babits Mihály szülőháza, vagy ahogyan a helyiek nevezik, a Kelemen-ház 1780 körül épült, copf stílusban. A költő nagyapja, Kelemen József 1852-ben vásárolta meg. Az emlékház ma is eredeti állapotában áll, bútorokkal, a család mindennapi használati tárgyaival berendezve.Megnézhetjük a Babits család fotó albumát, Babits kézírását és egyéb relikviákat.Kálvária kilátó:Búcsúzóul tekintsünk le a bor városára a Bartina hegyen álló kilátóból, ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk. A Kálvária kilátót nem csupán a szép kilátás teszi érdekessé, hanem Kiss István Szőlő-szobor kompozíciója is, mely a város címerének jelképeiből tevődik össze. Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=YbuG2zqFY3I                                                                                               by vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!